Hogy tetszett nektek az első történetem?

2010. július 27., kedd

8. fejezet

Tádámmmmmm:D Meg is érkeztem!
Köszönöm azt a 14 kommentet amit tőletek kaptam. Nagyin szépen köszönöm!!!!!!!!!
És ami a legjobb hogy senki, de senki nem találta el hogy ki az a titokzatos lány :D Nah de most....:D
Amúgy most mondom, hogy a fejezetben előfordulhat 18 éven aluliak számára nem ajánlott rész. :D
Jah és ...függővég :D


A pánik már kezdett teljesen eluralkodni rajtam, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. És ekkor jött a második sokk. John volt az, csak hogy éppen nem egyedül volt. Ahogy kezeire pillantottam, észrevettem, hogy egy másik lány kezét fogja

- szia Mandy
- Sziasztok – még mindig össze voltam zavarodva
- Szeretném neked bemutatni a lányomat

Tudtam, éreztem. Van egy lánya. Egy tündéri kislánya, aki szemmel láthatóan meg van rémülve.
De akkor most neki van felesége? Vagy egyáltalán van valakije? Ha megtudom hogy csak kihasznált engem, akkor… megölöm

- Szia- guggoltam le hozzá, de bátortalanul az apja mögé bújt
- Én Mandy vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek téged. Hogy hívnak?
- Isabella Match vagyok – mondta olyan halkan, hogy ha nem figyeltem volna rá, biztos nem hallom meg
- Tudod nagyon szép neved, van
- Köszönöm, így hívják az anyukámat is
- Tényleg?- szóval még is van valakije
- Mandy ez nem az, aminek gondolod- szólt közbe John
- Ó Tényleg? Hát akkor mi? Nagyon kíváncsi vagyok a magyarázatodra
- Ezt most ne itt, holnap találkozzunk egy kávézóban, oké?
- Jajj mi van, csak akkor enged el az asszony otthonról?- nagyon dühös vagyok rá. Először teszi nekem a szépet és a jót, utána meg hátbatámad. Rosszabb, mint Rob
- Az anyukám a mennyországban van – szólalt meg Isabella
- Úr Isten, ne haragudj – kezdtem volna bocsánatot kérni, amiért ilyen bunkó voltam, de John félbeszakított.
- Nem történt semmi. A te helyedben lehet én is ezt gondoltam, volna.
- Én annyira szégyellem magam
- Pedig nincs miért tényleg.
- Csak ezt ne mond, kérlek, mert ettől még rosszabbul érzem magam.
- Holnap esetleg gyere el hozzánk ebédelni, ott, ha nagyon akarsz, akkor kiengesztelhetsz
- Ezer örömmel
- Mi megyünk, mert a kiscsillag már nagyon fáradt- John felkapta Isabellát az ölébe, aki már nagyokat pislogott
- Persze, szóval, ha még mindig kíváncsi vagy rám, akkor holnap szívesen elmegyek hozzátok
- Ne beszélj butaságokat. Vigyázz magadra, ne hogy a sok sznob felzabáljon
- Köszi, hogy figyelmeztettél – mosolyogtam rá
- Szia Mandy néni – köszönt el tőlem Isabella
- Szép álmokat – megsimogattam puha arcocskáját. Annyira szép
- Akkor majd holnap – intett nekem John

Amint elmentek még jobban elszégyelltem magam. Hogy lehettem ennyire bunkó? Talán meg kellett volna kérdeznem vagy hagynom, hogy ő mondja el, de nem, én hülye nem fogtam be, hanem inkább rátámadtam, mikor még biztos fájó pont lehet ez neki és a kislánynak is.
De nem értem magamat sem, mert Johnnal is még csak egyszer randevúztam és ez alatt az idő alatt még szinte alig ismertük meg egymást, így ha még tényleg lett volna barátnője, felesége akkor sem kellett volna ennyire felkapnom a vizet.
Ez alatt a pár nap alatt annyira megváltoztam, mintha egy másik Mandy lennék. Eddig még pasizni sem pasiztam annyira, de most egyszerre kettő is van.
Nevetséges vagyok. Nagyon is. Anyum, ha ezt látná, biztos letagadná, hogy a lánya vagyok.

- Megjöttem
- Jézusom, de megijedtem – kaptam mellkasomhoz
- Mi van rossza a kelkiismerted?
- Ez nem vicces Rob, majdnem szívrohamot kaptam – csaptam a vállára egyet, mivel csak röhögött rajtam
- Amúgy is hol voltál? Tudod mióta jöttünk ide?
- Ne haragudj, csak tudod a piócák nagyon lefoglaltak
- Biztos valami barby baba volt az a pióca
- Csak nem féltékeny vagy?- kérdezte
- Ne is álmodj erről- nah jó, ez tényleg nem én vagyok. Nem elég hogy jelenetet rendezek John előtt, de még Robra is féltékenykedek
- Szerintem menjünk az asztalunkhoz. Már nagyon éhes vagyok
- Benne vagyok

Rob egy hatalmas kerek asztalhoz vezetett engem, ahol már a legtöbb vendég már helyet foglalt.
Mondanom sem kell, hogy a többségük a felső tízezerből jött és olyan szemekkel néztek rám (főleg a nők) mint akik mindjárt megölnek.
Ahogy Rob úriemberhez méltóan segített nekem leülni, közben végig magamon éreztem a kedves vendégeink pillantását.

- Remek lesz az este- gondoltam magamban

Zavarodottan igazgattam, ruhámat, hajamat, fülbevalómat és mikor már vagy huszadjára simítottam végig estélyimen Rob keze állított meg

- Olyan ideges vagy, hogy attól félek, mindjárt hazafutsz –suttogta a fülembe
- Én is ettől félek, főleg ha nem kapok gyorsan piát
- Hozzak neked valamit?- kérdezte
- Igen, egy… vodkát, nem inkább kettőt. – bár lehet három sem lesz most elég
- Biztos vagy benne?
- Persze

Rob magamra hagyott, aminek a lett a következménye, hogy azonnal susmorogni kezdtek körülöttem.

- Nyugi, biztos ez az új macája. Nem hiszem, hogy ez a lány olyan nagyot nyújtana az ágyban, egy-két nap és Rob dobni foglya
- Remélem is

Forrt bennem a düh és legszívesebben felpofoztam volna a két cicababát, de nem akartam egy olyan rendezvényen jelenetet rendezni ahol mind sarokban áll egy fotós. Helyette inkább jó nagy levegőket vettem és a terítő szélét szorongattam.

Amint visszaért Rob kezében két vodkanaranccsal, egy húzásra megittam mind a kettőt, ami nem volt a legjobb döntés mivel a torkom azonnal erősen marni kezdett a fejem pedig máris zúgott az erős mennyiségtől, de ennek ellenére már is oldottabbnak éreztem magam.

- Minden rendben?- mivan, Robnál megakadt a lemez, hogy folyton ezt kérdezgeti?
- Teljes mértékben – csaptam egyet az asztalra
- Azt hiszem nem kellett, volna azt a piát kikérnem
- De, nagyon is jó ötlet volt, mert ezek a kígyók – mutattam, azt asztalnál ülő nőkre - úgy néznek rám, mintha valami senkiházi lennék
- Oké, Mandy, nem kell ilyen hangosan. Hallom így is – csitított Rob
- Olyan hangosan beszélek, ahogy csak akarok, oké?
- Azt hiszem, ideje lenne távozniuk nem? – kérdezte az egyik kis nőcske.
- Nekem te, ne mond, meg mit csináljak …
- Azt hiszen tényleg megyünk- szakította félbe mondanivalómat Rob
- Még csak most kezdem magam jól érezni
- Ha most nem megyünk el, akkor holnap azért fogsz velem kiabálni, mert nem vittelek el időben – mondta nekem majd segített felkelni az asztaltól.
- Csak a kocsiig próbálj, feltűnésmentes maradni oké?

Nem válaszoltam, csak hagytam, hogy az egész tömegen végigráncigálva a kocsihoz kísérjen
Rob a sofőrnek bemondta a címemet, de nekem eszem ágában sem volt hazamenni… sőt.

- Menjünk hozzád, kérlek
- Részeg vagy Mandy
- Nem vagyok az, csak jól érzem magam.
- Nem vitatkozom-, mondta Rob
- Oké akkor sofőr kérem, álljon meg- kiabáltam előre
- Neeeem, George, kérem, akkor vigyen az én házamhoz- szólalt meg Rob
- Nah ezt már szeretem – bújtam szorosan hozzá
- Bárcsak ne lennél részeg
- Mondom, hogy nem vagyok az - majd végigsimogattam szexi felsőtestén, ami még így ruhán keresztül is érezhetően izmos volt
- Ajjj nem bírok neked ellenállni
- Hát akkor ne tedd

Mint egy éhes vad, azonnal lecsaptam ajkaira. Először még éreztem, hogy nem csókol vissza, de miután magamra rántottam már nem ellenkezett. Nyelve azonnal utat tört számba és mit sem törődve, azzal hogy nem vagyunk egyedül, vadul simogatni kezdtük egymást.
Rob kezeivel könnyen feltűrte ruhámat majd fenekembe markolt, amire nekem hangos nyögés hagyta el a számat. Ekkor már nem bírtam magammal, azonnal szaggatni kezdtem Rob ingjét de, még mielőtt volna, végleg leszedtem volna róla a fölösleggé vált ruhadarabot, Rob lefogta kezeimet.

- Nem akarsz engem?- kérdeztem, mivel egy cseppet sem értettem reakcióját
- Dehogynem, csak bírjuk ki hazáig, kérlek
- Nem biztos, hogy menni fog- suttogtam majd újra magamra rántottam. Vele akartam lenni, azt akartam, hogy itt és most tegyen magáévá. Nem érdekel, hogy ki lát vagy hall, de nem bírok már neki ellenállni
- Megérkeztünk- szólt valaki hátra mire Rob azonnal kirántott a kocsiból majd az ölébe kapott

Nem figyeltem hogy hol vagyunk, hogy Rob merre tart már csak arra eszméltem fel mikor a puha ágyra fektetett.
Leszedte magáról a zakót, majd újra csókolgatni kezdett. Először a nyakamat kényeztette majd egyre lejjebb haladt. Kezével az egyik mellembe markolt, szájával pedig a másikat nyalogatta. Ekkor már rég nem volt rajtam sem a ruhám, sem a melltartóm.
Nem bírtam magammal, hangosan nyögtem minden egyes érintésére, ezzel kifejezve, hogy mennyire élvezem azt amit csinál.
Mikor már azt hittem ennél nagyobb élvezet nincs, Rob lassan lejjebb haladt közben végigcsókolva testemet, térdemet szétveszítette majd nyelvével izgatni, kezdte a már csordultig nedves nőiességemet.

- Rob – nyögtem, mikor már egyik ujját is belém vezette majd szaporán mozgatni kezdte.
Éreztem, hogy már nincs messze az extázis, de mikor már két ujjával belém hatolt azt hittem ott helyben elélvezek.
Szorosan markoltam a takarót alattam, majd nem sokkal később testem remegni kezdtem én, pedig hangos sikolyok közepette átadtam magam az igazi élvezeteknek. Egyszerűen leírhatatlan volt. Mintha a fellegek között jártam volna. Rob még egy utolsó nyelvcsapással jutalmazott majd felhajolt hozzám, egy szenvedélyes csókért.
És ebben a csókban minden benne volt, a szenvedély a romantika a vadság, minden, amire csak egy nő vágyik.

Megszakítva csókunkat a hátára fektetem majd, megszabadítottam a már amúgy is szűkké nadrágjától.
Azonnal kezeim közé vettem merev férfiasságát, majd finoman végighúztam rajta nyelvemet.
Élvezettel hallgattam, ahogy most belőle tőrnek fel mély morgások. Én pedig hol nyelvemmel, hol pedig kezemmel hajszoltam őt az orgazmus felé, de volt, amikor az egészet elnyeltem, ami méretét tekintve igen csak nehéz feladatnak bizonyult.
Az egyik ilyen akció után éreztem, ahogy ő is átadja magát a legnagyobb élvezetnek, amit csak egy ember átélhet.

Miközben ő légezését próbálta csillapítani addig én letöröltem élvezetének bizonyítékát. De én még mindig nem értem be ennyivel. Ráfeküdtem, majd finom csókokkal borítottam be, ajkát, vállát hol pedig izmos felsőtestét. Már éppen készültem volna tovább lépni, mikor Rob egyszer csak maga alá fordított majd felállt mellőlem.

- Mit csinálsz?- kérdeztem kétségbeesve
- Mindjárt jövök, hidd el élvezni, fogod- gyorsan kiment ,engem pedig otthagyott egyedül



Tujátok, ha többet írtok akkor nagyobb a motiváció. Amúgy elnézést mindenkitől de én nem tudom szavakkal leírni az orgazmus pillanatát. Ez olyan amit szerintem nem lehet körülírni :D Bocsi :D
Puszi:)

Díj

Köszönöm Puszmó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:DDDDDDDDDDDddd

http://verkotelez.blogspot.com/ <- az ő oldala amit én először vetkőztetlek-nek olvastam XDXD Még egyszer köszönöm!!!!!





Megírod hogy kitől kaptad.
Írsz öt dolgot magadról.
Kiteszed a képet a blogodba.
Továbbadod legalább öt embernek.
Hagysz náluk egy megjegyzést.

Megint pár dolog rólam. Már tényleg mindent tudni fogtok rólam :D

- Hajam színe szőke :D (festett)
- 68 kiló vagyok és 171 centi
- Nyitott ember vagyok
- Utálom sp-t,Ramit,Barbit
- Gyűjtöm a mozijegyeket

Akiknek adnám!

http://betsy-ariana.blogspot.com/ - Ariana& Betsy
http://alkonyfiahajnallanya.blogspot.com/ - Kesha
http://szelkisasszonynaploja.blogspot.com/ - Szélkisasszony
http://arianablogja.blogspot.com/ - Ariana
http://thehellcrystal.blogspot.com/




Nah de megyek írni mert hátha összejön a 13 komment és akkor frisselnem kell :D (ha összejön akkor csak 9 után)
Köszönöm hogy olvastok!!!!!!!!!!!!!:D

2010. július 26., hétfő

7. fejezet.

Nos lányok bocsánat, hogy nem tegnap hoztam a frisst. Az ok csupán annyi, hogy anyumat kísértem kórházba és későn értünk haza. Aztán közös családi F1 nézés volt, aminek az lett a vége hogy mindenki felhergelte a másikat XD Bocsi, nálunk mindenki utálja Alot :S
Remélem azért nem haragszotok!!!
Nos,ez a fejezet nem lett valami hosszú. Az egyik ok az-az hogy ti szavaztatok arról, hogy inkább kisebb mennyiséget akartok, de azt többször. Hát így is lett. A másik ok, ami viszont inkább a minőségre utal, az-az hogy ma rettenetesen rosszul voltam. Egész nap az ágyban szenvedtem és csak délután ötre sikerült normális állapotba hoznom magam. Sorry :S :D




- Előre félek - majd elővillantotta azt a féloldalas mosolyát, amitől még így ülő helyzetben is beleremegett a lábam
- Jól vagy? – kérdezte
- Peerszeee – nem lehettem valami meggyőző
- Tényleg?
- Miért kérdezed ezt?
- Hát márt olyan képet, vágtál, mint aki rosszul van - mondjuk ez igaz, csak hogy ez nem éppen az a rosszullét, amire ő gondol.
- Tényleg minden rendben
- Figyelj este lesz valami jótékonysági vacsora és szeretném, ha eljönnél velem!
- Tényleg?
- Igen – muszáj volt még egyszer megkérdeznem, mivel nem hittem a fülemnek.
- De ha nem akarsz, akkor nem baj én csak…
- Héééé nyugi – szakítottam félbe – én csak meglepődtem, de szívesen elkísérlek
- Biztos vagy benne?
- Hú ha már te is ezt kérdezed akkor az nem jelenthet valami jót – viccelődtem vele, de ő megint nem vettem annak.
- Akkor nem, semmi baj – majd olyan szomorú szemekkel nézett rám, mint a Shrekben a Csízmás kandúr. Hihetetlen, ezt valahol tanulják?
- Én elfogadom a meghívást – adtam meg magam rögtön.
- Örülök neki
- Tudod nagyon gonosz vagy
- Miért is?- mint ha nem tudná
- Mert, képes vagy minden nőt levenni a lábáról, pillanatok alatt
- Szóval akkor ez azt jelenti, hogy már nem utálsz , sőt belém estél ?
- Azért nem essünk túlzásokba jó. Nem utállak. Ennyi
- Ha te mondod

Remek, most biztos azt hiszi, hogy odáig érte. Pedig ez nem is igaz. Én nem vagyok belé esve. Egy ilyen pasiba……aki szexis és imádni való és….Nah jó azt hiszem túl sok romantikus sorozatot, nézek, amitől elment az eszem és most olyanokat képzelek, hogy bejön nekem. De hát be is jön…


- Mehetünk? – szakította félbe nem túl értelmes képzeléseimet.
- Hogyne

Kifizette a számlát, majd egy újabb taxizást követően a lakásomhoz értünk.

- Köszönöm ezt a kellemes ebédet
- Én is, bár kicsit megijedtem mikor elájultál - mondta
- Bocsi
- Nem történt semmi. Csak valamit mondtál közben, amit nem igazán tudok hova tenni?- hú remélem nem valami hülyeségről beszéltem neki
- Rólad?
- Sajnos nem, azt mondtad, hogy anyu ne menj el - Hát most erre mit feleljek neki? Én, nem akarom és nem is, tudok könnyen anyuról beszélni. És akár mennyire is jól éreztem ma magam vele, nem fogom neki kiteregetni a szennyest
- Ne haragudj de, erről nem szeretnék veled beszélni
- Nem bízol bennem?
- Figyelj Rob, ma tényleg jó fej voltál, de most egyetlen jó cselekedetedtől nem fogok hanyatt esni. És tudom, most megint meg fogsz sértődni, vagy esetleg újra megalázol, de ez az igazság. Szerintem jobb, ha ma valaki mást viszel arra az estére
- Ne, kérlek – rántott vissza
- Mondj egy jó okot, azért hogy veled menjek
- Nem tudok semmi olyat sem mondani, amivel magam mellett tudnálak tartani, csak azt az egyet tudom, hogy ha melletted valahogy más vagyok, és rosszul vagyok már csak a gondolattól is, hogy esetleg John vagy más pasi ölelget.
- Ez elég jó ok volt. Mikor jössz értem?
- Köszönöm, ígérem nem bánod meg – majd puszit adott az arcomra, amitől rendesen elpirultam.
- Hát akkor. …- de jó, dadogós Mandy úja jelentkezik
- Este 8. Itt leszek. Szia
- Ciao –intettem neki

Az izgalmamnak köszönhetően bénáztam még egy sort a kulcsokkal, de sikeresen a lakásomba jutottam, ahol, muszáj volt leülnöm.

Nos nézzük a tényeket. Ott van Rob és John. Egyértelmű hogy mind a kettő engem akar.
Csak Johnnál az is egyértelmű hogy elsősorban lelki társat szeretne maga mellé, míg Rob szerintem csak szexet akar. Oké ebben sem lehetek olyan biztos, mivel ma egészen máshogy viselkedett. Mondjuk volt egy-két beszólása, de azt még elnézem tőle.
De ott van John, aki viszont ideális férfi. Jóképű, sportos, kedves, tiszteli a nőket, vicces, de nála csak az bibi, hogy még sem érzem azt a szikrát. Nem érzem, hogy beleremeg a lábam, mikor hozzámér, vagy ha megcsörren a telefonom nem az ő hívását, várom.

Ahogy így végiggondolom ez egyszerűnek, látszik, de még sem vagyok biztos magamban. Mi van, ha esetleg összejövök Robbal, majd 2 hét múlva engem is ugyan úgy kidob?


Este


Ismét segítségül hívtam az én kis barátaimat és segítségükkel hamar készen is lettünk, de valami még is hiányzott. Nem éreztem egésznek magam.

- Annyira kishitű vagy – szólt rám barátnőm
- Persze, nem hiszem csak én, gondolom így. Majd nézzétek meg Rob arcát, amint meglát szerintem sírva menekül el
- Jajj ne butáskodj, ha sírni fog azt csak is az örömtől
- Milly drága már rég nem hiszek a mesékben
- Ki beszél itt mesékről?- és ekkor hírtelen megszólalt a csengő.
- Kevin te engedd be Robot én, addig töltök egy vodkát Mandynek
- Ne…nem bírom a piát, jól vagyok – ezzel a kijelentéssel inkább magamat próbáltam nyugtatgatni.
- Ha te mondod. Figyelj Mandy. Ez csak egy este. Ne izgulj ennyire. Érezd jól magad.
- Okééé
- Itt van a cukifiú- szólt hangosan Kevin amitől, nem csak én, hanem Rob is zavarba jött
- Kevin – szóltam rá
- Most mi van? Ez az igazság. Egy ilyen félistennek senki sem tud ellenállni, még én sem
- Kevin – szóltam rá most már hangosabban
- Oké, vettem a lapot
- Hát akkor mehetünk?- kérdezte a Rob, aki érthetően nagyon zavarban volt
- Persze
- Sok sikert – szólt oda barátnőm, amit én egy hálás mosollyal köszöntem meg

A ház előtt egy hatalmas limuzin várt ránk.

- Látom, szereted az ilyen nagy kocsikat
- Nem én, hanem az ügynököm
- Értem – válaszoltam, majd mind a ketten beszálltunk a limóba
- Gyönyörű vagy- bókolt nekem, amire én azonnal elpirultam.
- Köszönöm. Te is kitettél magadért
- De mit sem ér, ha nincs mellettem egy ilyen gyönyörű nő.
- Ezeket a szövegeket honnan veszed ?
- Ez szívből jött
- Persze
- Majd úgy is bebizonyítom
- Hát sok sikert, nem lesz könnyű dolgod
- Tudom, de nem adom fel

„ nem adom fel „ most ezt mondja, két hét múlva meg már megint mást. Annyira jó lenne ha gondolatolvasó lennék akár csak egy napra is, mert így legalább tudnám hogy mi a fenét gondol Rob valójában.

Nagyon hamar meg érkeztünk a helyszínre, ami már tele volt fotósokkal. Mivel Robnak kötelező volt megjelenés ezért ő a fotósok előtt ment be, egyedül. Én inkább a titkos bejáratot választottam. Nem akartam, hogy a fotósok téves következtetést vonjanak le abból, hogy mellette vagyok.

Nos a szervezők igazán kitettek magukért. A hely csodálatosan fel volt díszítve, nem volt se nem túl díszes, de egyszerűnek sem volt mondható.
Mivel már vagy fél órája megérkeztünk, de én még mindig egyedül álltam a bárnál ezért, szemeimmel elkezdtem Rob után kutatni, nem sok sikerrel.
Még körbe is jártam az egész termet de őt sehol sem találtam meg.
Vajon újra átvert? Lehet nem is jött be, csak eljátszotta hogy eljött engem, pedig itt hagyott, egyedül. De az is lehet, hogy még mindig a interjúzzák. Most mi legyen?

A pánik már kezdett teljesen eluralkodni rajtam, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. És ekkor jött a második sokk. John volt az, csak hogy éppen nem egyedül volt. Ahogy kezeire pillantottam, észrevettem, hogy egy másik lány kezét fogja........





Mandy a jótékonysági rendezvényen!



Egy kis játék. Mivel van 20 rendszeres olvasóm, amit nagyon szépen köszönök, kitaláltam egy kis játékot. Ha holnap olyan 9ig sikerül összehozni 13 kommentet. ( amiben természetesen várom a rossz kritikákat is, ha van :P ) akkor holnap megtudjátok John kinek a kezét fogta !! :D És annyit elárulok kedv csinálásnak, hogy lesz benne egy kis + 18 :P
Szal ha érdekel titeket, komira fel. Ha nem jön össze (az sem baj, így is szeretni foglak titeket :D) akkor folytatás Szerdán!

2010. július 24., szombat

Díj. Megint XD

Tudom, már biztos unjátok már, hogy ennyi díjat kapok, de ez szerintem minden írónak fontos. Tudjátok mikor kipattant fejemből ez a történet akkor soha nem hittem volna hogy ilyen rövid idő alatt ennyi olvasóm lesz, ennyi támogatást kapok, meg minden. :)
Nagyon, de nagyon jól esik!!!!!
Ezt az új díjat most Betsytől és Arianatól kaptam :)




5 dolog rólam.

- Ha már a képen egy forma 1-es kocsi van akkor elárulom, hogy én is nagyon szeretem
- Nem tudom megnöveszteni a körmömet
- Sokkal többre tartom Kristent mint Robertet
- Utálom ha kibeszélnek
- Most a kedvenc számom a Waka-Waka






Kinek adnám ?????

Természetesen akitől kaptam
http://betsy-ariana.blogspot.com/

http://szelkisasszonynaploja.blogspot.com/ - ÍRJATOK HOZZÁ MERT SZERINTEM NAGYON JÓ TÖRTÉNET
http://thehellcrystal.blogspot.com/ - Crystal
http://vampirhercegem.blogspot.com/ - Puszmó
http://nilla-evelyn.blogspot.com/ - Nilla&Evelyn
http://alkonyfiahajnallanya.blogspot.com/ - Kesha

2010. július 23., péntek

6. fejezet A randi:)

Szerencsére minden problémát leküzdöttem így tudok nektek frissel szolgálni
Nos ez a fejezet, kicsit érzelmesre,viccesre, és számomra aranyosra sikeredett :D
Szeretnék köszönetet mondani Evelynnek akitől ezt a csodás fejlécet kaptam :)
És gratulálni azoknak akik sikeresen felvételiztek az egyetemre :) De jó annak aki már ott tart :D Nekem még 2 év :S
Akinek pedig nem jött össze az se csüggedjen:) Ahogy ofőm mondaná egy diploma semmire sem garancia, csupán egy lehetőség :)
Pusz



Mivel a bolt csak 20 percnyire volt a lakásomtól ezért kiharcoltam Robtól, hogy ezt a kis utat tegyük meg gyalog. Persze először ellenkezett mondván, hogy majd biztos letámadja egy őrült rajongó vagy fotós, de elővettem legszebb mosolyomat és olyan ártatlan szemekkel néztem rá, hogy annak még ő sem nemet mondani

- Te nyertél
- Mint mindig – viccelődtem vele
- Olyan szemtelen vagy
- Bagoly mondja verébnek – mutattam rá, hogy ő sem valami visszafogott ezen a téren
- Dohányzol? – kérdezte miután elővett egyet a kabátja zsebéből
- Szerencsére már leszoktam róla
- És nem zavarna, ha én rágyújtanék?
- Nem
- És miért szoktál le?
- Mikor ideköltöztem Amerikába már valahogy nem kívántam. Meg nem ezzel voltam elfoglalva
- Hát akkor mivel?
- Hát….mondjuk úgy, hogy nem valami könnyen illeszkedtem be, így bezárkóztam és egész nap festettem vagy énekeltem nem pedig cigiztem
- Egyszer remélem, hallhatom a hangodat
- Biztos vagyok benne, hogy nem – nekem ez már nem megy.
- Egyszer úgy is elérem, hogy énekelj, majd jól leitatlak
- Ha-ha. Hát a pénztárcás eset után ezen már nem csodálkozom – viccelődtem, de ő egyáltalán nem nevetett velem. Láttam rajta hogy mennyire megbántottam, pedig szerintem ezzel nem mondtam olyan rosszat. Szívott egy nagyot a cigijéből majd felém fordult
- Figyelj én, tényleg nagyon sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak…
- Rob én már nem is emlékszem erre az esetre. Csak viccelődtem, nem kell mindent komolyan venni – és ezt így is gondoltam
- De…
- Nincs de- szakítottam félbe – viszont ha tovább folytatod ezt az önsanyargatást én, fogom magam és hazamegyek – fenyegettem meg, bár egy pillanatig sem gondoltam komolyan
- Utána nem akarsz ebédelni, mondjuk? – kérdezte
- Mondjuk kivel?
- Hát velem. Persze nem akarok semmit sem rád erőszakolni – kezdett el rögtön mentegetőzni
- Szívesen elmegyek veled
- Tényleg? – olyan meglepetten kérdezte, mintha olyan nagy dolgot mondtam volna, pedig ez csak egy ebéd !!
- Olyan jó téged így is látni
- Ezt hogy érted?
- Hát, nem játszod itt a kemény macsót, nem vagy lekezelő és ez sokat jelent. Tudod megértem, hogy ez nehéz neked, de attól még nem kell másokkal bunkó lenned
- Neked meg nem kéne kioktatni, főleg úgy hogy nem tudod, hogy én min megyek keresztül nap, mint nap. Csoda, hogy eddig nem ugrott elénk egyetlen fotós sem. Úgyhogy ha megkérhetnélek te engem, ne oktass ki

És már megint az a Rob volt, akit én annyira utáltam, akit egy kanál vízben meg tudnék fojtani.
Nem válaszoltam rá semmit csak némán mentünk tovább. Mint két idegen. Már semmi kedvem nem volt vele lenni ,az ebédet meg inkább lemondom, nekem nincs szükségem, arra hogy megint tahó legyen.

Időközben pedig meg is érkeztünk. Hallottam már erről a boltról és el is akartam jönni, csak bátorságom nem volt eddig hozzá

- Figyelj én megint olyan idióta voltam – csukta be előttem az ajtó, amikor én azt éppen ki akartam nyitni.
- Legalább beismered – néztem fel rá. Egyenesen a szemeibe.
- Én… nem akarok veled ilyen lenni, nem akarom, hogy azt hidd, hogy én egy köcsög vagyok de…
- De sokkal könnyebb neked ezt mutatni, mint a jó arcodat. Így sebezhetetlennek tűnsz a világ előtt a fotósok előtt. De hidd el nem éri meg.
- Tudom, és ne haragudj
- Figyel nem kell tőlem bocsánatot kérned. Jó oké, nem azt mondom hogy arra vágyom hogy mindig belém rúgj vagy megsérts de előbb magadban kell rendet tenned.
- Áll még a mai ebéd?
- Igen, még áll.

Ahogy beléptünk a hangszerboltba úgy éreztem magam, mint aki hosszú idő óta otthon érzi magát. Nem tudtam megmozdulni, csillogó szemekkel néztem a falon egymás mellett sorakozó gitárokat, és olyan áhítattal néztem őket, mintha még soha nem láttam volna gitárt.
És ez igaz. Csupán egy volt ezeknél szebb.

15 évvel ezelőtt


- Gyere ide kicsi csillagom – szólított magához anyám én pedig engedve kérésének az ölébe ültem
- Ma van a szülinapod. El sem hiszem hogy már eltelt 12 év. Lassan nagylány leszel
- De anya én már most is nagy vagyok – durcáskodtam
- Tudom, éppen ezért kapsz tőlem valamit. Valami, ami nagyon fontos nekem, de azt szeretném, ha nálad lenne akkor is, ha én már nem leszek veled
- De miért mondod nekem ezeket? Hiszen te mindig velem leszel
- Ez így van én mindig vigyázni fogok rád, ezt soha ne feledd el – majd a kósza könnycsepp gördült le mosolygós arcán
- Anya miért sírsz?
- Semmi baj kicsim. Ma ünnepelünk nem igaz? – majd rendbe szedve magát, elém rakott egy hatalmas csomagot
- Mi ez? kérdeztem
- Bontsd ki – biztatott anyám én, pedig rögtön tépni kezdtem a csomagolást, mikor megláttam, hogy mi az nem akartam hinni a szememnek
- Anya ez gyönyörű- fogtam kezembe a hatalmas gitárt
- Ez majd mindig emlékeztetni fog rám

Akkor még nem tudtam, hogy mit jelentenek szavai, így nem is nagyon figyeltem rájuk. Anyán minden nap tanított gitározni, és ahogy teltek a napok, hetek hónapok szenvedélyemmé vált a hangszer. Ki sem lehetett venni a kezemből annyira imádtam. De egy nap minden megváltozott. Azóta egyszer sem pengettem meg a húrokat a gitáromon.

14 évvel ezelőtt

- Kincsem gyere, valamit meg szeretnék veled beszélni- bíztatóan rám mosolygott, de már akkor éreztem, hogy valami nincs rendjén
- Mi a baj?
- Csak ülj nyugodtan
- Mi az?– már kezdtem megrémülni
- Tudod a mami beteg, nagyon beteg és nem biztos, hogy az orvosok tudnak már rajtam segíteni de, megígérem, hogy mindig veled leszek akkor is ha már nem tudlak átölelni ha nem látsz majd . Csak tudd hogy én akkor is szeretni foglak és szeretném ha az álmaidat követnéd
- Nem, nekem ilyenekről ne beszélj. Nem hagyhatsz itt érted! Nem teheted vele ezt – már egyszerre zokogtam és kiabáltam
- Nincs semmi baj – ölelt át
- Már hogy ne lenne baj?
- Szeretlek

Akkor 13 éves voltam. Még szinte gyerek. De attól a naptól kezdve, hogy anyám megmondta, hogy rákos már nem lehettem az, erősnek kellett lennem, nem csak miatta, hanem magam miatt is .
3 évig küzdött a rák ellen és én végig mellette voltam. Fogtam a kezét. Legnagyobb fájdalmaiban és tudott mosolyogni. Őszintén, úgy ahogy csak ő tudott.
Aztán nem sokkal 16. születésnapom után a betegsége elragadta magával. Azóta soha nem vettem még csak kezembe sem a tőle kapott gitáromat.


Jelen

- Mandy, Mandy, jól vagy? – rázott meg valaki
- Valaki hívjon egy orvost – üvöltötte egy ismerős hang
- Nem, nem kell- szólaltam meg, mikor végre hangomra találtam
- Mi történt? – kérdeztem mivel nem értettem, hogy miért kerültem a padlóra
- Elájultál… úgy egy-két perccel ezelőtt
- Értem – szerettem volna felállni de, mikor ezzel próbálkoztam Rob visszafogott
- Maradj így, hívunk egy orvost
- Nem, kell… utálom az orvosokat. Csak leesett a cukrom. Sajnos velem ez sokszor előfordul – majd végre engedte, hogy felkeljek
- Azért jó lenne, ha elmennénk egy orvoshoz
- Tényleg nem kell… már nincs semmi bajom
- Biztos
- Tuti biztos – bíztatóan rámosolyogtam, amitől végre elhitte, hogy jól vagyok

Mikor már Rob tényleg megbizonyosodott róla hogy kutya bajom, elment a gitárjáért én pedig egyedül maradtam az előtérben. A kezdeti lelkesedés már rég elszállt és már nem azt a boldogságot éreztem, mint mikor megérkeztünk, hanem egyenesen féltem, szinte szorongtam.
Úgy éreztem magam mint azok a kisgyerekek akik éjszakánként nem merik lehunyni a szemüket, mert azt hiszik hogy a játékaik szörnyekké változnak .
Jelen pillanatban én is szörnyként tekintettem rájuk.
Szinte hallom, ahogy beszélnek hozzám, és arra bíztatnak, hogy fogjam meg őket. De én nem mertem. Nem volt elég bátorságom.
Mindig anyámmal játszottam, mindig együtt énekeltünk, de akkor, amikor meghalt nekem már nem volt többé erőm egyedül játszani.

- Itt is vagyok. Neked tetszik?
- Persze – már alig vártam hogy elmenjünk innen
- Nem játszunk rajta valamit? Úgy is ki szeretném próbálni, hogy szól a kis drága
- Nem, és nem mehetnék? – kérdeztem egyre idegesebb hangon
- De… ha ennyire akarsz, mehetünk
- Jó lenne

Ahogy kiléptem a boltból térdeimbe kapaszkodva próbáltam levegőhöz jutni.

- Megint rosszul vagy? – kérdezte Rob
- Nem… csak… nem hittem hogy ennyire nehéz lesz itt lenni
- De hát miért?
- Hosszú és bonyolult történet és valószínűleg totál zakkantnak tartanál, ha elmesélném
- Szeretem a zakkant csajokat
- Menjünk inkább enni, mert farkas éhes vagyok
- Oké tudok egy jó helyet
- De ne valami flancos étterembe menjünk
- Akkor hova?
- Nem ehetnénk valami hamburgert vagy hotdogot vagy akármi mást, csak kérlek semmi kedvem sznobok közé menni
- Annyira jó hogy veled önmagam lehetek – válaszolt majd leintett egy taxit


- Hogy értetted azt az előbb? – kérdeztem
- Eddig olyan lányokat hívtam randira akik, a sznob világot kedvelték, de én nem rajongok ezért
- Nem értem miért viselkedsz úgy, ahogy azt te sem szereted. Számomra ez érthetetlen
- Ezzel nem vagy egyedül – örültem, mert tudtam, hogy ha csak egy kicsit is de sikerült a maga köré épített falból lerombolnom.


Rob ezúttal egy sokkal „lazább” étterembe vitt, ahol mind a ketten jól éreztük magunkat.
Nem kellett azzal foglalkoznunk hogy, hogy eszünk, hogy minden protokollt betartunk e egyszerűen csak ettünk egy jót.

- Ez nagyon finom volt
- Ne is mond, rég ettem ilyen jó hamburgert
- Nem bírok többet enni, pedig akartam fagyizni is – szomorkodtam el egy picit, mivel fagyi mániás vagyok
- Nem baj én megkívántam
- De vigyáznom kell az alakomra is – panaszkodtam
- Egy-két kalória ide vagy oda, már nem számít. Majd holnap kevesebbet eszel
- Jól van, de figyelmeztetlek, hogy rengetek gombócot képes, vagyok megenni
- Nálam biztos nem többet
- Nem ismersz engem, én vagyok a fagyi evés bajnoka
- Fogadjunk?
- Miben? – remélem nem valami perverz ajánlata lesz
- Ha én nyerek, akkor jövő héten eljössz velem egy díjátadóra
- Miranda úgy sem enged el.
- Elhiszed, ha én kérem, akkor igent fog mondani?
- El – az biztos hogy még az a boszorka sem képes neki ellenállni – de ha én nyerek, akkor egy napig bármit meg kell tenned a kedvemért
- Készülj fel a veszteségre
- De utána ne sírj, ha én nyerek – vágta neki vissza

Először mind a ketten csak 5-5 gombócot rendeltünk, amit gyorsan le is gyűrtünk. Aztán a második ilyen ötös adaggal már nehezebb dolgunk volt, de még így is sikerült mind a kettőnknek megennie.
A következő ötösnél, már éreztem, hogy Rob nem bírja sokáig, bár én sem voltam a helyzet magaslatán, de azért még próbálkoztam.
Én már majdnem elnyaltam az utolsó gombócot mikor Rob feladta

- Nem bírom tovább
- Én, nyertem én nyertem – legszebb öröm a káröröm
- Most kell kezdenem a büntetésemet?
- Ne is álmodj erről. Még ki kell találnom. De könyörtelen leszek – „figyelmeztettem”
- Előre félek - majd elővillantotta azt a féloldalas mosolyát, amitől még így ülő helyzetben is beleremegett a lábam



Rob(szőrmentesen XD) és a gitár



Ahol ebédeltek:) (csak nappal)



Most nem történt szerintem benne semmi érdekes, de majd ha jön a fogadás letöltésének napja :P Az izgi lesz!
Addig azért ha van kedvetek írjatok!!! :)

2010. július 21., szerda

Díj

Nos a blogom újra kapott egy díjat még pedig Puszmótól, Keshatól,Arianatól és Betsytől :D :D
Nagyon,nagyon szépen köszönöm a díjat!!!!!!!! :) :)




Az ő oldalaik!Amiket mindenképpen érdemes megnézni :D
http://alkonyfiahajnallanya.blogspot.com/ - Kesha (L)
http://vampirhercegem.blogspot.com - Puszmó (L)
http://betsy-ariana.blogspot.com/ - Ariana & Betsy
http://arianablogja.blogspot.com/ - Ariana

7 dolog rólam

- Imádlak titeket
- 5 évet balettoztam
- Régen volt egy kutyám csak nem tarthattam meg mivel nem családi házban élünk
- Túlságosan őszinte vagyok
- Szeretek gyöngyöt fűzni
- Kicsi az önbizalmam
- Szeretem Shakirat

Akiknek adnám :)

- Természetesen azoknak is jár akiktől kaptam
- http://szelkisasszonynaploja.blogspot.com/
- http://fromthelovefanfic.blogspot.com/
http://theonlyroadfanfic.blogspot.com/
http://linandrob.blogspot.com/
http://nilla-evelyn.blogspot.com/

Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2010. július 20., kedd

5. fejezet

Itt az új. Igazság szerint nagyon nehéz szülés volt :S A mi Robunknak egy sokkal kedvesebb oldalát is megismerhetjük :)
Még mielőtt elkezdenétek olvasni szeretnék köszönetet mondani NEKTEK. Soha nem gondoltam volna hogy ennyien szeretni fogjátok a történetemet!
És 10000000000 köszönet Puszmónak. Nagyon sokat kaptam már tőled :) Díjat,reklámot és most még át is nézi a helyesírási hibáimat. Rettenetesen hálás vagyok :)




Felvettem a napszemüvegemet, majd hátradőltem és élveztem, ahogy a napsugarak melegítik bőrömet.
Hiába kérdeztem Johnt, nem tudtam belőle kiszedni, hogy merre tartunk. Nem arról van szó, hogy nem bízok benne, csak túlzottan kíváncsi vagyok, és nem szeretem a meglepetéseket. Olyan rossz érzés, mikor valaki megajándékoz, te pedig nem tudsz neki örülni. Nem vagyok kényes, de emlékszem, egyszer kaptam egy boci mintás fürdőruhát (ami még nem is állt jól), de nekem el kellett hitetnem nagyanyámmal, hogy „hú de mennyire tetszik”. Egyáltalán miért vesz nekem ilyet? Nem is tudom, honnan szedte ezt az ötletet


- Min gondolkodsz annyira ? – kérdezte
- Azon, mikor a mamám egyszer valami hihetetlen ötlettől vezérelve vett nekem szülinapomra egy bocis fürdőruhát
- Hát ez jó – próbálta visszatartani nevetését, de nem bírta sokáig
- Nevess csak ki. Ez nem vicces - de már én sem bírtam ki röhögés nélkül
- Bocsi, csak…
- Tudod mennyire égő volt? És még fel is kellett próbálnom, de tök kicsi volt. Valami baby méretett vett szerintem.
- De hogy jutott ilyen az eszébe?
- Nem tudom. Tudod milyenek az idősek. Mindig kitalálnak valamit.
- Nem amerikai vagy ugye?
- Ennyire érződik?- kérdeztem, bár mindig is tudtam, hogy akcentussal beszélek
- Egy kicsit. De még nem válaszoltál a kérdésemre
- Magyar vagyok- biztos, nem tudja, merre van.
- Imádom azt az országot. Főleg a Balatont.
- Tényleg ismered?- nem hittem a fülemnek
- Aha, sokszor járunk oda. Annyira szép hely- áradozott, de így sem kerülte el a figyelmemet, az hogy többes számba beszélt, de nem, nem faggatózom. Ha akarja, majd úgy is, elmondja
- Szerintem is. Mikor érünk oda?
- Fél óra
- Olyan messzire megyünk? Csak nem el akarsz rabolni? – viccelődtem vele.
- Szívesen elrabolnálak, de nem szeretnék később börtönbe menni. Nah, meg aztán Rob haragjával sem szeretnék találkozni.
- Honnan ismered?
- Én is angol vagyok, és régen sokat lógtunk együtt
- Most hogy-hogy nem?
- Nő ügy
- Akkor nem is szeretnék többet tudni – jobban járok, ha nem szállok be a kanok bulijába

Fél óra múlva megérkeztünk a randi helyszínére és nagyon meglepődtem, mert mindenre gondoltam, csak erre nem

- Nah tetszik?
- Imádom, olyan régen voltam vidámparkban – úgy ujjongtam, mint egy kisgyerek. Most már egész biztos, hogy zakkantnak néz


Nagyon jól éreztem magam, és szinte mindenre felültünk. A hullámvasútnál ugyan kicsit liftezett a gyomrom, de a végére már azt is élveztem. Voltunk a szellemházban, ahol még ilyen ijesztő maszkokat is felpróbálhattuk, természetesen egy képpel megörökítettük ezt a pillanatot
Az is megtudtam, hogy John a vicc nagymestere, mert mikor leültünk egy kicsit pihenni, csak úgy ontotta magából a jobbnál jobb vicceket, én pedig már a hasamat fogtam a nevetéstől.

Majdnem három órát töltöttünk itt el és mikor a vidámpark bezárta kapuit, szomorúan ültem be a kocsijába, mert még annyira szerettem volna maradni. Csak egy kicsivel többet. John megígérte nekem, ha nagyon akarom, akkor még visszahoz ide. Én pedig boldogan igent mondtam.

Nem akartam visszamenni New Yorkba. Örültem, hogy egy kicsit el tudtam szakadni a szürke hétköznapoktól, és újra gyerek lehettem. Azt hiszem, ez hiányzik a mai felnőttekből, hogy mindenki csak a komoly oldalát mutatja. Ott van például Miranda. Nincs senkije, egy macskával él egy hatalmas házban. Nem hiszem el, hogy ez neki jó. Én biztos már rég megbolondultam volna. Nem bírom az egyedüllétet.


- Megint máshol jár az eszed. Talán nem tetszett a mai nap?
- Jah nem… csak azon gondolkoztam, hogy egyesek miért olyanok, amilyenek
- Robról beszélsz?- kérdezte
- Nem – hazudtam neki, azt ugyan nem tudom, hogy miért, de jobbnak láttam, ha most nem Robról dumálunk. Elvégre ez a mi randink!
- Hogy- hogy ilyen fiatalon már étteremtulajdonos vagy? Nem is akár milyen- tereltem gyorsan másra a témát
- Apukám nem rég halt meg és mivel én vagyok a legidősebb, ezért én vettem át a helyét
- És szereted ezt? Mármint elégedett vagy a mostani életeddel?
- Hát, hogy őszinte legyek nem. Csak tudom, hogy apámnak mennyire sokat jelentett ez a hely és nem hagyhatom őt cserben. Nah, és te az álmaidat követed?
- Szeretek írni, de a nagy álmom hogy legyen egy saját lemezem.
- Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni?- lepődött meg
- Hát, még sok mindent nem tudsz rólam
- Ez igaz. Remélem lesz még alkalmam jobban megismerni
- Majd meggondolom – viccelődtem vele

Sajnos nagyon hamar a lakásomhoz értünk, sokkal hamarabb, mint amikor a vidámparkhoz mentünk. John úriember módjára egészen a kapuig kísért, ahol viszont kicsit mind a ketten idegesek lettünk. Egyikünk sem tudta, hogy mit akar a másik. Komolyan, mint két tinédzser.

- Nos, akkor majd hívhatlak?- kérdezte bizonytalanul
- Persze. Nagyon jól éreztem magam
- Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, meg igazából nekem eszembe sem jutott volna
- Akkor ki volt az ötletgazda?
- Ha legközelebb találkozunk, akkor elárulom
- Rendben

Adtam neki egy puszit, természetesen csak az arcára. Figyeltem, ahogy elhajt a kocsijával, majd én is felmentem a lakásba


Gyorsan lefürödtem, ettem egy keveset, majd elővettem a laptopomat, hogy egy kicsit dolgozzak a cikken. De semmi nem jutott eszembe. Minden sort, mondatot vagy százszor áthúztam, kijavítottam. Sehogy sem tetszett.
Próbáltam Robnak a jó oldalát megmutatni, de ez igen csak nehéz, mivel ezt az énjét nem ismerem. Ha egyáltalán van ilyen.

Majdnem egy óra szenvedés és csapkodás után úgy döntöttem, hogy hagyom az egészet a fenébe. Ha nem megy, hát nem.

Az előző naphoz hasonlóan most készítettem magamnak egy kakaót majd a tévé elé ültem. Találtam is egy jó filmet, legalábbis akkor még azt hittem. Az a pasi játszott benne, aki Pearl Harbor-ban meghal a végén. Nagyon imádom ezt a filmet. Mindig bekönnyezem a végén.
Így azt hittem, hogy ez sem lesz rossz, de tévedtem. Már vagy egy órája néztem, de még mindig nem értettem, hogy miről szól a film, pedig nem tartom magam gyenge felfogásúnak. De ehhez a filmhez kéne valami útmutató vagy, hogy valaki kommentálja a történteke,t mert így nem értem. aA második reklám után pedig el is kapcsoltam

Céltalanul váltogattam a csatornákat, mikor az egyik műsoron megakadt a szemem.
Valami sztár magazin lehetett, mert Rob szerepelt benne

- Az ifjú szívtipró legújabb filmje forgatásán megsebesült- ezzel indított az a kis szőke cicababa műsorvezető. Látszott rajta, hogy őt sem az eszéért alkalmazzák.
- Robert Pattinson eltörte a kezét, ezért egy ideig szünetelni fog a forgatás. A Brit sztárra állítólag egy kellék esett rá az egyik jelenet után, de pár szemtanú elmondása szerint, már bőven a felvétel után történt az incidens. Egy rajongó azt írta a twitterén, hogy látta, hogy Rob egy ismeretlen nővel beszélget, ám az egy másik férfi kocsijába ült be. Ekkor vágta a kezét egy villanyoszlopba. Nos, kedves Rob,,inkább azt tanácsoljuk, hogy a saját súlycsoportoddal verekedj, ne pedig egy kőoszloppal.
- Nos, ennyi volt mára, holnap ismét jelenkezünk. Viszlát

Értetlenül meredtem a képernyőre és próbáltam értelmezni az előbb hallottakat.
Rob, kéztörés, villanyoszlop, kellék, én , John ….John ….

- Basszus ez akkor törte el a kezét, mikor én elmentem Johnnal. Még láttam is, ahogy a kezét nekiveri a villanyoszlopnak

Ez hihetetlen. Nem gondoltam volna. De nevetnem kellett, mikor arra gondoltam, hogy Rob milyen fejet vágott, mikor elmentem randizni Johnnal
Először azt hittem, hogy miattam lett ilyen, de ma mikor John elmesélte, hogy régebben volt egy kis vitájuk, megváltozott a véleményem. Mondjuk akkor sem kellett volna a kezét ezért széttörnie. Egy kicsit azért sajnálom, mert nem lehetett túl kellemes, de azért nem fogom éjszaka telesírni a párnámat.

Kezdtem elálmosodni, ezért kikapcsoltam a tv-t, majd a szobámba mentem

Már majdnem elaludtam, mikor csörögni kezdett a telefonom. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy felkeljek, ezért egyszerűen csak fejemre húztam a takarót. Pár perc múlva pedig el is szundikáltam.

Másnap


Reggel miután nagy nehezen kikeltem az ágyamból elintéztem szokásos teendőimet, főztem egy kávét. Hát igen, sajnos én is koffeinfüggő vagyok. Ha nem iszok egy nap legalább egy csészével, akkor úgy érzem magam, mint akit meglőttek.
Persze mindenkitől azt kapom, hogy ez nem tesz jót az egészségemnek és ezt én is pontosan tudom, de valahogy soha nem sikerült leszoknom. Valaki cigizik vagy iszik egész nap, én csak a kávéért vagyok oda. Ennyi belefér.
Miután megittam az energiabombámat eszembe jutott, hogy tegnap este valaki nagyon hívogatot .

A kijelzőmön 5 nem fogadott hívás és egy üzenet villogott.

- Remélem nem volt fontos – gondoltam magamban

Szia Mandy, mivel nem veszed fel a telefont, ezért írok neked. Gondolom te is hallottad, hogy mi történt Robbal. Nos, pár napig nem lesz forgatás. Reggel gyere nyolcra a Cafe Laoba. Ott majd mindent megbeszélünk. Vigyázz magadra
Üdv Steph

Sietnem kellett, hiszen fél óra múlva kilenc. Én pedig nem szeretnék elkésni. Gyorsan magamra kaptam egy kényelmes ruhát, majd a kávézóba indultam.
Szerencsére most nem volt akkora forgalom, ezért pont időben érkeztem.

Rögtön észrevettem őket, ahogy beléptem a kávézóba. Igen őket, mivel Rob is eljött. Rögtön felém nézett és intett, hogy menjek oda hozzájuk.

- Sziasztok – köszöntem nekik, majd helyet foglaltam
- Szia. Tegnap hívtalak, de nem vetted fel
- Tudom, ne haragudj csak már nagyon fáradt voltam és ezért nem vettem fel
- Csak nem kifárasztottak? – kérdezte Rob. Már megint kezdi…
- Igen, nagyon is – próbáltam komoly maradni, de mikor megláttam a gipszet a kezén, kitört belőlem a nevetés
- Ha-ha nagyon vicces vagy
- Ne haragudj… de… nem hittem volna, hogy ennyire féltékeny típus vagy
- Hát rád semmiképpen sem voltam az
- Hiszi a piszi
- Nah jól van, látom, nagyon elvagytok. Nekem mennem kell.
- Akkor minek jöttem ide? –kérdeztem
- Hát a cikk miatt. Nincs forgatás de, azért valamikor csak kéne találkoznotok

Fantasztikus. Azt hittem lesz egy nyugis napom, de nem. Mondjuk Steph is szólhatott volna előbb, mert semmit nem hoztam magammal.

- Miért ütötted bele a kezed a villanyoszlopba?
- Hülyeség volt.
- Hát igen. Nagyon fájt?- bár gondolom, hogy igen
- Akkor nagyon, de most már nem. Figyelj, nem mehetnénk valahova, mert egyre többen bámulnak minket
- Hova?
- Hozzám
- Én oda biztos, hogy nem megyek Rob – nem fogok egyenesen az oroszlán barlangjába sétálni
- Van jobb ötleted?

Hát hozzá nem megyek. Ez egész biztos. A végén még megerőszakol. Nah jó, azt azért csak nem… de… akkor kitalál valami mást. Nyilvános helyre megint nem mehetünk, mert üldözési mániája van. Így csak egy lehetőség maradt

- Figyelj, én bocsánatot szeretnék kérni. Nagy rohadék voltam és nem kellett volna úgy viselkednem
- Hát nem, de mindegy. Induljunk.
- Hova?
- Az én lakásomra megyünk. Ott legalább biztonságban érzem magam
- Látom, nem bízol bennem!
- Ne haragudj, de ezen ne is csodálkozz! Nem akarlak megbántani, de most, azért mert egyszer ember módjára viselkedtél, azért nem fogok elájulni tőled.
- Pedig azt hittem – és közben vigyorgott, mint a vadalma.
- Pofátlan vagy
- Tudom – válaszolt. Legalább elismeri. Ez is valami

Rob kifizette a számlát, fogtunk egy taxit, majd elindultunk a lakásomhoz.
Zavarban voltam és ezt valószínűleg Rob is észrevette, mert jókat mosolygott rajtam.
Kifizettem a sofőrnek a számlát, majd remegő kezekkel próbáltam kinyitni az ajtót.

Nem értem miért vagyok ilyen ideges. Hiszen ő csak Rob, nem az elnök.

- Ne segítsek?- kérdezte látva bénázásomat
- Nem - de abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam kiesett a kezemből a kulcscsomó
- Ha be akarunk valaha jutni, akkor majd én kinyitom – majd egy szempillantás alatt kinyitotta az ajtót, majd fent is ugyanezt megtette

- Van egy zongorád? – kérdezte mikor kicsit körülnézett a lakásban
- Igen – bár nem értem minek kérdezni, ha látja…
- Nem is tudtam, hogy zongorázol
- Mivel nem ismersz - mutattam rá
- Sajnos
- Légyszí ne kezd ezt …
- Mit ne kezdjek?
- Tudod te azt nagyon jól. Kérsz valamit inni?
- Nekem mindegy. Köszi

Kivettem a hűtőből Colát ( mivel tudom, hogy ezt szereti ) majd töltöttem egy pohárral.

- Szerintem üljünk le a kanapéra.
- Te vagy a főnök

Elővettem a laptopomat, majd faggatni kezdtem.

- Miért vagy ilyen?- kérdeztem
- Szerinted milyen vagyok ?
- Őszintén?
- Igen, nagyon kíváncsi vagyok
- Oké…nos, úgy gondolom, hogy két arcod van. Az egyik az, amit nekem is mutatsz. Lekezelő vagy mindenkivel, azt gondolod, hogy tiéd a világ, hogy te csak csettintesz és már mindenki a lábad előtt hever. De szerintem igazából egy nagyon is kedves pasi lehetsz, aki romantikus, illedelmes, csak valami miatt nem ezt az arcodat mutatod- mikor befejeztem láttam rajta, hogy a lényegre tapintottam
- Igazad van – csak ennyit mondott
- De miért jobb bunkónak lenni, mint kedvesnek?
- Mert így kevésbé látszok támadhatónak. Tudod a média nem egészen olyan, mint amilyennek kívülről tűnik. Sokan drogoznak, isznak. Én így védekezek
- És ezért miért kell mindig lányokkal hetyegni?
- Fiatal vagyok
- Szerintem te utálod a nőket
- Nem, nem, nem vagyok nőgyűlölő, sőt mi több imádom őket éppen ez a baj
- Az a baj, hogy két hétig jársz valakivel és ez alatt az idő alatt pont eléred, hogy beléd szeressenek, aztán mikor már éppen tovább akarnának lépni, de fogod magad és kidobod őket.
- Ők sem akarnak többet
- Ez hülyeség. Csak tudod mi is magabiztosnak szeretnénk látszani, és ezért sokáig nem mutatjuk ki az érzelmeinket. De amikor megtesszük, akkor egyszerűen, csak elsétáltok
- Úgy látom feminista vagy
- Igen, én úgy látom te pedig hímsoviniszta
- Az ellentétek vonzzák egymást – hát ebben az esetben biztos nem
- De most tényleg nem szeretnél egy olyan nőt, aki hazavár a munka után? És nem csak széttárja a lábát?
- Persze, hogy szeretnék, de úgy érzem, hogy ők csak a pénzemet akarják
- Mert esélyt sem adsz nekik.
- És tőled kapok?- kérdezte
- Én nem akarok még egy zűrős pasit, te pedig kifejezetten az vagy
- Mert John nem az, ugye?
- De vele is csak egyszer randiztam
- Velem akkor miért nem? – kérdezte
- Majd meglátom – persze, hogy el akartam vele menni, de még mindig ott kattog a vészcsengő a fejemben
- Ez is valami
- Amúgy, hogy értetted, hogy John zűrös?
- Szóval akkor nem mesélt neked Izáról, ugye?
- Nem.
- Akkor, majd ő elmondja – nah szép, direkt hívta fel a figyelmemet, hogy aztán egész nap ezen rágódjak. Remélem, nem a felesége.
- Basszus nekem mennem kell a gitáromért – nézett az órájára
- Imádom őket. Nekem van kettő is
- Tényleg? – csodálkozott
- Mind a kettő anyukámé volt.
- És hol van? –kérdezte
- Hát, el van dobozolva
- De miért?
- Emlékek miatt, amik még nem forrtak be.
- Nem faggatlak tovább. De mi lenne, ha eljönnél velem? Amúgy sincs dolgom utána- mutatott a törött kezére – és akkor együtt lehetnénk
- Randira hívsz?- kérdeztem, bár pontosan tudtam a választ
- Jó fiú leszek, ígérem
- Remélem is
- Akkor ezek szerint eljössz velem?
- El, de figyelmeztetlek, ha ez egy újabb trükk, akkor utána neked véged, értetted?- mire befejeztem már mind a ketten nevettünk
- Értettem főnök asszony! – majd, mint egy katona úgy intett előre a kezével

Rob felvette álca öltözékét, majd együtt elindultunk a gitárboltba




John




Kávézó



Nagyon. nagyon várom a komikat még mindig :D Remélem most is kapok annyit mint a múltkor. Jah ne csak az írjon akinek tetszik hanem az is akinek nem ! Köszönöm!

2010. július 15., csütörtök

4. fejezet

Csak ismételni tudom magamat :) Köszönöm hogy írtok és szavaztok.
u.i Előre bocsi a helyesírási hibákért. Ma nagyon nehéz napom volt :S :)
Csak úgy hozzáteszem, hogy írtam 6 oldalt :D




Ijedten néztem fel a pincérre, aki még mindig arra várt, hogy fizessek. Rajtam pedig kezdett eluralkodni a pánik… Most mit csináljak?

Számtalan lehetőséget futtattam végig gondolataimban, de egyik sem volt valami megnyerő. Egyik az volt hogy gyorsan elfutok, de magassarkúm miatt ez kivitelezhetetlen vált, aztán az is eszembe jutott ,hogy lemosogatom az árát de végül ezt is elvettem, mivel a vacsora nem valószínű hogy pár dollárba került. Nekem pedig az egész életem rámenne a sikálásra, mire kifizetném.

Mivel semmi hasznos ötlet nem jutott az eszembe kezdtem egyre kétségbeesettebb lenni, de aztán hirtelen mintha megvilágosodtam volna, eszembe jutott a legkézenfekvőbb megoldás. Csodálkozom, hogy először nem erre gondoltam. Kezdem tényleg úgy érezni magam, mint ha szőke nő lennél (legalább fejben biztosan)

Gyorsan előkaptam telefonomat és tárcsáztam drága barátnőmet. Egy csörgés, két csörgés, három csörgés, de még mindig semmi

- Vedd már fel, kérlek - suttogtam remélve, hogy a pincér nem hallja meg. Elvégre fő a magabiztosság nem? Mondjuk sokra, megyek vele, ha nincs nálam egy fillér sem

Többszörös próbálkozás utána feladtam, hogy elérjem Millyt, ezzel pedig az utolsó lehetőségem is elszállt. Azt is tudtam, hogy Kevint hiába hívom, mert ő már indulás előtt szólt, hogy ma este nem lesz elérhető. Apa sincs a városba szóval nekem lőttek.

- Hölgyem akkor mi lesz?- kérdezte a pincér.

Hát ez jó kérdés. Bárcsak szétnyílna alattam a föld.

- Nah jó van itt valami főnökféleség?- hátha ő tud valami ajánlani annak érdekében, hogy szabadulhassak
- Asszonyom jobb lenne, ha fizetne. Eléggé kellemetlen az étteremre és a vendégekre nézve - az eszem megáll komolyan
- Először is nem vagyok az asszonya másodszor, pedig örülök hogy magának kellemetlen. Mert én biztos annyira élvezem. Egy őstulok jól kibaszott velem az este folyamán ugyan is elvitte a pénztárcámat engem, pedig itt hagyott a szarban. Szóval maga nekem ne jöjjön, azzal hogy ez az étteremnek kellemetlen - háborodtam fel kissé emelt hangon. Tök jó most már nem csak a fél, hanem az egész étterem engem néz. Nah ide sem jövök többet.
- Jobb lenne, ha visszafogná magát, mert hívom a rendőrséget
- Óóó Nyugodtan. Itt az enyém, hívhatja is- adtam a kezébe a mobilom

Már éppen tárcsázott volna, mikor egy igen jó képű férfi lépett mellénk

- Valami vaj Clark? –kérdezte a pincértől. Legalább már tudom a nevét
- Igen, a hölgy itt vacsorázott egy férfival, aki elment, de ő…
- Mandy - szakítottam félbe. Nem „ő” vagyok
- Elnézést- nézett rám szúrós szemekkel majd folytatta- szóval Mandy azt, állítja, hogy nála nincs pénztárca így, nincs aki fizessen
- Értem. Akkor kérem, fáradjon be az irodába. Azt hiszem egy ilyen nő, nem érdemli, meg hogy a többi vendég előtt beszélgessünk. Clark legközelebb azonnal szólj nekem – nah végre egy normális férfi. Mert igen, őt lehet annak nevezni. Nem úgy, mint ezt a Clarkot nah meg Robot. Bár ő még embernek sem nevezhető
- Sajnálom. Többé nem fordul elé- mért végig „enyhén” gúnyos tekintettel, majd visszament a „helyére”
- Nos mehetünk?
- Persze

Remélem, találunk valami megoldást erre az igen csak kellemetlen helyzetre, mert már nagyon kezd elegem lenni. Ez a nap kész katasztrófa. Nem elég hogy Rob egész nap szívatott, de még ilyen aljas módszerekhez is folyamodott. Holnap biztos, hogy neki vége. Megölöm

- Fáradjon beljebb - invitált be az irodának egyáltalán nem nevezhető helységbe. Sokkal inkább hasonlított egy kis lakáshoz.
- Kér valamit inni?
- Nem lehetne, hogy inkább megbeszéljük, hogy fizessem ki a számlát? Eléggé kellemetlen nekem ez a helyzet – több mint kellemetlen- tettem hozzá magamban
- Elmesélné hogy mi történt?
- Igen, ha nem magáz, nem vagyok én olyan öreg
- Milyen illetlen vagyok. Én még be sem mutatkoztam. A nevem John Wayne – rázott velem kezet
- Mint az étterem neve. Szóval akkor maga a főnök?
- Inkább maradjunk a tegezésnél, ha kérhetném
- Ezt megbeszéltük – milyen helyes. Biztos van barátnője vagy felesége.
- Szerintem üljünk le. Állva nem hiszem hogy olyan kényelmes- mutatott a kanapé felé
- Remek ötlet. Ezekben, a cipőkben kész csoda, ha nem törik ki a lábam- majd elfogadva kérését, helyet foglaltam.
- Nos mi történt egész pontosan?
- Eléggé hosszú történet- kezdtem bele
- Van időnk
- Oké az helyzet, hogy én hülye elfogadtam egy olyan férfinak meghívását akivel nem túl rózsás a viszonyunk. Pedig még csak egy napja sem ismerem. Nah mindegy lényeg, hogy eljöttem vele, ám amikor visszajöttem a mosdóból hűlt helyét találtam az asztalnál. Gondoltam akkor hazamegyek, de mint később kiderült nem fizetett és még a pénztárcámat is elvitte, hogy én még véletlenül sem tudjam a számlát rendezni. Röviden tömören ennyi. – Remélem, elhiszi és nem néz valami örül nőszemélynek
- Nos az, aki ezt csinálta azt semmiképp sem nevezném férfinak. Megtudhatnám a nevét?
- Robert Pattinson – mire John csak sejtelmesen elmosolyodott
- Azt tudtam, hogy Rob bunkó nah de hogy ennyire? – hát igen ezt én sem gondoltam volna
- Nos egy feltétellel elnézem a számla kifizetését
- Mi lenne az? – kérdeztem
- Ha elfogadsz egy vacsorameghívást?

Teljesen ledöbbentem, hiszen nem éppen erre számítottam. Azt vártam, hogy majd mosogatnom, felszolgálnom, vagy takarítanom kell de ez a lehetőség még csak fel sem merült bennem. Talán még sem sül el olyan rosszul el az este, mint ahogy gondoltam?

- Valami rosszat kérdeztem?
- Ó, nem, nem- túrtam zavartam a hajamba- egyszerűen ez képtelenség. Nincs egy vasam sem. Erre még te hívsz el vacsorázni? Még ezt sem tudom kifizetni. Ez több mint hihetetlen
- Nos nyilván alap esetben nem vagyok ilyen elnéző de, egy ismerem Robot kettő, van benned valami…
- Zakkant? Dilis ?- szakítottam félbe, mire felnevetett . De mosolya mögött nem láttam sem , gúnyosságot sem pedig rosszindulatot, csupán őszinteséget és kedvességet.
- Nos akkor eljössz velem valahova? Nem kell feltétlenül vacsorázni, menni. Bármire vevő vagyok.

Azt hiszem, ha valaki egy 10 perccel ezelőtt azt mondja, hogy minden fizetéssel kapcsolatos problémám elszáll sőt még randizni is meghív egy irtó aranyos pasi, hát körberöhögöm az biztos.

- Elfogadom a meghívást
- Ennek nagyon örülök

Johnnal telefonszámot cseréltünk és megígérte hogy a holnap valamikor hívni fog a programmal kapcsolatban.
Kicsit még beszélgettünk az irodájában, majd a késői időre való tekintettel hazafelé vettem az irány. Illetve csak mentem volna, mert mikor John megtudta, hogy mind ezt sétálva tenném meg, ellenkezni kezdett és addig erősködött még meg nem engedtem neki, hogy hívjon egy taxit. Persze én is jobban örültem, hogy ebben a cipőben nem kell órákat gyalogolnom, de nem szerettem kedvességével visszaélni

Mire hazaértem már nem volt semmi erőm. Úgy éreztem magam, mint aki tényleg órákat gyalogolt volna a sötétben, pedig erről szó sem volt. Gyorsan lefürödtem majd bebújtam a pihe-puha meleg ágyikómba.
Egy óra múlva még mindig nem sikerült elaludnom, pedig kipróbáltam vagy 100 pozitúrát de sehogy sem jött álom a szememre.

Így kimentem a konyhába, készítettem egy hideg kakaót majd az ablakpárkányom szélére csüccsentem ahol gyönyörködve nézetem kedvenc városomat.

Emlékszem még arra is mikor nem igazán voltam kibékülve New Yorkkal, sőt szinte utáltam.
Akkoriban egész máshogy gondolkodtam, éltem. Azt hittem, hogy itt nem lehetek boldog, hogy majd honvágyam lesz nem utolsó sorban, pedig nem akartam anyukámtól elszakadni.
Ez már akkor is kicsit szürreálisnak tűnt, hiszen akkor mikor apa értem jött anyum már egy éve halott volt.
Ma már tudom, hogy akkor nem a barátaimat a szokott helyeket sajnáltam vagy hiányoltam, hanem egyszerűen akkor még nem dolgoztam fel anyu halálát és azt gondoltam, ha elmegyek innen, akkor elvesztem őt.

Persze ahogy telt az idő úgy az én utálatom és ezzel együtt a gyászom is elszállt bár a mai napig nehéz úgy élni, hogy a legfontosabb személy nincs melletted.
Úgy fél évvel később a költözésem után elkezdtem ismerkedni az itteni emberekkel, sokkal nyitottabb lettem. Beiratkoztam egyetemre, amit kitűnőre végeztem el majd temérdek mennyiségű állásinterjú után végre munkát, kaptam az Elle magazinnál, így már egy percig sem vágyódom vissza régi életem után. Pedig akkor mindent megettem volna.

Szerencsés vagyok, hiszen a munkám során sok embert, barátot ismerhettem meg, köztük Robertet is. Mondjuk az enyhe túlzás, hogy ő barátom lenne, mert még csak a haveromnak sem mondanám. Főleg a mai húzása után.
Úgy látszik máskor hallgatnom, kell női megérzéseimre, mert ez a vacsora felnyitotta szemeimet és rájöttem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Megcsinálom azt a cikket de, utána mindenki megy a maga útján. (És soha de soha többé nem tépjük egymás idegeit.)

Persze ha neki nem is de magamnak nem tagadhatom, hogy nagyon is rosszul esett az, amit velem tett. Főleg hogy leégettem magam vagy 100 ember előtt. Nem is értem hogy mivel érdemeltem ezt ki, hisz egyik pillanatba még beszélgettünk aztán meg átment (újból) bunkó stílusba
De eldöntöttem, hogy nem fogok vele veszekedni annak ellenére, hogy ebben az esetben szinte mindenki neki ugrana, vagy visszaadná neki.
Egyszerűen levegőnek nézem majd őt, mert ha reagálok, akkor ezzel csak azt érem el, hogy, annál inkább cseszegetni fog. De ha közömbös maradok és röhögök rajta akkor meg őt, frusztrálja majd a gondolat, hogy nem sikerült neki felidegesítenie. Előbb utóbb meg leszáll rólam. Legalább is remélem.


Mivel már a kakaóm is elfogyott és úgy éreztem, hogy végre eléggé álmos vagyok, ahhoz hogy holnapra tegyem el magam, visszabújtam az ágyamba majd pillanatok alatt elaludtam.


Másnap


- Nah hogy ment a vacsora? Ugye jól viselkedett veled? – kérdezte barátnőm miközben a kimaradhatatlan reggeli kávémat, szürcsöltem.
- Majd mesélek, most mennem kell. Majd hívlak- ráztam le gyorsan, mert tudtam, hogy ha én elkezdek mesélni, akkor Milly nem áll le
- Úgy sem úszod meg- kiáltott nekem, mikor én már az ajtót csuktam.

Isteni szerencsémnek köszönhetően gyorsan fogtam egy taxit, bediktáltam a címet majd elindultunk én pedig elkezdtem izgulni.
Vajon képes leszek uralkodni magamon?
És nem ugrok majd neki?
Mert oké, hogy este józan ésszel eldöntöttem hogy közömbös maradok iránta, de mi lesz, ha majd forrnak bennem az indulatok, és nem tudok nekik ellenállni?

Mire megérkeztünk a forgatásra a gyomromban lévő gombóc is hatalmasra dagadt és úgy éreztem mentem, felrobbanok.
De én, mint ügyes higgadt jó kislány vettem egy nagy levegőt, elszámoltam tízig és mikor már úgy éreztem eléggé higgadt, vagyok (már amennyire ebben a helyzetben lehetséges) a bejárat felé vettem az irányt.

Az átvizsgálásoknak köszönhetően nyertem még egy kis időt de sajnos nem eleget így kénytelen voltam bemenni.
Abban a pillanatban, ahogy bejutottam éreztem, hogy minden szempár rám szegeződik, főleg egy emberé. Szemem sarkából is láttam, ahogy elővillantja féloldalas mosolyát, de én magabiztosságomat megőrizve a tőle ellenkező irányba az-az a forgatásra felépített büféhez sétáltam és vettem egy csomag cukorkát.

Robnak egész dél előtt egy perc szabad ideje sem volt, mert hol forgatott, hol a sminkeshez rohant hol pedig ügyes dolgos bajait intézte. Néha ugyan összeakadt a pillantásunk, de egyelőre még nem zaklatott. És a hangsúly az egyelőre szócskán volt.
Így hogy semmit nem beszélgettünk egész jól haladtam a cikkel. Mondjuk ez vicces, mert általában akkor megy jól a munka, ha minél többet tudok meg a partneremről, de neki sikerült elérni ennek az ellenkezőjét.

Olyan egy fele John is hívott hogy mi legyen a programmal. Mivel nekem is nagyon bejött így hagytam, hogy munka után értem jöjjön, és onnan menjünk a kedvenc helyére. Lövésem sem volt hogy mi lehet az, hiszen őt még annyira sem ismerem, mint Robot. Ha ő mondaná, ugyanezt legalább lenne tippem pl. sztriptízbár.


Délután 4

Vagyis ez azt jelentette, hogy vége a munkaidőmnek. Elmentettem az eddig írásaimat majd pakolni kezdtem.
Már majdnem befejeztem mikor pont az a személy közeledett felém, akit egész nap kerülni próbáltam.

Istenem, már csak egy kicsi idő kellett volna nekem? Miért büntetsz? – morogtam remélhetően nem túl hangosan.

- Szia Mandy – köszönt rám ártatlanul

Tudod, csak nyugodtan. Mint ha nem is érdekelne - emlékeztettem magam

- Heló
- Nos milyen volt a tegnap estés? Bár gondolom hogy nem túl jó. Elképzelem, ahogy abban a feszülős cuccban mosogatsz vagy wc-t sikálsz – mondta már szinte nevetve
- Jó tippek, de sajnos egyik sem jött be. Bocsi, nekem mennem kell - felkaptam laptopomat és már indultam is.
- Nah és a pénztárca? – hoppá majdnem el is felejtettem. Gyorsan kikaptam a kezéből is, már mentem is tovább.
- Meg ne sértődj szerintem jó vicc volt – futott elém
- Szerintem is. Nagyon élveztem
- Tudod azt hittem kiabálni fogsz vagy hisztizel egy kicsit
- Nem fogom neked megadni azt az örömöt.
- Szeretem, ha egy nő kiabál de, nem akkor, amikor veszekszik velem, hanem mikor élvezi a szexet
- Akkor ezt a hangot nem sokszor halhattad – vágtam neki vissza
- Nem kell féltékenykedni
- Egy cseppet sem vagyok az – válaszoltam
- De ha akarod belőled is, kicsalogatom azokat a nyögéseket- jött olyan közel hozzám, hogy már a leheletét éreztem bőrömön.
- Soha- feleltem nem túl meggyőzően
- Pedig… én nagyon szeretném - mondta, miközben keze már a fenekemnél jár.

Aj azok a szexis kezek, máshol is el tudnám őket képzelni. Úr Isten miket gondolok itt. Én utálom őt. Undorodom tőle…

- Mondtam hogy soha. Ezen mit nem lehet érteni ? – toltam el magamtól
- Soha se mond hogy soha –úgy vigyorgott, mint aki megnyerte a csatát
- Előbb dugok fel magamnak vibrátort, mint hogy veled lefeküdjek
- Pedig én biztos jobb vagyok, mint a vibrátorod- Hogy lehet valakinek ekkora egója?
- Nah… jóóó… nekem mennem kell. Várnak rám. – sajnos nem tudtam lerázni, mert abban a pillanatban, ahogy elindultam, jött ő is.
- Ryan mi?
- Nem. A bátyám Los Angelesben lakik - hogy jön ő ide?
- Őőőő nem a barátod? – kérdezte eléggé értetlenül.

És ekkor leesett, hogy miért kérdezi pont őt, hogy miért cseszett ki velem az este, hogy miért volt olyan amilyen. Ez hihetetlen. A pasik miért ennyire féltékenyek ? Meg most úgy őszintén Rob miért az ? Nem is vagyok a barátnője.

- Nem, még nincs barátom
- Basszus. én… totál azt hittem, hogy csak egy kis olcsó ribanc, vagy aki megcsalja a barátját és azt gondoltam, hogy meg akarsz magadnak szerezni. Aminek örülök, csak hogy éppen én szoktam a lányokkal ezt csinálni nem, pedig fordítva.
- Ez a hajó elúszott, de kösz az őszinteséget – szóval egy olcsó kis ribancnak gondolt
- Mandy én…- kezdett volna bele, de John épp akkor érkezett meg.
- Szevasz Rob- köszönt neki oda, én pedig beültem nyitott sportkocsijába.
- Te meg mit csinálsz vele ? – látszott rajta hogy mindjárt felrobban
- Köszönettel tartozom neked, mert ha tegnap te nem hagyod ott Mandyt, hozzáteszem rohadt gyerekes húzás volt, de mindegy. Nah szóval, ha nem mész el, akkor én nem ismerem, meg így nem tudnék vele ma randizni. Köszi. Jövök neked eggyel – tett rá még egy lapáttal John.
- Nem megyünk szívem? – szálltam be én is a játékba. Rob pedig olyan csúnyán nézett, hogy ha szemeivel ölni tudna… már egy páran nem élénk

Élveztem a helyzetet, mert most először nálam volt a labda és én irányítottam nem pedig ő. Egy picit ugyan sajnáltam, de kárörömöm sokkal nagyobb volt annál, mint hogy most nekiálljam vigasztalni
John felpörgette a kocsit majd a gázra lépett.
Utolsó pillanatban még visszanéztem és elkaptam, ahogy Rob a hozzá legközelebb álló villanyoszlopba veri a kezét



Várom a kommenteket. De nagyon. Addig én is lusta voltam még nem írtam, de higgyétek el nagyon sokat jelent ez :). Ja és elég nekem egy sor is! Léééééccccciiiiiiiiiii

2010. július 12., hétfő

3. fejezet

Nos itt az új rész :) Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ebben a fejezetben pár dolgot megtudhatunk Mandyről de lesznek csak utalások is :) Ugyan ez vonatkozik Robra is :)
Nem szaporítom tovább a szót! Jó olvasást





Rob kihasználva az alkalmat, szorosan mellém ült a kocsiban és úgy nézett, mint aki még életében nem látott nőt. Pedig még a hülye is tudja hogy ez nem így van.
Hiába fordítottam el látványosan arcomat, még így is éreztem égető pillantásait, ahogy végigmér. Próbáltam nem kiborulni, de mikor kezével közeledett combjaim felé betelt a pohár.

- Mi lenne, ha nem tapiznál?- kérdeztem dühösen
- Hozzád sem nyúltam. De ha te ennyire szeretnéd…
- Ne, kérlek ne is, folytasd. Csak érjünk oda minél előbb – szakítottam félbe. Semmi kedvem az egoista majommal összejönni.
- Milyen sietős valaki. Még szerencse hogy egy hétig velem kell lenned

Szerencse? Inkább átok. Szörnyű átok. Valami nagyon rosszat tehettem az előző életemben, amiért így büntetnek engem. Nah mindegy. Ha fogcsikorgatva is, de ki fogom bírni ezt az egy hetet, és olyan cikket hozok össze, hogy Miranda szárnyalni fog a boldogságtól Túlzásokba ne essünk, maximum annyit kaphatok tőle hogy „ezt vártam” vagy hogy „ez volt a minimum”.

- Cicám min gondolkozol ennyire?
- Nem vagyok a cicád- válaszoltam neki vissza reflexből- és veled ellentétben mások, szoktak gondolkodni
- Ha te tudnád te, éppen mi jár az eszembe!- suttogta a fülembe
- Képzelem
- Látom, jól összemelegedtetek- csatlakozott a beszélgetésbe Steph – de ne is törődj vele, ő mindenkivel így viselkedik. Az lenne a furcsa, már ha nem így lenne.
- Köszönöm, most sokkal nyugodtabb vagyok –válaszoltam kissé ironikusan
- És hogy bírod Mirandaval?
- Huuuu… hát nagyon rosszul. De nem panaszkodom, én akartam ezt a munkát és örülök, hogy ott dolgozhatok. Ennyi idősen, nem sokan kapnak nála ilyen beosztást
- Hány éves amúgy? 30 talán? –kérdezte Rob
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces vagy- hogy ez mekkora egy…
- Jajj bocsi hogy kevesebbet mondtam. Akkor olyan 35 körül lehetsz? – kérdezte, már szinte nevetve
- Látszik, hogy még az illemet sem tudod. Egy nőtől két dolgot nem kérdezünk meg. Az egyik a kora a másik pedig a súlya. De ha ennyire akarod tudni, 27 éves vagyok.
- Bukom az idősebb nőkre!- ez az ember kire nem bukik most úgy őszintén?- de még mindig jobban jártam hogy a korodat kérdeztem és nem, pedig a súlyodat.
- Rob te nem vagy normális- nevetett már Steph is. Mi van csak én nem értem a viccet? Pedig még szőke sem vagyok.

Találkoztam már hozzá hasonló pasikkal, azért tudom, hogy kell kezelni őket. Szerintem nekik ettől van orgazmusuk, hogy másokat bántanak, aláznak. Emlékszem még gimis koromba volt egy osztálytársam, aki folyton piszkált. Akkor még mivel éretlen voltam nagyon rosszul kezeltem az e féle helyzeteket. Sokszor kiborultam vagy sírtam, de ami a legrosszabb, hogy még engem beszéltek ki a hátam mögött, hogy miért akadok fenn a beszólásain.
Éppen ezért soha nem volt igazi barátnőm, olyan, akivel mindent meg tudtam volna beszélni, akiben megbízhattam volna. Persze haveri alapon rengeteg volt, de az mégsem az-az igazi barátság, ami a nagy könyvben meg van írva.
Nah mindegy ilyen az élet egyszer fent egyszer lent

- Megérkeztünk kiscsillag
Szó nélkül hagytam a „kiscsillag" megjegyzését, bár nagyon nehéz volt ellen állni egy jó kis beszólásnak de helyette csak rámosolyogtam.

Ahogy beértünk a forgatásra Rob elsietett a sminkeshez én pedig leültem az egyik távol eső padra és elővettem a laptopomat. Elvégre valami cikk féleséget írnom. De mi legyen benne?
Hogy Robert Pattinson egy arrogáns pöcs? Vagy hogy nem törődik ő senkivel?
Nem, nem. Tuti meglincselnének a rajongói, Mirandáról nem is beszélve.

Semmi értelmes nem jutott az eszembe ezért az interneten kutakodtam tovább róla. Hátha találok valami érdekeset.
Eléggé elcsodálkoztam mikor a keresőbe beírva a nevét, több ezer rajongói oldalt dobott ki. Azt eddig is tudtam, hogy sokan szeretik, de hogy ennyire?!! Ez még nekem is sok, főleg hogy ezeken, a lapokon mást sem talál az ember, mint a lányok ömlengését hogy mennyire szexi, cuki. Komolyan az átlag életkoruk nem lehet több 13-nál. Jó régen én is ilyen voltam. A falam tele volt férfi énekesek vagy színészek képeivel. De ezek a lányok mások, mint én akkor. Úgy viselkednek, mint a ragadozók, akik arra várnak áldozatuk mikor bukik el. Nem csodálom, ha Robot is elsodorta a hírnév szele.

- Látom elvagy- ült le mellém Rob.
- Neked nem forgatni kéne?- kérdeztem tőle közömbösen
- Ebédidő van - hoppá, akkor egy kicsit elütöttem az időt a neten
- Nah és találtál rólam valami érdekeset? Bár nem hiszem, azok az oldalak tele vannak hazugsággal
- Őszintén megmondom, hogy nem tudom mi a jobb.
- Ezt hogy érted?
- Úgy hogy lehet ezeknek, a lányoknak, jobb, ha hazugságban élnek és azt hiszik rólad, hogy milyen egy jó fej srác, vagy mint hogy megtudják rólad az igazat
- Semmit sem tudsz rólam, akkor még is, hogy feltételezed, hogy én egy tuskó vagyok?
- Azért mert úgy viselkedsz mindenkivel. Velem is milyen hangnemben beszéltél, hogy az már több mint felháborító

Nem mondott semmit, helyette inkább elővette a cigijét majd rágyújtott

- Kérsz?- kérdezte
- Nem, köszi. Nem dohányzom
- Tetszel nekem- válaszul, csak felnevettem
- Rob neked minden nő bejön. De sajnos nálam ez a duma nem nyerő
- Úgy is tetszel nekem, hogy te érted, de az hogy ilyen határozott vagy és hogy ki mered mondani azt, amire gondolsz, ez jön be igazán
- Bármikor, bárkinek megmondom az igazat
- Akkor kérhetek valamit?- kérdezte
- Az előbb is ezt tetted – húztam az idegeit
- Ravasz vagy, de most így őszintén mond, meg hogy mit gondolsz rólam?
- Hát így elsőre az ember azt hinné, hogy hihetetlenül bunkó vagy és csak a farkad irányít, de szerintem ez csak egy álca, amit magadra vettél valamiért.
- Jajj milyen okos vagy. Még szerencse hogy nem szőke a hajad, pedig most pont eszembe jutott egy jó kis vicc - megint ugyan olyan lekezelő volt, mint reggel
- Tudod, hagyjuk az egészet a fenébe. Azt hittem tudunk normálisan is beszélgetni, de látom ez neked, nem igazán megy
- Mi ez valami betanult szöveg?
- Tudtommal te kérted hogy mondjam meg a véleményemet. Most akkor nem tudom mit vagy úgy megsértődve
- Nem vagyok megsértődve
- Vettem észre. Ez baj bennetek, pasikban, hogy ha meg merünk titeket sérteni, akkor utána még mi vagyunk a rosszak és még az is, eléritek, hogy lelkiismeret furdalásunk legyen
- Bennetek meg az kúrva nagy hiba van, hogy egy kis dugásért le kell hozni a csillagokat is.
- Nah jó, befejeztem, nekem nincs rád szükségem – szedtem össze a cuccaimat, de kezével megállított
- Akkor még is elárulod, hogy hogyan íród meg azt a cikket?
- Pontosan elég volt annyi idő, mint amennyit mi ketten eltöltöttünk. Ne aggódj remek kis sztorit, fogok rólad összehozni.
- Eljössz velem este valahova, mondjuk vacsorázni?- annyira váratlanul ért kérdése hogy még a táskám is kiesett a kezemből
- Jó azért nem kell ennyire remegni, tudom, hogy örülsz neki
- Voltam olyan hülye hogy egy pillanatig azt hittem, igazából kérdezed- gyorsan, kikaptam kezéből a táskámat. Várjunk, csak mikor vette fel? Ennyire elbambultam volna? Nah mindegy
- Tudom hogy a stílusom egy kicsit kiakasztó de..
- Kicsit? Nagyon el vagy tévedve- szakítottam féle őt
- Befejezhetem?
- Persze
- De látszik, hogy egy értelmes lány vagy és nem szeretném, ha rosszat írnál rólam.
- Ó szóval most félsz hogy mit gondolnak majd rólad a rajongóid?
- Igen… de akkor is szeretném jóvátenni, azt hogy ilyen bunkó voltam veled. Szóval benne lennél egy vacsiban?


Most igen mondjak vagy sem? Persze, hogy szeretnék vele elmenni, de mi van, ha csak újra belém akar kötni, vagy ki akar használni vagy le, akar itatni?

- Oké benne vagyok – feleltem bátortalanul
- Köszönöm. Nekem most mennem kell, azt hiszem- nézett az órájára- de, utána még beszélünk


Hát most vagy nagyon hülye vagyok, amiért igen mondtam, vagy kellemeset fogok benne csalódni. Sok választásom nincs, de azért remélem, hogy az utóbbi lehetőség fog előtérbe kerülni



A nap további része nagyon hamar eltelt. Robbal a forgatás után megbeszéltük, hogy majd értem jön taxival, és akkor együtt megyünk.
Gyorsan bementem az irodába egy-két fontos iratért majd hazafelé vettem irányt.
Szerencsére Kevin nem hagyta barátnőm kissé furcsa ízlését eluralkodni, így egy sokkal visszafogottabb ruhát választottunk.

Rob pontban nyolckor jött értem (úgy ahogy megbeszéltük) és még tőle is sikerült egy-két zavarba hozó bókot kapnom. Igazán jól estek szavai, de így sem voltam abban biztos, hogy jó döntést volt eljönni és emiatt folyamatosan azon járt az eszem, hogy biztos van valami hátsó szándéka. Minden esetre figyelni fogom a poharamat, nehogy drogot vagy valami mást belecsempésszen.

Mikor megérkeztünk az étterem elé, nagyon örültem, hogy alkalomhoz illően öltöztem, ugyan is Rob szerintem New York legdrágább éttermébe hozott el.

- Nos mit szeretnél ennyi?- kérdezte már az étlapot nézve
- Hát nem vagyok ehhez az ételekhez szokva, ezért inkább azt kérem, amit te
- Jó akkor legyen báránysült- huu még jó, hogy nem nyuszi vagy lóhúst rendelt, azt biztos nem tudnám megenni
- Nos miért hívtál el?- kérdeztem
- Mint délután is mondtam, szeretném kettőnk között elsimítani a bonyodalmakat
- Remélem, hogy komolyan gondolod és ez nem valami színjáték
- Szó sincs ilyenről.
- Remélem- majd belekortyoltam a már kitöltött pezsgőbe
- Mesélsz valamit magadról?- kérdezte
- Én vagyok a riporter, nekem kellett volna ezt e kérdést feltennem
- Majd utána, egy hét szerintem elegendő idő lesz, arra hogy megismerj- még sok is. Gondoltam magamban
- Szóval…
- Kérdezz, csak így nem tudok mesélni
- Mit csinálsz szabadidődben?
- Hát, rajzolok, néha festek de nagyon szeretek főzni
- Imádom, ha egy nő tud főzni. Remélem egyszer én is, kapok kóstolót - nem tudtam mit válaszolni azért kínosan a hajamat, kezdtem el piszkálni
- És hogy jött az írás?
- Hát, anyukám is író volt oda haza így… mondhatjuk, azt is, hogy nem esett messze az alma a fájától
- Mint jelent, az hogy odahaza?
- Magyarországon éltem úgy 18 éves koromig
- És hogy-hogy ideköltöztél?

Nah Mandy most szépen beleestél a saját csapdádba. Nem nagyon szeretném elmondani zűrös életemet, főleg hogy nem is vagyok rá egy cseppet sem büszke.

- Hát anyukám meghalt és mivel apum itt dolgozik ezért utána és is, kijöttem - légyszí, légyszí elégedj meg ennyivel
- Látom kissé érzékeny témára tapintottam
- Hát igen- micsoda zseni
- Van barátod?- terelte másra a témád
- Hát…- már éppen válaszoltam volna mikor a telefonom csörgése félbeszakított
- Egy pillanat ezt fel kell vennem
- Oké- dőlt hátra a székbe Rob
- Szia Ryen.
- Szia hugi azt hittem már elfelejtettél, hogy nem hívsz
- Ne haragudj, de nagyon sok dolgom volt
- Miranda kifáraszt mi?
- Hát igen, eléggé leterhel, de most sem nagyon érek rá
- Miért mi jót csinálsz ?
- Vacsorázom az egyik…- most mit mondjak?- szóval amolyan munkavacsorán vagyok
- Egy férfival?
- Igen egy pasival, de légyszí ne kapj féltékenységi rohamot.
- Próbálok, nah és ki az?
- Hát…őőő Miranda egyik munkatársával. – jobban járok, ha nem mondom meg pontosan, hogy kivel. Emlékszem még egyszer mondta is nekem, hogy még véletlenül se jöjjek össze olyan férfiakkal, mint Robert Pattinson mert ismeri a fajtáját.
- Oké, látom zavarok, de jó lenne, ha nem havonta hívnál fel.
- Megpróbálom
- Vigyázz magadra. Szeretlek
- Én is téged puszi

Mire már letettem a telefont ki is hozták a vacsorát. Rob egy szó nélkül neki állt enni. Még akkor sem kapta fel a fejét mikor jó étvágyat kívántam, így hát én neki estem a báránynak.


- Ez nagyon finom volt- szólaltam meg, remélve, hogy Rob végre méltóztatik beszélni velem. De nem ez történ meg
- Mindjárt jövök. Kimegyek a mosdóba

Szükségem volt egy kis levegőre, mert úgy éreztem, ha egy percél is tovább maradok mellette, akkor szétrobbanok a feszültségtől.


Nem tudtam sokáig maradni, hiszen egy pisilés még egy lassú nőnél sem tart tovább 5 percnél, de mire visszaértem Rob már nem volt az asztalnál.

- Lehet ő is mosdóba, van – gondoltam magamban

De az óra egyre csak ketyegett. Már vagy 10 perce itt ülök Rob pedig sehol. Remek. Remélem nincsenek „nagy” problémái.
Újabb 10 perc elteltével már semmi kedvem nem volt rá várakozni, ezért fogtam a táskámat és a kabátomat, de abban a pillanatban, ahogy elindultam volna a kijárat felé egy pincért termett mellettem

- Hölgyem még nem fizette ki a számlát – miről beszél ez nekem?
- Akivel jöttem, majd a kifizeti, de sajnos nem tudom hová tűnt el.
- Pattinson úr úgy 20 perce ment el az étteremből és megkérte, hogy adjam át ezt önnek- nyújtott felém egy darab fecnit. Gyorsan kikaptam a kezemből, és hangosan olvasni kezdtem

Szia drága Mandy. Nagyon finom volt a vacsora és az benne a legjobb hogy mind ezt te fizeted. A pénztárcádat pedig ne keresd, mert nálam van. Majd holnap a forgatáson találkozunk. Pusz

Ijedten néztem fel a pincérre, aki még mindig arra várt, hogy fizessek. Rajtam pedig kezdett eluralkodni a pánik… Most mit csináljak?




Várom a kommenteket :) Legyen az akár jó vagy rossz vélemény is. Csak egyet kérek ha negatív kritikát írtok azt kulturáltan tegyétek !
Pusz

Díj

A blog megkapta első díját :D :D :D
Nagyon, nagyon szépen köszönöm Puszmó és Alice!!!!!!!!!! (L)(L)
Igazából nem tudok mit mondani, mert annyira nem számítottam rá, főleg hogy még csak 2 fejezet van a történetből. Próbálok a bizalmatokkal nem visszaélni és olyan fejezeteket csinálni ami majd elnyeri a tetszéseteket!
Köszönöm mindenkinek aki írt, aki rendszeres olvasóm lett, aki szavazott a fejezetek végén, egyszóval mindenkinek!!






1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magadról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


Köszönöm még 1x!
http://vampirhercegem.blogspot.com

7 dolog rólam:
- szeretek utazni
- utálom a disco zenét (tuc-tuc)
- hamisan éneklek
- imádok aludni
- örülök hogy a Spanyolok nyerték a világbajnokságot, bár a Hollandokat nagyon sajnáltam
- epekedve várom a kommenteket
- jobban csinálom a krumplipürét mint anyukám


Nos át kell adnom ezt a díjat 7 blogtársamnak!

http://szelkisasszonynaploja.blogspot.com
http://robstenhot.blogspot.com
http://iccsineerobsten.blogspot.com
http://meredith-bradley.freeblog.hu
http://theonlyroadfanfic.blogspot.com
http://evernessatruelove.blogspot.com
http://megtortlelek.blogspot.com

Még nagyon, de nagyon sok blog megérdemli de most ennyi ugrott be :)

2010. július 7., szerda

Csak egy kis részlet:)

Hoztam nektek egy kis ízelítőt :) Változott a terv és nem kora délután hanem este indulunk Horvátországba. Mikor hazajöttem, már hosszabb (sokkal) terjedelemben szeretnék írni. Remélem ez nektek is megfelel.
És köszönöm a támogatásotokat :)



- Látom, jól összemelegedtetek- csatlakozott a beszélgetésbe Steph – De ne is törődj vele, ő mindenkivel így viselkedik. Az lenne a furcsa, már ha nem így lenne.
- Köszönöm, most sokkal nyugodtabb vagyok –válaszoltam kissé ironikusan
- És hogy bírod Mirandával?
- Huuuu… hát nagyon rosszul. De nem panaszkodom, én akartam ezt a munkát és örülök, hogy ott dolgozhatok. Ennyi idősen, nem sokan kapnak nála ilyen beosztást
- Hány éves amúgy? 30 talán? –kérdezte Rob
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces vagy- hogy ez mekkora egy…
- Jajj bocsi csak nem kevesebbet mondtam? Akkor olyan 35 körül lehetsz,nem? – kérdezte, már szinte nevetve
- Látszik, hogy még az illemet sem tudod. Egy nőtől két dolgot nem kérdezünk meg. Az egyik a kora a másik pedig a súlya. De ha ennyire akarod tudni, 27 éves vagyok.
- Bukom az idősebb nőkre!- ez az ember kire nem bukik most úgy őszintén?- de még mindig jobban jártam hogy a korodat kérdeztem és nem, pedig a súlyodat.

2010. július 5., hétfő

2. fejezet

Hú lányok tényleg csak ismételni tudom magam nagyon köszönöm mindenkinek aki írt:):)
Azt reméltem hogy majd talán ír egy-két emberke,de erre nem számítottam. Hoztam is nektek frisst. A következő nem tudom mikor lesz, mert a családdal nyaralni megyünk,igyekezni fogok





Csak egy bajom volt csupán. A reggel nagyon hamar érkezett el New York városára.


- Mandy, Mandy ébresztő- ki a fene ugrál rajtam hajnalok hajnalán?
- Bárki is vagy, aludni akarok
- Ne mond ezt, ma találkozol az őrülten szexis Robert Pattinsonnal

El is felejtettem. Még „szerencse” hogy van, aki emlékeztet életem legrosszabb hetére.
Semmi kedvem sincs egy bájgúnárral csevegni napokon keresztül.
Jó oké, hogy kinézetre nem rossz, de amit lehet róla hallani, az nem éppen a legelőnyösebb

De sajnos akár mennyire is irtózom ettől a találkozástól kénytelen, leszek elmenni, mert ha nem akkor szörnyella nem csak, hogy kirúg a cégtől, hanem elintézi, hogy a továbbiakban egyetlen normális munkahelyem sem legyen. Ezt pedig nem igazán szeretném.

- Mandy, ha egy percen belül nem emeled fel a formás kis seggedet, akkor rádöntök egy lavór vizet- mutogatott barátnőm kissé idegesen
- Oké, megyek is. Nem kell eláztatni az ágyamat- keltem ki gyorsan
- Tudod, hogy csak jót akarok. Jajj én annyira irigyellek- ölelt át Milly
- Örülök hogy legalább te ennyire boldog vagy- majd a fürdőbe indultam
- Elárulom rajtad kívül az összes nő nah jó nem az összes csak a 99%-a örülne ha egy ilyen pasival tölthetne egy hetet
- Jajj miért még is ki ő? Oké eszméletlenül jól néz ki meg minden, de nem szeretném egy lenni a sok millió lány közül, aki az ágyában köt ki. És amúgy is kivétel erősíti a szabályt
- De ha még is a karjai között kötsz ki, akkor ugye elmondod a részleteket?

Látta hogy nem vagyok valami vicces kedvemben, ezért még mielőtt bármit is hozzávághattam volna kiment a fürdőből
Gyorsan beálltam a zuhany alá, megmostam a hajamat, közben pedig próbáltam nem Robra gondolni.
Jó oké, kár tagadnom, hogy nekem nem tetszik, mert igen is bejön, de semmi szükségem még egy nőcsábászra.

Gyorsan készen lettem a fürdéssel, drága barátnőm pedig segített megcsinálni a hajamat, amit egyszerűen csak kivasaltuk. Nem szerettem volna cicababa hatást kelteni. Elvégre dolgozni megyek nem, pedig szórakozni.
A ruha kiválasztásával már voltak problémák, ugyan is Milly egy igazán kihívó darabot választott, amiből a fél mellem kint van.

- Ugye nem gondolod, hogy én ezt fel fogom venni? Maximum buliba hordok ilyet, vagy ha már ki vagyok éhezve egy kis szexre, nem pedig dolgozni
- Nah a kedvemért- próbált győzködni
- Nem- kaptam ki a kezéből a ruhát, majd a fiókom legmélyére süllyesztettem

Miután végre megtaláltuk a tökéletes darabot, magamra kaptam egy könnyű sminket, bekaptam egy-két falatot, majd elindultam dolgozni.

Illetve mentem volna, csak hogy éppen egy kibaszott taxi sem volt hajlandó megállni mellettem. Nagyszerű.

Már majdnem elveszett minden reményem, mikor egy sárga csodamasina nem messze tőlem parkolt le. Olyan gyorsan futottam a kocsihoz, mintha az életemért küzdenék. Bár nem ez nem áll távol a valóságtól. Ha én ma elkések, akkor Miranda megöl, sőt megkínoz.
Éppen szálltam volna be a kocsiba mikor valaki a kezemnél fogva visszarántott.

- Aranyom nem veszed észre, hogy éppen várt valakire ez a taxi?

Már készültem volna leordítani a pasi fejét, hogy még is mit képzel magáról, de mikor szembesültem, azzal hogy kivel is állok szemben hát, köpni-nyelni nem tudtam

- Jól van, nem kell semmit sem mondanom. Látom a szemeidben, hogy bejövök neked. De eléggé csinos darab vagy. Esetleg találkozhatnánk valamikor

Nah és itt jött a második sokk. Azt eddig is tudtam róla, hogy egy arrogáns pöcs, de hogy még beképzelt is legyen…
És különben is mit gondol magáról?
Nah majd adok én neki

- Hát sajnos ma nincs szerencséd. Nekem nem jönnek az ilyen selyemtípusú férfiak. Sőt állítom, hogy jobban ismered a tükröt, mint a barátnődet. Jajj bocsi nincs is barátnőd, hiszen ki szeretne egy ilyen pasit magának?- adtam ki magamból minden dühömet
- Nem kell adni itt az ártatlant. Látom rajtad, hogy kellek neked, állítom, hogy bugyit is kéne cserélned már, annyira felizgultál rám
- Hogy te mekkora egy…- próbáltam a megfelelő kifejezést találni rá, de ekkora tuskóra ez roppant nehéz
- Mekkora egy tökéletes, vonzó, szexis vagyok - fejezte be a mondatomat. Még hogy tökéletes? Fényévekre van ez attól. Nah jó az igaz hogy irtó dögös, de ennél több nincs benne
- Sajnos nekem dolgozni kell mennem. Itt a névjegykártyám. Hívj fel bármikor, ha csak egy kis kényeztetésre vársz- majd a dekoltázsomba, rakta a kis lapocskát.
- Nem kell a kibaszott telefonszámod - téptem össze előtte- és képzeld én is munkába igyekszem, így hát, ha megbocsátasz – ültem volna be ismét a taxiba, ám ekkor egy ismerős hang kiáltott felénk.
- Szia Mandy. Nem is tudtam, hogy ma együtt fogunk menni forgatásra. Örülök, hogy összeismerkedtetek Robbal hiszen egy hétig, együtt lesztek – jött oda mosolyogva Rob ügynöke
- Ő az a lány, akiről meséltél?- kérdezte
- Sajnos igen - válaszoltam
- Hát ez nagyszerű. Azt hiszem, nagyon jól elleszünk - mondta teljes elégedettséggel
- Ennek örülök. De szálljatok be, mert nem szeretnék elkésni- utasított minket Steph


Csak egy kérdés járt már tegnap óta a fejemben: Hogy fogom ezt az egy hetet kibírni?





Továbbra is várom a pozitív és negatív kritikákat :):):)

2010. július 4., vasárnap

Number 1

„Kislányom, mindig tervezz előre. Tudd, hogy mit akarsz, vagy hogy mit vársz az élettől. Csak úgy nem lehet, nekimeni a vakvilágnak”

Olyan erősen éltek bennem anyám szavai, mint ha valaki kővel véste volna be őket tudatomba. Bár ma már kicsit másképp gondolok ezekre, a szavakra de régen még megfogadtam anyu tanácsát.
18 évesen már tudtam, mikor akarok férjhez menni, mikor akarok gyereket szülni, mennyit akarok utazni, majdhogynem mindent.

Aztán hirtelen az összes álmom romba dőlt. Egyetlen egy rossz döntés képes volt elindítani a lavinát, ami majdnem el is ragadott. Utolsó szalmaszál, amibe tudtam kapaszkodni az-az apám volt. Mikor tudomást szerzett arról milyen nagy bajban, vagyok azonnal értem jött és elhozott Amerikába.

Azóta minden megváltozott és így visszagondolva semmit sem bántam meg.
Szerencsésnek mondhatom magam, mivel apám nem szűkölködik a pénz terén.
Mindent, amit csak akartam megkaphattam tőle. Csak egy kérése volt mindig. Dolgozzak meg a pénzemért és a saját sikeremért. Így is tettem.
Ugyan ha szorult helyzetbe kerültem, mindig kisegített, de megélhetésemért küzdenem kellett. Mint sok más egyetemista lány én is dolgozni jártam. Egy helyes kis bárban szolgáltam fel minden este majdnem három évig. Szerencsére nem az a lepukkant hely volt ahová minden részeg becsődül. Igazán jól éreztem ott magam.
Nos ezen a szent helyen ismertem meg a barátnőmet Millyt. Ő egy igazán belevaló csajszi, ha szabad ilyet mondanom. Soha nem retten meg semmitől, szinte minden hülyeségben benne van (persze józan határokon belül) Ő volt az, aki megtanított újra küzdeni és más emberekben megbízni. Ma már egy házban lakunk és nem telik el úgy nap, hogy ne találkozzunk.

Így 27 évesen azt kell, hogy mondjam, elégedett vagyok az életemmel. Nincs semmi okom a panaszra
Most épp egy magazinnál vagyok író és egyben riporter is. Persze szeretnék még ennél is feljebb kapaszkodni azon a bizonyos létrán, de sajnos nem lehet mindent egyszerre.
De ez sajnos nem lesz valami könnyű menet, mivel a főnököm egy igazi kínzógép. Nem fél ő senkitől és semmitől. Ha azt mondja, ugorj a kútba akkor bizony azt meg is, kell tenned. Ő a New York-i divatipar űrnője.
Kezdetben nagyon utáltam (bár most sem rajongok érte) mert mikor a céghez kerültem nem volt más dolgom, mint fénymásolni, kávét főzni és mindenek előtt az ő kegyeiben járni. Nah nem mintha most nem ezt tenném, de akkoriban nem írhattam egyetlen egy cikket sem.
Ez bosszantott a leginkább. Nem azért tanultam annyit meg szereztem diplomát, hogy egy boszorkának szolgáljak. Ha ezt szerettem volna csinálni, akkor inkább elmentem volna takarítónak vagy cselédnek. Ezért én, mint egy rendes jó kislány próbálkoztam minden nap a lehető legjobban lenyűgözni

Nyalizásomnak köszönhetően (hozzáteszem ebben a szakmában, ha nem teszed a szépet és jót, akkor semmire sem mész) nah szóval megkaptam álmaim munkáját. Végre azt csinálhattam, amire igazán vágytam.
Most mondhatni, hogy híresség vadász vagyok. Sok sztárral készítek, interjút vagy intézem a magazinnak a fotózást, bár van, amikor csak a kinézetükről kell írnom, de nem bánom mivel imádom a ruhákat.
És tényleg élvezem ezt a munkát, mert végre szabad vagyok. Persze a főnökömnek, Mirandának most is minden lépésemről be kell számolnom, de még így is kötetlenebb a munkám, mint más kollégámnak.

- Mandy jó lenne, ha nem álmodoznál, hanem a munkádra figyelnél. 5 perc és jön szörnyella
- Úr isten, köszönöm Kevin én annyira belefeledkeztem…
- Tőlem nem kell bocsánatot kérned, Csak igyekezz, ki tudja milyen napja lesz ma
- Sok lehetőség közül választhatunk. Rossz vagy nagyon rossz és általában a második lehetőség szokott lenni
- Nah én akkor megyek, majd lehet, este átugrom oksi?
- Persze, szerintem, áthívom Millyt is. Nézhetnék valami filmet.
- Benne vagyok édesem. Nah puszi

Gyorsan rendet csináltam , majd futottam és a kávéért. Ha azt nem szerzem be akkor esélyem sincs arra hogy túléljem a napot az biztos.

Pár perc múlva gőzölgő kávéval a kezemben, megérkezett Miranda.
Szúrós tekintettel nézett végig mindenkin, gondolom hibát keresve, ezúttal szerencsénk volt, mert nem kötött bele senkibe.

- Mandy gyere be azonnal az irodámba - mondta, mind ezt olyan hangsúllyal, hogy az ember garantáltan úgy érezte magát, mint aki kivégzésre megy.
- Miről lenne szó?- kérdeztem
- Nos egy olyan munkát kapsz, amit ajánlom, hogy hibátlanul végezz el - ez már rosszul kezdőik. De hát fő a magabiztosság.
- Nem fog bennem csalódni.
- Remélem is. Te vagy itt az egyik legjobb emberem – ez most komolyan dicséretet mondott? Szerintem, mióta megszülette nem mondott senkiről semmi jót.
- Köszönöm- mondtam végül
- Nos akkor a munka. Egy hetet fogsz eltölteni Bel Ami forgatásán. Részleteket, kulisszatitkokat akarok. És természetesen készíts egy interjút Robert Pattinsonnal. Az olvasóink a pletykára éheznek. Szedj ki belőle mindent. Bármi áron.
- Mi, az hogy bármi áron?- remélem, nem arra gondol, amire én
- Ne csak az eszedet használd - mi van? Ez most komolyan azt kéri, hogy csábítsam el? Nem vagyok én kúrva
- Ez…- dadogtam
- Mosd, döntsed el, hogy mit akarsz. Ha nem végzed el a munkát, akkor Nicole kapja meg, te pedig szedheted is a sátorfádat.
- Vállalom- bár nem voltam benne teljesen biztos.
- Oké, most menj

Nem kellett kétszer mondania, szinte menekülve hagytam el birodalmát.

- Jézusom csak mond, hogy nem rúgott ki!- jött be hozzám Kevin
- Nem, rosszabb
- Igazad van. Mesélj
- Egy hétig Robert Pattinsonnal kell lennem
- Úr isten de irigyellek. Az egy szexisten. Irtó jó feneke van
- Kevin, kérlek- állítottam le piszkos fantáziáját
- Bocsi, de még mindig nem tudom ebbe mi a rossz
- Mindent ki kell belőle szednem, ha nem megy magától, akkor el kell csábítanom.
- Te vagy a földkerekség legszerencsésebb nője
- Kevin. Hogy mondhatsz ilyet? Nem fogok idegenekkel hetyegni
- Jól van, nyugodj meg. Nincs semmi baj. Este most már 1000% hogy átmegyek. Csapunk egy csajos bulit és megbeszéljük a részleteket.
- Köszönöm- öleltem át.

Egész nap alig tudtam a munkámra koncentrálni. Bár szerencse a szerencsétlenségben hogy szörnyella korán elhagyta a fedélzetet így mindenki vidáman susmorgott az előtérben.
Kivétel én.
Oké hogy nem szó szerint mondta, hogy feküdjek le vele, de számára még ez is természetes kérés. De én nem olyan lány vagyok, aki csak úgy, hipp-hopp széttárja a lábát idegeneknek.
Meg amúgy is, mit fog rólam gondolni? Egy utolsó kis ribanc leszek a szemében
De ha nem vállalom, akkor munkanélküli leszek és nem azért küzdöttem ennyi éven át, hogy most csak úgy hagyjak elveszni mindent.



Pár órával később


- Jesszus te egy hetet azzal a bizonyos Roberttel fogsz tölteni- úszott örömmámorban barátnőm, miután meghallotta a „nagy” hírt
- Sajnos
- Mi, az hogy sajnos? Mit nem adnék, azért hogy a helyedben lehessek.
- Nah mindegy én erről egy szót sem akarok hallani, viszem a vacsorát. Kevin te addig tegyél be valamit a dvd-be
- Hoztam egy annyira jó filmet. Anyád napja az a címe. És a férfi valami irtó jól néz ki benne –áradozott Kevin
- Ajánlom is

Mindannyian lehuppantuk a kanapéra, majd elkezdtük nézni a filmet. Bár mellettünk ez igazán nagy teljesítménynek számít.

- Vajon mekkora lehet neki?- kis más dobta volna fel azt a témát, ha nem Kevin
- Punnyadt vagy merev állapotban? – kérdezte Milly
- Én szeretném nézni a filmet- szóltam rájuk
- Jajj édesem ne legyél ennyire savanyú, sőt mond meg te szerinted mekkora a szerszáma- „kérlelt” Kevin
- Hát jó. Szerintem, nem lehet túl nagy neki, de pont elég, ahhoz hogy kibaszott jó orgazmust okozzon
- Ez az csajszi. Én is pont erre gondoltam. Tökéletes méretei lehetnek. Még így gatyán keresztül is látszik

Az este remekül telt el hasonló „érdekes” témákkal karöltve. Mondjuk ezzel a két idióta, de szeretni való baráttal ez nem túl nehéz.

Csak egy bajom volt csupán. A reggel nagyon hamar érkezett el New York városára.




Kérlek, kérlek titeket ha elolvassátok írjatok nekem pár sort. Sőt elég nekem egy szó is hogy jó volt e vagy sem. Nagyon megköszönném:):):)