Hogy tetszett nektek az első történetem?

2010. augusztus 30., hétfő

18. fejezet

Itt a következő:) Nos holnap után suli....sajnos. Viszont nekem ez lesz az utolsó két évem, ami azt jelenti, hogy már beleszámít az érettségibe. Nem akarom elrontani és munkám lesz bőven, ezért friss kevesebb lesz. Még nem tudom mennyi, majd útközben kiderül. De egy héten egyszer minimum lesz :)Viszont ha azt látom ,hogy titeket nem érdekel a történet nem fogom magam törni :D
Az előző kommenteket, pedig nagyon szépen köszönöm:)



De mégsem állítottam le. Hagytam, hogy puha kezei tovább simogassanak.

- Rob, kérlek ne…
- Nem akarom abbahagyni -markolt bele combomba
- Ne itt

Hallottam, hogy halkan felnevet. Ruhámat, szépen lassan visszaigazította, majd felrántott a kanapéról és egyenesen a kijárat felé húzott. Illetve a hátsó, gondolom VIP kijárat felé. Rob előkapta a telefonját, valami David nevű sráccal beszélt valamit, de nem hallottam tisztán.
Mielőtt kiértünk volna Rob, fehér ingét rám terítette.
- Csak hogy ne fázzál - motyogta halkan.
Jól esett a gondolkodása, és hogy ennyire figyel rám, de az iránta érzett vágy jobban lekötötte figyelmemet.
Mikor kiértünk, Rob egy fekete sötétített, kocsi felé húzott. Előre engedett, majd mikor ő is beszállt azonnal ajkaim után kapott, miközben kezeivel tovább folytatta combon kényeztetését.
Hangosan felnyögtem, az sem érdekelt, hogy elől Rob testőre és sofőrre mindent hallanak. Akartam őt, vágytam rá, elvesztettem a fejemet.
- Rob, mennyünk az én lakásomba suttogtam két csók között
- David
- Értettem
Kezei eltűntek szoknyámban, de erősen pulzáló részemet, kihagyta. Azt hittem felrobbanok.
Pár perc múlva a kocsi megállt, Rob gyorsan elköszönt társaságunktól, kisegített a kocsiból, majd rohanva indult el velem, a bejárati ajtóig. A kulcsot egyenesen a kezébe nyomtam, mivel nem akartam egyetlen percet sem elvesztegetni a bénázásommal. Ugyanez a jelenet, megismétlődött, mikor a fenti ajtóhoz értünk.
Mikor végre bejutottunk, Rob rögtön a karjaiba kapott és a közeli dohányzóasztalra fektetett. Azt hittem, hogy gyorsan félrehúzza bugyimat, és rögtön magáévá tesz, de helyette mozgása lelassult.
Először megszabadított cipőmtől, majd a bokámtól indulva finoman végigcsókolta mind két lábamat. De érte sóvárgó nőiességemet, ezúttal is érintetlenül hagyta.
- Jössz te még az én utcámba Pattinson – motyogtam, mire ő halkan felnevetett.
Óvatosan rámfeküdt, ajkaival pedig nyakamat kezdte kényeztetni. Újra.
Beletúrtam már amúgy is kócos hajába, majd a pólója után nyúltam, hogy gyorsan megszabadítsam tőle. Immáron csupasz felsőtesttel simult hozzám. Kezeimmel végigsimítottam hátán, talán egy kicsit belé is karmoltam.
Ekkor Rob újra az ölébe kapott, és elindult a hálószobámba. A kényeztetést ekkor sem hagytuk abba.
Miközben nyelveink szorosan egymáshoz simultak, csípőmet ágyékához nyomtam, amivel sikerült egy kisebb nyögést előcsalogatnom belőle.
Mikor a szobámba értünk, letett karjaiból és úgy hátráltunk az ágy felé. Nyakába kapaszkodó kezeim, lecsúsztak mellkasára, és gyengéden végigcirógattam. Éreztem, ahogy megremeg, de csókunkat nem hagyta abba, helyette ujjaival egyre feljebb tűre minim alját, míg végül meg nem szabadított tőle. Mikor lábam az ágyam szélének ütközött a nyakánál fogva magamra húztam és végigfeküdtem az ágyon, ő pedig mellém támaszkodva feküdt rám. Csókunkat ugyan abbahagyta, de kezeivel tovább simogatott, miközben szemérmetlenül végignézett rajtam. Hogy zavarba jöttem e?
Nem, mert mikor szemeibe néztem, olyan vágyat láttam benne, amit még eddig egy férfiéban sem.
- Biztos, hogy akarod?- suttogta halkan
Válasz, helyett azonban hátára fordítottam és derekára ültem. A csípőmet ringatni kezdtem, miközben felsőtestét borítottam be csókokkal. De nekem ennyi nem volt elég.
Lejjebb csúsztam, egészen addig, míg él nem értem kissé szűkössé vált nadrágjáig. Nem vártam tovább. Lehúztam a sliccét, majd a boxer alsójával együtt megszabadítottam a fölösleges ruhadaraboktól
Mint egy éhes vad, úgy kaptam férfiassága után. Először kezeimmel, majd nyelvemmel kényeztettem őt.
Élveztem, hogy hangos nyögések hagyják el száját, minden egyes érintésem után, hogy „kínjában” a lepedőt markolássza és élveztem, hogy a nevemet suttogja.
Már majdnem a kitöréshez közeledett, mikor hirtelen megragadta csuklómat és a hátamra rántott.
Melltartómat, lerángatta és a vékony ruhadarab helyét ajkai, vették át. Apró de annál tüzesebb csókokkal borította be egyik mellemet, míg a másik kezét bugyimba vezette.
Azt hittem felrobbanok.
Ahogy még kissé hideg ujjaival simogatni kezdte nőiességemet, egész testem beleremegett és minden porcikám csak rá vágyott, hogy az övé legyek.
Magamra húztam és mohón ajkai után kaptam, miközben egyik lábamat a dereka köré csavartam, hogy még jobban érezhessem őt. Mindketten hangosan felnyögtünk, mikor érzékeny pontjaink összeértek.
- Kérlek, kívánlak – suttogtam halkan a fülébe, mire nem tétovázott tovább. Finoman belém csusszant, én pedig hangosan zihálni kezdtem. Rob egy kicsit félreérhetett, mert mikor kinyitottam szemeimet, aggódó pillantásával találtam magam szemben. De, hogy érezze semmi bajom, sőt majd meghalok érte, megmozdítottam csípőmet.
Először nagyon lassan, érzékien kezdte, de aztán vágyaink egyre gyorsabb mozgásra ösztökélte őt. Többet és többet akartam.
Kezeim hol a hátát simogatták, hol pedig fenekébe markolt, amivel sikerült még nagyobb nyögéseket kicsalogatnom belőle. Mindkét lábamat dereka köré tekertem, hogy még közelebb lehessek hozzá.
Mozgása egyre gyorsult én pedig egyre jobban ziháltam és éreztem, hogy bizseregni kezdek, hogy lábaim között egyre jobban lüktetek
Nem sokkal később pedig magával ragadott a mindent elsöprő vágy. Hátam megemelkedett, fejemet hátra vetettem és hangosan sikítani kezdtem. Pár lökés után éreztem, hogy Rob is elélvezett. Teste enyémre esett, miközben hangosan zilált a fülem mellett.
Még mindig a vágytól túlfűtött szemeimbe nézett arcán pedig féloldalas mosoly jelent meg. Finoman megcsókolt majd újra mozogni kezdett.

Másnap reggel mikor felébredtem, Rob mellkasán találtam magam, aki még mindig édesen szuszogott legalább is azt hittem.
- Jó reggelt – csókolt bele hajamba
- Neked is
- Hogy aludtál?- kérdezte
- Jól, csak keveset
- Hát igen…- halkan felnevetett
Magamra húztam a takarót és felültem, hogy láthassam őt.

Rob szemszöge

- Nézd Rob…- kezdett bele Mandy és én már tudtam, hogy mit akar mondai. Sejtettem, hogy a tegnap estével köztünk semmi sem változott meg, de azért reménykedtem benne, hogy otthagyja azt a bájgúnárt.
- Nem kell semmit sem megmagyaráznod, értem én.
- Miről is beszélsz?- még játssza is az ártatlant
- Hát, hogy ez csak szex volt más semmi- mondtam, majd a boxerom után nyúltam. Ideje lenne hazamenni

Mandy szemszöge

Szóval neki csak egy strigula voltam, egy nő, akit megdugott, de ennyi. Pedig azt hittem… én úgy láttam, hogy érzelem is volt benne, hogy nem csak nyers szex történt tegnap este… De hinni a templomban kell.
Néztem, ahogy öltözik és próbáltam szomorúságomat elrejteni, hogy ne lássa mennyire csalódott, vagyok, hogy abszolút nem erre számítottam.
Én is feltápászkodtam az ágyról, hogy valami ruha után nézzek, hogy egy kicsit elbújhassak Rob elől.
Gardróbba mentem, de ekkor valaki a nevemet kiáltotta. Csak a bibi az volt, hogy nem Rob hangját hallottam…

2010. augusztus 28., szombat

17. fejezet

Bocsánat, hogy tegnap nem hoztam, de vihar volt és ki kellett kapcsolnom a gépet !


Orishas Feat. Heather Headley - Represent, Cuba .mp3
Found at bee mp3 search engine

Amire Mandy és az "ismeretlen táncol :)


Mai napom eddig kifejezetten unalmas. Reggel bementem dolgozni, ahol ugyan Miranda megint játszotta a kemény főnök szerepét, de hamar lecsillapodtak a kedélyek. Most egy újabb cikk írásán dolgozom, ami sokkal jobban tetszik mind az eddigiek. Téma ezúttal pedig a fiatal sztárok étkezési problémái. Szerintem érdekes. Főleg, hogy ez által felhívhatom egyszerű tinik figyelmét is erre az igen csak súlyos problémára. Nekem ugyan soha nem voltak ilyen gondjaim, mert soha nem küzdöttem súlyproblémákkal, de ez-az a téma, amiről nem lehet eleget beszélni.
Készítettem egy hideg limonádét majd a laptopom elé telepedtem. Egyelőre csak kutatómunkát végzek, mert nem akarok semmi sem elkapkodni. Az interneten számtalan képet, cikket találtam már ebben a témában, de én valami újat akarok mutatni. Még nem tudom, hogy sikerülni fog e de rajta vagyok, de a tervem már megvan.
Két óra böngészésén után, már kezdtem unatkozni, ezért felhívtam Johnt.

- Szia. Nem találkozunk ma?
- Jajj ne haragudj szívem, de el kellett utaznom Los Angelesbe egy üzleti útra.
- És ezt amúgy mikor akartad elmondani?
- Jajj cica ne legyél féltékeny.
- Mióta vagyok a cicád? Soha nem hívtál így és mondjuk, közölhetted volna tegnap mikor nálad voltam, hogy hé te hülye ma ne keress, mert nem leszek a városban.
- Mondom, hogy csak üzleti útra jöttünk.
- Jöttünk?- kérdeztem vissza
- Igen én Isa, meg egy kedves ismerős
- És az a kedves ismerős, csak nem véletlenül nő?
- De képzeld nő, mikor Isa hozzám került, sokat segített nekem és jóba lettünk.
- Oké- nem, nem vagyok ideges. De faszomat. Igen is ideges vagyok. – most le kell tennem

Válaszára már nem voltam kíváncsi, mérgemben kinyomtam a telefont majd duzzogva eltrappoltam a kanapéig. Hogy képzeli? Jó, oké felőlem menjen el, hiszen ha ott van munkája!! De engem meg sem kérdezett, sőt nem is szólt, hogy „hé édes holnaptól nem leszek itthon, ja és egy ismerősömmel megyek el, aki mellesleg nő”. Hát basszameg.
Pár perc múlva újra csörögni kezdett a telefonom. Tudtam, mivel az ő csengőhangja szólt. Tetszett is a szám ezért végigdúdoltam az egészet majd mikor lerakta, gyorsan kikapcsoltam a mobilomat, még mielőtt újra próbálkozna. Azért annyira nem szeretem ezt a számot, hogy újra és újra meghallgassam.

Nah és most mit csináljak?- kérdeztem magamtól
- Nos Milly-vel nem fogok találkozni, egyértelmű okok miatt
- Rob… pfff, hát inkább nem
- Aztán, még ott van pár munkatársam, akik közül csak Kevin jöhet szóba.
Bingó… hát persze. Kevin sokat szokott bulizni, bár többnyire meleg bárba jár, de most megkérem, hogy menjünk olyan helyre, ahol többnyire heteró pasik vannak.
Bekapcsoltam telefonomat, ami rögtön csipogni kezdett, jelezve, hogy két üzenetem is érkezett. Sejtettem ki írhat. De nem foglalkoztam vele, inkább felhívtam Kevint.
- Szia Mandy
- Szia, figyelj, mond hogy ma este szabad vagy.
- Hát tulajdonképpen…
- Ne, csak azt ne mond, hogy nem érsz rá
- Ha megvártad volna, még befejezem akkor azt is el, tudtam volna mondani, hogy free vagyok baby
- Isten vagy. Figyelj, ma menjünk el jó kis helyre bulizni, tudod ahol kellemes zene, szól nah és jó pasik, vannak.
- Pedig én meleg bárt javasoltam volna- nevetett
- Hozhatod a haverjaidat
- Tom biztos jön, tudod, tegnap már randiztunk is.
- Ő az a szőke srác, aki drogozik? Mond hogy nem
- De, viszont már leszokott
- Egy hete tiszta és már leszokott?
- Lehetnél pozitívabb is.
- Én az vagyok, de nyugi, ha majd nekem lesz igazam, nem fogok azzal jönni, hogy én megmondtam.
- Rendben, akkor tízre legyél kész. Segítsek?
- Nem, nem kell, csak kivasalom a hajam és felkapok egy ruhát.
- Oké, addig semmi rosszalkodás.
- Mert én olyan rossz vagyok mi?
- Néha
- Nah leteszem. Ciao
- Puszi.

A nap további részében, úgy pörögtem, mint aki bolondgombát evett. Alig vártam, hogy végre egy igazán jót bulizhassak. Nem is tudom mikor voltam utoljára…
Este nyolc körül, már tényleg nem bírtam magammal ezért elkezdtem készülődni. Kedvenc ruháimat kiraktam az ágyra majd válogatni, kezdtem. Kapásból négyet kiraktam, a maradék kettő közül, pedig hosszas hezitálás és próbálgatás után a mini feketét választottam, ami strasszokkal volt díszítve. Elvégre bulizni megyek, nem?
Hajamat egyszerűen csak kivasaltam, nem akartam olyanokkal foglalkozni, mint a göndörítés, vagy hajcsavarás. Szemeimet füstösre festettem, ajkamra pedig rózsaszín szájfényt kentem, a csábítóbb hatás kedvéért, majd egy gyors pirosítás és mát kész voltam. De még csak fél tíz! A maradék időmben ittam egy nah jó kettő energiaitalt. Bemelegítésként, most sem próbálkoztam alkohollal.
Tízre aztán végre betoppant Kevin, díszes kíséretével együtt.

- Csini vagy drágám- bókolt nekem az egyik barátja, enyhén nyávogó hangon
- Köszi, te sem vagy rossz.
- Nah elég legyen, inkább induljunk- szólt közbe Kev

Taxiba ültünk majd negyed óra múlva megérkeztünk. Az emberek már hosszú sorokban álltak a bejárat előtt. Egyből arra gondoltam, hogy ma ebből nem lesz buli, mert mire beérünk hajnal lesz, de Kevin gyorsan megnyugtatott hogy neki VIP jegye van. Szerencsére.
Mikor beértünk Kevin, azonnal gondoskodott a külön asztalunkról, amit nemsokára meg is kaptunk. Mindenki kényelmesen helyet foglalt és ekkor tudatosult bennem, hogy én vagyok az egyetlen nő a társaságban. Remek, de nem baj én akkor is jól fogom magam érezni. A fiúk leadták a rendelést a pincérsrácnak, természetesen vagy öt percig kellett őket győzködnöm, hogy nem iszom alkoholt főleg nem vodkát és rumot. Így én maradtam a citromos Bacardi-nál.
A szórakozóhely kezdett tele lenni. DJ is inkább slágereket játszott a táncoló közönségnek, akik mindig egy hangos sikítással jelezték tetszésüket. Én sem bírtam a helyemen maradni, ezért otthagytam kedvenc társaságomat és a táncparkettre indultam. Még hallottam, hogy Kevin utánam kiállt, de már nem akartam visszafordulni. Befurakodtam a tömegbe és kedvenc számomra azonnal mozgatni, kezdtem csípőmet, miközben teli torokból énekeltem a dalszöveget. Még a szám közepénél sem tarthattunk mikor valaki magához húzott. Fenekemet szorosan hozzányomtam, az ismeretlen férfi pedig simogatni kezdett. De úgy, hogy azt hittem felgyulladok. Érintése nem volt közönséges, nem markolászott össze vissza, úgy bánt velem, mint egy igazi nővel. És ez nagyon tetszett. Szembe akartam vele fordulni, de amint megérezte, hogy mire készülök, még szorosabban magához húzott, én pedig nem tudtam ellenkezni. Még két számot táncoltunk így végig, mikor megelégeltem, hogy nem látom az arcát, ezért mikor nem figyelt, kibújtam karjaiból és megfordultam.
Nem is értem, miért ellenkezett annyira hogy lássam, hiszen a srác nagyon jól néz ki. Barna haj, barna szem és egy kis borosta, amit mindig is imádtam a pasikon. Beszélni szerettem volna vele, ezért fejemmel a bár felé intettem. Talán ott már, hallani fogjuk egymást.

- Szia én Mandy vagyok - mutatkoztam be
- Én meg Tom, örvendek. Kérsz valamit inni?
- Egy Bacardit.
- Valami erősebbet, esetleg?
- Nem bírom az alkoholt.
- Egyedül jöttél?
- Jah, nem csak a többiek nem akartak táncolni. Nah és te?
- Nem én sem egyedül jöttem. Jut eszembe nincs kedved odajönni hozzánk?
- De, miért ne?!

Kicsit meglepett, hogy rögtön a barátihoz invitál, mikor még csak annyit tud rólam, hogy Mandy a nevem és, hogy nem bírom az alkoholt, de hát végül is nem volt ellenemre. A VIP részleg felé húzott, ahol az asztalunknál már nem volt senki, csak az üres poharak. Nem törődtem vele. Továbbmentünk és egyre sötétebb és csendesebb lett a légkör. Kezdtem kicsit megijedni, hátha nem tisztességesek a szándékai, ám akkor egy hatalmas kör alakú bőr kanapéhoz értünk. Tom bemutatott haverjainak, majd szorosan maga mellé rántott. Eléggé feszélyezve éreztem magam és erre még az is rátett egy lapáttal, hogy egy újabb srác csatlakozott hozzánk. Mindenkivel lepacsizott, majd mikor felém fordult, köpni, nyelni nem tudtam.

- Szia Mandy- köszönt rám Rob,de olyan arccal mint aki meg sem lepődik, hogy itt vagyok
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte Tom
- Sajnos igen- vágtam rá rögtön, mire Rob egy gúnyos pillantással jutalmazott.
- Nah és honnan ismeritek egymást?- kérdezte az egyik srác.
- Munkakapcsolat- válaszoltam, mire mindenki felnevetett.
- Mi olyan vicces srácok?
- Semmi, semmi- válaszolta mindegyik, majd tovább röhögtek.
- Hát akkor további jó szórakozást – otthagytam őket és visszamentem a saját asztalunkhoz. A fiúk még mindig sehol nem voltak. Remek. Azért jöttem el, hogy egy jót bulizzak, erre most itt ülök egyedül, és tisztára hülyén érzem magam, amiért azok az idióták kinevettek. Annyira ideges voltam, hogy felkaptam az egyik poharat az asztalról és megittam, ami benne volt. Meglepetésemre, valami üdítő volt benne

- Nem kéne innod – szólt közbe Rob, mikor a második adagot készültem lehúzni.
- Neked meg nem kéne beleszólnod. Nagylány vagyok. Menj vissza az idióta haverjaidhoz
- Jó volt a tánc?
- Milyen tánc?
- Hát, amikor ott kint táncoltunk
- Ne is haragudj, de biztos összekeversz valakivel.
- Tudod- kezdett bele, miközben jó szorosan mellém ült. – nagyon szexi vagy ebben a ruhában és mikor megláttalak ott egyedül, rögtön utánad mentem és táncolni kezdtünk, de mikor meg akartál fordulni helyet cseréltem Tommal, mert tudtam, hogy ha meglátsz, akkor ideges leszel. De én ezt nagyon nem szeretném- simított végig arcomon. A Lélegzetem is elakadt. Nem csak, hogy elpirultam, de egész testem libabőrös lett érintésétől.

- Rob kérlek…
- Itt van John?
- Nem- suttogtam

Kezét végighúzta nyakamon, majd egyre lejjebb és lejjebb, miközben ajkával fülemet kényeztette. Ujjával kicsit feltűrte minim szélét és combomat kezdte simogatni. Hangosan felnyögtem. Tudtam, ha most nem állítom le, nem fogok tudni neki ellenállni.










Tovább akartam írni, de az előzőhöz csak hárman írtatok! Most legyetek aktívabbak, ha nem nagy kérés :D :D Negatív véleményt is várok!!!!!!!

2010. augusztus 25., szerda

16.fejezet

Ahogy látjátok Péntek helyett, ma hoztam frisst :) Hogy miért? Mert ez a fejezet, kicsit nyugis lett. Amolyan átvezető fejezet:) Viszont igen fontos.
Pár dolgot megtudhattok Mandy életéről, ami később még fontos lesz a történetben ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni.
A fejezethez illő zene, amit tényleg érdemes meghallgatni :)

Snow Patrol - Chasing Cars .mp3
Found at bee mp3 search engine



Csak sírtam és sírtam. Hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón, hogy a nevemet kiabálják, hogy valaki be akar törni. Nem törődtem senkivel

Lehet, hogy butaság ilyen dolgon kiborulni, de Nicole szavai nagyon megbántottak.
Hogy miért?
Mert igaza van. Persze nem az anyukámra vonatkozó sértései, hanem amelyek felém irányultak. Egykor bizony én voltam a falu, mert hogy ott éltünk, ribanca. Nem volt férfi, akinek ne tettem volna szét a lábam. Ezért egy barátom sem volt. A lányok utáltak a férfiak pedig csak kihasználtak. De ők nem tudták a valódi okot, ők nem is sejtették, hogy én miért voltam olyan amilyen. Ma már az kívánom, bárcsak minden hibámat meg nem történté tudnám tenni, hogy bárcsak életem egyik megkeserítőjét örökre el tudnám felejteni. De nem megy. Az arca, még most is olyan erősen él emlékeimben, mintha valaki belegravírozta volna.

Egy idő után éreztem, hogy a maradék szósz, ami még rajtam van, kezdett megszáradni, ezért elvonszoltam magam a kádig, ledobtam koszos ruháimat, majd lezuhanyoztam. Jól esett, ahogy a meleg víz áztatta bőrömet és ezúttal józanító hatása is volt. Kezdtem megnyugodni, már nem remegtem, már nem fulladoztam. Csak belülről égtem. De ott nagyon.

Egy puha törölközőbe csavartam testemet, majd kinyitottam az ajtót. Ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg már órák óta bent lehetek, mert John a falnak dőlve aludt. Át sem öltözött. Ugyanaz a ruha volt rajta, amit a vacsorán viselt.
Óvatosan végigsimítottam arcán, mire azonnal felébredt. Szégyenemben elfordultam és megtöröltem szemeimet, még mielőtt könnycseppjeim kicsordulnának.
Egyszer csak megéreztem erős kezeit derekamon, fejét pedig vállamra tette. Nem szóltunk egymáshoz. Nem volt szükség szavakra, egyébként sem tudtam volna mit mondani. Piszokul éreztem magam, amiért ilyen jelenetet rendeztem és tönkretettem mindenki estéjét.
Nem tudom, mióta, meddig állhattunk itt egyhelyben, de arra lettem figyelmes, hogy John karjaiba vesz, majd elindul velem. Szemeimet ekkor már csak nagy nehézségek árán tudtam nyitva tartani. Úgy látszik a sírás kifacsarta minden energiámat.
Lassan a hálóba értünk, majd mikor John lefektetett a puha ágyra azonnal az álmok világába merültem.

Másnap arra ébredtem, ahogy valaki simogatja az arcomat. Mikor kinyitottam szemeimet, Isabella gyönyörű arcát pillantottam meg.

- Szia, álomszuszék.
- Szia. Mennyi az idő?- kérdeztem mivel fogalmam sem volt róla, hogy meddig aludtam
- Délután öt óra van
- Te jó Isten, miért nem keltettek fel?
- Apa azt mondta, hagyjunk aludni, mert nagyon elfáradtál.
- Apukádnak igaza.
- Mandy miért sírtál az este?- kérdezte tőlem. Most mit mondjak neki? Az igazat, úgy sem mondhatom el, eleve meg sem értené.
- Gyere ide mellém ,mesélek valami.
- Oké- óvatosan befészkelte magát mellém, és várta a magyarázatomat.
- Tudod, néha ha valami nem sikerül a felnőttek kicsit elszomorodnak és ilyenkor, muszáj sírnunk, hogy utána jobban legyünk. Legalább is én így érzem. Anyukám mondta mindig, hogy ha kisírja magát az ember, akkor könnycseppjeinkkel együtt a rossz manók is elmennek.
- A te anyukád hol van?
- A mennyországban.
- Az enyém is ott van. Akkor biztos jóban van a te anyukád meg az én anyukám.
- Ebben biztos vagyok- simítottam végig arcocskáján.
- De miért nem velünk vannak?
- Nekik ott van feladatuk, ezért csak onnan vigyázhatnak ránk.
- Rendben, de azért olyan jó hogy te itt vagy- bújt hozzám.

Miután kiölelkeztünk magunkat, felkeltem az ágyból és meglepetten vettem észre, hogy pizsama van rajta.

- Biztos John öltöztetett át- gondoltam, majd elindultam megkeresni

A konyhában találtam rá, ahol már nyoma sem volt a tegnap esti kajacsatánknak.
John megérezhette, hogy nincs egyedül, mert megfordult, és ahogy meglátott elmosolyodott majd magához ölelte kissé erőtlen testemet.

- De jó hogy felkeltél. Nemsokára vacsora.
- Ne haragudj, mindenért.
- Nem haragszom. Az a nő engem is idegesített. Sőt Rob egyedül ment el, én hívtam taxit Nicole-nak.
- Azért én még is szégyenlem magam, amiért tönkretettem az estét. Főleg, hogy Robbal csak most békültetek ki.
- Emiatt ne aggódj, holnap átjön, persze egyedül, meg azt hiszem, elviszi Isabellát valahova.
- Akkor rendben
- Rossz volt téged, így látni.
- Sajnálom, hogy ennyire kiborultam.
- Majd elmondod? Ha most még nem vagy készen, az sem baj. Én várok rád. Csak tudd, hogy bármi gondod, bajod, óhajod, sóhajod van, hozzám mindig jöhetsz.
- Miért vagy ilyen megértő?
- Mert fontos vagy nekem.

Szóval fontos vagyok neki. Persze nekem is nagyon fontos, mert mellette tényleg biztonságban érzem magam, mert mellette önfeledten tudok nevetni, mert vele és Isabellával egy „kis” családot alkotunk, ami nekem nem igazán volt. Persze anyum mindent megadott, amire szükségem volt, de azt, amire igazán vágytam, egy igaz boldog nagycsaládra hibáján kívül nem adhatta meg.
Emlékszem, hogy a karácsonyi, húsvéti előadásokon, minden gyerek anyukája,apukája ott volt, hogy megnézze őket, ezzel szemben nekem soha nem volt ott apum, értem soha nem jött iskolába, engem soha nem vitt el suli után vagy hétvégén fagyizni. Csak szünetekben láthattam, néha még akkor sem, mivel már akkor is Amerikában élt. De nem hibáztatom, illetve nem hibáztathatom. Mert én csak egy „becsúszott” gyerek voltam, akit nem terveztek. Anyum egyik barátnőjéhez jött látogatóba, Amerikába és egy bulin találkoztak, majd nem sokkal később összejöttem én. Viszont ami számomra érdekes, főleg a mai férfiakat nézve, hogy mikor apum megtudta, hogy anyám bizony bekapta a legyet, nem akadt ki, hanem biztatta őt, hogy ő mindenben mellette áll, hogy szeretni fog engem, minket és nem mond le rólam.

Egy hét múlva

Hét nap telt el a vacsora óta és ez alatt a hét nap alatt sok minden megváltozott. Az egyik, hogy összevesztem Milly-vel. Mikor hazajöttem Johntól úgy gondoltam, hogy mindent meg fogunk tudni beszélni, hogy biztos volt valami nyomós oka. De mikor elkezdett engem hibáztatott a történtekért, hát betelt a pohár.

- Tudod, nem is az fáj a legjobban, hogy ezt megtetted, hanem, hogy a szemembe hazudtál.
- Én csak jót akartam neked!
- Ezzel? Láttad, hogy mennyire szomorú voltam, hogy egész nap csak hívását vártam, erre te már az első nap beszéltél vele.
- És tulajdonképpen miért is voltál szomorú? Ott van neked John, akivel elvileg jársz, akkor miért is vágysz Robra?
- Ez nem a te dolgod.
- Ilyenkor persze, nem az én dolgom. Annyira elvagy a magad világában, hogy észre sem veszed, hogy körülötted is vannak emberek, akik ugyan úgy érző lények, mint te és hogy ők is vágynak szerelemre.
- Nah végre, hogy kibújt a szög a zsákból. Neked Rob kell. Miért is nem jöttem rá erre előbb.
- Mert csak saját magaddal foglalkozol. És igen, bejön nekem Rob.
- Tudod, mit örülhetsz, mert mostantól, nem kell velem vagy az érzelmeimmel törődnöd.

Fogtam és otthagytam őt. Azóta nem is beszéltünk. Próbálom elkerülni a vele való találkozást, ezért elmúlt napokban állandó vendég voltam Johnnál.
Rob is sokat átjött hozzánk.
Nem egyszer volt, hogy hármasban mentünk egy-egy programra, miközben John dolgozott.
Voltunk állatkertbe, fagyizni, sétálni, legutóbb pedig vidámparkban voltunk.

- Rob bácsi felülhetek arra a játékra?- kérdezte Isa
- Persze, gyere, segítek – Rob óvatosan beültette a forgó teáscsészébe és szorosan becsatolta. El is mosolyodtam, mikor már vagy ötödszörre ellenőrizte le, hogy biztonságos e az öv.
- Ajj Rob bácsi, most már elég lesz.
- Rendben.

Csendben figyeltük, ahogy a körhintához hasonló játék elindul. Az elején egy kicsit féltem, hogy túl gyors lesz, egy három éves gyereknek, de pár kör elteltével megnyugodtam, főleg hogy a kicsi Isa is nagyon mosolygott.

- Jó, hogy eljöttünk a vidámparkba- szólalt meg Rob. Nem válaszoltam, helyette inkább beleszürcsöltem a jeges teámba.
- Egyszer, nem találkozhatnánk csak kettesben?
- Nem
- Miért?
- Mert a barátod barátnője vagyok, és mert… nem lenne jó vége.
- Csak egy ártatlan vacsora lenne.


Persze ebből az ártatlan vacsorából nem lett semmi. És hogy miért?
Mert félek.
Félek attól, hogy ha megkóstolom a tiltott gyümölcsöt, többé nem fogok mást kívánni. De ez miért is baj?! Hiszen mindannyian már kiskorunk óta arra vágyunk, hogy megtaláljuk álmaink lovagját, akivel leélhetjük egész életünket és boldogan élünk, míg meg nem halunk. De én félek. Tényleg félek.
Rettegek attól, hogy ha engedek nemcsak magamnak, hanem Robnak is akkor utána nem fog rám vágyni, hogy utána azt fogja mondani, hogy „nah ez a csaj is megvolt”. Én pedig ezt nem akarom. Nem akarok egy lenni a sok nő közül, akit lefektetett.
Ezért egyszerűbb, ha meg sem történik. Ha elkerüljük egymást, és úgy teszünk, mintha soha nem történt volna köztünk semmi.

Ezzel csak egy baj van. Az a bizonyos tiltott gyümölcs, mindig sokkal izgatóbb mindig sokkal érdekesebb és addig üldöz minket, még végül meg nem kóstoljuk.

2010. augusztus 23., hétfő

15.fejezet

Sziasztok.
Először is bocsi, hogy péntek helyett ma hozom. Ne engem utáljatok, hanem anyumat akik kitalálta ezt a "vakációt" :D
Nos a fejezetről annyit, hogy újabb kis fal bomlik le Mandy és Rob között :D
Még mielőtt nekikezdenétek az olvasásnak, annyit el szeretnék mondani, hogy hőemelkedésem van, egész nap fájt a fejem..stb. Ezt nem azért mondom, hogy sajnáltassam magam, mert nem vagyok halálos beteg, csupán nézzétek el nekem ha valahol valami nem érthető :D De azért remélem mindezek ellenére tetszeni fog nektek a fejezet!







- Szóval számíthatok a társaságodra?
- Igen – mondtam ki nagy nehezen, pedig legszívesebben nemet mondtam volna.


Persze, hogy igent mondtam. Hogy nézett volna ki, ha én azt mondom, hogy „Bocsi édes, de nincs kedvem Robbal vacsorázni, mert valószínűleg egész este a véremet fogja szívni” nah jó ez eléggé vámpíros volt.

Otthon rendet raktam, elmosogattam a koszos edényeket, majd kiválasztottam a ruhámat, amit a vacsorán viselni fogok. Nem akartam túl kihívóan mutatkozni, de azt sem akartam, hogy Nicole mellett csak egy szürke kisegér legyek, ezért egy testre simuló kék árnyalatú ruhát pakoltam el.

Taxival elmentem Johnoz, aki azonban nem engedte, hogy a konyha közelébe menjek. Kicsit meg is sértődtem, hiszen én sem főzök rosszul, persze nem vagyok egy mesterszakács, de maradjunk annyiban, hogy ha többgyerekes anyuka lennék, nem halnának éhen. Így Isabellával játszottam a szobájában. Vagy ezer féle játékot pakolt ki elém, ám végül úgy döntött, hogy babázzunk. Leterített egy rózsaszín kendőt a szőnyegre és arra pakolta ki a hozzá valló kellékeket és hatalmas Barbie házat.
Hihetetlen, hogy miket ki nem találnak.
Egy óra, játék után, elkezdtünk készülődni az estére.
A konyhából érkező finom illatok, már jelezték, hogy nemsokára készen van a vacsora és ,hogy vendégeink is hamarosan megérkeznek.
Elmentem lezuhanyozni, utána pedig felraktam arcomra egy könnyű, visszafogott sminket. Már majdnem végeztem mikor észrevettem, hogy a kicsi Isabella az ajtóban figyel.

- Hát te? Nem kéne már öltöznöd?- guggoltam le hozzá
- Szeretném, ha segítenél, mert én is olyan szép akarok lenni, mint te
- Te már most is gyönyörű vagy- simítottam végig puha arcán.

Szobájába mentünk, majd a rengeteg ruhája közül, aminek kilencven százaléka rózsaszín volt, kiválasztottuk a megfelelő darabot. Illetve ő választotta ki, mert nekem túl habos babos volt, de mivel nem vagyok az anyukája, hogy megszabjam, hogy mit és mikor vegyen fel, ezért ráhagytam a döntést.

Miután mind a ketten elkészültünk, az ebédlőbe mentünk, ahol már meg volt terítve. Csak a vendégek hiányoztak.

- Nagyon gyors vagy – bújtam Johnhoz
- Tudom, te meg gyönyörű – bókolt nekem, mire azonnal elpirultam.
- És imádom mikor zavarban vagy – csókolt meg
- Ezt ne most – suttogtam két csók között
- Kár, hogy vendégeket hívtam
- Bizony, nagy kár- újra megcsókolt, de megzavart minket a kaputelefon hangos csöngetése. Ez pedig az jelenti, hogy vendégeink megérkeztek.
- Megyek, kinyitom, addig kihoznád a bort a konyhából?
- Persze.

Felkaptam a pultról két üveg bort, majd az ebédlőbe mentem. Leültem Isabella mellé, és úgy tettem, mint aki nagyon el van foglalva a kislány játékával. De közben a szívem már a torkomban dobogott és levegőt is nehezen kaptam. Hallottam, hogy közelednek, mire én még idegesebb lettem. Hirtelen ezernyi kérdés cikázott a fejemben. Legtöbbjük, Robbal kapcsolatban.
Vajon megemlíti a veszekedésünket? Vajon tényleg hazudott, vagy csak Milly akart nekem jót? Vagy elfelejti az egészet és normális „barátként” tekint rám? Vagy ami a legrosszabb, hogy teljesen levegőnek néz?
A kérdéseimen már nem volt időm elgondolkozni, mert mind a hárman megjelentek. Én még mindig az aprócska játékkal játszottam, ám Isabella, ahogy meglátta Robot rögtön a nyakába ugrott.

- Rob, bácsi. De jó hogy itt vagy.
- Milyen nagy lettél, csillagom. Olyan régen láttalak.
- Azért mert nem látogattál meg. Pedig ezt ígérted elviszel bábszínházba.
- Ne haragudj, csak tudod, rengeteg dolgom volt. De itt az ideje, hogy bepótoljuk az elvesztegetett időt.
- De jó, akkor ugye Mandy is eljöhet?
- Ha ő is akarja!

Éreztem, hogy minden szempár rám szegeződik, de én továbbra is csak Isa játékát raktam össze.

- Szívem-szólt hozzám John, mire végül kénytelen voltam felnézni.
- Bocsánat, csak Isabellával játszottunk és kicsit belemerültem
- Vettem észre- szólt Rob, de én elengedtem a fülem mellett.
- Örülök, hogy újra látlak Mandy- vicsorgott rám Nicole, majd szorosan átölelt. Még egy cuppanós puszit is kaptam az arcomra. Remek, most biztos tiszta rúzsos vagyok, a sok púderről már nem is beszélve.
- Én úgyszintén – válaszoltam udvariasságból, bár valójában a hátam közepére kívántam.
- Mi lenne, ha koccintanánk? Csak hogy megalapozzuk a hangulatot?- kérdezte John. Természetesen mindenki elfogatta az ajánlatot. A fiúk valami töményet töltöttek, de én mivel tudtam, hogy nem bírom a piát, csak egy gyenge csokilikőrrel koccintottam.

Rob és John egy húzásra eltüntették az elkoholt, de én és Nicole csak egy kortyot ittunk,majd Mindenki elfoglalta a kijelölt helyét az asztalnál. Az asztalfőnél John ült, másik oldalán pedig Nicole és természetesen én. Isa mindenképpen Rob mellett szeretett volna ülni, ezért közé és plasztikbaba közé fészkelte be magát.

- Hozom a vacsorát.
- Mandy majd én, te csak ülj le
- John egész délután te főztél a kiszolgálást, hagyd rám.
- Én majd segítek Mandynek- szólalt meg Rob. Mindjárt nem tűnt annyira jó ötletnek a kiszolgálás.

Magamra kényszeríttettem egy erőltetett mosolyt majd a konyhába mentem. Hallottam, hogy becsukja az ajtót.

- Azt hiszed ennyivel, megúszod?- kérdezte Rob, de én követtem a taktikámat, és nem feleltem
- Nem jön be ez a fajta viselkedés és tudom, hogy te is kíváncsi vagy rám.
- Persze
- Nocsak még sem vitte el a cica a nyelved?

Leraktam a kezemben lévő levest, majd megfordultam

- Mit akarsz? Nem volt még elég? Hagyj békén. Ott van neked Nicole. Ha nem elégít, ki keress mást.
- Látom már féltékeny is vagy- jött közelebb, mire én automatikusan hátra léptem egyet, csak hogy hamar akadályba ütköztem.
- Tudom, hogy Milly hazudik. Nem tudom miért, illetve csak sejtem hogy miért. De én akkor sem szeretném, ha kétségek között élnél- mondta, majd előkapta telefonját és az általam írt üzenetet, megmutatta.

Szemeim kétszeresére kerekedtek, mikor láttam, hogy a feladó valóban én vagyok. Hihetetlen. De Milly miért hazudott? És Rob délután miért nem volt képes ezt megmutatni?

- Szerintem csak átversz
- Te is pontosan tudod, hogy drága barátnőd hazudott neked. Azt hiszem, most másképp állnak a dolgok- közelebb jött, ágyékát pedig szorosan nekem nyomta, mire egy kisebb nyögés hagyta el a számat. De neki ennyi nem volt elég. Egyik kezével fenekembe markolt, míg szája finoman súrolta az enyémet. Teljesen elvesztem.
- Hol marad a vacsora?- kiabált John, hangjára pedig azonnal kijózanodtam.
- Megyek- szóltam vissza, Robot pedig ellöktem magamtól.
- Nem lehet.
- De miért? Hisz te is akarod!
- Mert nekem ott van John neked, pedig Nicole
- Ez nem jelent semmit.
- De nekem igen- válaszoltam, majd felkaptam a levest

- Itt is vagyok
- Mi tartott ennyi ideig?
- Egy kicsit megmelegítettem – hazudtam

Mindenki jóízűen ette a levest, a fiúknak pedig be nem állt a szájuk. Folyamatosan nevettek, mesélték egymásnak a jobbnál jobb régi történeteket, amin még én is jókat kacagtam. Nem is értem, hogy miért voltak rosszban. Soha nem kérdeztem sem Johntól sem Robtól hogy mind vesztek össze, csak annyit tudok hogy nő van a dologban. De azt hiszem jobb az ilyen ügyekbe nem beleavatkozni.

A második fogás előtt Nicole segített nekem összeszedni a koszos tányérokat illetve behozni a többi ételt. Sejtettem, hogy nem szívességből teszi. Mikor becsukta az ajtót, rögtön nekem esett.

- Idefigyelj, nem fogom hagyni, hogy Robot elvedd tőlem.
- Ezt nem te fogod eldönteni.
- De, igen is én fogom eldönteni, és ne merészelj velem újat húzni
- Miért mi lesz? Nekem jössz a mű melleiddel? Csak vigyázz ne hogy visszapattanj.
- Nagyon vicces vagy, de el fogom érni, hogy Rob ne pitizzen utánad.
- Tudod, nekem csak egyet kell pislognom és Rob máris a lábaim előtt, hever. És tudod mi a titok? Az, hogy én veled ellentétben nem feküdtem le vele rögtön. Most téged dug, de csak azért mert nincs más és mert engem még nem szerzett meg. De abban a pillanatban, ahogy megadom neki azt, amit akar, téged… kidob a „kukába”

Mire végigmondtam, már tiszta piros volt a feje és néha meg is remegett.

- 10 évig karatéztam így nem jó ötlet, ha nekem jössz – mondtam, majd hátrafordultam a húsos tálért. Ekkor viszont éreztem, hogy valami meleg és ragacsos dolog végigfolyik a nyakamon, a hátamon és még ki tudja hol.
.
- Jajj ne haragudj véletlenül volt – nevetett vékony hangján.
- Mindjárt nem fogsz nevetni, aranyom- gondoltam magamban. Megfogtam a másik szószt és egyenesen a ruhájára öntöttem, de jutott pár csepp az arcára is.
- Te normális vagy? Ez egy eredeti Gucci darab.
- Nyugi, kicsit kényezteted Robot ma este és vesz neked egy újat
- Hülye kúrva
- Ezt te mondod? Hány férfival kellett lefeküdnöd, mire összejött a melledre a pénz?
- Nekem legalább van.
- Jah, nagyobb, mint a fejed. A szádról meg nem is beszélve. Csodálom, hogy tudsz enni ettől a sok szilikontól.
- Mi a ….mit csináltatok ti ketten itt?- jöttek be a fiúk.
- Szerinted? Kicsit elbeszélgettem plasztikkal.
- Kúrva anyád az

Nah itt telt be a pohár. Az én anyámat senki ne vegye a nevére, főleg nem ő és ilyen hangnemben.
Nem akartam visszafogni magam ezért egy hatalmas pofont kevertem le neki, amitől a földre esett. Én mindent beleadtam.

- Jézusom Mandy, magadnál vagy?- rohant mellé Rob.
- Az én anyámról ne merészeljen így beszélni- kiabáltam
- Miért? Ő is biztos akkora ribanc, mint te
- Az anyám meghalt- mondtam alig hallhatóan, majd az emeleti fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót. Egyedül akartam lenni.

Nem érdekelt hogy milyen mocskos vagyok, hogy hajamról még mindig csöpög a szósz, lekuporodtam, az egyik sarokba és felzokogtam.





Nagyon, nagyon szépen köszönöm azoknak akik írtak a 14. fejezethez :) Pusz

2010. augusztus 18., szerda

14. fejezet

Annyira, de annyira köszönöm hogy ennyien írtatok :D :D Nagyon jól esik ez nekem :)
(L) Rose,Szélkisasszony,Ani,Zsuzsi,Szilvi, 3 névtelenem ,Anita, Mesy,SummerSzany, Andika, Wyyy, Bumbi (L) Miattuk van most friss :D

A szavazásról is szeretnék pár szót mondani. Nagyon úgy látszik, hogy érdekelne titeket a cikk. Viszont ehhez nekem most nincs erő, kedvem, azt hiszem :D De ez nem azt jelenti ,hogy nem lesz megírva, csak nem mostanában. Persze a szavazás még javában tart úgyhogy aki eddig nem szavazott még megteheti.
Nem is húzom tovább a szót :D




Szia. Ma délre gyere a Blue Hillbe és ígérem mindent, elmagyarázok.
Kérlek.
Rob

- Ki az?
- Jah senki, csak Milly - hazudtam
- Olyan meglepett fejet vágtál, mintha Obama írt volna neked - mondta majd újra csókolni kezdett. De nekem csak egy kérdés kattogott a fejemben.
Elmenjek vagy sem?



Néhanapján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott rossz döntéseket, amelyekről abban a pillanatban, ahogy kimondtuk, tudjuk, hogy csak rosszul sülhet el. Ilyenkor persze feltesszük a kérdést, hogy ha pontosan tudjuk, hogy valami rossz fog következni akkor minek megyünk bele? A válasz egyszerű: A kíváncsiság.
Sokkal jobb, az igazságot megtudni, még ha az fáj is, mintha egész életünkbe hazugságban, kétségek között élnénk.

Én is döntöttem. Ahelyett, hogy a barátom mellett lennék egész nap, ahelyett hogy egymást kényeztetnénk, én fogtam magam és eljöttem egy másik férfi kedvéért. Szép kilátások, mondhatom.
Dél múlt tíz perccel, és Rob még sehol. Talán újra átvert? Talán nincs semmi bizonyíték, csak kíváncsi volt, hogy eljövök e miatta? Nem tudom. Illetve semmit sem tudok.
Az életem eddig tökéletesen unalmas volt, amivel nagyon is elégedett voltam. Reggel megittam a kávémat majd elmentem dolgozni, ahol vagy százszor felbosszantottam magam Miranda miatt, majd mikor hazajöttem, tornáztam egy keveset, este pedig összeültem a barátaimmal, hogy kibeszéljük az aznap történteket. De nem voltak pasik körülöttem, nem volt szerelmem, nem volt egy férfi, sem akivel elmentem volna randevúzni. Erre most, kettő is van. Az egyik nagyon kedves, igazi úriember, aki képes bármikor megnevettetni, aki nem csak egy gyors menetet akar velem, aki velem képzeli el a jövőjét.
Ezzel szemben a másik egy igazi tahó, nem törődik senkivel, legfőbb célja, hogy újabb prédát találjon magának, hogy éjszaka véletlenül se maradjon egyedül.
Anyám szavai jutnak most eszembe, aki azt mondta, hogy „itt van két alma, különbség kívülről szembeötlő. Az egyik szép, nagy, piros, bőre csak úgy csillog a napfénybe, míg a másik még éretlen, zöld. Látszik, hogy keveset érte a nap, és bőre sem hibátlan, egy-két repedés csúfítja el. De ez nem azt jelenti, hogy a kevésbé szép, kevésbé finom is. Ha megmosod, lehámozod a bőrét ugyanolyan, sőt lehet finomabb, mint a másik „
Most már értem anyám miért mondta nekem ezt annak idején, illetve értem a hasonlatot. John az érett tökéletes alma, akin már nincs javítani való, míg Robon szinte csak az van.

Eltelt újabb tíz perc és Rob még mindig sehol. Kezdem egyre jobban azt hinni, hogy ez az egész csak egy játék, biztos valahol a közelben figyel, és jót röhög rajtam.
Miután megittam a kávémat, kifizettem a számlát a kijárat felé vettem az irányt. Ekkor az ajtó hírtelen kinyílt és az-az ember lépett be rajta, akire majdnem fél órán keresztül vártam. Kétségbeesett arccal rám nézett, majd elindult felém.

- Ne haragudj, hogy késtem, csak el kellett valamit intéznem.

Muszáj volt felnevetnem, hiszen ennél gyengébb magyarázatot még soha nem hallottam. Legalább mondaná el, hogy valóban miért késett.

- Tudom, hogy most még jobban utálsz, mint fél órával ezelőtt, de kérlek hallgass meg.
- Rob nem vagyok én gyóntatópap, hogy állandóan a te problémáidat hallgassam. És igen, igazad van, jobban utállak, mint fél órával ezelőtt. Nekem most mennem kell

Otthagytam őt. Muszáj volt egy kicsit kiszellőztetnem a fejemet, ezért sétálva indultam a haza, de sajnálatomra Rob nem akart leszállni rólam.

- Tudom, hogy nem akarsz meghallhatni, azért én mégis elmondom, amiért jöttem. Küldtél nekem egy üzenetet, amiben az állt, hogy:

Szia Rob. Légy szíves ne keress, mert én már nem vagyok rád kíváncsi.
Megtaláltam a boldogságot John mellett és jó lenne, ha végre nem zaklatnál.
Minden jót. Mandy


- Rob, nem én küldtem neked ezt az üzenetet
- Tudom, és azt is, hogy ki volt
- Jajj ne akard Johnra kenni, ő nem tenne ilyet.
- Tudom, hogy nem ő volt. Első nap mikor San Diegóba utaztam, felhívtalak, de Milly vette fel és már akkor is azt mondta, hogy nem akarsz velem beszélni – megálltam és egyenesen a szemébe néztem
- Azt akarod mondani, hogy Milly küldte?
- Biztosan nem tudom, de elsőre is vele beszéltem.
- Ezt nem hiszem el - mondtam, majd dühösen újra lakásom felé indultam.

Ha ez igaz, én esküszöm, hogy kitekerem Milly nyakát. Hogy lehetett… ennyire… bunkó? Mert ezt nem tudom másnak nevezni, csak rohadt nagy bunkóságnak.
Emlékszem ott „sírtam” a vállán, hogy Rob nem hív, erre még jött megvigasztalni.

Mikor lakásomhoz értünk elköszöntem Robtól, mert nem szerettem volna, ha ő is ott van. Jobb négyszemközt az ilyet megbeszélni.
Felmentem Milly lakásába (mivel nekem van is hozzá kulcsom, vészhelyzet esetére, amit most nyugodtan nevezhetünk annak)

Mivel barátnőm, csak körülbelül egy óra múlva végez, én pedig annyira ideges voltam, hogy kénytelen voltam valamit csinálni, így konyhájába mentem hogy készítsek valami kaját magamnak.
Összeütöttem pár szendvicset, amit pár perc alatt sikeresen el is tüntettem. Ezzel csak egy baj van, ha ideges vagyok eszek, ha eszek, akkor hízok, ha hízok akkor pedig akkora leszek mint egy tehén.

Újabb fél óra várakozás után kattan a zár az ajtóban. Ez csak egyet jelenthet. Milly megérkezett.

- Szia, hogy-hogy itt vagy? Mármint nem zavar, csak azt hittem dolgozol ilyenkor – nézett az órájára.
- Igen, de Miranda elutazott így tudod hogy ilyenkor „szabadabb” a légkör.
- Értem, nos mit szeretnél csinálni?
- Mondjuk valami nagyon fontosat megbeszélni.
- Hú de hivatalos vagy. Valami rosszat csináltam?
- Én is ezt szeretném tudni.
- Hát akkor ne kímélj, mond, de ha megengeded, akkor iszok egy pohár vizet, mert mindjárt szomjan halok - mondta, majd töltött magának egy pohárral.
- Beszéltél te az elmúlt pár hétben Robbal?- tettem fel neki egyből a kérdés, mire majdnem kiköpte a vizet
- Nem, miért beszéltem volna vele?
- Hát, mert Rob azt mondta, hogy hívott engem, csak te vetted fel a telefont, majd egy üzenetet is küldtem neki elvileg.
- Mivel a barátnőd vagyok, ezért nem csesznék veled így ki.
- Biztos?
- Azért köszi, hogy így megbízol bennem. Nagyon jól esik.
- Ne haragudj, de teljesen össze vagyok zavarodva, és néha már azt sem tudom, hogy fiú vagy e vagy, lány.
- Semmi baj.


Szóval Rob ismét hazudott nekem. Én hülye meg még hittem és neki. Hát nem tanulok a leckéből?? Mindegy. Többet már nem fogok hibázni, mostantól kezdve csak is kizárólag Johnra fogok koncentrálni. Szeretném őt jobban megismerni, szeretnék többet vele lenni. Talán még belé is szeretek.

Miután hazajöttem (ami, azt jelenti, hogy két emelettel lejjebb mentem) első dolgom az volt hogy felhívtam Robot.

- Szia- szólt bele a telefonba
- Azt hitted, hogy egy ilyen hazugsággal megetetsz majd rögtön a karjaidba omlok?
- Szóval Milly nem mondta el az igazat.
- Mivel nem volt mit.
- Miért nem hiszel nekem?
- Ezt most ugye nem komolyan kérdezted? Annyiszor vágtál már át, hogy a két kezemen nem tudom megszámolni.
- Akkor is nekem van igazam. – mondta, majd lecsapta a telefont.

- Gyáva féreg - üvöltöttem bele, pedig tudtam, hogy a vonal végén nincs már senki.

Komolyan, most még ő van felháborodva. Hát megáll az eszem.

- Nem, nem, nem, nem, nem vagyok ideges- próbáltam magam nyugtatni. Hiába

A konyhába mentem és bevágtam 4 szelet pizzát. Tényleg nem kéne ennyit ennem, de leszarom, majd holnap elmegyek egy kicsit futni. Egyébként is azt szeretik a pasik, ha van rajtunk mit fogni nem? Hát most lesz mit fogni az biztos.
Épphogy befejeztem az „elő-vacsorámat” mikor telefonom újra csörögni kezdett. Ha Rob az akkor biztos hogy elküldöm melegebb éghajlatra. Helyette azonban John volt.

- Szia – köszöntem neki
- Ciao. Remélem, ma ráérsz
- Igen, de miért?
- Képzeld nemrég találkoztam Robbal és megbeszéltük a dolgokat. Tudod egyszer meséltem, hogy rosszban voltunk. Idáig
- Igen, emlékszem, de még mindig nem tudom, mire akarsz kilyukadni
- Hát, arra hogy őt és Nicolet meghívtam vacsorára. Szeretném, ha te is eljönnél.

Robbal és Miss. plasztikkal kell töltenem az estémet?

- Szóval számíthatok a társaságodra?
- Igen – mondtam ki nagy nehezen, pedig legszívesebben nemet mondtam volna.




Ha kapok sok-sok kommentet akkor péntekre várható folytatás :D Puszi mindenkinek.
u.i Új zenéket raktam fel a zenedobozba :D

2010. augusztus 17., kedd

Szavazás

Egy kérdést szeretnék nektek feltenni :D

Drága Mesy írta nekem kommentben, hogy mi van a cikkel amit ugye Mandy ír Robról :) A történetben, most úgy van, hogy Mandy szépen megírta, Szörnyellának (főnök) is tetszett, ezért a következő havi újságban meg is fog jelenni.
A kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy kíváncsiak vagytok e cikkere? Ha igen, ha nem, kérlek szavazzatok :) De mindenki csak egyszer!
Amúgy mivel összejött a kommentek száma ezért holnap hozok frisst :)
Tényleg ha bárkinek kérdése van csak írjon :)
Puszilok mindenkit és köszönöm hogy kíváncsiak vagytok a történetemre :)

2010. augusztus 16., hétfő

13. fejezet * Frissítve*

Itt az új egy pár percet késtem, de a gépem újraindult :S :S . Csak egyet mondok. Ne utáljatok annyira :)





Ez a dal szólt mikor Mandy&Rob táncoltak :)
http://www.youtube.com/watch?v=4nmz6RX9gUQ


Úgy falták, nyalták egymást, mintha mindjárt világvége lenne. Becsapottnak és megalázottnak éreztem magam, és legszívesebben felpofoznám Robot, amiért teljesen feleslegesen reménykedtem benne, amiért két teljes hétig sóvárogtam utána, és amiért elhittem, hogy köztünk lehet valami.

Hátat fordítottam nekik és egyenesen a mosdóba rohantam. Bezárkóztam az egyik fülkébe és elsírtam magam. Mások talán idiótának néznének, amiért egy olyan pasi miatt sírok akit, alig sőt egyáltalán nem ismerek és egy kellemes randin és pettingen kívül semmi más nem történt közöttünk, ennek ellenére én még is úgy érezem magam, mint aki egy több éves kapcsolat vagy házasság után rajtakapja férjét egy másik nővel enyelegni. Sejtem, hogy ez miért van.
Akármennyire is próbáltam ez elmúlt időben őt elfelejteni vagy meggyűlölni, ez olyannyira nem sikerült, hogy a végén még teljesen bele is habarodtam.
Annyira hülye vagyok. Hogy hihettem, azt hogy ő képes megváltozni, hogy hihettem, hogy igazán érdeklem őt, hiszen nyilvánvaló hogy csak egy röpke menetre kellettem neki, de mivel én nem adtam meg neki, máshol kereste a boldogságot. Jobban mondva a kielégülést.

Utálom a férfiakat. Nem képesek az eszükkel (már ha egyáltalán van nekik egy kicsi is) csak a farkuk után mennek, és egyetlen céljuk, hogy széttegyük nekik a lábunkat. Jobb lenne, ha bevonulnék apácának, mert akkor legalább pasikkal nem kéne foglalkozni.

Miután sikerült valamennyire összeszednem magam, megigazítottam a sminkemet majd kimentem.
Megkerestem Johnt, aki miután észrevett megkönnyebbülten ölelt át.

- Hol voltál? Már kezdtem aggódni miattad.
- A mosdóba mentem, ne haragudj
- Semmi baj. Jól vagy? Olyan feszültnek látszol.
- Persze, csak kicsit fáradt vagyok.
- Kit látnak szemeim- jött oda mellénk Rob, levakarhatatlan kíséretével.
- Szia Rob- köszönt neki oda John
- Szeretném nektek valaki bemutatni. Ő itt Nicole a barátnőm – a barátnője? Ezt nem hiszem el. Nem, nem, nem vagyok ideges. Ez az idióta biztos arra vár, hogy kiboruljak vagy sírjak utána, amiért nem engem „választott”.
- Örülök, hogy megismerhetlek – mondtam,majd szorosan átöleltem a kis palsztikbabát.
- Én is, sokat hallottam már rólad
- Valóban? Remélem csak jókat.
- Abban biztos lehetsz- szólt közbe Rob

Hahhh, ezt most komolyan mondja? Két hétig szarik a fejemre, miközben én hülye adtam neki még egy esélyt, erre neki áll feljebb?

- Felkérhetem a hölgyet egy táncra? – kérdezte Rob Johntól. Csak azt ne.
- Persze
- Akkor velem tartasz?

Nem volt hozzá semmi kedvem, de végül belementem. A felém nyújtott kezébe kapaszkodtam, majd a táncparkettre sétáltunk.

- És most hölgyeim, és uraim egy nagyon szép szerelmes szám jön, mondhatni egy igazi klasszikus, ezért megkérek minden urat, hogy ragadja meg kedvesét egy táncra- szólt bele a DJ a mikrofonba.

Rob szorosan magához húzott, majd a zene ütemével együtt elkezdett táncolni.
Nem akartam szemébe nézni, de pillantása annyira megbabonázott hogy képtelen voltam nem felé nézni. Szemei úgy csillogtak, mintha gyémántok lennének. Teljesen levett a lábamról.

- Gyönyörű, vagy mint mindig
- Köszönöm- válaszoltam neki
- Imádom, mikor elpirulsz.
- Rob én is olvastam a Twilight könyveket, és Edward is ugyanezt mondja Bellának, szóval kitalálhatnál valami eredetibbet is
- Nem is tudtam, hogy téged ez érdekel
- Sok mindent nem tudsz még rólam.
- Mert nem engeded, hogy közelebbről is megismerjelek.
- Figyelj, hagyjuk ezt a süket dumát. Neked ott van Nicole.
- Miért neked nincs ott John?
- Az más
- Miért is? Mert szerintem a kettő között igen is sok hasonlóság van.
- Nem, mert neked csak szexre kell az a nő
- Honnan veszed, hogy nekem csak arra kell? Szerintem csak te szeretnéd azt hinni, hogy én csak dugom őt. De mi van, ha érzek is valamit iránta?
- A magad fajtának nincsenek érzései- válaszoltam, kibújtam szorosan tartó karjaiból majd elfutottam.

Gyorsan kiszaladtam a hátsó kijárom, és leültem a járda szélére.
Nem sokáig élvezhettem a magányt, mert alig párt perc után kicsapódott az ajtó. Fel sem néztem, mert sejtettem hogy ki az.

- Mandy, mond még is mit akarsz tőlem?

Nem válaszoltam neki. Fejemet térdemre hajtottam, kezemmel pedig átkaroltam hideg kezeimet.

- És most miért nem válaszolsz, ha? Te mondod nekem mindig, hogy gyáva vagyok, hogy nem csinálok semmi értelmeset, erre megpróbálom helyrehozni az életemet, de te visszautasítasz, sőt még beszélni sem voltál hajlandó velem. Ezek után nem tudom mit kéne tennem.

Próbáltam szavait értelmezni, de sehogy sem találtam meg a megoldást.
Mi, az hogy én visszautasítom?
Hisz én voltam az aki, azt mondta neki, hogy hívjon fel mikor hazaér akkor, meg miről beszél?
És én nem voltam vele hajlandó beszélni? Hát ez vicc…

- Tudod, ha legalább egyszer felemelted volna a telefont és megkérdezted volna, hogy-hogy vagyok akkor beszéltem volna veled. De te mivel mindennel foglalkoztál csak velem nem, ezért ne csodálkozz, ha most már nem vagyok rád kíváncsi - mondtam végig, mire ő először a kukába rúgott majd engem felkapott a földről és falhoz nyomott.
- Normális vagy? Ez nagyon fáj.
- Nem érdekel. Egyet mondj meg nekem, de légy szíves az igazat. Te küldtél nekem üzenetet?
- Nem… én… semmilyen üzenetet nem küldtem - mondtam, mire ő engedett erős szorításából.
- Sajnálom. Azt hiszem félreértés történt.
- Miről beszélsz?
- Majd elmondom, ha megbizonyosodok róla, de hidd el én, kerestelek, már első nap felhívtalak mikor San Diegóba értem. Sőt pár nappal utána is. Higgy nekem, kérlek.
- Csak egy okot mondj, és elhiszem, amit mondtál- nem felelt rá semmit.
- Gondoltam – válaszoltam, majd az ajtó felé indultam, ekkor megjelent Nicole.
- Már csak ez hiányzott- gondoltam magamban.
- Jajj baby hol voltál? Már azt hittem eltűntél és, hogy nem is akarsz velem táncolni, pedig megígérted- mondta csodás nyávogós hangján, majd lesmárolta Robot. Vettem a célzást, ezért visszamentem és megkerestem Johnt

- Már megint eltűntél, és nem szóltál, hogy hol vagy- cseszett le Johnt, bár igaza volt. Elvileg a pasim és egész este nem vele voltam.
- Ne haragudj, csak kicsit rosszul voltam- hazudtam neki, hiszen mi mást mondhatnék?
- Most jól vagy? Vigyelek haza?
- Igen, de nem mehetnénk inkább hozzád? Nem akarok egyedül lenni!
- De…ha akarod- adott egy csókot és elindultunk a kabátunkért, de természetesen útőzben kedvenc párosunkba botlottunk.
- Máris mentek?- kérdezte Rob
- Igen, Mandy kicsit rosszul van.
- De sajnálom, pedig még csak most jön a tombola- nevetett Nicole. – Mindjárt nem fogsz nevetni, ha betöröm a képedet- gondoltam magamban.
- Akkor pihenj sokat Mandy a saját ágyadban- hangsúlyozta ki Rob az utolsó két szót. Tudtam mire kíváncsi, ezért én megadtam neki a kegyelemdöfést.
- Óóó nem hozzám megyünk, hanem Johnoz, tudod nem szeretnék ma egyedül lenni
- Megértem. Akkor jó szórakozást- kacsintott Nicole.
- Meglesz- válaszoltam nekik. Most az egyszer még jól is jött plasztikbarbie megnyilvánulása.

Ruhatárból kivettünk kabátjaikat majd a fogtunk egy taxit és a lakásához igyekeztünk.
Fél óra kocsikázás után meg is érkeztünk.
Isabella még ébren volt, és nagyon megörült mikor meglátott engem. Meg is kért hogy ma apa helyett én olvassak neki esti mesét. Nem hagyhattam ki ezt az ajánlatot, azért miután betakargattam, elkezdtem neki olvasni a Hamupipőkét.
Mikor kicsi voltam nekem is ez volt a kedvencem. Akkor még elhittem, hogy az én szőke hercegem fehér paripán megérkezik, megkéri a kezem, összeházasodunk, születik pár gyerekünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Ma már tudom, hogy ez nem így van. A szőke herceg nem is szőke herceg és fehér paripája sem létezik. Irigylem a gyerekeket, hiszen ők még tudnak hinni a mesékben, de mi felnőttek már csak a rideg valóságot látjuk.

Még a végére sem értem, de Isabella már elaludt. Visszatettem a könyvet a helyére, adtam egy puszit orcájára, majd kimentem Johnoz a konyhába.

- Nagyon szépek vagytok így együtt
- Köszi, imádom a gyerekeket
- Kérsz egy kis bort?
- Igen, de csak egy nagyon picit mivel nem bírom az alkoholt
- Oké, nem akarom, hogy berúgj.
- Elhiheted én sem

Annak ellenére, hogy én nem vagyok bor mániás, sőt tulajdonképpen, egy alkoholért sem vagyok oda, ebből még is ittam két pohárral. Persze csak kólával felöntve.
John elmesélte, hogy Isa anyukája belehalt a szülésbe és hogy nagyon nehéz volt ezt neki feldolgozni, ezért az első évben nem is ő nevelte a kicsit, hanem a szülei.
Megértem őt, hiszen ÉN pontosan tudom, hogy milyen valakit, akit nagyon szeretsz elveszteni.

- Nem akarsz aludni? A vendégszoba készen van
- Szeretnék, de csak veled- válaszoltam, mire ő elmosolyodott.

Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Először finoman, gyengéden majd egyre vadabbul. Közben kezei sem tétlenkedtek. Szorosan magához húzott, majd simogatni kezdett. Ahol megérintett, ott bőröm hírtelen tűzforró lett. Többet és többet akartam, azért a halszobája felé kezdtem húzni, miközben megszabadítottam ingétől, majd egész éjszaka tovább kényeztettük egymást…..


Reggel


Másnap John karjaiban ébredtem fel. Ő még aludt, ezért én mellkasát kezdtem simogatni, csókolgatni.

- Mindig ilyen ébresztést szeretnék - mondta John álmosan majd magára húzott egy csókért.
- Mit szeretne hölgyem reggelizni?
- Téged
- Hát azt hiszem ez megoldható- fölém kerekedett, majd csókolgatni kezdte nyakamat. Már kezdtünk volna belemelegedni, mikor mobilom rezegni kezdett.
- Ne nézd meg.
- De muszáj. Lehet, hogy fontos. Ígérem kárpótolni foglak.
- Ajánlom is

Táskámból kivettem telefonomat, majd az üzenet olvasására kattintottam. Ismeretlen szám.

Szia. Ma délre gyere a Blue Hillbe és ígérem mindent, elmagyarázok.
Kérlek.
Rob


- Ki az?
- Jah senki, csak Milly - hazudtam
- Olyan meglepett fejet vágtál, mintha Obama írt volna neked - mondta majd újra csókolni kezdett. De nekem csak egy kérdés kattogott a fejemben.
Elmenjek vagy sem?


Kommenteket, nagyon várom. Most nem volt időm leírni azoknak a neveit akik írtak az előzőhöz, de MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNÖM.

2010. augusztus 12., csütörtök

12. fejezet.

Sziasztok drágáim :) Itt az új. Megtudhatjátok hogy a többiek miért is neheztelnek Robra:)
De ezzel együtt tovább bonyolítom a szálakat:D Ugye örültök :D




- Amúgy jó a gipszed- szólalt meg Ashley mikor már majdnem a szobájához értünk
- Köszi, jövő héten elvileg leveszik.
- Nah és hogy szerezted ezt a harci sérülést?
- Nekem jött egy villanyoszlop!
- Ez a csúnya villanyoszlop… vagy talán a csúnya féltékenység!
- Ha tudod, hogy mi történt akkor miért kérdezed?
- Kíváncsi voltam, hogy mit mondasz. A többiek jót nevettek rajtad
- Nagyon vicces.
- Szerintem is. Figyelj Rob, ideje lenne, hogy te is túllépj ezen a hülye beképzelt korszakodon.
- Elvagyok így is
- Jah persze, tök jó lehet minden nap egyedül lenni, senkivel sem beszélni, jó tudom biztos vannak lányok akik tesznek róla, hogy „boldog” legyél, de nem lenne jobb egy állandó barátnő?- kérdezte, én meg csak hallgattam

Akármennyire is utálom mikor Ashley olyan dolgokba, üti az orrát ami egyáltalán nem rá tarozik, még is igazat kell neki adnom.
Nincs senkim . A szüleim messze élnek és a gyerekkori barátaimnak is megvan a saját életük így én teljes magányban élem az életemet.

- Nos megjöttünk – álltunk meg az ajtó előtt
- Ki fognak nyírni
- Csak Kellan és Kristen nem tudja hogy jössz, a többieknek szóltam és ők is jó ötletnek tartják.
- Mindegy, ha már itt vagyok akkor menjünk.

- Erős vagyok, férfi vagyok, erős vagyok, férfi vagyok – ismételgettem magamban, bár sokra nem megyek vele. Még szerencse hogy jártam az egyik filmem miatt Kung fu edzésre így talán Kellan nem azonnal öl meg. Mondjuk totálisan mindegy, hogy két perccel később végez velem.


Benyitottunk a szobába mire mindenki azonnal felénk néztek. Jakson, Peter, Taylor, Nikki kedvesen rám mosolyogtak, de Kellan és Kristen szinten ölni tudtak volna szemeikkel.

- Még is hogy képzeled, hogy ide jössz?- ordítozott Kellan, mire a többiek azonnal elé ugrottak.
- Nah mi van, már ti is az ő pártját fogjátok!
- Nem, nem fogjuk az ő pártját, de nem vagytok már tinédzserek, akiknek így kéne ezt az ügyet elintézni. Rég volt már jó lenne, ha túllépnél rajta!- védett meg Peter. Hát igen, nem hiába ő a mi vámpír apánk.
- Ez a szarházi megdugta a csajomat miközben Kristennel járt, ne hogy már én legyek a hibás.
- Elég legyen- szólt közbe Kristen.
- Már te is?- kérdezte Kellan, aki idegességében a falhoz csapta a poharát.
- Fejezed be Kellan. Elegem van már ebből. Oké Rob egy bunkó paraszt volt de már lassan egy fél éve történt.
- Akkor is megdugta a csajomat.
- Nyugodj meg Kellan, nem csak nekem tette szét a lábát- mondtam, mire Kellan azonnal nekem jött.
Próbáltam védekezni, de ő leterített a földre és hatalmas csapásokkal kezdte ütlegelni arcomat.
Éreztem, hogy végtagjaim kezdenek zsibbadni, a vér szagától pedig majdnem felfordult a gyomrom.

- Fejezd be - ordította valaki. Már kezdtem elveszíteni az eszméletemet mikor végre sikerült leszedni rólam Kellant. Kezeimet a fejemhez kaptam és éreztem, hogy véresek lesznek
- Valaki hívja az orvost- ne csak azt ne
- Nem kell, jól vagyok - mondtam nekik kissé rekedtes hangon.
- Rob, ne játszd itt a hőst

Próbáltam ellenkezni, de mintha itt sem lettem volna. Nem figyeltek rám. Kristen hívta az orvost, a többiek pedig hoztak nekem jeget, amit a vérző sebemhez nyomtak.
Rettenetesen fájt.

Pár perc múlva megérkezett az orvos, aki megállapította, hogy nem olyan mélyek a sebek hogy össze kellene varrni őket. Lefertőtlenítette, majd kaptam rá egy hatalmas kötést.

A bulinak érthető okok miatt hamar vége lett. Bocsánatot is kértem Ashleytől, amiért így elcsesztem a hangulatot, de ő csak egy vállrándítással elintézte a dolgot.
Visszabotorkáltam a szobámba, majd egy gyors zuhanyzás után befeküdtem az ágyamba.


Másnap


Másnap eléggé érdekesen telt el. Az ügynököm mikor meglátott majdnem szívrohamot kapott mivel az arcom igen csak meg volt duzzadva. Miután valahogy kimagyaráztam magam, elküldött egy sminkeshez, hogy legalább egy kicsit javítson az állapotomon.

Olyan tíz körül aztán elkezdődtek az interjúk. Persze, hogy mindenki a serüléseimmel és szerelmi életemmel volt elfoglalva. Nagyon dühös voltam, hiszen tudtam, hogy elsősorban nem a sikeres színészt látják bennem, hanem egy celebet aki szinte minden nap az újságok címlapjain szerepel. Oké mondjuk, mostanában adtam is rá okot, de előtte sem szerepeltem kevesebbet.

Este aztán megint összejött a banda én pedig végre megbeszéltem a dolgokat Kellannal. Elmondta, hogy kapcsolata már így is romokban hevert és csak idő kérdése volt hogy mikor szakítanak.
Persze ez engem nem ment fel a hibáim alól, hiszen itt nem csak ő kapcsolatukról volt szó.
Hiszen ha Kristennel nem is voltunk felhőtlenül boldogok, de mindig ott voltunk egymásnak. És ez az érzés most nagyon hiányzik.

Hamar eltelt ez a három nap. Azért nem volt annyira szörnyű, mint gondoltam. A rajongók szerencsére nem sikítottak annyira, mint vártam és az újságírók is kezdtek leszállni a magánéletemről. Bár minden csak idő kérdése. Mindent összevetve, tényleg jól éreztem magam.

Egyik nap mikor beszéltem a szüleimmel úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet, így nem New Yorkba hanem Londonba utazom.
Ott is három napot töltöttem el. Szerettem volna többet is velük lenni, de kötelezettségeim miatt nem tehettem meg.

Amint visszaértem New Yorkba levetettem a gipszemet. A forgatás jövő héten kezdődik, így még volt három szabadnapom. Ami azért még sem volt annyira szabad nap, hiszen tárgyalásokra kellett mennem.
Próbáltam hívni Mandyt de nem vette fel egyszer sem, sőt még kaptam tőle egy üzenetet is, hogy ne keressem, mivel már van valakije. Remek. Van egy tippem is, hogy ki az a valaki!
Dühös voltam Mandyre hiszen ő volt az, aki azzal hitegetett, hogy hívhatom, ami az én szótáramban azt jelenti, hogy van még nála esélyem. Hát úgy látszik ez nála fordítva működik.
Egyik nap, mikor megbeszélésre mentem még láttam is őket együtt látszólag nagyon boldogok voltak. Kedvem lett volna odamenni és mind a kettőt elküldeni melegebb éghajlatra, de Steph még időben elráncigált onnan.

Este aztán jó pár sör és egy rövid ital után, felhívtam kedvenc barbiemat, hogy jöjjön át hozzám egy kicsit szórakozni. Nicole aztán tett róla, hogy minden bánatomat elfelejtsem.

Rutin szerint éltem. Forgatás, piálás és hát szex. Nem érdekelt senki és semmi. Én jól éreztem magam és ez a lényeg.

Mandy szemszöge

Elérkezett a buli napja. Nagyon ideges és feszült vagyok, mivel ma találkozol Robbal. Tudom nem kéne, hogy érdekeljen, de nem tudok ez ellen mit tenni. Milly is folyton azzal nyaggat, hogy felejtsem már el őt, de ha egyszer nem megy?

Este nyolckor természetesen Johnnal az oldalamon megérkeztünk a fogadásra. Nagyon frusztrált voltam, még John is próbált nyugtatgatni, de ő nyílván nem tudta hogy izgalmamnak mi a valódi oka.

- Hozok valamit inni
- Ne, inkább majd én, te beszélgess a vendégekkel én őket, úgy sem ismerem
- Biztos?
- Biztos.

Kikértem az italokat, természetesen magamnak csak üdítőt, ekkor tőlem kb öt méterrel észrevettem Robot. Nagyon jól nézett ki. Mindig is imádtam mikor egy pasi öltönyt visel.
Az olyan szexi.
Elindultam felé, miközben azon gondolkoztam, hogy mit kéne neki mondanom. Csesszem le amiért nem volt képes egyszer sem felemelni a telefont, vagy kérdezzem meg milyen volt Londonban?
Nem, az nem lenne jó ötlet, mivel akkor azonnal lebuknék, hogy utána leskelődtem az interneten.
Már majdnem odaértem hozzá, mikor megfordult és átkarolt egy szőke agyonplasztikázott cicababát, ajkait pedig szorosan az övére nyomta.




Nicole!


Nah hogy tetszett? Várom a véleményeket. Folytatásról hamar lehet szó, ha mondjuk kapok pár kommentet. Negatív véleményeket is várom!
Köszönöm Zazi,Puszmó,Szélkisasszony,Lilla,Rose,SummerSzany és Zsuzsi hogy írtatok :D

2010. augusztus 7., szombat

11. fejezet. Rob szemszöge (első rész)

Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy nem hoztam előbb frisst, de gondjaim vannak. Tudom, hogy ez nem ide tartozik, de most kissé nehéz az életem, a barátnőm pasijának köszönhetően. Nah mindegy:D
Amint látjátok a címet két részre szedtem Rob "mesélését". Azért, mert nem tudtam befejezni úgy a fejezetet ahogy én gondoltam, de titeket sem akartam fejezet nélkül hagyni.
Megtudhatjátok mi illetve ki áll a mögött, hogy Rob nem kereste Mandyt. Szerintem ezzel újabb kérdések merülnek majd fel bennetek (remélem :D)
Nah és egy újabb titok ami a következő részben fog felmerülni :) Jó olvasást!




"Rob mesél"


Elfoglaltuk kényelmes üléseinket az első osztályon, majd megkezdtük a felszállást. Steph tájékoztatott a három nap menetéről, ami nem állt másból, mint interjúkból, fotózásokból és napi huszonnégy óra vicsorgásból.

Sokszor elgondolkozom azon, hogy nekem szükségem van e erre? Mert oké, azt csinálhatom amire mindig is vágytam. Színészkedem. Viszont ezzel együtt megszűnt a szabadságom.
Nem tudok úgy kilépni az utcára, hogy ne támadna le egy őrült rajongó vagy lesifotós.
Basszus én is ember vagyok, nekem is szükségem van egy kis pihenésre, magánéletre és igen én is ugyan úgy, mint többi ember, lemegyek a közeli kocsmába inni, ahonnan van, hogy ittas állapotban kerülök haza, de nem hiszem, hogy ezzel csak én vagyok így.
Rengeteg fiatal nap, mint nap elmegy a barátaival szórakozni de én velük ellentétben ezt nem tehetem meg. Maximum, ha felhívok valakit a lakásomba. Az aztán meg nagy buli.

Sokan azt hiszik, hogy a hírességeknek van a legjobb dolguk. Azt gondolják mindent, megkaphatunk, kényünk szerint tehetünk bármit, csak hogy éppen pont azt nem tehetjük, meg amit igazából szeretnénk.

Annyira felidegesítettem saját magam, hogy már azon gondolkoztam, hogy kérek egy nyugtatót. De a helyett, inkább hozattam az egyik utaskísérőtől egy kólát, majd elkezdtem olvasni.

Szerencsére sikerült lenyugodnom, olyannyira hogy észre sem vettem volna, hogy megérkeztünk, ha Steph nem szól rám.

Felkaptam csomagom, majd testőrök és rendőrök gyűrűjében a kijárat felé vettem az irányt.
Persze közben próbáltak megállítani rajongók, akik meglepetésemre nem is sikítottak így még kedvem is lett volna nekik adni egy aláírást, ám gorilláim ezt nem engedték meg.
A kint persze már vártak rám a „barátaim” akik azonnal kattogtatni kezdték a gépeiket és kérdések ezrei tették, jobban mondva üvöltötték a fülembe. Természetesen egyikre sem válaszoltam.

A sötétített ablaknak köszönhetően hamar láthatatlanná váltam, így el tudnunk indulni a szállodába, közben pedig gyönyörködhettem egy kicsit a városban
A hírnévnek ezt a részét szeretem hiszen, rengeteg országot, kultúrát ismerhetek meg a különböző forgatások és promóciós utaknak köszönhetően.
Az egyik pirosnál észrevettem egy szerelmes párt, akik majd felfalták egymást az út szélén. Irigyeltem őket több szempontból is. Irigyeltem a férfit, hiszen neki van egy szerelme, akire mindig számíthat, aki jóban, rosszban vele van, de irigyeltem őket azért is, mert nekik nem kell azzal törődniük, hogy ki fotózza le őket meghitt pillanataikban.
Az utóbbiért nem, de azért igen is én tehetek, hogy nincs egy igazi nő mellettem.
Nem is tudom már annak a napját, hogy mikor volt egy normálisa kapcsolatom. Talán még mikor Londonban éltem, akkor volt egy komoly kapcsolatom, de azóta…hát inkább csak egy vagy több éjszakás kalandjaim voltak. Még Kristennel való kapcsolatomat sem mondhatom igazi együtt járásnak.

Mikor odaértünk a szállodához már nem volt szükségem kísérőkre, hiszen bent már nem kellett tartanom sem, a fotósoktól sem a rajongóktól.
Odasétáltam a recepcióhoz majd elkéretem a szobakulcsomat, de ahogy indultam volna el a lifthez észrevettem, hogy a többiek már a bárban iszogatnak. Felém néztek, de ahogy rájöttek, hogy én vagyok az, mindenki valamilyen oknál fogva elfordult.

- Remek- gondoltam magamban.

Azonban Ashley ahelyett hogy a többiek példáját követte volna, bátorító mosolyt küldött felém. Jól esett, nagyon is mivel a többiek szemében én ellenség vagyok.

Felsiettem a szobámba majd egy gyors zuhanyzás követően a kanapéra telepedtem, kezemben a sörömmel. Bekapcsoltam a tévét, ahol találtam egy jó kis akció filmet, így elkezdtem nézni. Már vagy a felénél tarthattunk mikor eszembe jutott Mandy.
Előkaptam telefonomat, majd tárcsáztam is a számát. Pár csörgés után fel is vették, de nem az volt, akire számítottam.

- Szia Rob- szólt bele egy női hang
- Te nem Mandy vagy ugye?
- Nem, én a barátnője vagyok. Milly
- Jah persze, ne haragudj de beszélhetnék Mandyvel.
- Nem
- Mi..miért?- kérdeztem
- Figyelj, Mandy nem akar veled beszélni. Ő nem kedvel téged.
- És te ezt honnan veszed?
- Onnan ,hogy mondta és ha kedvelne egy kicsit is akkor nem Johnnal és kislányával főzőcskézne hanem veled- rosszul estek szavai
- Csak egy perce add át neki a telefont, hogy legalább megtudjam hogy-hogy van a lába
- Szerencsére nem kellett begipszelni, de itthon kell maradni egy ideig, hogy pihentesse a lábát. Nos kielégítő választ adtam?
- Igen
- Akkor szia- köszönt el majd letette.

Telefonomat a földhöz vágtam, ami valószínűleg darabokra esett szét az ütést követően. Nem mintha érdekelne. Majd veszek egy másikat.
Idegesen járkáltam föl- alá nappaliban és folyamatosan az előbbi beszélgetésen gondolkoztam.
Vajon miért nem akar velem beszélni? Hiszen ő volt az, aki azt mondta, hogy minden rajtam múlik, hogy megkereshetem miután a városban, leszek. Akkor most pár óra alatt, hogy változhatott meg ennyire a véleménye?

Hiába tettem fel ezt a kérdés magamnak vagy százszor is, nem kaptam rá választ. Sejtéseim ugyan voltak.
Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy John három napig vele lesz, hogy ő fog rá vigyázni, helyettem.
Éppen egy újabb sörért nyúltam volna be a hűtőbe mikor valaki kopogtatni kezdett.

Ennyit a csendes ivászatról- gondoltam magamban

- Rob itt vagy?- kérdezte Ashley
- Igen- válaszoltam, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Azt hittem már soha nem nyitod ki
- Bocsi, ha sokáig vártál, csak éppen el voltam foglalva. Bejössz?
- Naná. Nah és mi mivel voltál elfoglalva?- kérdezte miután helyet foglalt a kanapén
- Magammal – válaszoltam neki mire ő azonnal nevetni kezdett. Először nem értettem hogy mi ebben a vicces ám nem sokkal később leesett a tantusz. Kicsit félreérthető voltam.
- Nem úgy voltam magammal elfoglalva, ahogy te gondolod, csupán…
- Hé Rob nem kell nekem magyarázkodnod.
- Jó mindegy, ne haragudj - rogytam le mellé
- Mi a baj Pattinson? Olyan szomorúnak látszol
- Nő ügy
- Rob te és a nők kéz a kézben jártok. Nah mond ki az újabb áldozat?
- Ashley, ő nem egy áldozat… őőő – nekem is el kellett egy pillanatig gondolkoznom, hiszen magam sem tudtam, hogy ki ő nekem
- Szóval…
- Figyelj ez még eléggé kezdetleges, de abban a lányban van valami, ami annyira megbabonázott, hogy minden percben csak rá gondolok
- Úgy látom szerelmes valaki…
- Nem, csak… kell nekem ez a lány és itt most nem a testiségre, gondolok.
- És ki ez a szerencsés, aki meghódította kemény szívedet?
- Az Elle magazinnál dolgozik, mint író
- Akkor okos csajszi lehet. Figyelj, majd ha összejöttök mutasd be nekem
- Hát nem sok esélyt látok rá
- Azért csak próbálkozz. Jut eszembe ma lesz egy kis buli a lakosztályomba, tudod, énekelünk, gitározunk és nem utolsó sorban, iszunk, jó lenne, ha te is eljönnél.
- Tudod, hogy a többiek nem kedvelnek én, meg nem akarok balhét.
- Ideje félre tenni a vitákat, felnőttek vagyunk az Isten szerelmére
- Nagyon rendes vagy meg minden, de ez tényleg nem jó ötlet.
- Nem érdekel, hogy mit gondolsz, jössz és kész.
- De…
- Nem nyitok vitát. Öltözz fel és gyerünk.

Ki tud ellenállni Ashleynek? Hát én nem, az biztos.

Gyorsan magamra kaptam egy kockás inget, majd együtt elindultunk a szobája felé.




San Diego Reptér.




Ha van véleményetek írjátok meg. Nem akarok komi határt, mert nem olyan vagyok, de ha nem érkezik komment nem lesz friss sem :) És köszönöm szépen hogy ennyien írtatok nekem az előző fejezethez :) Pusz

2010. augusztus 3., kedd

Díj






Köszönöm szépen mind a kettőt Puszmónak :) Tudod hogy imádlak!!!!! :D

http://verkotelez.blogspot.com/

5 titok a töriről és rólam:

- Előre tervezek, de néha más jut eszembe :)
- Heti 3 energiaitalt iszom.
- Mandy is John egy szerelmes párt alakított a "férjhez mész mert azt mondtam-ban"
- Robot eleinte utáltam mivel a nővérem régebben (HP) nagy Rob fan volt és mivel nem vagyok jóba a nővéremmel már csak azért sem szerettem
- Nagy álmom hogy kijussak a Hungaroringre


Akiknek adnám ezt a két díjat!
-http://betsy-ariana.blogspot.com/
-http://abitoaroma.blogspot.com/
-http://szelkisasszonynaploja.blogspot.com/
-http://robstenhot.blogspot.com/
-http://egyszivarvany.blogspot.com/
-http://alkonyfiahajnallanya.blogspot.com/


Köszönöm.!

2010. augusztus 2., hétfő

10. fejezet. néha szeretni kell azt ami nekünk a legjobb

El sem hiszem, hogy már a tizedik fejezetnél vagyunk :)
Jó olvasást, de előtte van egy zene amit én írás közben végig hallgattam



Rihanna - Cold Case Love .mp3
Found at bee mp3 search engine




Mandy szemszöge

Először azt hittem Robnak valami ismerőse esetleg új barátnője csengetett, de nagy kő esett le a szívemről mikor megláttam az ügynökét.
Neki is elmeséltem mi történt, persze kihagyva a tegnap este történteket, és ő is ugyanazt szajkózta, mint Rob. El kell mennem orvoshoz.
Persze tudtam én is, hogy el kell majd mennem, hiszen a bokám nagyon be volt dagadva és alig tudtam ráállni, nem beszélve arról, hogy mennyire fájt, de mielőbb szabadulni akartam innen.
Steph megígérte hogy hazavisz engem, hiszen nekik úgy is a reptérre kell menniük.
Igen a reptérre. Szerencsémre Robnak el kell utaznia valami közönségtalálkozóra vagy mi a csudára a többi Twilight színésszel.
Örülnöm kellett volna, hogy Rob egy ideig nem lesz a városban, de valahol rosszul esett, amiért nekem erről egy szót sem szólt. De csak magamat hibáztathatom, hiszen túl nagy elvárásaim voltak vele szemben, meg amúgy is miért mondta volna el. Hiszen én nem vagyok más neki csak egy szajha, akit nem sikerült megfektetnie.

Rob elment pakolászni addig én kaptam egy hideg borogatást a lábamra. Ami most rettentően jól esett, hiszen egyre jobban lüktetett a bokám. Persze Steph kihasználta az alkalmat és megint elkezdett prédikálni, hogy hívni kéne egy orvost, mert én magamtól biztosan nem fogok elmenni, mire én megesküdtem neki hogy, ha hazaérek a barátnőm el fog vinni egy dokihoz.

Rob nagyon gyorsan összepakolt, mert még 10 perc sem telt el azóta, hogy elment. Mikor megjelent kezében egy nagy sporttáskával ambivalens érzések törtek rám. Egyrészről örültem, hogy elmegy és nem kell vele találkoznom, beszélnem, nem kell hallgatnom a beszólásait, de másik felem igen is fájt, hogy egy darabig nem láthatom. Féltem, hogy ha elmegy, talál egy másik lányt akibe beleszeret és mikor visszaér már a nevemre sem fog emlékezni.
Nevetséges vagyok. Tudom. De nem bírok neki ellenállni, nem tudok rá igazán haragudni. Egyszerűen nem megy.

Mindannyian útra készen álltunk én pedig próbáltam felállni beteg lábamra. Rob látva bénázásomat azonnal mellettem termett és átkarolt. Abban a pillanatban, ahogy hozzámért kirázott hideg. De ez nem az a fajta hidegrázás volt, amikor egy téli estén tőr ránk, hanem egy sokkal kellemesebb érzés ,olyan amelynek a hatására az ember szíve hevesebben kezd el dobogni, és azt kívánja bárcsak ez a kéz soha el nem engedne minket.
Elvitt egészen a kocsiig és olyan gyengéden ültetett be taxiba, mintha valami porcelánbaba lennék. Jól esett hogy ennyire figyelmes volt.
.
Steph előre ült Rob mellettem foglalt helyet.
Mind a ketten zavarban voltunk, én a ruhámat birizgáltam ő pedig folyamatosan az ujjával dobolt, persze még véletlenül sem nézett felém, pedig én folyamatosan őt figyeltem. De most legalább volt alkalmam, arra hogy tetőtől talpig végigmérjem.
Nem viselt mást, csak szakadt farmert meg egy kockás inget, nah meg persze az elmaradhatatlan napszemüvegét. Szerintem még tornádóban is rajta van. Persze tudom, hogy mind ez csak a paparazzik miatt van, de legalább a kocsiban levehetné. Itt úgy sem fényképezi senki.
Már majdnem a lakásomhoz értünk, mikor Rob elővette a telefonját és valamit pötyögni kezdett rajta, mikor befejezte felém, nyújtotta mobilját.

Bocsánat

Ennyi volt az üzenetben. Tudtam mire, és hogyan érti, ezért csak halványan elmosolyodtam, majd visszaadtam neki, de akkor újra írni kezdett.

Most 3 napig nem leszek itt de, van rá még esélyem, hogy esetleg utána találkozzunk?


Gyorsan bepötyögtem neki a választ

Csak rajtad múlik.

Igen, azt hiszem ez a legmegfelelőbb válasz. Minden rajta bukik vagy áll. Én nem fogom magamat ráerőltetni, ha ő akar majd úgy is, megtalál.
Mikor a házhoz értünk, Milly már lent vár rám, mivel még Robnál írtam neki egy üzenetet, hogy várjon rám, mert egyedül nem tudok közlekedni.
Ő most nem szállt ki a kocsiból, csak Steph és Milly segített nekem eljutni a kapuig. Még szerencse,hogy van lift a házban, mert most nem tudom hogyan ugrálnék fel fél lábbal.
Steph még egyszer megígértette velem, hogy értesítem az állapotomról, és hogy mindenképpen látogatást teszek egy orvosnál majd elköszönt. Azonnal barátnőmbe karoltam, aki eltámogatott a liftig, majd mikor felértünk lefektetett az ágyra.

- Hozzak neked valami?
- Igen, a táskámat ideadnád- kértem őt, mivel útközben rájöttem, hogy ma hivatalos lennék egy ebédre de, nyilvánvaló hogy semmiképpen sem tudok elmenni.

Kezembe vettem telefonomat majd tárcsáztam Johnt, aki pár csörgés után fel is vette.
- Szia Mandy
- Szia, figyelj én, nagyon sajnálom de, ma nem tudok elmenni hozzátok
- De kár, pedig Iza nagyon várt téged- remek most még nagyobb lelkiismeret furdalásom van.
- Tényleg nagyon röstellem, csak az a helyzet hogy kificamodott a bokám és még lábra állni sem tudok
- Miért nem ezzel kezdted? Figyelj, átmegyünk hozzád természetesen, ha nem gond
- Hát szerintem nektek gond egy félig rokkanttal lenni, de felőlem gyertek
- Oké, én viszek mindent, te csak pihenj nyugodtan.
- Mást úgy sem tudok csinálni
- Akkor majd megyünk. Addig is vigyázz magadra.

Addig még meg nem érkeztek, Milly mindenben a segítségemre volt. Segített átöltözni, fürdeni, készített nekem kamillás borogatást, kicsit rosszul is éreztem magam, amiatt hogy engem kell pátyolgatnia, mikor gondolom neki is, lenne más dolga, de mikor el akartam küldeni, olyan dühös lett jobbnak láttam, ha inkább csöndben maradok
Olyan dél körül meg is érkeztek a vendégeink. Isán már nyomát sem láttam a tegnap esti szégyenlősségnek, mert azonnal a nyakamba ugrott és egy cuppanós puszival jutalmazott

- Hé, vigyázz Mandyre – szólt rá John
- Nem arra a lábamra ugrott, nincs semmi baj.
- Én foglak ám meggyógyítani - simogatta meg az arcomat Iza
- Te ilyen jó kis doktornő vagy?
- Igen, apa mondta, hogy bibis lett a lábad én meg összeszedtem a cuccaimat, mert nem szeretném, ha beteg lennél- olyan közvetlen volt velem, mintha már évek óta ismerne

Miközben Isabella orvososdit játszott rajtam, addig John elkezdte az ebédet készíteni. Ez olyan hihetetlennek tűnt, mivel még őt is alig ismerem. Volt eddig egy nah jó másfél randink, ha az éttermes esetet is beleszámítom. Rá is kérdeztem, hogy-hogy egy idegen lakásban főz, mire neki az volt a válasza, hogy már rég óta ismer, figyel engem csak eddig nem volt alakalma leszólítani. Nagyon meglepődtem és hiába próbáltam belőle kiszedni, hogy honnan ismer, nem adott pontos választ.
Miután megebédeltünk, John kérésére elmentünk az igazi orvoshoz. A jó hír, az hogy csak ficamom van, de a rossz, az hogy 3 napig nem nagyon kelhetek fel. Utálok beteg lenni és utálom, ha valaki másnak kell engem kiszolgálnia, fürdetnie stb. Nem vagyok én 80 éves rokkant öregasszony.
Ebben a három napban Milly és Kevin hozzám költöztek, de John, sőt még bátyám is látogatást tett nálam. Mondjuk, örültem nekik főleg, hogy Ryan is eljött mivel ezer nem láttam.
- Hugi veled mindig történik valami
- Nem is igaz, amióta itt élek alig voltam beteg
- Nem baj, akkor is nekem van igazam
- Mindegy, van egy jó hírem
- Ne csigázz
- A városba költözöm

Nagyon boldog voltam, hogy a bátyám úgy döntött, hogy itt él, közel hozzám. Főleg hogy apuval nagyon keveset tudok találkozni, mivel a munkája sajnos más városba köti. Miután letelt, a kötelező szobafogságom ideje, segítettem bátyámnak lakáskeresésben, illetve egyéb kellékek vásárlásában. Mindig is érdekelt a lakberendezésé, így ez nem jelentett nekem terhet. A cikkel is nagyon jól haladtam, sőt szinte már kész is voltam. Mirandának is átküldtem e-mailben és nagyon tetszett neki, persze csak a maga módján.
Rob végül nem három, hanem csak egy hét múlva jött vissza. Bár ezt sem tőle tudtam, meg hanem abból a rengetek paparazzi képből, ami a reptéren készültek róla. Ez idő alatt egyszer sem keresett, egyszer sem érdeklődött irántam így én hiába szerettem volna hallani a hangját büszkeségből én, sem hívtam. Bár így is kutakodtam utána egy kicsit. Elvileg hazautazott a szüleihez Londonba. Lehet hogy ez jót is tett neki.
Egy hetes szabim után én is munkába álltam. A cikkem elvileg a jövő hónapban jelenik meg az Elle magazinnál. Büszke voltam erre, hiszen nem mindenkinek adatik meg 27 évesen, hogy ilyen szakmai sikerekkel büszkélkedjen.
Újabb hét telt el és Rob még mindig nem keresett, pedig én minden nap vártam őt, de hiába. Ezért az elmúlt két hétben nagyon sokat voltam Johnnal és kislányával. Kezdtünk egy családra hasonlítani, és meg kell, mondjam hogy tetszett ez az ötlet. Izabella napról napra jobban kedvelt, Johnnal pedig egyre jobban kezdtünk összemelegedni. Vele egészen más volt a kapcsolatom, mint Roberttel annak idején. Ő is tepert értem, de egészen más eszközökkel. Egyik este mikor kivételesen csak ketten voltunk, elcsattan az első csók. Élveztem a vele eltöltött pillanatokat, csak sajnos nem ő volt az, aki után igazán vágytam. Egyszer még Milly barátnőmnek is meséltem erről.

- Mond el hogy mi bánt.
- Hogy mi? Nem tudom, mit tegyek
- Nehéz, úgy ha két pasi van porondon.
- Igen és annyira rossz, mert nem arra az emberre vágyom, aki jó lenne nekem, aki kedves, figyel rá, aki tényleg irántam érdeklődik és nem a testem iránt.
- Szóval Rob kell neked, de közben ott van John is.
- Igen és annyira szánalmas vagyok, hiszen ezzel őt is kihasználom. Én nagyon jól érzem magam vele, de vele akkor is más.
- Én nem tudok neked ebben segíteni. De ott lesz az a buli ahol elvileg Robnak is meg kell jelennie, hátha ott történni fog valami.
De ott van az-az igen fontos szócska, hogy „hátha”.
Viszont, ahogy teltek a napok úgy az én érzéseim is kezdtek egyre elhalványulni.



Azért szerintem aranyosak! :D



Isabella! :D


Nos remélem tetszett ez a fejezet. Kicsit nyugisra sikeredett de nem akarok semmit sem elkapkodni.
De még mielőtt lázadás törne ki, annyit elárulok, hogy Johnnak más szerepet szánok!
De mindent a maga idejében.
Köszönöm hogy az előző fejezethez írtatok ,remélem ez a jó szokásotok most is megmarad.
A kövi csak tőletek függ :)
u.i jah és Rob szemszöge :)