tag:blogger.com,1999:blog-87237474677748982702024-02-19T06:55:41.346+01:00Sohase mondd, hogy sohaKimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.comBlogger84125tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-28869921175277149852011-04-05T21:40:00.004+02:002011-04-06T17:49:53.198+02:0060. fejezetZenék a fejezethez:)<br />
<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://1.gvt0.com/vi/4JK_Lg8P7PU/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/4JK_Lg8P7PU&fs=1&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/4JK_Lg8P7PU&fs=1&source=uds" type="application/x-shockwave-flash"></embed></object></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/uKp5oZ1h7aU?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgAYFiS_PBugfLEncIdT1DLWHQjbhOn2uQUIdftbWPGyWLsd2yFyQO8j7rtl5RW-TXVbG_lcWza8Pi1-ziCAUnnl_Iw9hfJELGXPrLctmW2l7CrZLbzGCQZKhWyuV8zwCsV3zvJo25rifk/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgAYFiS_PBugfLEncIdT1DLWHQjbhOn2uQUIdftbWPGyWLsd2yFyQO8j7rtl5RW-TXVbG_lcWza8Pi1-ziCAUnnl_Iw9hfJELGXPrLctmW2l7CrZLbzGCQZKhWyuV8zwCsV3zvJo25rifk/s1600/images.jpg" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tudnom kellett volna…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tudnom kellett volna, hogy életem legrosszabb döntését követtem el, hogy mindent elrontottam, amit csak elronthattam. Már bánom. Rettenetesen. Minden nap azzal a hittel kelek fel, hogy ez-az egész csak egy rossz álom volt és karjaim közt tudhatom feleségemet, akit mindennél jobban szeretek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De az idő múlik, a napok pedig gyorsan pörögnek egymás után és én még mindig nem ébredtem fel. Tudom, hogy végre el kéne fogadnom, hogy elveszítettem őt, de képtelen vagyok azzal a tudattal élni, hogy valakinek másnak mondja, hogy szeretlek, hogy mással bújik ágyba esténként, és hogy másnak a vállán sírja ki bánatát. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Már azon sem lepődnek meg, hogy ha bejelentenéd, hogy a gyerekek tőle vannak - vágtam a fejéhez</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Bazd meg Rob- sírta el magát, majd a kicsik szobájába rohant. Legszívesebben utána mentem volna, hogy bocsánatot kérjek, amiért ekkora baromságot mondtam, mégsem cselekedtem. </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hosszú napokat, heteket töltöttem el, tőle távol, de semmi nem változott. Elhidegült tőlem. Már azt sem tudom, hogy szeret-e vagy hogy valaha érzett-e így. Nem is beszél velem, még akkor sem, mikor a kicsikhez megyek. Tudom, hogy én hibáztam, hogy egy idióta vagyok, de mit kellett volna hinnem, mikor kiderült, hogy már hosszú ideje találkozgattak? Mandy szerint, csak barátkoznak és soha egyetlen csók sem csattant el köztük, én ebben mégsem hittem. Pedig bárcsak ezt tettem volna. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Üresen meredtem előre miközben az életem végét jelentő papírt fogtam a kezemben. Ne írd alá!- súgta egy hang a fejemben. De mit tehetnék, ha életem szerelme már nem akar a feleségem lenni? Ha már nem szeret? Már pedig, ha tényleg így van, nincs értelme magam mellett tartanom, még akkor sem, ha az ügyvédem akár azt is el tudná intézni, hogy soha ne kelljen aláírnom a papírokat. De tényleg van értelme? Jó úgy valakivel együtt élni, ha az közben már más férfiért rajong? Hogy minden nap csak szenvedés lenne, mindkettőnknek? Hogy éjjelenként hallom, ahogy sír?</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Elegem van belőled Rob- ordította Mandy</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Most miért mondod ezt? Én csak megkérdeztem, hogy hova mész. Azt hiszem, <b>ezt</b> van jogom tudni- csattantam fel- Különben is, a gyerekeknek szükségük van rád. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Most etettem meg őket. Három óráig nem lesznek éhesek. Ha mégis, fejtem le tejet így csak meg kell melegítened, ha ez nem esik nehezedre. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Képzeld, nem esik nehezemre - fintorodtam el- Miért mész el megint itthonról? </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Rob én felnőtt érett, harminc éves nő vagyok, aki maga dönti el, hogy mikor és hova megy. Nincs jogod ebben beleszólni- kapta fel táskáját - Majd jövök - és hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Újra egyedül maradtam. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Azt hiszem, nincs- ébredtem rá. Tényleg haszontalan bármit is tennem, ha ő már nem kíváncsi rám. Fogtam a tollat és lassan a papírhoz érintettem. Először míg visszakoztam, de mikor felpillantottam és megláttam az egész napos sírástól pirosra duzzadt szemeit, tudtam, mit kell tennem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Aláírtam. Tényleg megtettem. Már nincs visszaút. Mostantól ő már nem a feleségem, most már semmi nem köt hozzá. Még egy papír sem. Elvesztettem- döbbentem rá, majd utoljára felnéztem rá, és annyit mondtam: Szeretlek még akkor is, ha te nem így érzel.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Felálltam a székről majd kisétáltam az ajtón és egyúttal az életéből is…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Azt mondják, az idő mindent begyógyít, hogy eltünteti a sebeket, amiket szívünkön ejtettek. De én nem hiszek benne. Már majdnem fél éve, hogy elváltunk, de még mindig csak bambán nézek magam elé, és azt kérdezem magamtól, hogy hol rontottam el. Perszer a kérdésre a választ pontosan tudom. Akkor, amikor a fejéjhez vágtam, hogy a gyerekek nem is tőlem vannak. Ott vesztettem el a harcot véglegesen. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szia- köszöntem neki halkan. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Gyere, a kicsik még alszanak, de nemsokára felébrednek- nézett az órájára majd mosolyogva invitált be a házba, amely egykor az én otthonom volt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Johnny hol van?- csúszott ki ismét a számon- Ne haragudj- kértem tőle azonnal bocsánatot, bár úgy éreztem hiába</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nézd Rob tudom, hogy nagyon nehéz ezt az egészet elfogadnod, de lassan fél éve, hogy elváltunk. Kezdj új életet, keress magadnak egy nőt, akivel boldogan élhetsz, ha már velem nem tudtál- rettenetesen fájtak szavai, mégis tisztában voltam vele, hogy igaza van. De mégis hogy tegyem rajta túl magam, ha még mindig szeretem? Ha legszívesebben magamhoz húznám, és szorosan átölelném? Egyáltalán hogy kérhet tőlem ilyet? Ő ilyen gyorsan elfelejtett?- ostoroztam magam és válasz helyett, inkább gyermekeim szobájába mentem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ahogy Mandy mondta, a gyerekek valóban aludtak. Éppen ezért, halkan az ágyuk mellett lévő karosszékükbe ültem - nehogy felébresszem őket- és onnan figyeltem őket. Bella egy az egyben Mandyre hasonlít. Nagy mogyoróbarna szemei és hosszú, szintén barna fürtjei mindkettőnknek elvarázsolnak. Még a személyiségét is anyjától örökölte, hiszen ő is ugyanolyan makacs és önfejű, mint ex-feleségem. Ellenben Chris. Szinte le sem tagadhatnám őt. Anyám mindig azt szajkózza, hogy Chris pontosan úgy néz ki, mint mikor én ennyi idős voltam. Szőke nagy zöld szemekkel és kissé vézna. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Először Bella ébredt fel, mire azonnal értem és tőle elszakíthatatlan macáiért nyújtózkodott, majd nem sokkal később fiam is. Miután – Mandy segítségével- megetettem őket, újra az emeltre mentünk, hogy anya legnagyobb örömére szétpakoljuk a játszó szobát. Jól elvoltunk. A kicsik szerencsére semmit nem vettek észre a kettőnk közötti feszültségből és ugyanolyan boldogan fogadtak, mint mikor még minden nap velük éltem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egészen addig élvezhettem boldogan és önfeledten gyermekeim társaságát, míg házasságom szétrombolója meg nem érkezett. Dühös tekintettem figyeltem, ahogy helyettem, csókolgatja feleségemet és kezét, még mindig formás fenekére teszi. Nem akartam jelenetet rendezni, így inkább félbeszakítottam a gerlepárt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szia Johnny - köszöntem jó hangosan mire azonnal szétrebbentek. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ááá Rob nem is tudtam, hogy itt vagy- nah persze és én ezt szerinted el is hiszem?- morgolódtam magamban</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Akkor ma nem is megyünk sétálni?- nézett értetlenül Mandyre</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Most én vagyok a gyerekekkel, mivel <i>én</i> vagyok az apjuk</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob- szólt rám ex- felségem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nekem ne Robozz itt, kérlek. Jogom van itt lenni, akkor, amikor akarok. Nekem ő nem fogja megmondani, mikor takarodjak el és mikor nem- csattantam fel mire a kicsi Bella elsírta magát. – Remélem, most örülsz-, kaptam fel Bellát és szerencsére hamar meg tudtam nyugtatni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mandy is hamar belátta, hogy nem dobhat ki a házából, mivel jogom van látni a gyerekeket főleg, hogy előre szóltam, hogy jövök, ám- azt hiszem bosszúból- Johnnyt sem dobta ki. Mérgelődve indultam a kicsikkel ki a kertbe, hogy nehogy elhányjam magam, ahogy ölelgetik egymást, ám nem sokáig maradhattam egyedül. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Beszélhetnénk?- kérdezte Johnny</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem. Ha nem látnád, éppen el vagyok foglalva</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ha beszélni nem is akarsz velem, meghallgatni kénytelen leszel- vigyorgott rám és, még mielőtt bármit is mondhattam volna, elkezdte mondókáját. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mivel téged és Mandyt a gyerekek örökké össze fognak kötni és mivel nemsokára én is a kicsik életének a részévé válok, szeretném, ha normális lennél. Nem azt kérem, hogy legyünk puszi pajtások, vagy hogy fogadj el, de annyit tudnod kell, hogy nem én dobtam el magamtól Mandyt, hanem te. Te voltál az a barom, aki egy ilyen nőt eltaszított magától és ezt, ha akarod, ha nem, el kell fogadnod. Tegnap megkértem Mandy kezét is igent mondott. Szeretnék vele új életet kezdeni, de ezt csak úgy tudom, ha egy kicsit összekapod magad - fejezte be, és mint aki jól végezte dolgát magamra hagyott. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ott ültem, kezemben Isabellával a fűben és teljesen ledöbbenten. Nem akartam elhinni, amit mondott. Egyszerűen képtelenség tűnt. Hogy hozzámegy? Az nem lehet- estem kétségbe, ám mikor megláttam a hatalmas üvegajtón keresztül, hogy csókolóznak, és boldogan simulnak egymáshoz, szívem végleg összetört. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Örökre elvesztettem.</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">-------------------------------------------------------------------------</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Borús napra ébredtem. Az eső halkan kopogott az ablakomon. A nap sem ragyogott, ahogy az én szívem sem. Oldalra fordultam és ismét szerelmem hűlt helyét találtam az ágyban. Ott, ahol egykor csodálatos pillanatokat töltöttünk el. Emlékszem éjszakánként, mikor a kicsik felébredtek áthoztam őket, és míg az egyik jóízűen lakmározott, addig a másikat én szórakoztattam, nehogy sírásra görbüljön a szája. Azok voltak életem legszebb pillanatai. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Akkor minden csodás volt. Olyan boldog voltam- szomorodtam el, hiszen most már cseppet sem mondhatom magam annak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Feltápászkodtam az ágyról, majd rápillantottam az órára, ami már tizenegy órát mutatott. – Jó sokat aludtam, az hiszem - nyújtózkodtam egyet, majd anélkül, hogy bármit is magamra kaptam volna a földszintre sétáltam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szokatlanul jó illatok csapták meg az orromat mikor a konyha felé indultam kávé után kutakodva, de nem törődtem vele. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szia drágám- hallottam meg a legédesebb hangot a világon, ám mivel még kissé kába voltam tudtam, hogy csak hallucinálok, hogy csak a képzeletem játszik velem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span> Azt hiszem, már elvonási tünetem vannak- röhögtem magamban miközben egy cseppet sem találtam humorosnak a helyzetet. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Kitöltöttem magamnak a kávét, majd mikroba tettem. Csak néztem azt az átkozott bögrét és vártam, hogy végre készen legyen. Mandy szerint ez-az egyetlen rossz szokásom- azon kívül, hogy egy tuskó, barom állat vagyok - , amitől nem tudok megszabadulni. Igaza is van. Kávé nélkül egész nap olyan lennék, mint akin átment egy úthenger.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor végre kész lett, fogtam egy szelet- szerintem már igen csak száraz- kenyeret és kedvenc székemből figyeltem, az ablakokra hulló esőcseppeket. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hírtelen gyengéd karok fonódtak körém, és orromat megcsapta feleségem vadító illata. Mélyet szippantottam a levegőből és hagytam képzeletemet szabadon játszani. Ha már úgy is meghalok, teljesen mindegy. Legalább, csináljam rendesen - mosolyodtam el</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ma olyan szótlan vagy- éreztem meg arcomon gyengéd ujjait, mire akarva akaratlanul is értük nyúltam. Azt hittem, ez lesz az a pillanat mikor, a rózsaszín felhő kipukkad és szembesülök teljes magányommal, ám teljesen váratlan dolog történt. Mandy ajkait enyémnek nyomta és csókolni kezdett. Olyan lassan csinálta, hogy a végére már tényleg elhittem, hogy itt velem. De mi van, ha tényleg itt van?- jutott eszembe, bármennyire is nevetségesnek találtam a lehetőséget. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hírtelen kinyitottam szemeimet és ahelyett, hogy szerelmem hűlt helyét találtam volna, karjaimba ült. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Te mit keresel itt?- kérdeztem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jajj Rob ne viccelj már- bökött oldalba Mandy, ám én még mindig nem hittem szemeimnek. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hol van Johnny?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Kit érdekel most Johnny, mikor végre kettesben lehetünk</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De… de… ez nem lehet </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob mi a baj?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Te nem vagy itt- makacskodtam</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hogy ne lennék már itt. Te mondd, mit ittatok tegnap Tom legénybúcsúján?- kérdezte mikor hírtelen minden beugrott. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Nah ezt idd meg barátom. Garantálom, hogy érdekes álmaid lesznek- vigyorgott Tom egyik haverja. Én, pedig gondolkozás nélkül lehajtottam a poharat. Pillanatok alatt szédülni kezdtem…</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jézusom- öleltem át Mandyt – Ez csak egy álom volt, ez csak egy álom volt- ismételgettem hangosan. Szinte majdnem elsírtam magam örömömben, annyira boldog voltam, hogy ezt az egészet csak álmodtam, és hogy semmi nem igaz belőle. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Elmondod?- kérdezte Mandy</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem- ráztam meg a fejemet, majd folytattam - Mert attól félek, hogy egyszer minden valósággá válik, azt pedig nem bírnám ki. Sajnálom- kértem bocsánatot feleségemtől, hiszen rettenetesen viselkedtem vele. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De miért? Rob ezt én nem értem. Olyan furcsa vagy</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azért, mert annyi mindent vágtam a fejedhez, amit nem lett volna szabad, és mert annyiszor bántottalak meg. Nagyon sajnálom, hogy sokszor nem voltam melletted, hogy nem törődtem veled eléggé. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob- túrt bele hajamba- Bármi is történt a múltban én már nem haragszom. Ugyan nagyon rosszul esett, hogy nem bíztál meg bennem, de már nem érdekel. És tudod miért? Mert rájöttem, hogy én is épp úgy hibás voltam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez- nevetséges- akartam mondani, de feleségem félbe szakított. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azért érzem magam hibásnak, mert nem gondoltam bele, hogy ezzel neked mekkora fájdalmat okozok, és hogy milyen sebeket tépek fel vele. Bárcsak erre előbb rájöttem volna, mert akkor soha nem hagytam volna, hogy Johnny közelebb kerüljön hozzám</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szeretlek- érintettem homlokomat övének- Mindennél jobban…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Fél év múlva</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ma egy évesek a kicsik és ezért egy kissebb, családias bulit tartunk, a tiszteletükre ,az új otthonunkban, ahová nem is olyan régen költöztünk be. Most minden sokkal nyugodtabb. És ami a legfontosabb, végre igazán boldogok vagyunk. Az a furcsa és ijesztő álom, sok mindenre megtanított. Arra, hogy jobban figyeljek a családomra és higgyek a feleségemben és nem utolsó sorban, önmagamban. Még most is a hideg ráz, ha arra gondolok, hogy mi lett volna, ha az álom nem csupán álom lett volna, de belegondolni nem merek. Inkább örülök annak, hogy Johnny végleg eltűnt az életemből és hogy már nem kell attól tartanom, hogy újból elveszi tőlem azt a nőt, akit a világon a legjobban szeretek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Feleségem szépen felöltöztette a kicsiket, én pedig meggyújtottam a tortán lévő egy száll gyertyát. Hogy repül az idő- jutott eszembe, hiszen a gyerekek még csak most születtek meg, máris első szülinapjukat ünnepeljük. Ha így megy tovább, lassan azon kapom magam, hogy a lányom vagy éppen a fiam diplomaosztóján ülök öregen és dagadtan. Mandy szerint hatalmas hasam lesz, hiszen állandóan sört iszok, én mégsem aggódom. Volt már, hogy pocakot eresztettem, mégis vissza tudtam fogyni. Hát majd akkor is menni fog. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Drágám jöhetsz- kiáltott a nagyszobából feleségem, mire felkaptam a tortát és, a kicsik felé igyekeztem. Mikor megláttak, egyből kalimpálni kezdtek kezeikkel és kissé értetlenül néztek felénk, hogy miért éneklünk és mosolygunk ilyen nagyon. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nnyana - kiáltott fel kislányom a hatalmas tortát látva mire bátya is utánozni kezdte. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Boldog szülinapot kicsikéim- pusziltam meg homlokukat majd Isabellát az ölembe kaptam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah, kívánjatok valamit!- kértem tőlük</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob még csak egy évesek…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem baj, majd kívánok helyettük én - vigyorogtam feleségemre majd a torta felé fordultam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Csak annyit kérek, hogy legyetek mindig boldogok és csak is a szívetekre hallgassatok - mondtam el magamban majd elfújtam a tortát. Chris egy kicsit ugyan megijedt a füsttől, de hamar rávetette magát az édességre így feleségem őt, én pedig a kicsi lányomnak adagoltam a sütit. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Gondoltam, hogy a ruhák nem maradnak tiszták- szontyolodott el feleségem </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én mondtam, hogy ne add rájuk a legszebbet…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Még jó, hogy te mindig mindent tudsz</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De te így szeretsz - dobtam be a már jól ismert féloldalas mosolyomat</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát, persze- csókolt meg, aminek sajnos gyermekeink vetettek véget</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mivel Livornoban még hétágra sütött a nap, és mert nem is volt hideg, úgy döntöttünk, torta evés után elvisszük a gyerekeket sétálni. Szépen lefürdettük, majd átöltöztettük őket és kéz a kézben indultunk a nyári sétánknak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Annyira örülök, hogy ide költöztünk.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hidd el én is. Végre nincsenek sikítozó lányok - nevettem fel. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azért valld be, kicsit élvezted mikor annyi nagymellű lány letámadott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Soha nem élveztem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah persze és ezt szerinted én el is hiszem?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát kénytelen leszel - vigyorogtam rá</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Valamit el akarok mondani</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jézusom mi történt?- ijedtem meg azonnal. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Semmi rossz csak nem tudom, hogy mondjam el…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz ugye?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Igen- bólogatott - csak a megfelelő pillanatra várok- látszott rajta, hogy teljesen izgatott, de nem bírtam tovább várni, így próbáltam belőle mihamarabb kiszedni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy… kérlek…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jó… szóval a múlt héten voltam az orvosomnál és…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Csak nem beteg vagy?- szakítottam félbe</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem. Épp ellenkezőleg. Terhes vagyok - motyogta halkan </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hogy mi?- értetlenkedtem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Kisbabát várok- ismételte el még egyszer, én pedig még mindig alig akartam hinni a fülemnek. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem örülsz neki?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Dehogynem…- ellenkeztem- Ez… ez csodálatos- még csak álmodni sem mertem még egy gyerekről, hiszen az ikrek is olyan nehezen jötte össze, de ennél boldogabb már nem is lehetnék. – Mennyi idős?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hat hetes- simította kezét lapos hasára. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Istenem még egy gyerek- ujjongtam, mire a kicsi Bella is tapsikolni kezdett- Lesz még egy kistestvéred!- újságoltam el neki bár tudtam, hogy totál nem érti, miről is beszélek. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Annyira boldoggá tettél - húztam magamhoz feleségemet, majd százszor elismételtem azt a szót, ami a világon a legjobban kifejezi, mennyire imádom és tisztelem a feleségemet - Szeretlek, szeretlek, szeretlek</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Amikor valami elkezdődik, általában nem tudod, hogy fog végződni. A ház, amit el akartál adni, az otthonod lesz. Azok a szobatársak, akik rád erőltették magukat, a családoddá válnak. És az egyéjszakás kalandod, akit eltökéltél, hogy elfelejtesz, életed szerelme lesz. Az egész életünket azzal töltjük, hogy a jövőnkért aggódunk, tervezzük a jövőt, próbáljuk megjósolni a jövőt. Megpróbáljuk kiegyengetni az utunkat, de a jövő állandóan változik. A jövő a legrejtettebb félelmeinket rejti és a legvadabb reményeinket, de egy dolog biztos: ha egyszer megmutatja magát, a jövő sose olyan, mint amilyenre számítunk.</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Mi viszont boldogan állunk elébe</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Mandy&Rob</i></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Sziasztok:)</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>A végére terveztem a mondókát mert nem akartalak titeket húzni, ha már ennyit kellett várnotok :D A csúszásért bocsánatot is kérek, de valahogy nem találtam a szavakat. Egyrészt azért, mert nem akartam (azt hiszem) az első történetemtől megválni, másrészt én teljesen máshogy képzeltem el a végét. Bevallom én mindig is ki akartam nyírni Robot. Nem tudom miért, hiszen imádom és nem akarok a szereplőimnek rosszat, de akkor is így képzeltem el. Viszont (amiről kicsit lejjebb is beszélni fogok) a történet végének B verziója is fel fog kerülni a blogra. Hogy mikor azt még nem tudom. De majd erről tényleg egy kicsit később.</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Nos először szeretném MINDENKINEK aki akár egyszer is véleményezett akár komment vagy pipa formájában. Nekem nagyon sokat jelentettek és azt hiszem ezt nem győztem elégszer kihangsúlyozni. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Emlékszem mikor elkezdtem ezt a történetet az első és egyetlen célom az volt, hogy bebizonyítsam, hogy igen is össze tudok hozni egy kis sztorit, mert képes vagyok rá. Hát megcsináltam és lehet nem vagyok a legjobbak között mégis azt tudom mondani, hogy van egy kerek egész történetem amit én hoztam össze. És igen is büszke vagyok rá. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Voltak mélypontok, volt hogy legszívesebben törölni akartam a blogot, volt, hogy egész este bömböltem, de mégis itt vagyok és azt hiszem ezekből a pillanatokból is sok mindent tanultam. Nem tennék/ írnék semmit máshogy mert ez is én vagyok. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Tegnap nagyon részletesen átnéztem, hogy ki mennyit és mit kommentelt. Le voltam döbbenve. Soha nem hittem volna, hogy ennyi komit fogok kapni ezért szeretnék pár szót szólni azokhoz, akik a legtöbbet kommenteltek, ha megengeditek. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Az első helyezett egyértelműen és toronymagasan <b>Rose </b>lett. Hogy számokat is mondjak 53x írt nekem megjegyzést. </i><br />
<i>A második helyezett <b>Vyvy</b> lett aki 47x kommentelt:) </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>A harmadik helyezett csak egy kommentel lemaradva a második helyezett mögött <b>Szilvi</b> lett:) </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>A negyedik <b>Szélkisasszony</b> lett aki 41x írt nekem </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Az ötödik már kissé lemaradva, de ez is szép szám <b>Zsuzsi</b> lett aki 27x kommentelt. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>És végül de nem utolsó sorban <b>Kitty </b>aki nagyon sokat segített nekem:) </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Lányok csak annyit mondanék, ha ti nem lennétek én ezt a történetet biztos nem tudom befejezni! KÖSZÖNÖM </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Nos nektek drágáim, kérném az e-mail címeteket mert a várva várt B verziót először ti olvashatjátok. Azt nem tudom, hogy mikor lehet kicsik (sokat) kell rá várni, de mindenképpen el fogom küldeni, utána pedig felteszem az oldalra is. Ha már ennyit írtatok ez a minimum. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Akiknek még külön köszönetet szeretnék mondani az Kesha: Sok mindent megtanultam, amit ha te nem lettél soha a büdös életbe nem tapasztaltam volna meg. Köszönöm. Csibioon,Nic,Heni,Zsófi,Niktuka,Kolett,Vircsi,Ani,Zazi,Ila és még az összes többi véleményezőm nah és az 54 rendszeres olvasóm:)</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Tudom, hogy az utolsó fejezetnél ilyet már nem szokás kérni de nem lehetne, hogy most az is kifejtse véleményét aki eddig nem tette?:P</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Majd hozom a B verziót.</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Pusz</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #e06666;"><i>Kim</i></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal"><i></i></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-14260787491067116352011-03-20T19:06:00.003+01:002011-03-20T21:26:05.567+01:0059. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><i>Sziasztok:) Nem akarom sokáig húzni az idegeiteket, ezért rövid leszek. A komikat nagyon szépen köszönöm. 11?? Nagyon édesek vagyok sőt mi több, IMÁDLAK TITEKET :D A pipákat is ugyanolyan szeretettel fogadtam ám:)</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><i>Már csak egy rész.....:( Az alternatív véget pedig nem teszem fel a blogra, így aki részt akar még venni a játékban tudja mit kell tennie. ( Rendszeres komizóimnak nem kell aggódnia) </i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><i>Megpróbálok sietni a következő résszel!</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><i>Pusz</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1WUR0TwRxdDLEMSnGsVvnh7lx7Or9pkFxg5BVC2cUvhgwT51DrMX9zy04_Pyj44sGK3X78hrO7Pit3QsYLNuwQUfnUDIs97TvtBJ2ONBDlxue8h1ea5xoTueJqLasIr3CB4pAn4vn5acD/s1600/Twins_Baby_Gifts.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1WUR0TwRxdDLEMSnGsVvnh7lx7Or9pkFxg5BVC2cUvhgwT51DrMX9zy04_Pyj44sGK3X78hrO7Pit3QsYLNuwQUfnUDIs97TvtBJ2ONBDlxue8h1ea5xoTueJqLasIr3CB4pAn4vn5acD/s320/Twins_Baby_Gifts.jpg" width="320" /></a></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYPapZp2fo2PQsNucMC1hkSGwFL7aewotfMx2Ybk-a0-n01OH7UNM53e-ZBEF391HShXwO2rpqv3rnqvlxn9T6tnZo55OvFh9QzdoJUtQHVWOGbYfq8I5HOhxd3e79liJiXMX70_QzAqGy/s1600/twins-baby.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYPapZp2fo2PQsNucMC1hkSGwFL7aewotfMx2Ybk-a0-n01OH7UNM53e-ZBEF391HShXwO2rpqv3rnqvlxn9T6tnZo55OvFh9QzdoJUtQHVWOGbYfq8I5HOhxd3e79liJiXMX70_QzAqGy/s320/twins-baby.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hát nem édesek?????:)</td></tr>
</tbody></table><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Mandy</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Éreztem, hogy itt az idő mégsem hittem, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik az a pillanat, amelyre már oly rég óta vártunk. Férjem kétségbeesetten kérdezte mi bajom, de azt hiszem ő is pontosan tudta, hogy miért jajveszékelek olyan nagyon. Fájt mindenem. A hátam majd leszakadt, a hasam alján pedig egy erős szúró fájdalmat éreztem. Azt hittem szétszakadok, vagy minimum elájulok, mégis próbáltam mélyeket lélegezve megnyugodni- Rob hozd ide a táskámat- kértem, mire azonnal felkapta mankóját és mint egy őrült sietett az emeletre, ahol az elkészített cuccaim voltam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Majdnem tíz perc telt el mire visszatért, ám én addig felhívtam Tomot, hogy azonnal jöjjön értünk, mert megindult a szülés és Rob nem tud vezetni. – Sietek, ahogy csak tudok, addig lélegezz mélyeket - mondta én pedig próbáltam kérésének megfelelően cselekedni. Az orvos már vagy ezerszer elmondta, mit kell tennem, ha eljön az idő, mégis ebben a pillanatban felkészületlennek éreztem magam.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> Férjem miután lehozta a csomagomat, mögém állt és biztató szavaival próbált nyugtatni. – Nagyon ügyes vagy szerelmem. Csak így tovább- próbáltam csak hangjára koncentrálni ám a fájdalom olyan erős volt, hogy azt hittem mindjárt elájulok. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szerencsére nem így történt. Tom ahogy ígérte hamar megérkezett és bevitt minket a kórházba miközben én már értesítettem a doktoromat, hogy hamarosan érkezünk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor megérkeztünk a nővérke rögtön egy tolókocsiba ültetett majd egy előkészített szobába kísért. Azt hittem mindjárt vége, hogy nemsokára már kezeimben tarthatom gyermekeimet, ám akkor még nem is sejtettem, hogy milyen hosszú és gyötrelmes óráknak nézek elébe…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nagyon jól csinálod szerelmem - biztatott továbbra is férjem, akit nem küldtem ki a szobából. Komolyan azt hittem zavarni fog a jelenléte, hogy nem szeretném, ha ilyen kiszolgáltatott helyzetben látna, de mint sok mindenben, ebben is tévedtem. Belehaltam volna, ha egy lépésnél is távolabb kerül tőlem, ha egyedül kéne végigcsinálnom, ezt az egészet….egyszerűen képtelen lettem volna rá. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az órák gyorsan peregtek egymás után, számomra mégis lelassult az idő. Sőt, mintha teljesen megállt volna. Az orvos, ki tudja milyen időközönként bejött hozzám, hogy megnézze mennyire tágultam ki, de kielégítő választ sokáig nem kaptam. Rob próbált segíteni nekem, mindenben. Volt, hogy a hátamat masszírozta, vagy éppen izzadt homlokomról törölte az izzadságcseppeket. – Nem bírom tovább Rob- mondtam erőtlenül a sokadik óra után - Dehogynem szerelmem. Már nincs sok hátra ígérem- szorította meg kezemet, de én egészen odáig nem hittem neki, míg az orvos meg nem érkezett a jó hírrel. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jól van Mandy. Itt az idő. Most átvisszük egy kényelmesebb és biztonságosabb szobába, ahol a kicsik, végre kibújhatnak – mondta, én pedig szinte örömkönnyekbe törtem ki. Mindig is erre a pillanatra vágytam és most végre elérkezett. Annyi szenvedés, fájdalom és kitartás után nemsokára anya leszek- döbbentem le és szinte alig láttam ki a könnyeimtől - Ugye a férjem velem jöhet?- kérdeztem az orvosomat, aki most is megnyugtató választ adott- Ha a ő elég erősnek érzi magát akkor igen- pillantott Robra, aki holt sápadtan bámult maga elé. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Reméltem, hogy most nem futamodik meg, hogy ígérete szerint cselekszik, de azt is megértettem volna, ha nem akarja látni, ahogy a kicsik kibújnak. Szerencsére Rob összeszedte magát és kezemet szorítva kísért át a szülőszobába. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Most nyomjon Mandy!- utasított az orvos én pedig minden erőmet összeszedve teljesítettem kérését. Nagyon fájt. El nem tudom mondani mennyire. Azt éreztem, hogy szétszakadok a kínzó érzéstől. – Most vegyen egy mély levegőt és nyomjon újra- mondta nyugodtan az orvos, de én képtelen voltam rá. Elfogyott minden erőm és ezt hittem ott helyben meghalok…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy nem adhatod most fel! - nézett rám kétségbeesetten Rob- Meg tudod csinálni kicsim, mert erős vagy. Emlékszel, hogy nekem is ezt mondtad nem is olyan régen?!Akkor én sem adtam fel, mert rátok gondoltam, arra, hogy mennyire szeretlek titeket, hát most te se tedd! - nyomott egy puszit homlokomra, majd a legszebb szót suttogta fülembe - Szeretlek</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szavai teljesen megnyugtattak. Úgy éreztem, történhet velünk bármi is, minket akkor sem tudnak elszakítani egymástól, mert a szerelem tényleg egy olyan kapocs két ember között, amit elvenni vagy tönkretenni senki nem tud. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Erősen megszorítottam Rob kezét majd hangomat kiadva koncentráltam a nyomásra. Az orvos megdicsért majd újra arra kért, hogy szedjem össze minden erőmet. Nagyon nehéz volt megtennem, de végül sikerült. Újra férjem kezébe kapaszkodtam majd egy utolsót nyomva hallottam meg a legszebb hangot világon. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Gratulálok Mandy- mutatta fel a kissé maszatos kicsimet, aki olyan hangosan sírt, hogy azt még egy operaénekes is megirigyelhetett volna. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Apuka elvágja a köldökzsinórt? – kérdezte Robot, aki a meghatódottságtól alig állt a lábán. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Pe… persze – dadogta Rob majd gyermekem mellé lépett és az orvos utasítását követve, elvágta a köldökzsinórt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szívem őrült ütembe vert, könnyeimtől pedig már alig láttam ki. Hallottam, hogy beszél valaki mellettem, hogy csipognak körülöttem a gépek, engem mégis csak egy dolog érdekelt. A gyerekem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tessék anyuka itt a gyönyörű kisfia- nyújtotta felém őt a nővére, aki akkora már jóval halkabb volt. Óvatosan a kezembe fogtam fiamat és a takarót kicsit félrehúzva csodáltam meg tökéletes arcát. Az érzés, mikor először megpillantottam őt, leírhatatlan volt. Nem találtam rá megfelelő szót, amivel ki tudtam volna fejezni, mindazt, amit akkor éreztem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>El sem tudom mondani mennyire köszönöm neked- húzott magához minket Rob, akinek hangja ugyanúgy elcsuklott, mint az enyém. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szia drágám- köszöntem fiamnak, mire ő hatalmas kék szemekkel figyelt engem miközben apró kezeit szájába próbálta gyömöszölni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Most egy kicsit el kell vinnünk őt rendben?- lépett mellénk egy nővérke, ám azzal nem számolt, hogy én mint egy anyatigris úgy fogom védeni kisfiamat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem veheti el tőlem!- estem teljesen kétségbe és próbáltam fiamat minél közelebb húzni magamhoz, hogy senki se férkőzhessen hozzá. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ne aggódjon. Nem lesz semmi baja. Csak lefürdetjük és megmérjük a pici súlyát- nyúlt a fiamért, akit ha nagy nehezen is, de átadtam a nővérkének. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Üres volt a karom. Túlságosan is. Figyeltem, ahogyan lassan eltűnik szemeim elől és úgy éreztem szívem egy részét vették el. Tudtam, hogy nem lesz semmi baja, hogy vigyázni fognak rá, anyai ösztöneimet mégsem tudtam kordában tartani. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Próbáltam leküzdeni könnyeimet, ami több-kevesebb sikerrel sikerült is. Figyelmemet csak azt tudta elterelni, hogy testemet újra átjárta az a borzalmas fájdalom, amit fiam születése előtt éreztem. Izgatott lettem, mert tudtam ez csak egyet jelenthet. Most már lányom is úgy érzi itt az ideje, hogy kijöjjön biztonságot nyújtó pocakomból. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Rob kezét megszorítottam és olyan erősen nyomtam amennyire, csak tudtam. – Jól van Mandy, már mindjárt kint van – hallottam meg orvosom hangját és én utolsó morzsáimat összeszedve segítettem lányomat a világra. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b>Rob</b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Azt sem tudtam hová kapjam a fejem, annyira gyorsan történt minden. Először kisfiam jött világra, majd lányom nem sokkal később követte bátyát. Hihetetlen, mindent elsöprő érzés volt, látni gyermekeimet megszületni, illetve, hogy kislányomat én tarthattam először karjaimba.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor szemébe néztem, tudtam, hogy mindentől óvni fogom és hogy akár életemet feláldoznám érte. – Szia édesem- suttogtam neki halkan, miközben még mindig megbabonázva figyeltem őt. Ha akartam volna, sem tudtam volna levenni róla szemeimet, olyan tökéletes volt mindene. Az orra, a szája, a fülecskéi, az apró kezei, amik már most tiszta nyálasak voltak. Szívembe pillanatok alatt belopta magát. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Csodálatosak vagytok- hallottam meg feleségem hangját- De most már én is kérem őt- szipogott rendesen, de ezzel én sem voltam másképp. Könnyeimet, képtelen voltam kordába tartani, annyira boldog voltam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Itt is vagyunk- sétáltam az újdonsült mamához majd karjaiba adtam lányunkat</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ha valaki két évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy lesz két gyönyörű gyermekem és még annál is csodálatosabb feleségem, akkor egész biztos, hogy kiröhögöm. Esélyt nem láttam arra, hogy valaha is ilyen boldog lehetek. Tudom, hogy én is rengeteget hibáztam, hogy sok mindent másképp kellett volna tennem, mégsem változtatnék semmin. Hogy miért? Mert így volt tökéletes minden. Így lettem az aki, így ismerhettem meg a feleségemet, aki két ilyen csodával ajándékozott meg. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">----------</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Néha még most is meg kell, hogy csípjem magam, hogy elhiggyem tényleg nem álmodnom, hogy tényleg apa lettem. Mandy szerint már ideje lenne megszoknom a helyzetet, hiszen a kicsik már két hete megszülettek, én néha mégis attól tartok, hogy felébredek és egy sötét hotel szobában találom magam, teljesen egyedül. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob kérlek segíts egy kicsit- rázott fel gondolataimból feleségem én pedig mint szófogadó férj, azonnal az emeletre siettem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Megfognád egy kicsit Bellát, míg megetetem Christ?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát hogyne. Nah gyere apuci kicsi szeme fénye - gügyögtem lányomnak, aki látszólag jól elszórakozott rajta, ugyanis rögtön kalimpálni kezdett kezével és egy hatalmas nyáladagot csorgatott ki ruhájára. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ahogy látom, már nem csak a rajongóim csorgatják utánam a nyálukat</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jajj Rob olyan dilis vagy- kuncogott Mandy miközben fiamat a keblére helyezte. Emlékszem mikor először etette meg a kicsiket, annyira zavarban voltam, hogy legszívesebben kifutottam volna a szobából, de most már a világ legcsodálatosabb dolgának tekintem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De hát, ha egyszer tényleg- viccelődtem tovább – Azért remélem még jó harminc évig, nem jön rá, hogy az apján kívül más férfi is van a világon. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szép álom igaz?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én ezt halálosan komolyan gondoltam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát akkor azt hiszem hatalmasat fogsz csalódni, ha úgy tizenöt év múlva elkezd pasizni </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah még mit nem- csattantam fel- Még csak az kéne, hogy az én lányomnak valaki udvaroljon- el sem tudnám képzelni, hogy valaki elvegye tőlem az egy szem pici lányomat, főleg, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a férfiaknak mindig csak <i>azon </i>jár az eszük. Az én lányomat pedig senki nem fogja… nah jó ezt inkább hagyjuk. Szóval senki nem fogja randira hívni, mert biztos letöröm a kezét, ha csak egy újjal is hozzáér. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Olyan édes vagy mikor így felhúzod magad- nevetett rajtam feleségem, ám én egy cseppet sem gondoltam olyan viccesnek a helyzetet. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De tudod milyen érzés belegondolni, hogy valaki majd el fogja csábítani az én lányomat?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudom, mivel ha nem jöttél volna rá, nem csak a <i>te</i> lányod. Nah mindegy, látom hiába is magyarázok neked, úgysem érted meg miről beszélek- legyintett rá, majd tovább simogatta fiam buksiját, aki eközben már jóízűen falatozgatott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ne veszekedjünk, jó?!- emeltem fel egy kicsit a hangomat, mire Bellácska azonnal elsírta magát- Ssss. Nincs semmi baj drágám - nyugtattam meg- Itt van a papa</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Igen ott, csakhogy kiabálsz, amitől egy két hetes csecsemő azonnal megijed- nézett rám szúrós szemekkel Mandy. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ne haragudj- már megint egy ökör voltam. Remek Pattinson. Gratulálok. Legközelebb, ha díjat veszel át, szólj, hogy azt is írják rá hogy „ egy címeres ökörnek” </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem haragszom csak nem értem, miért kell ilyenen veszekednünk, mikor Bella még csak két hetes. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudom… csak annyira pici és olyan édes, hogy nem tudom elképzelni, hogy valaki más is ennyire szeretni fogja, mint én- néztem az említett személyre, aki eközben elszenderedett karjaimban, de nekem eszem ágában sem volt őt lerakni. Inkább a hálóba sétáltam, ahol az ágyra hanyatt dőlve fektettem a drágaságomat a pocakomra. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Behunytam szemeimet és hallgattam, ahogy lányom szaporán veszi a levegőt, egészen addig míg lel nem aludtam. </div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">A nap, már csak egy halvány csíkban világította meg a szobát, mikor felébredtem, de ahogy felnéztem, lányomat már nem találtam hasamon. Nem estem pánikba, mert tudtam, hogy csak Mandy lehetett az, aki elrabolta tőlem Bellát, így egy hatalmas nyújtózkodás után a földszintre indultam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Te meg mit keresel itt?!- döbbentem le váratlan vendégem láttam, aki éppen kislányomat tartotta a kezében, míg Mandy fiammal játszott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Épp Londonban jártam és úgy gondoltam beugrok gratulálni</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát te csak ne gratulálj jó?!- csattantam fel, majd szinte kitéptem lányomat a karjai közül </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob ne legyél ilyen bunkó!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hogy én ne legyek bunkó?- szinte nevetnem kellett, olyan nevetséges volt a helyzet- Nem veszed észre, hogy csak azért jött, hogy téged is elvegyen tőlem?- pillantottam Johnra </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob ne viccelj már én csak azért jöttem, hogy gratuláljak nektek- kelt saját védelmébe John ám én átláttam rajta. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Takarodj innen!- utasítottam – És többé vissza se gyere</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob ezt nem teheted- nézett rám könnyes szemmel Mandy </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ó dehogynem- indultam el lányommal a karomban az ajtó felé- Köszönjük John, hogy meglátogattál minket. Remélem, többet nem teszed - mondtam csupa iróniával a hangomban. Azt hittem már győztem és nem kell többé attól tartanom, hogy bárki is megkörnyékezi feleségemet, ám arra nem számítottam, hogy drága nejem lesz az, aki keresztbe húzza számításaimat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah ide figyelj Rob. Ez-az én házam is és hogyha valami nem tetszik akkor el lehet menni</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hé… én, azt hiszem jobb lesz, ha megyek- indult el felém John</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem- ragadta meg feleségem a karját- Te szépen itt maradsz!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy mondd, hogy rosszul hallottam, amit mondtál</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Egy, csukd be az ajtót, ha nem akarod, hogy a lányod megbetegedjen- szólt rám, mire csak Bellára gondolva behajtottam az ajtót- Kettő, nem tudom miért vagy ilyen féltékeny mert az hiszem nem adtam rá okot. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Most már semmiben nem vagyok biztos - motyogtam halkan, remélve hogy feleségem nem hallja meg szavaimat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Duzzogva indultam el lányommal az emeletre, ahol kiságyába fektettem, mert attól tartottam, hogy amilyen ideges vagyok a végén még kiejtem a kezemből. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hihetetlen, hogy Mandy még az ő pártjára állt, mikor pontosan tudja, hogy John és én nem voltunk soha sem valami jóban. Jó, ez így nem teljesen igaz, hiszen fiatalként ő volt a legjobb haverom, de mikor lefeküdt a szerelmemmel, sőt mi több felcsinálta, nagyon megutáltam. Bár ez még enyhe kifejezés arra, amit valóban gondolok róla. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mivel Bella nyugodtan aludt, én pedig fel s alá járkáltam idegességemben a szobájába, jobbnak láttam, ha inkább átmegyek a mi szobánkba. Az ajtót magam után csak azért nem csaptam be, mert tekintettel voltam az én kicsi lányomra, amúgy nagyon szívesen megzavartam volna a két gerlepárt. A tévécsatornákat egymás után kapcsoltam el, miközben folyamatosan az órámat figyeltem, hogy mikor megy már el végre John. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már éppen azon voltam, hogy nem érdekel, ha Mandy véglegesen megharagszik rám, én akkor is lemegyek és kidobom azt az idiótát, mikor megakadt a szemem nejem telefonján. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Soha nem szoktam az üzenetei vagy híváslistája után kutatni, ám most nem bírtam neki ellenállni. Szemem majdnem kiesett a helyéről, mikor megláttam az egyik Johntól érkezett üzenetet. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Szia drága. Gratulálok a kicsikhez. Biztos olyan meseszépek, mint te. Nemsokára Londonba utazom és akkor végre mi is láthatunk téged.</i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Vigyázz magadra.</i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Pusz</i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>John</i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egyszerűen nem akartam hinni a szemnek. Kénytelen voltam vagy hússzor elolvasni az üzenetet, még végül elhittem, hogy szemeim nem kápráznak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez nem lehet igaz- estem az ágyra és teljesen leforrázva éreztem magam. Tehát minden, amit eddig mondott hazugság?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob mit csinálsz?- rontott be a szobába szerelmem majd kitépte a kezemből a telefont- Mégis milyen jogon nyúlkálsz bele a telefonomba?- őrjöngött </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Talán a férjed vagyok, akinek azt hiszem joga van tudnia, hogy kivel fecsegsz. Mégis mióta tart a kapcsolatotok?- emeltem fel én is a hangomat</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob ezt te sem gondolhatod komolyan- sápadt el teljesen, szemei sarkában pedig könnycseppek jelentek meg. Régen talán megsajnáltam volna, de most annyira elvakított a düh, hogy nem tudtam kontrollálni szavaimat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Már azon sem lepődnek meg hogy ha bejelentenéd, hogy a gyerekek tőle vannak- mondtam ám én már akkor tudtam, hogy életem legnagyobb baromságát követtem el. </div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-69392934571962586792011-03-16T19:06:00.001+01:002011-03-16T19:09:22.672+01:00KözvéleménykutatásUgyan, még két fejezet hátra van a történetből, szeretném ha elmondanátok, hogy mit gondoltok a történetről. A kérdések közé, tettem jót és rosszat egyaránt, hogy nehogy valaki azt mondhassa félek az eredménytől :D Szóval szavazásra fel MINDENKINEK aki elolvasta az EGÉSZ történetet...:)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuZbj4qYUrSd3avlwkJtUtqXppNhHrIlmGJZgORR3FaxodPAxYSfIowgyZiLq8ZKIG149rzpc1bsHJ1WGBduh8RSCoSXLfZD0F27cItEw3wq6IFdmCVkjcjTtAVNHKaKGtxrheRNI9nNxX/s1600/1576_question-mark.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuZbj4qYUrSd3avlwkJtUtqXppNhHrIlmGJZgORR3FaxodPAxYSfIowgyZiLq8ZKIG149rzpc1bsHJ1WGBduh8RSCoSXLfZD0F27cItEw3wq6IFdmCVkjcjTtAVNHKaKGtxrheRNI9nNxX/s320/1576_question-mark.jpg" width="213" /></a></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-49704781040345810862011-03-11T21:19:00.000+01:002011-03-11T21:19:17.574+01:0058. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><i>Sziasztok. Sajnálom, hogy későn hoztam a fejezetet, de rengeteg dolgom volt, ami sajnos nem sajnos fontosabban volt az írásnál. Remélem megértitek</i><br />
<i>A komiknak rettentően örültem. 12???? Tó jó Isten :) :) Imádlak titeket :) Nah és persze azokat is, akik szorgosan nyomkodták a pipákat. </i><br />
<i>Ne feledjétek. Ezen a fejezeten kívül már csak 2 rész van hátra :)</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Nekik küldöm elsősorban a fejezetet: Vyvy,Csibimoon,Ila,Kolett,Tika, Niktuka,Alexandra,Szilvi, Vircsi, Zsófi,Rose és végül, de nem utolsó sorban Nic :) Köszönöm lányok, hogy írtatok.</i><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggKbV9grFPsP-4Pvhi5ac5alFf8105qfUFat1AE0YHSQyzH2W2eId8ZKdZJZ1PzpvJlpssJffQMJUEce7HQ02ZpzxFCwWrBa7IHptxLuhP8MX6qK_Z0jX_Fia6JnJXCDwHjakQdCqQrWwm/s1600/kezek.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggKbV9grFPsP-4Pvhi5ac5alFf8105qfUFat1AE0YHSQyzH2W2eId8ZKdZJZ1PzpvJlpssJffQMJUEce7HQ02ZpzxFCwWrBa7IHptxLuhP8MX6qK_Z0jX_Fia6JnJXCDwHjakQdCqQrWwm/s1600/kezek.bmp" /></a></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/z4nKOzk8qbw?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i> Ajánló a fejezethez</i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b>Mandy</b></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szívem a torkomba dobogott, mikor Rob egyenesen szemeimbe nézett. Próbáltam mosolyt erőltetni arcomra, de annyira megvoltam rémülve, annyira féltem válaszától, hogy képtelen voltam rá. Idegesen szorítottam ujjait, miközben a másodpercek egyre gyorsabban pörögtek, de Rob még mindig ugyanolyan kétségbeesetten nézett rám. Kezdtem egyre jobban megrémülni, a legrosszabbra mégsem mertem gondolni. Ismernie kell. Tudnia kell, hogy ki vagyok, hogy mennyire szeretem őt, hogy a gyermekeit várom. Képtelenség, hogy mindezt elfelejtse - biztattam magam egészen addig, míg Rob végre megszólalt- Mandy- suttogta halkan, én mégis tisztán és érhetően hallottam- Igen én vagyok az - válaszoltam boldogan miközben az öröm könnyei csurogtak végig arcomon. Tudtam, éreztem, hogy emlékezni fog ránk, mégis rettegtem ennek ellenkezőjétől - Fáj- nyögött fel hangosan, mire óvatosan végigsimítottam kötésén és közel hajoltam hozzá- Nem lesz semmi baj Rob. Erős vagy és ki fogod bírni – biztattam - Ígérem pár hét és emlékezni sem fogsz erre az egészre- nyugtattam meg, mivel a monitor egyre gyorsabb ütemben csipogott. - Mi jól vagyunk és ne aggódj semmi miatt. Szeretlek Rob- motyogtam mire alig érthetően, ugyan de válaszolt- Én is- szárnyaltam a boldogságtól és legszívesebben azonnal karjai közé bújtam volna és még vagy százszor elismételtem volna, hogy mennyire szeretem, hogy mennyire szükségem van rá, hogy nélküle egy fikarcnyit sem ér az életem, de tudtam, hogy nem tehetem meg. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ismét az orvos vetett véget idilli pillanatnak, mikor közölte, hogy vissza kell altatni Robot, mert egyre gyorsabban ver a szíve. Még nem akartam, hogy visszaaludjon, hiszen alig tudtam vele beszélni- kábasága ellenére - de az orvos hajthatatlan volt. Tudtam, hogy a dolgát végzi és hogy a lehető legjobbat akarja férjemnek, mégis haragudtam rá, amiért ilyen gyorsan szétszakít bennünket. Már csak arra volt időm, hogy egy apró csókot nyomjak arcára és hogy elmondjam én várni fogok rá, majd kivezettek a kórteremből. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Rob újabb két napig volt mélyaltatásban, de közben egy párszor felébresztették, hogy lássák hogyan javul az állapota és, hogy nem szenvedett-e maradandó károsodást. Szerencsére rohamosan javult és semmilyen komplikáció nem lépett fel. Hálát is adtam érte az Istennek és anyámnak, akik nem engedték, hogy életem legfontosabb férfiját elvegyék tőlem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ebben a két napban viszont kész káosz uralkodott a kórház előtt és azon belül is. Rajongók százai jelentek meg, hogy jókívánságaikat eljuttassák Robnak és ami furcsa, hogy nekem is. Nagyon jól esett, hogy így aggódnak férjemért és értem is, de kicsit feszélyezve éreztem magam amiatt, hogy most minden szempár rám szegeződik. Még egy tucat testőrt is kellett felfogadnunk, hogy senki olyan ne jusson szerelmem közelébe, akinek nincs ott helye. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Még a nővérkék számát pedig szabályozni kellett, mert mindenki férjemet akarta ápolni, aminek egyszerre örültem is meg nem is. Nem volt féltékeny, egyszerűen csak nem bíztam meg bennük. Attól tartottam, hogy valamelyik telefonnal sétál majd be a kórterembe és teszi közzé ahogy Robból csövek lógnak ki. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Steph tegnap érkezett meg a kórházba. Addigra mát kész bolondok háza volt, ami az én lelki állapotomnak sem tett jót. A vérnyomáson vészesen emelkedett, amit az orvosok próbáltak valahogy lejjebb vinni, hiszen ez kifejezetten veszélyes rám és a babákra is. Clare éppen ezért mindenáron azt akarta, hogy menjek haza piheni, nekem viszont eszem ágában sem volt férjem mellől elmozdulni és hangot is adtam nemtetszésemnek- Clare nagyon rendes tőled, hogy aggódsz, de nincs miért. Pontosan tudom, hogy mire van szüksége a testemnek és, hogy mikor kell pihennem. Nem lesz baja sem, a kicsiknek, sem nekem, jó?- nyugtattam meg mire, ha egy kis időre is, de békén hagyott. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután családomat biztosítottam róla, hogy nincs szükségem több pihenésre egy újabb problémába ütköztünk. Az újságírók a rajongókkal egyetemben, egyre idegesebbek és követélezőbbek lettek és ami a legijesztőbb, hogy egyesek, már Rob halálhírét keltették. A helyzet kezdett egyre elharapózódni, ezért úgy döntöttünk kiállunk a nyilvánosság elé. <span> </span>Sajtótájékoztatót nem kívántunk tartani- egyenlőre- de Steph mindenképpen azt tanácsolta, hogy adjunk egy rövid interjút, hogy lenyugtassuk a kedélyeket. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az interjúra tegnap került sor, a kórház egyik kórtermében és csak én szólaltam meg, bár semmi kedvem és erőm nem volt hozzá, mégis úgy gondoltam, hogy meg kell köszönnöm a rajongók szeretetét és biztatását.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span> </span>– Először is szeretném hálámat kifejezni minden rajongónak, aki mellettünk volt és van ezekben, a nehéz időkben. Biztos vagyok benne, hogy Rob érzi mennyi szeretetet veszi körül, úgy ahogy én is. Viszont éppen ezért, szeretnénk mindenkit megkérni arra, hogy ne jöjjön a kórház elé, mert nekem és az orvosoknak is eléggé nyomasztó érzés, hogy ennyi ember lesi minden mozdulatunkat. Remélem tiszteletbe tartjátok kérésünket. Rob a körülményekhez képest jól van és biztos vagyok benne, hogy teljesen fel fog épülni, mert rettentősen erős. De ezzel együtt sajnos a sérülései súlyosak és életveszélyesek, így az orvosok úgy döntöttek, hogy a gyógyulása érdekében mélyaltatásban tartják egy pár napig. De mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy ez csak is az ő érdekében történt. Tegnap egy kis időre felébresztették és engem és szüleit is felismert, ami mindenképpen egy jó jel, de továbbra is azt kérem mindenkitől, hogy imádkozzon érte - mondtam el néhol el-elcsukló hanggal az interjút a BBC-nek, amivel sikerült egy kissé megnyugtatni mindenkit </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Újabb két, borzalmasan hosszú nap telt el, mikor az orvosok végre közölték, hogy Rob annyira rohamosan javul és az ébresztésekre is olyan reagált mindannyiszor, hogy ma véglegesen felébresztik. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az ágy mellett álltam és szorosan fogtam kezét, mikor kinyitotta szemeit. Nagyon rémült volt pillantása ezért próbáltam megnyugtatni és szeretetemről biztosítani. Férjem erős fájdalmakra panaszkodott és fogalma sem volt róla hol és miért van, de szerencsére engem most is felismert. Miután elmondtam neki, hogy jó kezekben van és hogy nem lesz semmi baj, egy kissé megnyugodott majd szerencsére lélegeztető gép nélkül aludt tovább. Végig mellette voltam és fogtam kezét, mert ez rám és a kicsikre is jó hatással volt. Még a vérnyomásom is helyreállt, így anyósom is leszállt rólam végleg. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Robot újabb három nap elteltével, vitték át az intenzív osztályról egy magánszobába ahol nekem is biztosítottak egy ágyat. Állapota rohamosan javult, ám a bal lábán, valamint karjain lévő gipsz miatt, alig tudott mozogni és néha még erős fájdalmakra panaszkodott. Ez nem is csoda, hiszen olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az is hihetetlen, hogy ilyen gyorsan kikerült az intenzívről. A balesetről hiába kérdeztem vagy a rendőrök, nem tudott választ adni, mert semmire nem emlékezett, még arra sem, hogy hol és mikor történt a baleset. Valahol örültem is ennek, hiszen így is elég nehéz feldolgozni a történteket, nemhogy akkor, ha mindenre emlékezne, ezért nem törődtem vele, csak azzal, hogy visszakaptam férjemet. Azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b>Két és fél hónap múlva</b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Két hónap és tíz hosszú hét telt el Rob balesete óta, aki az óta már otthon lábadozik. A kezéről szerencsére rég lekerült a gipsz, de a lábáról még mindig nem, így eléggé nehézkesen mozog ő is a lakásban. Azért mondom, hogy ő is, mert pocakom olyan méreteket ölt, hogy lassan már alig férek el a házban, arról nem is beszélve, hogy fáj mindenem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Én nem szülök több gyereket az biztos- "huppantam" le az ágyra Rob mellé, kedvenc fagyimmal a kezemben. Férjem jót kuncogott kijelentésemen majd szabad kezével pocakomra tette kezét és simogatni kezdte – Tényleg nem szeretnél gyereket?- kérdezte szomorú tekintettel. Most, hogy mondjon így az ember nemet? – Persze, hogy szeretnék, de most jelent pillanatban úgy érzem magam, mint egy nyolcvanéves nyugdíjas, akinek minden mozdulat fáj - panaszkodtam, annak ellenére, hogy élvezem a terhességem minden mozzanatát, hiszen két pici gyermek fejlődik bennem, akik nemsokára megszületnek. Az orvosom szerint már nincs sok hátra, mert a pocakom már igen csak lent van és a gyermekeim is egyre jobban mozgolódnak bennem. Én nem bánom. Már alig várom, hogy karjaimba tarthassam őket, bár a szüléstől kissé félek. Nem akarok császárt, ám ennek elég nagy az esélye, hiszen ketten laknak a pocakomban és eléggé nagy a valószínűsége, hogy valamelyikük rosszul helyezkedik majd az adott pillanatban. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Min jár az eszed szerelmem?- rázott fel gondoltamból Rob, aki azóta pocakom helyett arcomat simogatta. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Csak azon, hogy mikor fognak megszületni és, hogy hogyan</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretnéd, hogy bent legyek?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem tudom. Az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy akkor mit fogok érezni. Lehet, azt szeretném majd mindenáron, hogy mellettem legyél, de az is megeshet, hogy a pokolba fogok kívánni mindenkit, köztük téged is.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Bárhogy is döntesz én, szeretnék bent lenni</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tényleg?- csodálkoztam el- Azt hittem, nem szeretnél papás szülést</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Bevallom, sokáig gondolkoztam rajta de a baleset után, sok minden megváltozott, köztük ez is. Szeretnék ott lenni melletted, hogy támaszt nyújtsak, hogy segítsek a fájásoknál és szeretném én elvágni a köldökzsinórt, vagy először megfogni a kicsiket - mondta és közben úgy csillogtak a szemei, mint a legfényesebb gyémánt. Teljesen levett a lábamról és miközben elképzeltem, ahogy gyermekünket fogja kezében, szinte sírni támadt kedvem. Egész biztos vagyok benne, hogy Rob lesz a legjobb apa a világon. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nagyon szeretlek Rob- mondtam halkan majd egy forró csókot nyomtam ajkaira- Annyira, hogy azt el sem tudom mondani- motyogtam két csók között</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Érintése, simogatása és nyelve tüzes játéka számban, vad érzéseket váltott ki belőlem. Bőröm parázslott a vágytól, szívem pedig hevesen dobogott. Már-már attól tartottam, hogy kiugrik a helyéről. – Akarlak - nyögte fülembe. Nem kellett sokáig győzködnie. A fagyit azonnal „eldobtam” kezemből és Rob felé fordultam. Ajkai egy pillanat alatt elérték nyakam vonalát majd szépen lassan haladva egészen dekoltázsomig, csókolta végig bőrömet- Imádom, hogy ilyen formás lettél – mondta, mikor kiszabadította kebleimet a ruhából majd a melltartóból. Tényleg formás lettem. Túlságosan is- jutott eszembe, mire annyira elszomorodtam, hogy inkább ellöktem magamtól Robot- Most mi a baj?- kérdezte rémülve- Talán fájdalmat okoztam?- nem akartam neki elmondani, hogy miért taszítottam el magamtól, ám addig-addig győzködött míg kénytelen voltam engedni neki- Rob nézz rám, olyan vagyok, mint egy jóllakott víziló- férjem hangosan felnevetett, ám én egy cseppet sem találtam humorosnak a helyzetet. A fejem torz, a lábaim puffadtak, nagyok mellem, terhességi csíkjaim vannak, és ha mind ez még nem lenne elég, híztam vagy húsz kilót. Ez nem normális. – Jajj szívem te most komolyan ezen problémázol?- kérdezte mire bennem teljesen felment a pumpa - Kérlek, ne bagatellizáld el a helyzetet, mert nem az. Komolyan, néha úgy érzem, hogy a balesetkor olyan súlyos agyrázkódást kaptál, hogy teljesen elment az eszed. Sőt mondok egy jobbat. Biztos megvakultál mert, ha látnál, akkor nem akarnál hozzám érni, hiszen olyan ronda vagyok– hisztiztem, mert tényleg így éreztem. Semmi szépet nem láttam testemben.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Olyan butus vagy- hajolt hozzám közel- Tudod, hogy mit látok? Egy gyönyörű, vonzó, kilenc hónapos terhes kismamát, aki majd kicsattan a boldogságtól. Amit te hibának látsz, az szerintem csak még széppé tesz- kimondhatatlanul jól estek szavai olyannyira, hogy majdnem elbőgtem magam. Nagy nehezen azért sikerült kordában tartanom könnyeimet és valami egészen mást kezdtem érezni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A szenvedély őrült erővel csapott le rám és ha akartam volna se tudtam volna visszafogni magam. Rob ajkai után kaptam és finoman hanyatt döntöttem. Végigcsókoltam nyakát, izmos felsőtestét egészen addig, még el nem értem enyhén domborodó nadrágját. Lassan végigsimítottam férfiasságán, mire Rob hangosan felnyögött. Hangja őrült nagy magabiztosságot adott kezembe ezért tovább folytattam „tervemet”. Lehámoztam róla a nadrágot - ami gipszének köszönhetően nem volt egy egyszerű művelet- majd kezembe vettem legféltettebb kincsét. Finoman mozgattam rajta kezemet, mire sikerült észveszejtő nyögéseket kicsalnom szerelmemből. – Nem bírom tovább – nyögte majd egy pillanat múlva tényleg elsült. Akartam hagyni neki egy kis időt, hogy kifújja magát, ám Rob keresztül húzta számításaimat. Amennyire sérült lába engedte, hátamra fordított és megszabadott fölösleges ruhámtól, miközben apró puszikkal borította be egész testemet. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Percek múlva ott feküdtem előtte teljesen meztelenül, amitől újra zavarba jöttem. Még szerencse, hogy a szoba félhomályban úszott, így férjem nem vehette észre nagyobb hibáimat, ám így is rejtegetni próbáltam, amit csak tudtam - Ne takard el magad!- húzta le kebleimről, kezemet, majd ajkával kezdte csókolgatni megnőtt idomaimat. Teljesen elvesztem. Testem szikráira robbant, bőröm pedig tűz forró volt. Érintései sokkal nagyobb hatással voltak rám, mint eddig bármikor és már az sem érdekelt, hogy minden porcikámat látni fogja. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Férjem is észrevehette, hogy alig bírom visszatartani sóhajaimat, így ajkai kebleim helyett, nőiességemet kezdte falni. Hangosan felsikítottam, mikor megéreztem forró nyelvét, kelyheimen között és azt hittem ott helyben felrobbanok. – Nem bírom - mondtam most én ugyanazokat, amiket férjem nem sokkal ezelőtt és igazam volt. Tényleg nem bírtam sokáig. Rob nyelve gyengéd simogatása és ujjai ütemes mozgása hamar a fellegekbe repítettek. Testem percekig úgy remegett, mint a nyárfalevél, ám mikor sikerült újra erőt gyűjtenem ahhoz, hogy kinyissam szemeimet, férjem szenvedéllyel és mérhetetlen nagy szerelemmel fűtött tekintetével találkoztam. Percekig vagy talán órákig merültünk el egymás szemeiben majd folytattuk az estét, ott ahol abbahagytuk…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b>Rob</b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Reggel korán ébredtem. Nap, még alig sütött be az ablakokon, ám pont annyira világította meg a szobánkat, hogy feleségem minden apró pontját, megcsodálhattam. Most sem igazán értem, hogy miért aggódik annyit szépségen, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy nála gyönyörűbb kismama nem létezik. Imádom pocakját, imádom, hogy amikor ráteszem tenyeremet, gyermekeim azonnal mocorogni kezdenek. Imádom formás kebleit, amelyek a terhesség miatt megnőttek, pufi arcát és ahogy mosolyog. Egyszerűen mindent. Tényleg nem értem miért aggódik annyira azon, hogy-hogy néz ki, mikor én eközben a legszerencsésebb palinak érzem magam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Gondolataim egész máshol jártak, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy feleségem izzó vágyamnak dörgöli fenekét. Ha most nem lenne terhes, egész biztos, hogy azonnal ráugranék, ám kicsik miatt most hagytam aludni, ezért kissé hátrébb húzódtam. Pihennie kell, hiszen nemsokára megszületnek és két pici mellett, nem sok időnk lesz egymásra. Most mondhatnám azt, hogy sajnos, de nem bánom. Nem, mert így is csoda, hogy megszületnek és, hogy én ezt mind megérhetem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Még ma is összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy milyen kicsin múlt, hogy láthatom-e őket felnőni, vagy sem, ám szerencsére kaptam még egy lehetőséget, amit igyekszek nem elszúrni. Balesetemre már csak a lábamon lévő gipsz emlékeztet, amit két napon belül le is vesznek. Remélem addig a kicsik, nem akarnak kibújni helyükről, mert szeretnék mindenben segítségére lenni Mandy-nek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ez a két, két és fél hónap nagyon nehéz időszak volt számunkra. Egy igazi próbatétel, amit sikerült kiállnunk. Nagy fájdalmakkal küszködtem, míg szerelmem próbált erős maradni. A balesetből semmire sem emlékszem, azt gondolom szerencsére. A fickó, aki belénk jött, pedig, ha minden jól megy elítélik. Már pedig miért ne menne jól? A srác részegen és drogozva vezetett és azt gondolom csoda, hogy ennyivel megúsztam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A nap már teljesen bevilágította szobát, így kikászálódtam az ágyból, természetesen mankóm segítségével. Majdnem öt percig tartott, míg végre a konyhába értem és nekiállhattam a reggelinek, vagyis a palacsintának. Mandy és anyám kitartó munkájának köszönhetően egészen ügyesen mozgok már a konyhában, ám nyilván van még hova fejlődni. Viszont a palacsintát már egész profi módon el tudom készíteni, sőt még a levegőbe is fel tudom hajítani. Most is így tettem, egészen addig, míg az egyik sajnos a földön landolt. – A picsába – káromkodtam el magam, mire egy halk kuncogás hallottam meg mögülem. – Mióta figyelsz engem?- fordultam hátra feleségemhez, majd egy csókot nyomtak ajkaira és pocakjára – Gyerekek ugye ma sem akartok még kijönni? A papának előtte meg kell szabadulnia a csúnya gipsztől - motyogtam nekik, nem mintha hallanák, ám ezért mégis bíztam benne, hogy figyelembe veszik kérésemet. – Egy ideje, de nem akartalak megzavarni - mondta kedvesem, majd a félig kész tésztát kivette a kezemből és a kukába dobta. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mikor lesz kész?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Úgy öt perc múlva megfelel kisasszonynak?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát már nagyon éhesek vagyunk, de öt percet azért még kibírunk- bólogatott, majd felült az egyik bárszékre, velem szembe. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hogy vagy drágám?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Jól, de egyre keményebb a hasam és fájásaim is vannak. Szerintem ezen a héten már kibújnak a kicsik. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Jesszusom - nyeltem egy nagyot. Bármennyire is szeretném őket már a karjaimba tartani, egyik felem retteg attól, hogy rossz apa leszek, hogy nem fognak szeretni, hogy véletlenül rosszul fogom majd meg őket és…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem lesz semmi baj hallod? Tudom, hogy jó apa leszel- szakított félbe kedvesem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Azért az vicces, hogy te nyugtatsz engem, mikor pont fordítva kéne- vagy inkább szánalmas, gondoltam magamban. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Az apukák néha sokkal izgatottabbak, mint mi – magyarázta kedvesem, majd hírtelen eltorzult az arca és felkiáltott…</div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-66978496603608569592011-03-01T19:55:00.000+01:002011-03-01T19:55:38.968+01:0057. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Monotype Corsiva";">Üdv kedves olvasóim. </span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 16pt;"><span style="font-size: small;">Sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel. A komikat, most is nagyon szépen köszönöm. Nagyon jól esett, hogy sokan elmondtátok, hogy nem várjátok a végét, mert szeretnétek, még a történetet olvasni, de egyszer sajnos mindennek vége. Novellák még talán lesznek , mert sokszor egészen más vonalban vittem volna szereplőim életét, de ez még nagyon bizonytalan. </span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 16pt;"><span style="font-size: small;">Kellemes olvasást lánykáim :) </span></span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 16pt;"><span style="font-size: small;">u.i Jajj majdnem elfelejtettem. a pipákat is nagyon köszönöm! De örülnék annak, ha azok aki a nem tetszett gombra kattintottak, elmondanák véleményüket :)!</span></span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i><span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 16pt;">Szia szerelmem.</span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 16pt;">Tudom, hogy haragudni fogsz rám, de el kellett mennem.</span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 16pt;">Igyekezni fogok ígérem!</span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 16pt;">Szeretlek</span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 16pt;">Rob</span></i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rövid és tömör fogalmazás- gondoltam magamban majd egyenesen a kukába dobtam az üzenetet. Nagyon feldühített, hogy annak ellenére megint elment, hogy vagy már százszor említettem neki, hogy ma orvoshoz megyünk. De nem. Neki pont ma kell elmennie, ki tudja hova. Lehet a szeretőjéhez…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nah jó ez biztos nem igaz, mert minden porcikája arról árulkodik, hogy mennyire szeret engem, sőt amióta a lányok úton vannak, úgy vigyáz rám, mint a porcelánbabára <b>-</b> igaz ez néha kicsit idegesít, mert volt olyan alkalom, mikor főzni sem engedett, de miután elmagyaráztam neki, hogy a terhesség az nem betegség, már nem tartott kalitkában<b>-,</b> mégis aggasztott, hogy nem tudtam hova ment. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Még egy kicsit pihiztem, hiszen olyan jól esett nekem és a lányoknak is egyaránt, majd mikor észrevettem, hogy lassan kilenc lesz, kikecmeregtem az ágyból és lefürödtem. A lányok szokásukhoz híven már nagyon ficánkoltak a pocakomban, így megittam szokásos frissítőmet és egy hatalmas lekváros kolbászos kenyeret is megetettem. Rob szerint nagyon undorító, hogy ilyeneket eszem, de nem tudok ellene mit tenni, ha egyszer ezt kívánjuk! </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hamar kész lettem és már csak arra vártam, hogy Rob megérkezzen…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De nem érkezett meg. Még telefonon is felhívtam, de nem vette fel. Nagyon dühös lettem, így fogtam magam és egyedül indultam el az orvoshoz. Ha, ő nem akar jönni, hát nem kell, de én nem fogok rá várni-, pufogtam magamban, miközben beindítottam a kocsit. Nem volt nagy forgalom, de még sikerült így is vagy húsz percet késnem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Bocsánatkérően néztem az asszisztensre majd orvosomra, aki szerencsére azonnal fogadott. Felhúztam a pólómat majd hideg zselét nyomott a pocakomra. Éreztem, ahogy a lányok mocorognak bennem, így finoman simogatni kezdtem oldalamat, hogy megnyugodjanak, és úgy helyezkedjenek, hogy az orvos a lehető legjobb szemszögből figyelhesse őket. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az orvos, ahogy bekapcsolta a monitort, ismét túlcsordultak bennem az anyai érzések, így képtelen voltam visszatartani a sírásomat. A lányok szíve nagyon gyorsan vert- az orvos szerint teljesen normálisan-, és ahogy ketten szorosan összebújtak én voltam a világ legboldogabb kismamája. Alig vártam, hogy vége kibújjanak, hogy végre karjaimban tarthassam őket, de erre még várni kell közel három hónapot. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nos minden rendben van a kicsikkel - nézte a monitort- Viszont, azt hiszem egy valamiben tévedtünk- mosolygott kedvesen majd letörölte pocakomra a hideg zselét. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Miről van szó?- kérdeztem értetlenül</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor közölte velem a jó hírt, valamiért nem lepődtem meg. Én mindig is éreztem. De eddig gyermekeim minden ultrahang vizsgálaton megcáfolták elméletemet, így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Most viszont minden megváltozott. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már hazafelé tartottam- még mindig egyedül- mikor rezegni kezdett zsebemben a telefonom. Nem tudtam felvenni, mert éppen vezettem, így fogalmam sem volt róla ki keres. Bár sejtésem volt…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hazaérve még midig nem találtam otthon férjemet és most már kezdtem nagyon ideges lenni, amiért pont ilyenkor nincs itthon. Bár fogalmazhatnék úgy, hogy most sincs velem, hiszen az utóbbi időben többet volt távolt, mint itthon. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tudom, hogy nem szabadna ezen felhúznom magam- már csak a picik miatt is- de, rosszul esik, hogy nincs mellettem, hogy nem tudom vele megosztani terhességemmel járó minden apró mozzanatát. Emlékszem mikor először éreztem a piciket a hasamban, éppen Los Angelesben volt a szokásos Twilight rajongói találkozón. Nem azt mondom, hogy miattam hanyagolja el őket- Isten ments. A végén még én lennék a gonosz boszorka - de nagyon fájt, hogy nem tudom kezét hasamra érinteni, pedig egykor így terveztem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután kissé kiszomorkodtam magam, nekiálltam az ebédnek, persze közben még mindig nem feledkeztem el férjemről, akiről fogalmam sem volt, hogy hol van. Miközben az ebéd a tűzön rotyogott, addig én kiteregettem. Szép és kellemes idő volt és még az otthoni teendők is megnyugtattak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már majdnem készen voltam mindennel, mikor csöngettek. Fogalmam sem volt ki lehet az. Robnak kulcsa van, másra meg nem számítottam, de mosolyogva nyitottam ajtót nem várt látogatómnak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/wVyggTKDcOE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Á szia Tom – öleltem át, akinek mintha kissé nyúzott lett volna arca. Megemlíteni viszont nem mertem, mert ki tudja, hogy reagált volna, rá- Gyere beljebb. Rob még nincs itthon, ha őt keresnéd - csuktam be az ajtót </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem is őt kerestem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát akkor gondolom én vagyok az akit kerestél. Mindjárt kész az ebéd. Kérsz majd belőle?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mandy én - hajtotta le a fejét- Te, nem tudsz semmiről?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem de…- néztem rá értetlenül majd hírtelen olyan rossz előérzetem támadt, hogy rögtön Rob iránt érdeklődtem- Ugye nem vele, van valami?- kérdeztem, de nem felelt semmit. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tom mi van vele?- kérdeztem ijedten és már a sírás kerülgetett, de Tom még mindig lehajtott fejjel állt előttem- Tom az Isten szerelmére mondj, már valamit!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Balesetet szenvedett- mondta halkan. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem akartam elhinni, amit mondott, pedig szívem legmélyén éreztem, hogy igazat beszél. A szoba forgott velem és szédülni kezdtem. Ordítani, sikítani akartam, de egy szó sem jött ki torkomon. Szemeimet lehunytam és erősen koncentráltam arra, hogy mikor újra kinyitom őket, Rob legyen előttem, nem pedig Tom. De, amint felnéztem, nem láttam mást, csak Tom szomorú és keseredett arcát. – Sajnálom-, suttogta, ám igazán most sem fogtam fel, amit mondott. Nagy pocakom ellenére táskámhoz siettem, kivettem belőle a telefont és tárcsáztam Rob számát. – Vedd fel. Vedd fel. Vedd fel…- ismételtem meg magamban vagy százszor, de nem szólt bele senki a telefonba. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sírva rogytam a földre, és imádkozni kezdtem. Fohászkodtam az Istenhez, anyámhoz, hogy ne vegye el tőlem a férjemet, azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek. Aki nemcsak a szerelmem, hanem a legjobb barátom is egyben, aki minden nap mosolyt csal arcomra, aki boldoggá tesz, és aki legszebb ajándékot adta nekem: Az anyaságot. <span> </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Éreztem, hogy valaki vállamhoz ér, de képtelen voltam vele foglalkozni. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy nem veszíthetem el őt ilyen könnyedén, mikor végre minden rendbe jött, hogy nem hullhat porrá egy pillanat alatt mind az, amit felépítettünk. Nem, egyszerűen nem. </div><div class="MsoNormal">Ez egy tündérmese, ahol a hercegnőért végül eljön a szőke hercege, összeházasodnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Igen ám, csak a halál jobb esetben, életük végén kopogtat a főszereplők ajtaján és vesz el tőlük mindent. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem most, mikor az élet olyan kegyes volt hozzánk, hogy két apró tüneménnyel, ajándékozott meg minket, akik még meg sem születtek. A kicsik- talán megérezve szörnyű lelkiállapotomat- egyszerre kezdtek mocorogni hasamban. Mindig is melegséggel töltötte el szívemet, mikor apró rúgásokkal jelezték, hogy ők a pocakomba vannak, de most még jobban szükségem volt rájuk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mandy - szólalt meg mellettem Tom, aki felsegített a földről majd egészen a kocsiig cibált el- Mindjárt jövök - mondta, amire én csak egy apró bólintással válaszoltam. Csak percek múlva tért vissza Tom – gondolom az ajtót zárta - ám én addig is gyermekeimből merítettem erőt, azzal, hogy kezemet már hatalmas pocakomra eresztettem. – Bemegyünk a kórházba - mondta ismét, majd a régi járgányát beindította. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az utcák, a kirakatok, az emberek összemosódtak szemeim előtt és kezdtem úgy érezni magam, mintha egy kívülálló személy lennék, és így figyelném az eseményeket. Rosszul voltam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hamar odaértünk a kórházba- bár én így is óráknak hittem a perceket- majd Tom rögtön az intenzív osztály felé terelgetett. Szótlanul ültem le az egyik székre, és vártam, hogy mi fog történni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Jól vagy kincsem?- már majdnem felnevettem a kérdés hallatán, hiszen hogy kérdezhet ilyet? A férjem kórházba került és azt sem tudom, mi van vele, miközben én kisbabát várok. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Azt hiszem kissé sokkot kapott- hallottam meg messziről Tom hangját, aki amint leült mellém szorosan átöleltem és hangosan felzokogtam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem lesz semmi baj Mandy érted? Rob erős és nem fogja feladni, hiszen szeret téged és a gyerekeket is. Hallod? – nem válaszoltam, képtelen voltam egy árva hangot is kicsikarni torkomból. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hogy történt?- kérdezte a hangokból kivéve Clare, aki valószínűleg, hasonló állapotba lehetett, mint én.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Valami idegbeteg beléjük rohant, de többet én sem tudok. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ha bármi baja lesz a fiamnak és esküszöm, hogy megölöm azt a férget - fenyegetőzött Clare. Nah ebben az egyben én is biztos voltam </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rob nem adja fel a harcot, főleg nem ilyen könnyedén. Erős pasi és ajánlom neki, hogy ne közeledjen a fehér fény felé, mert akkor én leszek az aki….</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mi lenne, ha befejeznéd?- keltem fel Tom öléből- Most még ez hiányzik nekem, amikor a férjem a műtőben van és küzd az életéért. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Sajnálom. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ne sajnáld, inkább csak fogd be- nem akartam vele ilyen „kemény” lenni, de nem bírtam szavait hallgatni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Drágám ne hozzak neked valami?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Köszönöm Clare, de nincs semmire szükségem - mondtam, mire rájöttem, hogy ez így nem teljesen igaz, mert egy valamire mégis csak szükségem volt: Robra. Arra, hogy átöleljen, hogy fülembe suttogja mennyire szeret, hogy pocakomra tegye kezét és hogy együtt érezhessük, ahogy a picik mozognak… De ezt most bárhogyan is szerettem volna, nem kaphattam meg. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hosszú percek, talán órák teltek el, mire a zöld, kissé kopottas ajtó kicsapódott, és egy doktor sétált ki rajta. Szívem a torkomba dobogott, hiszen tudtam, hogy bármi is történt odament, most megtudom, hogy van férjem. Az orvos arcáráról semmit nem tudtam kiolvasni. Sem szomorúságot, sem boldogságot, még egy apró reménysugárt sem, hogy férjem tökéletesen jól van. Tom kezét erősen megszorítottam, mikor az orvos hozzánk ért.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Kérem, ne kerteljen. Mondja meg, hogy van a fiam - mondta Clare kétségbeesetten. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nos a műtét sikeres volt- közölte a kissé ősz hajú férfi, mire éreztem, hogy hatalmas kő gördül le vállamról és hogy szívemet újra boldogság tölti el. Örömömbe még a mellettem álló Clare-t is átöleltem és hangos zokogásba törtünk fel, hiszen visszakaptuk azt a férfit, aki mindkettőnk életébe fontos szerepét töltött és tölt még be mai napig. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Viszont azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy olyan sérüléseket szerzett a páciens, hogy mély altatásban tartjuk </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>De… de ez mit jelentsen?- fordultam az orvos felé, miközben a könnyeimet törölgettem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nyugodjon meg. Ez a lehető legjobb módja annak, hogy a férje mihamarabb meggyógyuljon, lehetőleg teljesen egészségesen- kicsit valóban megnyugtatott ám akkor sem örültem neki, hogy Robot altatni kell. Bár ha ez kell, hogy férjem egészségesen hagyja el a kórházat, akkor állok elébe. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mikor láthatom őt?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nemsokára</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Köszönöm- öleltem át az orvost majd elment. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Rob balesetének híre, órák alatt járta be az egész sajtót. A kórház előtt már rajongók százai sorakoztak, a különböző újságírókkal egyetemben. Nem akartam nyilatkozni nekik és ezzel így volt Rob családja, akik időközben megérkeztek. Örültem, hogy mellettem vannak, mert támaszt nyújtottak nekem és folyamatosan nyugtatgattak, hogy minden rendben lesz. Én hittem, sőt már biztos voltam benne, hogy Rob nem adja fel ilyen könnyedén a harcot, mert szeret minket. Hálám jeléül, még a korház kápolnájába lementem, ahol köszönetet mondtam nem csak az Istennek, hanem anyámnak is. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Robhoz csak órák múlva mehettem be először, ami életem egyik legborzalmasabb pillanata volt. Mikor megláttam, hogy testéből csövek lógnak ki és két keze, valamint feje be van kötözve, szívem szakadt meg. Óvatosan leültem mellé majd kezét kissé megszorítottam. Nem voltam benne biztos, hogy hallja vagy érzi egyáltalán jelenlétemet, mégis tudatni akartam vele, hogy mellette vagyok, jóban, rosszban. – Szeretlek Rob. Kérlek, ne hagyj el minket, mert szükségünk van rád. Anyukádnak, apukádnak, testvéreidnek, Tomnak, Bobnak, a kicsiknek és nekem is. Tudod a manók, nagyon ficánkolnak már egy ideje- csuklott el a hangom a végére- <span> </span>Nekik is hiányzol, ezért kérlek nagyon gyorsan épülj fel, mert ha nem én esküszöm utánad megyek és megkereslek. Abból nem lesz köszöneted - mosolyodtam el, majd folytattam-, Nagyon szeretlek Rob. Soha senki iránt nem éreztem még így, és remélem nem is fogok. Melletted vagyok a legboldogabb, mert csak te tudsz igazán megnevettetni és mosolyt csalni arcomra. Mikor nem vagy mellettem mindig azon aggódom, hogy jól vagy-e, hogy boldog vagy-e mellettem és, hogy nem találtál-e nálam szebb nőt- vallottam be mire a gép egy kicsit gyorsabban kezdett csipogni, de mire felkaptam fejemet, már újra normális ütemben vert szíve- Ne hagyj magamra kérlek, mert szükségünk van rád - álltam fel majd kezét pocakomra helyeztem. Gyermekeink azonnal mocorogni kezdtek, amit reméltem Rob is ugyanúgy érzett - Képzeld, ma mikor az orvosnál voltam kiderült, hogy az egyik csöppség valóban egy kisfiú. Egy kicsi Rob, szőke fürtökkel és szívdöglesztő féloldalas mosollyal. Pont olyan lesz, mint te- áradoztam neki, mire a gép újra sebesebben kezdett verni, de szerencsére most is hamar visszaállt normális működése. Utolsó szalmaszálként, csak abba kapaszkodhattam, hogy amiket az imént elmondtam neki, ő is hallotta és tudja, hogy nem szabad minket magunkra hagynia. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Még egy ideig szótlanul ültem mellette, kezét szorongatva, majd mikor az orvos bejött ki kellett mennem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Elköszönhetek tőle, gyorsan?- kérdeztem, mire a doki aprót bólintott. Lassan- vigyázva nehogy elmozdítsam a csövet - fölé hajoltam és a fülébe suttogtam, hogy csak ő hallja, amit mondani akarok. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nagyon szeretlek. Még az életemnél is jobban. Ha kell száz évig várok rád, csak gyógyulj meg, mert nem bírok nélküled élni- mondtam, majd egy halvány puszit nyomtam homlokára.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nehezemre esett ezt kimenni, hiszen minden pillanatban vele akartam lenni, mégis – az orvos javaslatára- magára hagytam és egy kicsit én is lepihentem.<span> </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Másnap nyúzottan- alig aludva valamit- ébredtem fel az egyik kórterembe, amit azért kaptam, hogy én is tudjak aludni egy keveset, anélkül, hogy túlságosan messze lennék férjemtől. Nem akartam hazamenni- Clare tanácsa ellenére sem- mert úgy éreztem Rob mellett a helyem, ők mégis az én egészségemmel foglalkoztak. Persze megértem őket, hiszen unokájukat várom és természetes, hogy aggódnak értem, de én pontosan tisztában vagyok azzal mit szabad és mit nem.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szerencsére az éjszaka Rob állapota nem rosszabbodott, sőt még egy keveset javult is, így ma egy kis időre felébresztik, hogy megtudják mennyire károsodott az agya, hogy egyáltalán emlékszik-e ránk. Féltem tőle, hogy majd nem ismer fel, de inkább pozitív gondolatokkal próbáltam magamat nyugtatni.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az ébresztésre, délután került sor. Először Richard - Rob apja- ment be hozzá, egyrészt mert túlságosan bátortalan voltam ahhoz, hogy elsőként lássam őt, másodszor pedig, az orvosok azt mondták, ha férjem erős lesz és jól fog reagálni az ébresztésre, akkor talán még a szájából lógó csövet is kiveszik, hogy egy pár szót tudjon velünk kommunikálni, már amennyire ilyen helyzetben lehet. Richard össz-vissz három percet töltött bent a kórterembe, mégis nekem óráknak tűntek ezek a pillanatok. Mikor kijött, halványan elmosolyodott, majd kezemet is megszorította, ami hihetetlen nagy nyugodtsággal töltött el. Már készen álltam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Lassú léptekkel indultam el a kórterembe és mikor megláttam szerelmemet, könnyeim újra kicsordultak. Szemei nyitva voltak - sőt már a hosszú cső, sem volt szájában- mégis látszott rajta, hogy még nincs teljesen magánál. Centiről- centire haladva közelítettem meg Rob ágyát- ezzel is időt nyerve magamnak- majd mikor mellé értem lassan megfogtam kezét. </div><div class="MsoNormal">Kótyagosan felém fordította fejét, én pedig ismét elmerültem gyönyörű zöld szemeiben. Emlékszem, mikor először megláttam őket, már akkor valami megindult bennem. Még nem voltam tisztában vele, hogy mi ez-az érzés, sőt egy ideig erősen dacoltam ellene, de mikor rájöttem, hogy fölösleges ellenkeznem, a szerelem kegyetlenül utat tőrt szívembe. </div><div class="MsoNormal">Az emlékek hatására, még jobban elkezdtem sírni, pedig nem akartam Rob előtt így mutatkozni, ezért gyorsan letöröltem könnyeimet. Férjem, még mindig mozdulatlanul bámult engem és nem szólt semmit. Nem pánikoltam be - hiszen az orvos felkészített rá, hogy nem fog rögtön a karjaimba ugrani -, egészen addig, míg meg nem szólalt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Ne utáljatok :D.....</i></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-60465082641304731532011-02-19T15:57:00.002+01:002011-02-19T15:58:49.588+01:0056. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><i>Sziasztok. Először is köszönöm a kommenteket. Örülök, hogy sokan leírtátok, milyen véget is szántok a szereplőimnek. Hát majd meglátjuk :) Azoknak is köszönöm akik "csak" egy gomb megnyomásával fejezték ki véleményüket. Nektek is köszönöm :) </i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><i>Már csak 5 fejezet és vége a történetnek! </i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Rob</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"> Egy kis ajánló:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/-oCCnxBos10?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div class="MsoNormal"><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg0hiBuEVrSiKNiCylyEeXBzu9gZFLXqDuNuCDf4alARoSMTwl90l5e-_Nb66VtFwHUZwWtBc76Dh4sr94qgEcRClzYOyGgJ4v5Hy8uG3g7G4u6QeQZhJBDxU9gJNkx5qed1S9pFWVIpoo/s1600/terhes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg0hiBuEVrSiKNiCylyEeXBzu9gZFLXqDuNuCDf4alARoSMTwl90l5e-_Nb66VtFwHUZwWtBc76Dh4sr94qgEcRClzYOyGgJ4v5Hy8uG3g7G4u6QeQZhJBDxU9gJNkx5qed1S9pFWVIpoo/s320/terhes.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Az idő gyorsan repül. Az embernek még ideje sincs feleszmélnie, máris eltelt négy teljes hónap az életünkből. De nem bánom. Nem, mert nemsokára két gyermek boldog édesapja lehetek. Még most is furcsa ebbe belegondolni, akármennyire is erre vágytam, vágytunk.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Én apa? Négy éve még kiröhögtem volna valakit, ha azt mondja, nekem gyerekeim lesznek. Egyszerűen nem tudtam elképzelni az életemet gyerekekkel és feleséggel. Akkoriban minden voltam csak nem felelősségteljes és tudatos. Úgy éltem, ahogy én akartam. Szabályok számomra nem léteztek. Ha mégis, akkor mindenáron megszegtem őket. Olyan voltam, mint egy tinédzser fiú. De azt az időszakot sem bánom, mert ha azokat a pillanatokat nem éltem volna meg, akkor most talán tartanék ott ahol. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Amióta megtudtuk, hogy gyerekünk lesz, egyszerre lettem a világ legboldogabb és legparanoiásabb férfija. Madarat lehetett volna velem fogatni annyira örültem a kis csöppségnek ennyi próbálkozás után.</div><div class="MsoNormal">Emlékszem mikor az orvos is jó hírekkel szolgált nekünk, férfi létemre én is elsírtam magam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Gratulálok önöknek. Úgy látszik csodák mégis léteznek- mosolygott felénk kedvesen az orvos miközben a monitorra tapasztotta egyik ujját- Látják ezeket?- mutatott kis pontra. Fel sem tűnt, hogy többes számban beszél annyira le voltam foglalva az apró fekete plecsnire, amiről én mindent gondoltam csak azt nem, hogy az egy gyerek. Az én gyerekem. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Szóval akkor kisbabám lesz?-, kérdezte pityeregve szerelmem </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Ez egy kicsit pontatlan, mert nem egy, hanem két kisbabájuk lesz- először azt hittem viccel az orvos, de mikor újra közölte velünk a jó hírt, már nem kételkedtem. Apuka leszek. Ráadásul két gyermek apja- gondoltam magamban majd egy hosszú csókot nyomtam szerelmem ajkaira, akinek már patakokban folytak a könnyei. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Köszönöm,köszönöm,köszönöm drágám- hálálkodtam neki, amiért két apró csöppséggel ajándékoz meg engem- El sem tudom mondani mennyire boldoggá tettél vele- nem akartam sírni de egy kósza könnycsepp mégis csak kicsordult szemem sarkából. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Hát még én- felelte feleségem majd újra az orvosra figyeltünk, aki viszont az ikerterhességgel járó veszélyekre is felhívta a figyelmünket. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Azért az szeretném elmondani, hogy ez egy feszélyeztetett terhesség- nézett ránk komolyan-, Mindenképpen azt javaslom, hogy sokat pihenjen és semmi nehezet ne emeljen. Valamint fontos a helyes táplálkozás is. Sajnos sok kismama azt hiszi, amiért áldott állapotba került, máris tonnával eheti az édességeket. Ez nem így van. Ezért szeretném, ha figyelne az adagokra. De pánikra semmi ok, mert én mindig itt leszek bármi kérdésetek vagy problémátok legyen</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Még jó hogy mellettünk lesz- gondoltam magamban, de inkább nem mondtam ki hangosan, mert nem akartam bunkó lenni. </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ettől a naptól kezdve úgy vigyáztam feleségemre, mint a hímes tojásra. Még boltba sem engedtem, mert vigyázni akartam rá. Úgy érzetem ez kutya kötelességem, főleg, hogy két kisbabát vár. Nagyobb a felelősség és kockáztat - figyelmeztettem kedvesemet mikor ellenkezni próbált. Ennek ellenére szinte majdnem minden alkalommal összevesztünk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Szívem majd én megcsinálom-, vitatkoztam vele mikor éppen nekiállt a házat kitakarítani.</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Rob ne nevettess. Majd te fogod ez megcsinálni?- mutatott az ablakokra, amik szerintem a sikálás nélkül is tökéletesen csillogtak. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Jó lehet, hogy nem vagyok házias, de akkor inkább hívók bejárónőt, mint hogy te takaríts. Főleg ilyen állapotban</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Nem vagyok halálos beteg csupán terhes. Kérlek, ezt ne felejtsd el- sikálta tovább azt az átkozott ablakot, mire én lekaptam a székről és egyenesen a hálószobánkig cipeltem. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Rob tegyél az Istenért! Nem tilthatod meg nekem, hogy takarítsak- kapálózott kezeimben. Nem állt szándékomba vele veszekedni, de nem hagyhatta figyelmen kívül kisbabáinkat, akiket hiába féltek én mindennél jobban, ha drága feleségem állandóan izeg-mozog </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Tudom, hogy haragszol rám de terhes vagy. Méghozzá veszélyeztetett. És tudod, hogy az orvos is mit mondott</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Pontosan tudom, hogy mit mondott, mert képzeld én is ott voltam- felelte dühösen majd nagyot sóhajtva folytatta- Tudom, hogy féltesz. És hidd el ennek én nagyon örülök, de képtelen vagyok egész nap ülni és nézni a tévét. Nekem is fontosak a picik, de nem szándékozom az ágyban maradni, míg meg nem születnek - tette még csak enyhén domborodó pocakjára kezét. </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egy idő után már én is beláttam, hogy fölösleges ennyire aggódnom, hiszen Mandy is tudja, valamint érzi, mit szabad is mit nem. Persze ennek ellenére, néha még mindig rászólok, ha kicsit túlzásba viszi a fizikai munkát, de nagyobb veszekedések már elmúltak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hé Rob itt vagy?- rázott vissza gondolataimba Lizzy </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ne haragudj, csak kicsit elkalandoztam- feleltem zavartan- Hol is tartottál?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Olyan hülye vagy öcsikém- nevetett rajtam, majd mikor meghallotta kedvenc számát a rádióban, felhangosította és énekelni kezdett. Drága nővérkémnek mindig is jó hangja volt, de most egyáltalán nem volt hangulatom hozzá. Nagyon fáradt voltam, de egyúttal alig vártam, hogy végre hazaérjek hat hónapos terhes feleségemhez. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szerencsére- talán a késői órának is köszönhetően- nem volt nagy forgalom az utakon, így hamar otthon voltunk. Nővéremnek megköszöntem, hogy kijött érten- bár nem tudom miért ragaszkodott hozzá ennyire, hiszen taxival is haza tudtam volna jönni- majd az emeltre sétáltam. Nem hallottam szerelmem hangját így halkan lépkedtem a hálószobáig, hogy ha esetleg alszik, nehogy felébresszem. Megérzéseim nem csaltak, hiszen az ágyon feküdve találtam meg és most még szebb volt, mint valaha. Persze ő mindig azzal jön, hogy úgy néz ki mint egy bálna, de én teljesen másképp gondolom. Mandy a legszebb, leggyönyörűbb kismama, akit valaha láttam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem akartam felébreszteni - mert olyan édesen aludt- ezért gyorsan adtam egy puszit homlokára és hatalmas pocakjára majd a földszintre sétáltam. Már nagyon éhes voltam, főleg mikor megláttam a hűtőben kedvenc ételem egyikét, ezért hamar a mikroba pakoltam egy tányér gulyáslevest. Mandy nem nagyon szokott magyar ételeket készíteni- legnagyobb bánatomra-, mert szerinte nem tudja őket jól megcsinálni. Pedig ez nem így van. Emlékszem mikor Magyarországon forgattam egyik filmemet, első nap rögtön magyar ételekkel kínáltak. Nos azok az ételek, még csak közelébe sem jártak a Mandy által készítetteknek, pedig azok elvileg luxusétterembe készültek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már a második tányérnál tartottam mikor halk lépteket hallottam meg hátam mögül. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Miért nem ébresztettél fel?- kérdezte feleségem nagyot ásítva. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem hozzá- simítottam kezemet pocakjára mire a lányok erősen ficánkolni kezdtek</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Látod már ők is hiányoltak- felelte kissé szomorúan. Rögtön rájöttem mi a baja.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudod, hogy nem akartam Los Angelesbe repülni- vetettem oda, mert már egy tucatszor felhozta nekem, hogy miért nem tudok legalább ilyenkor mellette lenni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Te vagy Robert Pattinson. Simán azt mondhatnád, hogy nem mész…- motyogta halkan. Legszívesebben kikeltem volna magamból, de helyette inkább vettem egy mély levegőt és megöleltem szerelmemet, aki éppen nekiállt mosogatni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ígérem, hogy mostantól csakis veletek fogok foglalkozni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Sajnálom, hogy ilyen hisztis vagyok, de nem tudom ezt egyedül végigcsinálni - fordult felém, miközben könnyeit törölgette. Szívem szakadt meg érte- Nagyon nehéz, hogy soha nem vagy itt. Kimenni sem tudok az utcára, mert állandóan a nyomomban vannak az újságírók. Ráadásul annyira érzékeny vagyok, hogy egyik pillanatban még sírók, utána meg már nevetek, arról nem is beszélve, hogy akkora vagyok, mint egy bálna, sőt mint egy víziló - igaza volt- persze nem az alkatával kapcsolatban-, de nem tehettem mást. A szerződésemben kerek-perec kijelentette, hogy hol és mikor kell megjelennem. Ha tehettem volna én sem mentem volna el. Ezt neki is tudni a kellett. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Remélem tudod, hogy nem jókedvemben megyek el hanem mert ez a kötelességem. De van egy jó hírem - mondtam mire egy halvány csillogást véltem felfedezni Mandy szemeimben- Steph szerint egy jó ideig szabad vagyok</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tényleg?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tényleg- húztam magamhoz- Jobban mondva olyan hat hónapig</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Az is több a semminél- mosolygott őszintén majd hírtelen másra terelte a szót- De most inkább foglalkozzunk magunkkal</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah és mire gondolsz?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát mondjuk egy közös fürdésre gyertyafényben és habos epret szegetve - mondta majd a még nagyobb hatás kedvéért, még a szája szélét is megnyalta. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah nyomás- húztam a fürdő felé </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Míg én megengedtem a meleg vizet addig szerelmem, felhozta az epreket majd egy-két gyertyát meggyújtott. Már alig vártam, hogy meztelenül csodálhassam meg testét, de erre sajnos csak akkor került sor, mikor végre minden mécses fényben úszott. A villanyt lekapcsolta és úgy dobta le magáról szépen lassan a köntösét. Szerintem még a szívem is megállt egy pillanatra mikor megcsodálhattam terhessége miatt megnőtt formás idomait, ami szerintem még szebbé tette vonalait. Persze drága feleségemnek erről más volt a véleménye, mert egy halvány pirulás után, gyorsan bepattant – már amennyire tudott- a kádba és maga felé húzta az összes habot. – Nem jössz be?- kérdezte halkan. Hát nem kellett sokáig győzködnie. Ruháim egy szempillantás alatt a földön landoltak és én is beültem a langyos vízbe. – Gyere közelebb - húztam magamhoz majd finoman mellkasomra fektettem. Pocakjára tettem kezeimet, mire a lányok ismét rögtönzött rúgással feleltek. Esküszöm ezek tényleg focisták lesznek…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mindig ilyen sokat forgolódnak?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Általában igen, de legtöbbször akkor, mikor valaki a pocakomat simogatja</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azért remélem nem olyan sokan- tőrt rám az aggodalmaskodás. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nyugi nem engedem, hogy mindenféle idegenek a hasamhoz nyúlkáljanak, mert engem is nagyon zavar- nyugtatott meg majd mesélni kezdett - Képzeld, azt hiszem tegnap vagy tegnapelőtt a boltban vagy három lány támadott le. Nagyon aranyosak voltak. Sok boldogságot kívántak és képzeld, azt mondták, hogy örülnek, hogy nem Kristennel jöttél össze- hát ezen nevetnem kellett. Én és Kristen? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem is tudom honnan vették, hogy mi együtt vagyunk vagy voltunk valaha…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát azért néha-néha eléggé közel simultatok egymáshoz és ne mondd azt, hogy véletlen volt- „figyelmeztetett” drága feleségem és mint másban is ebben is igaza volt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De az is csak a Summit miatt volt, mert ők találták ki, hogy játsszuk el mennyire közel állunk egymáshoz.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah mindegy. Ez már nagyon régen volt. Most ne törődjünk ezzel- fordult felém és először lassú, majd vad csókolózásba kezdtünk…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az este során többször a fellegekbe repítettük egymást, hol a kádban hol pedig hálószobánkban. Mandy – áldott állapotának köszönhetően- még kívánósabb lett az utóbbi időkben, így nem nagyon kellett visszafognom magam. Persze arra ügyeltem, hogy nehogy összenyomjam, vagy dúl vad legyek vele, mert nem szerettem volna, ha bármi baja esik emiatt neki vagy a kicsiknek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mandy már édesen aludt karjaimban mikor eszembe jutott, hogy holnap nem csak az éppen aktuális ellenőrzés miatt kell látogatást tennünk a dokinál, hanem még az egyik rádióhoz is el kell mennem. Nah ebből hogy fogom magam kimagyarázni????</div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-32740156638061892782011-02-14T20:37:00.002+01:002011-02-14T21:17:32.612+01:0055. rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><span style="color: #c27ba0;">Boldog Valentin napot drágáim!!!!! </span></i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/cW493uXzUP4?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div> Egy kis zeneajánló!!!!!!!!!!!!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXlT3Tjg2yNJFx6IpiXqamqV91l2ytMcSxCJTQkv17Nh3FSm6Pxkix6Cuqk2hqLSQO49NAt35rXh6-NuLm3TRhSqHlmiecYQjmjrJ8mJ_eUeanXqyWy6f_u1_lC3QY1hlwRlx3C0h05Sik/s1600/teszt04_10_I.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="187" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXlT3Tjg2yNJFx6IpiXqamqV91l2ytMcSxCJTQkv17Nh3FSm6Pxkix6Cuqk2hqLSQO49NAt35rXh6-NuLm3TRhSqHlmiecYQjmjrJ8mJ_eUeanXqyWy6f_u1_lC3QY1hlwRlx3C0h05Sik/s320/teszt04_10_I.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Rohanás, rohanás és még több rohanás. Jelenleg így tudnám röviden és tömören összefoglalni az életemet. Ma lesz Rob új filmjének a bemutatója és rettenetesen izgatott. Én is az vagyok, mert most állunk ki először a nyilvánosság előtt, mint férj és feleség. Sajnos a média azt már egy jó ideje kiszagolta, hogy házasok vagyunk, de ennél többet nem tudtak meg. Izgulok de, nem tudom miért, hiszen nincs rá okom. Egyszerűen csak végigsétálunk a vörös szőnyegen, és boldogan mosolygunk a kamerákba. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Délelőtt elmentem a ruhámért, délután pedig a könyvemmel kapcsolatos dolgokat beszéltük meg a kiadómmal. Igen a kiadómmal. El sem hiszem, hogy nemsokára már a kezemben tarthatom életem első könyvét. Nekem ez nagyon sokat jelent és büszke vagyok magamra. Mindig is ez volt az álmom, de valahogy soha nem éreztem magam elég jónak ahhoz, hogy könyvet írjak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután itt is végeztem egyenesen a sminkeshez és a fodrászomhoz rohantam, hogy az este szép legyek. Sokan azt gondolják rólam, hogy nem szeretek kiöltözni, hogy csak farmerban és pólóban érzem magam jól, pedig ez egyáltalán nem így van. Én imádom a szép, csillogós, de egyben visszafogott ruhákat. A magas sarkút ugyan már kevésbé, de az idők során már azt is megszoktam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már majdnem hat óra volt mire készen lettem. Rohantam is haza, hiszen már csak egy órám maradt. Sminkemre ügyelve gyorsan lefürödtem és felvettem földig érő vörös ruhámat. Féltem a kissé mély dekoltázstól, de amint férjem a szobába lépett, minden kételyem eloszlott.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azt ugye tudod, hogy az este mindenki téged fog bámulni, mert olyan meseszép vagy?!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem hiszem, hogy téged bárki is le tudna pipálni- simítottam végig öltönyén, ami most is hitetlenül jól állt rajta. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ezen nem fogunk összeveszni, de akkor sincs igazad- zárta le a témát egy rövid csókkal, amit most nem folytathattuk, mert a limuzin már a házunk előtt várt ránk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Gyorsan bepattantunk, majd Rob kezét szorítva próbáltam nyugodt és higgadt maradni. Nehezen ment, mert nagyon tartottam attól, hogy a mit fognak rólam gondolni, hogy mik lesznek a reakciók, hogy ne kelljen senkinek sem interjút adnom, mert ebbe még mindig nem voltam rutinos. Szerelmem is észrevehette, hogy máshol járnak a gondolataim, így szavaival rögtön nyugtatani próbált. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem lesz semmi baj. A testőrök vigyázni fognak rád és ígérem senki nem fog tőled olyasmit kérdezni, amire nem akarsz válaszolni, sőt interjút sem adnod senkinek, ha nem muszáj. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De mi van, ha a rajongók naranccsal fognak megdobálni, mert elvettem tőlük a szexi vámpírt?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Akkor visszadobálom őket- viccelődött szerelmem, de én ezen egy cseppet sem tudtam nevetni. Már láttam szemeim előtt a holnapi címlapot ahol foltos ruhával, állok majd a rajongók előtt, akik éppen darabokra szednek. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ha akarod, szólhatok valakinek, hogy vigyen haza, ha nem akarsz itt maradni-, dobta fel az ötletet Rob, de eszem ágában nem volt hazamenni. Nekem mellette van a helye, főleg mikor élete egyik legfontosabb bemutatójára készül. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Minden rendben lesz, csak kicsit izgulok - nyugtattam meg férjemet, aki hálás pillantással jutalmazott meg érte. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Félelmeim alaptalannak bizonyultak ugyanis sem, a fotósok sem pedig a rajongók nem szedtek darabokra. Sőt, olyan kedvesek voltak velem, hogy még egy-két újságírónak is válaszoltam a kérdéseire. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután férjem letudta a hivatalos köröket, végre elkezdődhetett a film. Már az első húsz percben annyira izgalmas volt, hogy alig tudtam a helyemben maradni és befogni a számat. Tudni kell rólam, hogy én ha egy filmet nézek, mindig kiabálok és véleményt nyilvánítok, ami most nem lett volna túl szerencsés, főleg, hogy előkelőbbnél-előkelőbb vendégek ültek a moziterembe. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ami furcsa volt számomra, hogy egyik percben még nevettem a poénokon, utána meg már a könnyeimet törölgettem a szomorúbb részeknél. Főleg amikor Rob meghalt a végén. Igaz, hogy azt a részt nem mutatták, de annyira egyértelmű és ezzel együtt megdöbbentő volt, hogy képtelen voltam visszatartani sírásomat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez annyira gyönyörű volt- dicsértem meg újra férjemet, aki már öltönyét rángatta le magáról a kissé fárasztó este után. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szerintem nem volt nagy szám- vonta meg vállát </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Olyan kishitű vagy pedig én biztos vagyok benne, hogy Oszkár díjat fogsz kapni ezért az alakításért- oldottam ki nyakkendőjét mikor azt már vagy öt perc után sem sikerült neki- Viszont még szerencse, hogy ez csak egy film volt- utaltam a végére, ami majdnem újból sírásra fakasztott. Ezek a fránya hangulatváltozások…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jajj ne sírj kicsim, ez csak egy film volt- ölelt magához én pedig szorosan belékapaszkodtam, hogy kiűzzem az összes rossz gondolatot a fejemből. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem tudom miért sírok ennyit. Mostanában olyan érzékeny vagyok-, töröltem le könnyeimet- Biztos azok az átkozott gyógyszerek miatt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Aznap este már nem is foglalkoztunk ezzel többet, helyette inkább egymást kényeztettük, először a kádban majd később a franciaágyban, egész éjszaka. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egy újabb izgalommal teli hét után, végre kezembe tarthattam a könyvemet. Először el sem mertem hinni, olyan fantasztikus érzés volt. Még Susant- az egyik asszisztensemet- is megkértem, hogy csípjem meg, mert szent meggyőződésem volt, hogy csak álmodom az egészet. Szerencsére nem álmodtam, sőt a helyzet nagyon is valóságos volt. Hosszú idő után, végre valami olyasmit csinálhattam, amire tényleg nagyon büszke lehettem. Az már csak hab lenne a tortán, ha az olvasóim szeretnék a könyvemet. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Boldogan indultam haza- kezemben az első példánnyal- mikor csörögni kezdett telefonom. Először azt hittem, hogy Rob az - mivel tudta merre vagyok- de, mikor megláttam a kijelzőn a régi főnököm nevét, hát megállt bennem az ütő. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Haló- szóltam bele félénken, rettegve a mondandójától. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Miranda vagyok. Remélem, még emlékszel rám- felelte kedvesen mire tőlem csak egy halvány igenre, futotta-, nos a múlt héten kézhez kaptam a könyvedet és szeretnék gratulálni. Igazán remek kis történetet hoztál össze ezzel a vallásos témával. Biztos vagyok benne, hogy nagy sikereket érsz majd el. Csak azt, ez egyet sajnálom, hogy ezt nem az én újságomnál teszed – hát mindenre számítottam csak erre nem. Azon már meg sem lepődtem, hogy ő előbb kapta kézhez a könyvet, mint én, pedig elvileg én vagyok az író. Soha nem számítottam arra, hogy Mirandától ilyen elismerést kapok, hiszen mindig azon volt, hogy a másikat porig alázzon, éppen ezért nagyon sokat jelentett, hogy így vélekedik a könyvemről. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát köszönöm. El sem tudom mondani mennyire fontos, hogy ezt mondta nekem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hidd el aranyom, én tudom mi a jó. Nah de most mennem kell, mert az új asszisztens nem tudja mi a dolga, pedig elvileg azért fizetem. Minden jót Mandy- csapta le a telefont. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Még percekkel később megkövülve álltam az utca közepén, mert egyszerűen nem hittem el, hogy Miranda képes volt ilyet mondani. Főleg nekem, aki otthagyta a céget (hozzáteszem ez inkább fordítva szokott történni). Azon már tényleg nem is csodálkozom, hogy előbb kézhez kapta a könyvemet, mint én. De nem baj. A lényeg, hogy most az egyszer elismerően beszélt rólam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Fülig érő mosollyal sétáltam tovább, mikor hírtelen annyira megkívántam a brokkoli krémlevest, hogy belehaltam volna, ha ma este nem ehetek. Még szerencse, hogy pont útba esett a zöldséges, így be tudtam szerezni pár brokkolit, ami sajnos nem volt otthon. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jó napot. Miben segíthetek?- kérdezte kedvesen az eladó, aki ezt követően furcsán méregetett egy darabig. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Abból szeretnék egy keveset-, mutattam a brokkolikra, miközben nem túl feltűnően végignéztem magamon, hátha valami furcsaságot találok, de semmi. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Pontosan mennyit is szeretne?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mondjuk kettőt- feleltem gyorsan majd mikor a hölgy egy nejlonba csomagolta, kaptam is elő a pénztárcámat, hogy fizessek, ekkor viszont valami olyasmit mondott, hogy azt hittem ott helyben elájulok. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Kedvesen tegye el nyugodtan! Olyan szép nap van, hogy ma a vendégem, de aztán sokat egyen belőle már csak a kicsi miatt is- mosolygott rám kedvesen nekem viszont lehervadt a mosoly az arcomról. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Köszönöm de nem vagyok terhes- kissé indulatosabban válaszoltam a kelleténél, de nem tehettem róla, hiszen ez a téma igen csak kényesen érintett. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Higgye el én minden nőn, észreveszem, ha terhes. Még egyszer sem tévedtem- nem akartam vele neveletlen lenni- már csak a kora miatt is- de köszönés nélkül kikaptam a kezéből az átkozott brokkolit, majd sírva indultam el haza. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Fogalmam sincs miért bőgtem, hiszen már egy ideje hozzászoktam a gondolathoz, hogy nem lehet gyerekem, most mégis patakokban folytak a könnyeim. Robbal már egy jó ideje nem jelentünk meg az orvosnál, mert én időt kértem. Ez már vagy két hónapja volt és még egy ideig, biztos nem szándékozom visszamenni. Túl sok volt a gyógyszerből, a rosszullétből és a fájdalomból, ahhoz, hogy újra belevágjunk. </div><div class="MsoNormal">Igaz azóta sem védekezünk mondván, hogy hátha összejön, de erre még az orvosok sem adtak sok esélyt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De akkor miért mondta, hogy terhes vagyok?! Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok az. Lehetetlen. Nem vagyok sem kívánós, sem érzékenyebb a kelleténél, a menzeszem sem maradt ki azt hiszem. – Nem, Mandy. Még csak véletlenül se álmodj arról, hogy teherbe estél. Főleg nem természetes úton. Egyszerűen kizárt, érted?- figyelmeztettem magam, nehogy elbízzam magam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De egész nap e körül jártak a gondolataim. Még a finom brokkoli krémlevest sem tudtam anélkül megenni, hogy ne jutott volna eszembe az idős hölgy szavai. „sokat egyen belőle már csak a kicsi miatt is”</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nevetséges- mondtam ki hangosan, mire Rob kicsit furcsán nézett rám. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hogy mit mondtál?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Semmi csak ma valaki olyasmit mondott nekem, amit nem nagyon hiszek el. De mindegy. Nem is akarok róla beszélni- legyintettem rá. Még szerencse, hogy Rob sem kérdezősködött tovább. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Reggel kipihenten és boldogan ébredtem fel. Robot már nem találtam ágyunkban így felkaptam köntösömet és a konyha felé vettem az irányt. Már majdnem leértem, mikor az eddig kellemes illatnak gondolt rántotta, megcsapta orromat és gyomrom is kavarogni kezdett. Kezeimet azonnal szám elé kaptam és futottam egyenese a lenti mosdóba, ahol a tegnap esti vacsora a vécében landolt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Úr Isten jól vagy?- rohant be mellém Rob. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Persze csak… csak rossz volt a brokkoli</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Biztos? Ne vigyelek orvoshoz?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Köszönöm, de nem kell, csak sokat ettem, vagy már régi volt a brokkoli- tápászkodtam fel majd hideg vízzel kiöblítettem a számat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már egész kellemes íze volt a számnak, mikor az eddig elfeledett mondtad, újra szöget ütött a fejemben. „sokat egyen belőle már csak a kicsi miatt is”</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Vagy hússzor elismételtem magamban ezeket a szavakat, de még mindig nem akartam elhinni. Én terhes? Ez tényleg nevetséges. De már egy hónapja nem jött meg- döbbentem meg. – És egy ideje érzékenyebb vagyok a kelleténél. Emlékszem a múltkor is elsírtam magam egy tök átlagos filmen- jött az újabb felismerés. – Aztán ma rosszul lettem a rántottától. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Kapkodva szedtem a levegőt és folyamatosan figyelmeztetni kellett magamat, hogy ez még mindig nem bizonyít semmit. De mi van, ha tényleg az vagyok? Mi van, ha kisbabát várok. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem bírtam legyűrni gondolataimat így gyorsan felöltöztem és se, szó se beszéd a legközelebbi patikába rohantam. Vagy öt terhességi tesztet vettem biztos, ami biztos majd hazarohantam, ahol először fel s alá járkáló férjemnek kellett magyarázkodnom. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mégis hova rohantál el ilyen gyorsan?- kérdezősködött. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Majd elmondom, de most vár egy picit oké?- kértem tőle majd a fürdőbe zárkóztam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az első tesztnek a pontos használati utasítását elolvastam, majd mindegyikkel, elvégeztem a szükséges lépéseket. Hosszú percekig vártam az eredményre, miközben Rob már az ajtón dörömbölt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szívem engedj már be- kiabált hangosan </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Vár már egy pillanatot! - feleltem idegesen. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem féltem. Valamiért nem. Úgy voltam vele, hogy ha nem sikerült, akkor sem lesz semmi baj. Az élet megy tovább. De valamiért azt is éreztem, hogy végre a szerencse és a csoda is mellénk állt. </div><div class="MsoNormal">Lassan fordítottam fel az első tesztet a komódról majd szépen lassan a többit. Könnyeim már patakokban folytak és nem akartam elhinni, amit láttam. Pedig igaz volt. Nem csak egy álom. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy mi történt?- kérdezte férjem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Terhes vagyok- suttogtam halkan majd kinyitottam az ajtót és egyenesen férjem karjaiba ugrottam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: #a64d79; margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><i>Kérlek titeket, mivel már csak egy pár rész van a történetből, osszátok meg gondolataitokat.</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #a64d79; margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><i>Nem csak az aktuális fejezettel kapcsolatban, hanem, hogy szerintetek mi lesz a vége. Én már</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #a64d79; margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><i>tudom :P Szóval nagyon örülnék neki. Persze ezt sem akarom senkire sem ráerőszakolni, de</i></div><div class="MsoNormal" style="color: #a64d79; margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><i> kíváncsi vagyok rá. Pusz</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><i><span style="color: #a64d79;">Kim</span></i></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-56369684890497584492011-02-06T15:04:00.000+01:002011-02-06T15:04:20.215+01:00DíjHosszú idő után a blog egy újabb díjat kapott méghozzá <a href="http://nic-your-love.blogspot.com/">Nic-től. </a><br />
Nagyon szépen köszönöm!!!!! Ha még nem olvastátok az ő történetét akkor katt, mert lehetetlen kihagyni ezt a blogot!<br />
<br />
Akiknek én adom (bár nem tudom, hogy hány embernek lehet elküldeni ) :<br />
<br />
<a href="http://cityofrobsten.blogspot.com/">Szélkisasszony</a><br />
<a href="http://pixiesstories.blogspot.com/">Pixie</a><br />
<a href="http://abitoaroma.blogspot.com/">Zazi</a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtJgefDAia4ZV92x8vZzuiAmjT23i6vSMi5HW8BV6pYYjcOIyHKyx3DNacsI-DwZcLs9aB5gEXRAMtw9PKECJ4Qs2U40DA5q1798p3h8LP87HlBMObG345lWwTSJ5g5Fltf8cXkZcecSP4/s1600/QEIVDktvAwMEUggfQwVQ.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtJgefDAia4ZV92x8vZzuiAmjT23i6vSMi5HW8BV6pYYjcOIyHKyx3DNacsI-DwZcLs9aB5gEXRAMtw9PKECJ4Qs2U40DA5q1798p3h8LP87HlBMObG345lWwTSJ5g5Fltf8cXkZcecSP4/s1600/QEIVDktvAwMEUggfQwVQ.png" /></a></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-74408749118941649062011-02-05T21:51:00.001+01:002011-02-05T21:52:13.961+01:0054. rész Napsütötte Toscana<div class="MsoNormal"><i>Nos ebben a fejezetben </i><i>egy kicsit visszaugrunk </i><i>az időben . Úgy gondoltam, ha már az esküvőt nem írtam le, akkor legalább a nászutat tegyem meg. Szereplőimet a gyönyörű Toscanába vittem el. </i></div><div class="MsoNormal"><i>Én imádom ezt a helyet ezért úgy gondoltam, hogy a szerelmesek itt töltsék el mézesheteiket.Nekem az egyik kedvenc fejezetem lett, remélem, hogy nektek is elnyeri a tetszéseteket. A történet kb a 60. fejezettel lezárul. Hogy mi lesz a vége, azt csak nagyon kevesen sejtik :) :P</i></div><div class="MsoNormal"><i>A komikat és a támogatásotokat köszönöm. A játék még most is tart így aki részt akar benne venni írhat :) Az elírásokért pedig bocsi!</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><a href="http://www.youtube.com/watch?v=V7-K9lCCnlw&feature=related">Eros Ramazotti</a><br />
<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Izgatottan lépkedtem az ismeretlen talajon miközben erősen szorongattam Rob kezét, ugyanis drága férjem lekötötte szemeimet, nehogy idő előtt rájöjjek meglepetésére. Az idő kellemes volt. A napsugarak nem égették, hanem inkább kellemesen csiklandozták bőrömet. Orromat kellemes orgona illat csapta meg, ami a kedvenc virágom volt. A madarak halk csiripeléssel töltötték be a környék szieszta hangulatát. Az egész olyan mesebeli volt, még úgy is, hogy a fekete kendő eltakart előlem mindent. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob mikor érünk oda?- piszkáltam kedvesemet</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Egy pillanat- ígérte meg. Hallottam hangjában, hogy mosolyog. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">És egy pillanat múlva tényleg éreztem, hogy lekerült rólam az érkezésünk óta szemem elé kötött kendő és a sötétség helyett egy gyönyörű, mediterrán típusú ház tárul elém. Kérdően néztem Robra, aki csak sejtelmesen mosolygott felém. Nem is olyan régen meséltem neki az egyik kisgyerekkori álmomról, ahol anyu és én egy pontosan ilyen házban éltünk boldogan, két kutya társaságában, de arra nem gondoltam volna, hogy meg is jegyzi. Könnyeim már csípték szemeim sarkát, de ezúttal nem akartam bőgni. Óvatosan- mintha attól félnék, hogy az érintésemmel a ház köddé váll- végigsimítottam falán és mélyet szippantottam a hatalmas orgonacsokorból. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez gyönyörű Rob- szólaltam meg egy kis idő után. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ennek nagyon örülök- ölelt át szorosan- Ez lesz életünk legszebb két hete – ebben én sem kételkedtem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah nézzünk körbe bent is- húzott magával szerelmem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Eddig azt hittem az „élvezeteket” nem lehet fokozni, de amint beléptünk ez-az állításom is megdőlt. A házban a mediterrán stílus uralta a főszerepet és ez olyan hatás keltett, hogy az ember rögtön otthon érezte magát. </div><div class="MsoNormal">A konyha hatalmas volt. Szerintem még húszan is kényelmesen elfértek volna benne, annyira tágas volt. Mindenhol virágok és szebbnél szebb-képek lógtak a falon, harmonizálva a ház stílusával. Miután kigyönyörködtük magunkat az alsó szintben, az emeletre sétáltunk- egy csigalépcsőn keresztül- ahol három szobát találtunk. Két kisebbet és egy nagyobbat. Természetesen mi az útibbiba készültünk beköltözni, ahol a kedvenc színem az-az a narancs szín dominált. A szobánkat egy üvegajtó választotta el a hatalmas erkélytől, ahonnan egy gyönyörű panoráma tárult szemeim elé. A korlátnak támaszkodva gyönyörködtem a tájban a hatalmas bórvidékben, a nyugodt környezetben, az égben, amelyet egy felhő sem csúfított el. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah hogy tetszik?- karolt át Rob- Válasz helyett inkább felé fordultam és csókot nyomtam ajkaira. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Köszönöm Rob, hogy elhoztál ide. Ennél szebbet még álmaimban sem tudtam volna elképzelni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ha te nem vagy, akkor nem jut ez-az ötlet az eszembe. Még szerencse, hogy olyan pletykás vagy, hogy mindig mindent kikotyogsz. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez nem volt szép- durcáskodtam tettetve sértődöttségemet - Ezért ki kell engesztelned. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Valóban? Én nem gondolom, hogy rossz fát tettem volna a tűzre, de ha őnagysága úgy gondolja, akkor állok rendelkezésére. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Kezdetnek megfelel, ha megcsókolsz- „utasítottam” mire egy apró csókot nyomott ajkamra. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>És utána?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Utána csókold végig a nyakamat - ahogy kimondtam Rob már egyik legérzékenyebb pontomra tapadt, és olyan érzékien simított végig rajta, hogy majdnem elaléltam a gyönyörtől. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah és most?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Most szabadíts meg ettől a kényelmetlen ruhától - motyogtam halkan, mire Rob karjai közé kapott és a hatalmas franciaágyra lefektetve szabadított meg ruhámtól. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Finoman végigcsókolta félmeztelen testemet, miközben kezeimet fejem fölé vetette. Hangomat nem fogtam vissza, hiszen senki sem volt a házban rajtunk kívül, így hangosan felnyögtem, mikor ajkaival melleimmel kezdte kényeztetni. Egyik kezével közben combjaimat simogatta, - legnagyobb bánatomra- kihagyva nőiességemet. Már alig bírtam visszafogni magam és a helyzetet tetőzte, hogy Rob még mindig viselte ruháit, így mielőtt levehette volna testemet takaró utolsó anyagot, a hátára fordítottam szépen lassan megszabadítottam ingétől. Az utóbbi időben eléggé kikockásodott a hasa, így hosszú ideig ejtőztem ezen a területen, majd mikor már éreztem, hogy alig bírja visszafogni magát, a sarokba dobtam a farmerját. Nem akartam még a lényegre térni így a finoman- lágyan ringatózva- ültem a csípőjére ezzel is húzva egy kicsit az idegeit. – Nem bírom tovább- szólalt meg Rob mire egy pillanat alatt felém kerekedett és letépte rólam az apró fehérneműt. Nyelvtechnikája segítségével hamar a fellegekbe értem és szerelmemnek úgy kellett lefognia remegő testemet. Miután újra a földön - nem pedig a csillagok között- éreztem magam, ugyanolyan vehemensséggel, mint ahogy Rob tette nem sokkal ezelőtt, letéptem róla a boxert. Először kezemmel majd szám segítségével játszadoztam kedvemre vele. Már éreztem, hogy nem bírja sokáig, de ekkor hírtelen felült, engem pedig magához húzott. Egy ideig egyikünk sem mozdult, pedig már szemmel láthatóan vágytunk egymásra. Elmerültem gyönyörű zöld szemeiben, végigsimítottam állán, majd magamba fogadtam őt. Hangos nyögés szakadt fel torkomból, majd egy forró csókkal pecsételtük meg ezt a pillanatot. Először lassan majd egyre gyorsabban mozogtam rajta, miközben ő egyik kezével derekamat támasztotta, másik keze pedig melleimet becézgette. Hosszú percek után a testünkben lévő dinamit felrobbant és ernyedten dőltünk vissza az ágyra. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudom miért, de hírtelen olyan álmosság lett rajtam úrrá, hogy már csak arra volt erőm, hogy oldalra feküdjek, majd elmerültem az álmok világába. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már a nap utolsó sugarai világítottak be a szobába mikor felébredtem. Vajon mennyit aludtam?- néztem az órára, ami meglepetésemre már este nyolc órát mutatott. Oldalra fordultam, de sajnos Robot nem találtam meg. Nyújtóztam egyet a kényelmes ágyban, majd belebújtam egy papucsba-, amiről eddig azt sem tudtam, hogy itt van- és az erkélyre sétáltam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Miért nem ébresztettél fel?- ásítottam egy nagyot</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Olyan édesen szunyókáltál, hogy nem volt szívem hozzá. Remélem nem haragszol érte.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Dehogy- legyintettem rá- Csak nem akartam, hogy te unatkozz miattam. Elvégre a nappalok azért vannak, hogy szórakozzunk nem, pedig az alváshoz.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én örülök, hogy kipihented magad- mosolygott rám kedvesen</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Annyira szép és nyugodt itt minden. Mintha egy másik dimenzióba lennénk, mintha erre a vidékre nem hatott volna semmi ebből az őrült világból- bújtam férjemhez, aki éppen a napozóágyon sörözgetett. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Talán egyszer ideköltözhetnénk…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Komolyan?- csillantak fel szemeim </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Komolyan. Abszolút el tudnám képzelni, hogy itt éljünk és, hogy majd a gyerekeink ezen a környéken nőjenek fel. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ha gyerekek nem is, de mi egyszer tényleg ideköltözhetnénk. Mondjuk, amikor már olyan öregek leszünk, hogy már megmozdulni is alig bírunk - nevettem fel, ahogy elképzeltem, magunkat öreg ráncos házaspárként.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Kérdezhetek valamit?- nézett rám komolyan, mire azonnal abbahagytam a nevetést. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob megijesztesz…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szeretnék családot alapítani - bökte ki. Nem tudtam, mit feleljek, hiszen egyik részem nagyon is vágyott az anyaságra, de a másik még mindig erősen tiltakozott ellene.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudom, hogy félsz a csalódástól vagy akármi mástól, de meg kell próbálnunk. Ha kell, elmegyünk a legjobb orvoshoz, aki csak létezik, vagy részt veszünk olyan lombik-baby programon. Bármit vállalok, csak kérlek, ne zárkózz el- simított végig homlokomon.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>És mi van, ha nem sikerül?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ameddig csak lehet próbálkozni fogunk- simított végig arcomon </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Majd meglátjuk Rob. Még élénken élnek bennem azok az élmények és éppen ezért még egy kis időt szeretnék magamnak adni. Csak egy kicsit… Nem évekről van szó, hanem napokról vagy hetekről. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ahogy akarod. Én nem foglak erőltetni csak akartam, hogy tudd én is, szeretnék gyereket. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Köszönöm, hogy elmondtad- csókoltam meg majd mind a ketten figyeltük, ahogy a nap eltűnik az ég felszínéről. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">Másnap boldogan és kipihenten ébredtem fel Rob karjai közt. Mikor kinyitottam szemeimet először azt hittem még álmodom, de pár másodperc pislogás után rájöttem, hogy ez nagyon is a valóság. Még szorosabban bújtam férjemhez, mire egy rövid puszit kaptam fejem búbjára. Behunytam a szemem és hallgattam a madarak édes csicsergését miközben mélyet szívtam be a friss levegőből. Régen azt hittem, nem létezik olyan hely, ami ennyire nyugodt és békés lenne. Régen azt sem hittem volna, hogy én magam az lehetek. Mindig pörögtem és azon járt az eszem, hogy mi újat alkothatnék. Régen el nem tudtam volna, képzelni, hogy a reggeli rohanás helyett egy ilyen helyen fogom tölteni a napjaimat azzal, akit igazán szeretek. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Min gondolkozol szerelmem?- fordult felém Rob miközben egyik tincsemmel kezdett játszadozni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Csak azon, hogy mennyire megváltozott az életem, hogy mennyire más lett minden. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>És ez jó?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez a legjobb, ami valaha történhetett velem- csókoltam, meg- Nem akarok innen elmenni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudom, de sajnos muszáj lesz. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>És mi lenne, ha elszöknénk? Ha nem törődnénk mással csak magunkkal? Ha mindent magunk mögött hagynánk. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ígérem, hogy egyszer nyugodt életünk lesz, hogy nem kell majd semmitől és senkitől tartanunk, de ezt most még nem tudom megadni. Egy tucat filmre van már szerződésem, amit nem dobhatok félre- nézett rám szomorúan, pedig nem akartam, hogy az legyen. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nézd én nem kérem, hogy dobd el miattam az életed. Tedd azt, amit a legjobban szeretnél. Majd egyszer eljön az-az idő, amikor vissza fogunk jönni ide, öregen és szottyattan fogunk sétálgatni, a szőlősorok között. De azzal is tisztában vagyok, hogy ennek az ideje nem most jött el. Emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod, jó? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azért jobb lenne, ha mindkét dolgot össze tudnám egyeztetni és nem kéne mindig valakinek fájdalmat okoznom. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Úgy szeretlek tudod?- öleltem át nyakát szorosan</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát remélem is, mert nagyon, nagyon imádlak- gördített a hátamra - És ha minden jól megy, akkor már hárman megyünk haza- emlékeztetett tegnap megkötött egyességünkre. Valahogy most egyáltalán nem rémített meg ez a dolog. Sőt…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát ezért valamit tenni is kell. Magamtól nem fogok teherbe esni-, néztem rá ártatlanul majd Rob a takarót a fejünk fölé hajította, és csókjaival ott halmozott el ahol csak ért……..</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egész délelőtt az ágyban voltunk és egymást kényeztettük. Persze ezt egy cseppet sem bántam. Ha tehettem volna, akkor egész nap vele maradtam volna, de sajnos éhség egyre nagyobb méreteket öltött, így kénytelen voltam valamit összedobni magunknak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Délután egy kis ficánkolás után, úgy döntöttünk, hogy elégetjük a kalóriát, méghozzá a ház kertjében, lévő medencében. Felvettem piros fürdőruhámat-, ami reméltem, hogy nem marad rajtam túlzottan sokáig- majd a kertbe sétáltam. Rob ajkai egy o-t formáltak, mikor meglátott én pedig úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Bekennél vele?- mutattam fel a naptejet, majd szó nélkül a napozóágyra feküdtem, és bikini felsőmet kioldoztam, hogy Rob szabadon hozzáférhessen hátamhoz. Nem sokkal később már éreztem, ahogy a hűvös krém a bőrömhöz ér és férjem finoman szétkeni egész testemen. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Köszönöm- hálálkodtam mikor végzett, majd megkötöttem felsőmet. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Bejössz?- mutattam a medencére én, pedig már el is indultam egyet csobbanni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Persze- nyelt egy nagyot közben. Imádtam mikor így néz rám, mert ilyenkor éreztem magam igazán nőnek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Finoman belocsoltam testemet vízzel, majd lassan beleereszkedtem a medencébe. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt hideg, de azért ki lehetett bírni. Pár perc után már abszolút kellemes volt a víz hőmérséklete. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah nem jössz be? Nem hideg ám a víz- pillantottan Robra, aki először tétlenül állt a medence szélén majd két lépést hátralépve indult neki a víznek. Mondanom sem kell, hogy egész arcomat beterítette csobbanása, pedig hajamat nem szándékoztam megmártani. Egy darabig mérgelődtem majd mikor szerelmem a felszínre bukkant elkezdődött az őrület. Egymást fröcsköltük, csikáltuk miközben próbáltam lenyomni fejét ám ő ügyesen kihasználta erejét és lábaim közé csúszva emelt a magasba majd dobott a vízbe. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ha lúd legyen kövér- gondoltam magamba és pont mielőtt a felszínre jöhettem volna, úgy tettem minta nem kapnék levegőt. Egy másodpercig sem tartott a tervem, ugyanis Rob azonnal felhúzott és egészen a medence széléig ráncigált. Arca rémült és tehetetlen volt, amitől alig bírtam visszafogni a nevetést. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Úr Isten jól vagy? Ne hívjak orvost?- tapogatta pulzusomat én, pedig eddig bírtam magam türtőztetni.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob ez csak egy vicc volt- nevettem fel hangosan </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Micsoda?!- emelte fel hangját szerelmem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Csak meg akartalak tréfálni, és ez úgy látszik sikerült-, tudom, hogy gonosz voltam, de nem bírtam kihagyni ezt a lehetőséget. Rob először dühösen tekintett rám, majd elővette szívdöglesztő mosolyát. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah megállj te kis hazudós- csapott le ajkaimra miközben egyik kezével bugyimba nyúlt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hangosan felnyögtem a hírtelen jött érzéstől és tudtam, hogy ennél sokkal többet akarok. Rob elégedett pásztázta tekintetemet, főleg amikor ujjaival belém hatolt. Még szerencse, hogy körülöttünk egyetlen szomszéd sem volt, mert kiáltásaimat, egész biztos, hogy másként értelmezték volna. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Rob egyre jobban ingerelte egész nőiességemet én pedig édes kínomban, azt sem tudtam, mibe kapaszkodjak. Drága férjem észrevette, hogy már nem bírom magam tartani, ezért a medence szélére ültetett, lábaimat pedig széttárta. Nyelvével azonnal lecsapott lüktető pontomra és úgy simult hozzá mintha mindig is oda tartozott volna. Tehetetlenségembe a hideg kőre feszítettem testemet, hogy valamelyest csökkentsem a forróságot testemben, de Rob addig-addig ingerelt, még teljes extázisba nem estem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Viszonozni akartam kedvességét, de szükségem volt egy kis pihenésre. A következő pillanatban viszont Rob felém térdelt és mélyen belém hatolt. Úgy éreztem meghalok, de csak is azért, mert testem kielégíthetetlenül vágyott rá. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem bírom-, nyögtem fel hangosan mire Rob végre, megmozdította csípőjét. Most ő játszott velem – ezerszer visszaadva bűnömet - mert olyan lassan birtokolta testemet, hogy tehetetlenségembe a követ kaparásztam. Ismét könyörgően néztem rá - enyhítést várva-, és mint egy jó férj hamar meg is adta nekem. Egyre gyorsabban mozgott, aminek hatására hamar a fellegekbe éreztük magunkat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nászutunk első hete többnyire ehhez hasonló dolgokról szólt. Az egész házat beavattuk és alig mozdultunk ki. Nem éreztem magam bűnösnek, pedig néha már teljesen kifordultam magamból annyira vágytam Robra. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A második és egyben utolsó hetet, viszont a kirándulásnak szenteltük. Sétáltunk a környéken. Elmotoroztunk a közeli városokba, romantikusabbnál- romantikusabb helyeken vacsoráztunk, sőt egyszer még vidámparkba is elmentünk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Olyan önfeledtek és vidámak voltunk, mint az első szerelmes tinédzserek. Nem figyeltünk senki másra, csak magunkra. Ugyan- egy-egy nagyobb városban- megzavartak minket a fotóra éhes rajongók, de Rob most ezért sem volt feszült, mint amilyennek lenni szokott. Fülig érő szájjal állt rajongói mellé és adott nekik aláírást. Büszke voltam rá. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ebben a két hétben olyan sok minden megváltozott. Egyrészt még az eddiginél is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Még olyan falakat is ledöntöttünk, amiknek létezéséről sem tudnunk. Többek között ilyen volt a baba is, amelyről otthon nem beszéltünk. Akkor úgy éreztem, hogy jobb is, hogy Rob először nemet mondott családalapítási terveimre, mert ahogy az idő múlt, egyre jobban rájöttem, hogy erre még nem vagyok készen. Nem csak testileg, hanem lelkileg. Fájt, hogy elveszítettem a gyerekünket, és úgy éreztem, mint nő megbuktam, hogy kudarcot vallottam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De ahogy az idő telt, úgy változtak meg bennem is az érzések. Valahol már nem gondoltam a családalapításra, valahol pedig még jobban vágytam rá. Ez a kettős érzés tombolt bennem hetekig, de amikor Rob bevallotta, hogy szeretne gyereket, a kételyek egy csapásra megváltoztak bennem. </div><div class="MsoNormal">Most mát mindennél jobban vágyok rá és egész biztos vagyok benne, hogy ha hazaérünk első dolgom lesz, hogy elmegyek egy orvoshoz. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A két hét hamar elment. Olyan hamar, hogy már azon kaptam magam, hogy repülőn ülünk, útban, London felé. Ez a két hét volt életem legszebb hete. Toscana a legcsodálatosabb hely a világon. Nem csak a táj miatt- bár az is kétségtelenül lenyűgöző-, hanem az a hangulat, az a légkör, amely azt a helyet körbeveszi, szerintem mindenkit megbabonáz. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht_pcNowVop4HipHUuO8jbRL0v_8bftM4ICPbvcgl7iSl8gYf2zeEG7KJ51y_JkXLi_Zu8DTgbjlWKl8-PwTsrbehvU55rvQOV-J35Ze_5SilLFBKVq8of4ClGCuB50tBANenn945zt0HW/s1600/oim-0005-01_500_x_0_0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht_pcNowVop4HipHUuO8jbRL0v_8bftM4ICPbvcgl7iSl8gYf2zeEG7KJ51y_JkXLi_Zu8DTgbjlWKl8-PwTsrbehvU55rvQOV-J35Ze_5SilLFBKVq8of4ClGCuB50tBANenn945zt0HW/s320/oim-0005-01_500_x_0_0.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-KOEBp9DrYvavc_TXENIKcIhR0JrZ95le-YrDk7ptft_Md7zpA3TbO-e4P2Wb0dURfstyPk1HHRtq1I7x6ce8XCjzgo5bnVlR7qj41Q2Zx_0xCOvRkGp83-B4siByP3y8F-8odxNMLkAu/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-KOEBp9DrYvavc_TXENIKcIhR0JrZ95le-YrDk7ptft_Md7zpA3TbO-e4P2Wb0dURfstyPk1HHRtq1I7x6ce8XCjzgo5bnVlR7qj41Q2Zx_0xCOvRkGp83-B4siByP3y8F-8odxNMLkAu/s1600/images.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGkYnFy_c9IdFaLJ67Za1UYHNgkjlypCbulcWbl0Y8keppULcXs2fiFVc3TCQY-6KzUdz-uJEB6SSs-j_dRGCUi1DU0AbmXocjAfGn2ipQvZC_oSrzwkbSuFlx5jbKYLMKOzda9JvgUh6h/s1600/toscana3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGkYnFy_c9IdFaLJ67Za1UYHNgkjlypCbulcWbl0Y8keppULcXs2fiFVc3TCQY-6KzUdz-uJEB6SSs-j_dRGCUi1DU0AbmXocjAfGn2ipQvZC_oSrzwkbSuFlx5jbKYLMKOzda9JvgUh6h/s1600/toscana3.jpg" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZjGxzDICev4KfgDjW6DAQ84d5sMriVJ_CP8eJJ2nKnKqogLKf3WHbx-p5C67IT_jI9TDGHr29zw496eZNr1z1xYoz8OcqeSVTN3ZONWHRb83ufEhtQKdT-5uD5GWGvG9tzv3v9aSSObEa/s1600/toscana.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZjGxzDICev4KfgDjW6DAQ84d5sMriVJ_CP8eJJ2nKnKqogLKf3WHbx-p5C67IT_jI9TDGHr29zw496eZNr1z1xYoz8OcqeSVTN3ZONWHRb83ufEhtQKdT-5uD5GWGvG9tzv3v9aSSObEa/s320/toscana.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-57132534431150531412011-01-30T16:09:00.000+01:002011-01-30T16:09:08.081+01:0053. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><b><i>Amint látjátok meghoztam az új fejezetet. Nagyon nehéz szülés volt- ha szabad így fogalmaznom- de végre kész vagyok vele. Annak, hogy ennyit késtem és hogy a másik blogomat sem frissítem több oka is van. Ezeket most nem szeretném részletezni (mert az nagyon hosszú lenne) de a lényeg, hogy nem lustaság miatt nem írok!!A komikat nagyon szépen köszönöm. Ennyit azt hiszem már nagyon régen kaptam :D Tényleg nagyon jól estek és ismét csak ismételni tudom magam..Köszönöm!! De talán a játék miatt írtatok és jelölgettetek ennyien :D </i></b></div><div class="MsoNormal"><b><i>Nah nem pofázok többet. A fejezetről annyit, hogy ugrottunk időben de vannak visszatekintések:)</i></b></div><div class="MsoNormal"><b><i>Pusz</i></b></div><div class="MsoNormal"><b><i>Kim</i></b></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">u.i A "játék" még mindig tart:)</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Idegesen doboltam a lábammal miközben a körmömet rágtam. Rettenetesen izgultam, de egyben féltem is. Féltem, hogy most is ugyanazt a választ kapom majd, mint az eddigi három alkalommal: Sajnálom, de ön nem esett teherbe. Először viszonylag jól viseltem, mert számítottunk rá, hogy nem fog azonnal összejönni a baba, de másodszorra vagy harmadszorra már komolyan azon gondolkodtam, hogy feladom az egészet. Még most is a sírás kerülget, ha arra gondolok, hogy soha nem lehet gyerekem, de Rob biztatásának köszönhetően újra <span> </span>és újra belefogtunk a családtervezésbe. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A kezelések alatt rengeteg hormon kaptam. Az igazság szerint kicsit meg is híztam, de Rob folyamatosan dicsért, így egyelőre nem aggódtam a felszaladt kilók miatt, főleg ha van értelme. Rob jobban mondva újdonsült férjem nagyon jól viselte a vele járó feladatokat. Hát persze, hiszen neki nincs más dolga, mint egy üres műanyagcsőbe mintát adni. Mégis az első alkalomnál egy kicsit megrökönyödött, mikor az orvos kezébe nyomta a poharat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>Én most ezzel mit kezdjek?- kérdezte, mintha nem tudná, mi lenne a dolga, majd az üres üveget kezdte méregetni. </i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>Fáradjon be a szobába én majd nemsokára visszajövök a mintáért- veregette meg a kedvesem vállát a doki majd kettesben hagyott minket. Rob még mindig értetlenül állt egy helyben. Gondolom próbálta feldolgozni az eseményeket…</i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>Szerelmem nem érünk rá egész nap</i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>Hmm - sóhajtott egy nagyot majd magával húzott a titkos szobába és azonnal csókolni kezdte nyakamat. </i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>Rob ezt nem szabad. Mi van, ha ránk nyitnak és…</i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>Szerelmem én nem bírok ebbe csak úgy…- kereste a megfelelő szót- beleüríteni. Segíts nekem. </i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>Rob gondolj valami szépre és jóra. Mondjuk arra a csinos nővérkére az emeletről </i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>De gonosz vagy- húzott magához. Jellegzetes parfümje azonnal hatással volt rám - Bár ha jobban meggondolom valóban csinos volt</i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><i>Hülye - csaptam a vállára- Ha ennyire jól nézett ki akkor lesz kire gondolnod, közben- simítottam végig férfiasságán majd az ajtó felé indultam. Csak egy lépést tettem és máris magához rántott és heves csókkal bírt maradásra. Nem kellett tovább győzködnie, a kanapéra löktem majd nadrágjától megszabadítva segítettem neki teljesen ellazulni. </i></div><div class="MsoNormal" style="text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Kellemes emlékek azonnal felforrósították bőrömet és a levegőt is szaporábban kezdtem verni. Egy ideje már gyötörnek ehhez hasonló hullámok, de eddig nem tulajdonítottam neki nagyon jelentőséget. Hogy miért? Mert nem akartam egyszer sem beleélni magam olyan dologba, aminek vajmi kevés az esélye. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ahogy a váróban körülnéztem a nők többsége letört arccal,<span> </span>nézegették a falon lévő képeket vagy a boldog kismamákat, akik már mind túlestek azon, amin mi még csak most megyünk keresztül. Én is irigykedve figyeltem gömbölyödő pocakjukat, hiszen nem tudhattam, hogy nekem lesz-e majd valaha is ebben részem. Nehezen fogtam ismét vissza könnyeimet így inkább valami szépre gondoltam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Torkom a szívembe dobogott, lábaim pedig úgy remegtek, hogy attól féltem bármelyik pillanatban elesek. Szép is lenne, ha a menyasszony az oltárhoz vezető úton hanyatt esne, de én bármit kinézek magamból. Félelmeim szerencsére nem igazolódtak be. Épségben, és ami a legfontosabb, boldogan szorítottam meg Rob kezét mikor az oltárhoz értünk. – Nagyon vigyázz rá!- suttogta apám, leendő férjemnek, aki válaszul csak halványan elmosolyodott. Kerti esküvő révén egy csodálatos virággal kidíszített oltárhoz léptünk, miközben vigyáztam, hogy hosszú, fehér uszályomnak nehogy bármi baja legyen. – Gyönyörű vagy- bókolt nekem Rob, mire szívem még az eddiginél is hevesebben dobbant. Alig vártam, hogy a pap elmondja hosszú beszédét és, hogy végre házastársakká nyilvánítson minket. </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Robert Pattinson ön elfogadja az itt jelen lévő Mandy Moore-t feleségeként jóban-, rosszban, szegénységben és gazdagságban, betegségben és egészségben az Isten színe előtt, míg a halál el nem választ?</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Igen- felelte, mire az első könnycsepp akaratlanul is kigördült szememből. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Mandy Moore. Ön elfogadja az itt jelen lévő Robert Pattinsont férjeként, jóban-rosszban, szegénységben és gazdagságban, betegségben és egészségben az Isten színe előtt, míg a halált el nem választ? </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Igen-csuklott el a hangom</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Hát akkor engem ért megtiszteltetés, hogy elsőként mutassam be önöknek Mr. és Mrs. Pattinson </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Rob felé fordultam majd forró csókba fontuk össze ajkainkat, miközben a vendégek hangosan éljenezni és tapsolni kezdtek. – Szeretlek-, suttogta Rob két csók között mire még jobban <span> </span>eleredtek könnyeim - Örökké- válaszoltam majd szerelmem a karjaiba kapott és meg sem állt a gyönyörűen feldíszített kocsiig. </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>A fogadás nem túl messze az esküvő helyszínétől így hamar odaértünk. A fotósok ide sem jutottak be- hála Robnak- aki, megfelelő intézkedéseket tett meg már jóval a menyegző előtt. </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Még most is olyan furcsa, hogy feleség vagyok, hogy már nem vagyok egyedül - bár eddig sem voltam magányos- de ez-az állapot teljesen más. Semmihez sem hasonlítható. Két hónap és már egy éves házasok leszünk. Eddig szerencsére minden rendben ment. Nem voltak nagy veszekedések sem kiabálások és valahogy mind a ketten sokkal türelmesebbek lettünk a másikkal. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ebben a tíz hónapban többnyire a regényemmel foglalkoztam, hiszen már nem kell sok hozzá, hogy végre befejezzem. A történet tinédzser lányról és a vallási kötelezettségekről szól. Engem mindig is érdekelt ez a téma, hiszen a hírekben rengeteg fanatikus embert látni akik magukkal- sőt még saját embertársaikkal sem törődve- gyilkolják egymást. A főhősnőm ebből a fanatizmusból akar kitörni, hogy végre boldog legyen, azzal a férfival az oldalán akit igazán szeret. </div><div class="MsoNormal">Talán ez a történet egy kicsit rólam is szól - ha nagyon mélyre nézünk - hiszen nekem is meg kellett küzdenem a boldogságért és elsősorban magammal. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Rob most Magyarországon forgatja új filmjét. Igazán izgatott volt, hogy abban az országban fog forgatni ahol én születtem. Mondtam is neki, hogy legyen nagyon kedves az ottani rajongókkal. Egyik alkalommal viszont sikerült félreértenünk egymást. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Komolyan úgy érzem magam, mintha nem is Európában lennék, mintha ez egy teljesen már dimenzió lenne. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Hát kösz. Ez nem volt szép tőled. Lehet, hogy mi nem vagyok olyan gazdagok, de attól még nem kell minket lenézni. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Szívem félreértesz. Én a rajongókra értettem, mert teljesen máshogy viselkednek. Nem kiabálnak, nem sikítozzák, hogy „Edward, Edward” hanem csendben álldogálnak a kordon mögött, és mikor szünet van, akkor zenélnek és táncolnak. Komolyan néha már nekem is kedvem támad egy kis tánchoz. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Akkor jó- huppantam le a kanapéra- Akkor miért nem állsz be?</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Tudod, hogy nem tudok táncolni...</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hát valóban nem a tánctudásáért szerettem bele Robba. Emlékszem az esküvőnkön is majdnem elestünk, de az utolsó pillanatban korrigálni tudtam, így nem égettük le magunkat a vendégek előtt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A nászutat Olaszországban Toscana gyönyörű vidékén töltöttük. Életem egyik legmesésebb hetei voltak azok. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Annyira szép és nyugodt itt minden. Mintha egy másik dimenzióba lennénk, mintha erre a vidékre nem hatott volna semmi ebből az őrült világból- bújtam férjemhez, aki éppen a napozóágyon sörözgetett. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Talán egyszer ideköltözhetnénk…</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Komolyan?- csillantak fel szemeim </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Komolyan. Abszolút el tudnám képzelni, hogy itt éljünk és, hogy majd a gyerekeink is ezen a környéken nőjenek fel. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Ha gyerekek nem is, de mi egyszer tényleg ideköltözhetnénk. Mondjuk, amikor már olyan öregek leszünk, hogy már megmozdulni is alig bírunk - nevettem fel, ahogy elképzeltem, hogy magunkat öregként. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Mandy kérdezhetek valamit?- nézett rám komolyan mire azonnal abbahagytam a nevetést. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Rob megijesztesz…</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Szeretnék családot alapítani - bökte ki. Nem tudtam, mit feleljek rá, hiszen egyik részem nagyon is vágyott az anyaságra de a másik erősen tiltakozott ellene. – Tudom, hogy félsz a csalódástól vagy akármi mástól, de meg kell próbálnunk. Ha kell, elmegyünk a legjobb orvosokhoz vagy részt veszünk olyan lombik-baby programon. Bármit vállalok, csak kérlek, ne próbáljuk meg. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>És mi van, ha nem sikerül?</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Ameddig csak lehet próbálkozni fogunk. </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Azóta is ez a mondat cseng a fejemben, pedig már vagy egy tucatszor fel akartam adni. Nem arról van szó, hogy én nem szeretnék kisbabát, hanem arról, hogy belefáradtam. Főleg testileg. Robnak sokszor nem mesélem el a hormon okozta problémákat, mert nem akarom, hogy aggódjon. Épp elég nekem is ezzel bajlódnom. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mrs. Pattinson - rázott fel gondolataimból az ismerős nővérke. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ne haragudjon, csak egy kicsit elbambultam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Semmi baj. A doktor úr már várja- mosolygott rám kedvesen nekem, pedig a pulzusom az egekbe szökött. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mélyeket lélegezve sétáltam a vizsgáló felé, hogy kiderüljön ezúttal sikeres volt-e a beültetés vagy sem. A doktor már a papírjaimat nézegette mikor benyitottam a szobába. . </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ááá jó napot Mandy. Már vártam magára- köszöntött kedvesen- Foglaljon helyet- mutatott a fehér székre. Egy kis fáziskéséssel ugyan, de leültem Daviddel szembe.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Kérem, ne kínozzon tovább. Tudni akarom, hogy terhes vagyok-e vagy sem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nos- kezdett bele, de ahogy rám nézett már tudtam, hogy nem ó hírekkel szolgál – Sajnálom, de még tovább kell próbálkozniuk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem sírtam, nem borultam ki, még csak meg sem szólaltam. Tudomásul vettem, hogy nem estem teherbe és hogy valószínűleg nem is fogok. Az orvos ugyan magyarázott valamit különböző hormonokról és beavatkozásokról de nem figyeltem rá. A gondolataimba csak egy mondtad férkőzött be: <i>Tovább kell próbálkozniuk.</i> </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Könnyű ezt mondani. Könnyű bíztatni a másikat, könnyű elhitetni vele, hogy mindenre van esély, hogy semmi sem lehetetlen, de mikor az ember egy idő után már nem látja az alagút végén lévő fényt - amely sokak szerint a boldogságot jelképezi-, amikor már úgy érzi minden remény szertefoszlott, nagyon nehéz hinni. Talán legnehezebb. Vannak, akik azt mondják, hogy a hinni elsősorban magunkban kell, nem pedig egy természetfölötti erőben, mert csak mi segíthetünk saját magunkon, csak mi találhatjuk meg az alagút végéhez vezető utat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A kérdésem csupán annyi, mi van akkor, ha már magunkba sem hiszünk?</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b>Rob szemszöge</b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már vagy hússzor hívtam fel szerelmemet, hiszen tudtam, hogy ma ment orvoshoz, de egyszer sem vette fel. Nem akartam arra gondolni, hogy mi van, ha nem jött össze a baba, ezért inkább kétségbeesetten próbáltam valami más indokot keresni. Talán le van halkítva a telefonja, talán elvesztette, talán éppen mással van elfoglalva, talán… nem tudom. Már azon voltam, hogy fogom magam és visszarepülök Londonba, mikor az egyik helyi asszisztens a lakókocsim ajtaján kopogtatott, és szólt, hogy nemsokára felvétel. Semmi kedvem nem volt hozzá. Főleg most, hogy nem tudom elérni szerelmemet. Egyébként is olyan hideg van, hogy már sokszor nem érzem a testrészeimet. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nyavalygásaim közepette indultam el egy gyönyörű templomhoz a felvételre. Tényleg nagyon hideg volt. A személyzet sorra osztogatta a finomabbnál finomabb teákat és kávékat, amely egy kicsit felmelegített minket. Beálltam a helyemre és mikor a rendező elkiáltotta magát, hogy felvétel, minden gondot elfelejtve, csak a szerepemre koncentráltam. Ezért szerettem a színészetet. Mindig új emberek bőrébe bújhatok és így a saját gondjaimat-, ha csak egy kis időre is- de el tudom felejteni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A felvétel szerencsére egész jól ment. Csak háromszor kellett felvenni a szokásos nyolc-tíz helyett. A rendező is elégedett volt velem, így hamar „haza” engedett minket. Rajongóimmal most nem volt kedvem jópofizni, ezért gyorsan beültem a sötétített mercibe és indultam is a szállodába.<span> </span>Szomorúan dőltem a kocsi ablakának miközben a telefonomat babráltam. Még mindig nem érkezett se egy hívás, sem pedig egy sms sem Mandytől, pedig én már egy tucatszor kerestem. Kezdtem kétségbeesni. El is döntöttem, hogy ha visszaérek a szállodába, összepakolom a cuccaimat és hazamegyek. Nem érdekelt, ha ezért kirúgnak, vagy szerződés szegésért beperelnek. Felőlem akár börtönbe is zárhatnak, csak tudjam, hogy Mandy hol és hogy van. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Negyed óra sem telt el és kocsi már be is gördült a szálloda mélygarázsába. Gyorsan kipattantam és köszönés nélkül indultam fel az emeletre. Az ajtó előtt sikerült egy kicsit ügyetlenkedtem a kártyával - amiért majdnem szétütöttem az ajtót- de végül bejutottam. Dúvadként száguldottam be a szobámba- ahol bőröndöm hevert- de arra nem számítottam, hogy vendégem lesz a mai este. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mandy az ágy szélén ült és látszólag kisírt szemeivel engem figyelt. Azonnal hozzárohantam és karjaimba zártam. Nagy kő esett le a szívemről. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Annyira megijesztettél…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rob nem vagyok terhes - mondta el, amit már magam is sejtettem. Legbelül nagyon csalódott voltam, de egyenlőre nem akartam érzéseimet kimutatni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Majd próbálkozunk újra </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rob én nem akarok többet próbálkozni… én belefáradtam…- motyogta halkan majd hangos zokogásba tőrt ki. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ne mondj ilyet! Annyi lehetőség vár még ránk. Az orvos is megmondta, hogy vannak, akik évekig próbálkoznak, utána meg hip-hop teherbe esnek. Nem szabad feladnunk, hiszen megígérted, hogy nem fogjuk!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tudom, de kell egy kis szünet, kell nekem egy kis levegő, hogy megnyugodjak, hogy újra erőm legyen próbálkozni - szipogta. Megérettem őt, de egyben kétségbe is estem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>De… de nem teheted ez!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rob nézz rám!- mutatott magára- Híztam. Az arcom felpüffedt, sokszor levert és feszült vagyok. Nem bírom ezt tovább. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Én ugyan ezeket a hibákat, közel sem láttam olyan súlyosnak, mint ő- sőt én kifejezetten örültem, hogy magára szedett egy keveset- <span> </span>mégsem erőltettem a dolgot. Elfogadtam, hogy most egy kis időre van szüksége, bármennyire is szerettem volna már apa lenni. Az orvos annakidején fel is készített arra, hogy lesznek időszakok, amikor a pokolba fogja kívánni az egészet. De arra nem gondoltam, hogy ilyen hamar. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Aznap nem beszéltünk többet erről. Inkább szorosan magamhoz húztam, és forró csókot nyomtam ajkaira. Levetkőztettem és az éjszaka folyamán többször magamévá tettem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ki tudja, talán egyszer a szerencse mellénk áll! </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i> </i><i>Mivel Vyvy nem nagyon értette, hogy mit is akartam ( nem a te hibád, valószínűleg én voltam érthetetlen:D ) a játék lényege annyi lenne, hogy a nem rendszeresen kommentelők közül akik írnak egészen az 52. fejezettől a végégig azok is megkapják a +1 fejezetet ami nem kerül fel a blogra. </i></div><div class="MsoNormal"><i>A rendszeres komizók ( gondolom ők tudják kik azok :D ) automatikusan megkapják a "meglepit"</i></div><div class="MsoNormal"><i>Ne felejtsetek el kattintgatni és írni akinek van kedve!</i></div><div class="MsoNormal"><i>Pusz</i></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-81989735559247288052011-01-25T20:41:00.000+01:002011-01-25T20:41:28.909+01:00Részlet az új fejezetből.<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">Idegesen doboltam a lábammal miközben a körmömet rágtam. Rettenetesen izgultam, de egyben féltem is. Féltem, hogy most is ugyanazt a választ kapom majd, mint az eddigi három alkalommal: Sajnálom, de ön nem esett teherbe. Először viszonylag jól viseltem, mert számítottunk rá, hogy nem fog azonnal összejönni a baba, de másodszorra vagy harmadszorra már komolyan azon gondolkodtam, hogy feladom az egészet. Még <span></span>most is a sírás kerülget, ha arra gondolok, hogy soha nem lehet gyerekem, de Rob biztatásának köszönhetően újra belefogtunk a családtervezésbe. A kezelések alatt rengeteg hormon kaptam. Az igazság szerint kicsit meg is híztam, de Rob folyamatosan dicsér, így egyelőre nem aggódom a felszaladt kilók miatt, főleg ha van értelme. Rob jobban mondva újdonsült férjem nagyon jól viseli a vele járó feladatokat. Hát persze, hiszen neki nincs más dolga, mint egy üres műanyagcsőbe mintát adni. Mégis az első alkalomnál egy kicsit megrökönyödött, mikor az orvos kezébe nyomta a poharat. </div><div> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Én most ezzel mit kezdjek?- kérdezte, mintha nem tudná, mi lenne a dolga majd az üres üveget kezdte méregetni. </i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Fáradjon be a szobába én majd nemsokára visszajövök a mintáért- veregette meg a kedves doki a vállát majd kettesben hagyott minket. Rob még mindig értetlenül állt egy helyben. Gondolom próbálta feldolgozni az eseményeket…</i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Szerelmem nem érünk rá egész nap</i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Hmm- sóhajtott egy nagyot majd magával húzott a titkos szobába</i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Rob ezt nem szabad. Mi van ha ránk nyitnak és…</i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Szerelmem én nem bírok ebbe csak úgy…- kereste a megfelelő szót- beleüríteni. Segíts nekem. </i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Rob gondolj valami szépre és jóra. Mondjuk arra a csinos nővérkére az emeletről </i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>De gonosz vagy- húzott magához. Jellegzetes parfümje azonnal hatással volt rám- Bár ha jobban meggondolom valóban csinos volt</i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Hülye- csaptam a vállára- Ha ennyire jól nézett ki akkor lesz kire gondolnod, közben- simítottam végig férfiasságán majd az ajtó felé indultam. Csak egy lépést tettem és máris magához rántott és heves csókkal bírt maradásra. Nem kellett tovább győzködnie, a kanapéra löktem majd nadrágjától megszabadítva segítettem hozzá a családalapításhoz. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: #e69138; margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><b style="color: #f6b26b;">Tudom, hogy ez még édes kevés, de egyszerűen nem úgy jöttek össze a dolgaim ahogy azt akartam. Jobban mondva minden a feje tetejére állt. Tudom, hogy ez nem kifogás de mint mindenkinek nekem is az életem a problémáim a legfontosabb. Remélem ezt megértitek. A frissel igyekezni fogok. Már 1,5 oldal megvan és csütörtökig biztos befejezem. Még egyszer sajnálom és kérlek titeket, hogy várjatok türelmesen. </b><i></i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><i>Pusz</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><i>Kim</i></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-5425331415566941022011-01-17T21:22:00.003+01:002011-01-17T22:23:36.698+01:0052. rész<div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Egy nappal később ugyan de megérkeztem. A kommentelőknek - Szilvi,Csibimoon,Timcsi,Vyvy, Kolett,Rose, Vircsi és Nic- köszönöm, hogy írtak. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy azoknak (a 10 legtöbbet kommentelő olvasómnak) egy ajándék vár a történet végén. A nyeremény pedig az lesz, hogy megkapják a történet boldog vagy éppen nem boldog végét. Nem árulom el melyiket :D Remélem tetszik nektek :) Az új vagy a lusta olvasóimnak sem érdemes elkeseredniük, hiszen ha innentől kezdve minden fejezethez írnak ők is megkaphatják :) Szerintem ez ferr dolog. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Vasárnap új rész:)</i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Pusz</i></div><div class="MsoNormal"><i><span style="color: black;">Kim</span></i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFCNFvqz5XdKO6HGHofFhVLpQ8xZuniUkaDenspmocYx3SZcUN_f1fbxYrMcfuujQXokzsMggETZgtf0-hEomVBRLl322LfAbbcH79YoBZxmEHuSseF6SECQxhIiQRM47DV0_U-XtgvrdS/s1600/szenved%25C3%25A9ly.png.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFCNFvqz5XdKO6HGHofFhVLpQ8xZuniUkaDenspmocYx3SZcUN_f1fbxYrMcfuujQXokzsMggETZgtf0-hEomVBRLl322LfAbbcH79YoBZxmEHuSseF6SECQxhIiQRM47DV0_U-XtgvrdS/s320/szenved%25C3%25A9ly.png.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem akartam, hogy az gondolják, nem örülök nekik, a boldogságuknak, de nem tudtam kimenni. Képtelen voltam rá. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szerelmem nyisd ki az ajtót- kopogtatott Rob, de nekem eszem ágában sem volt őt beengedni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mindjárt megyek - hazudtam neki. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem hiszek neked! Ha kell egész este itt fogok állni és könyörögni, hogy engedj be. Kérlek. Tudom, hogy mit érzel, de ne zárkózz be- kérte tőlem. Nem bírtam tovább. Szükségem volt rá. Könnyeimet gyorsan letöröltem majd kitártam előtte az ajtót és a karjaiba borultam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szerelmem- ölelt magához szorosan én pedig hangosan felzokogtam. Minden érzelem, sérelem kijött rajtam, ami eddig nyomta szívemet - Ne haragudj.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Dehogy haragszom rád - simogatta hátamat miközben apró puszikkal ostromolta arcomat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob én akarok egy kisbabát - tőrt ki belőlem a lelkemet rég óta nyomasztó érzés- Tudom, hogy őrültség tudom, hogy rengeteg dolgod van és tudom, hogy nem lehet soha gyerekem, mégis vágyom rá. El sem tudom mondani mennyire. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy- tolt el magától- Menjünk fel a szobámba jó? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rendben- bólogattam, majd mindketten az emeletre ballagtunk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Reszketve ültem le az ágyra, nem azért mert féltem válaszától, hanem mert a sírástól egész testem remegett. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Talán most mindent elrontottam. Talán nem is akar gyereket. Hogy lehettem ilyen hülye?- jutottak ehhez hasonló gondolatok eszembe egészen addig, míg Rob le nem térdelt elém és válaszolt minden kérdésemre. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én is szeretnék egy kisbabát. Mindennél jobban de nem vagyok benne biztos, hogy készen állunk erre- vallotta be. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob nekem szükségem van rá még akkor is, ha ez lehetetlen. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Semmi sem lehetetlen drágám- szorította meg kezeimet</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudom, de te úgy sem akarsz gyereket. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Dehogynem akarok- ült mellém, engem szorosan karjai közé vonva - Ha lehetne már most baba projekten dolgoznék, de attól félek erre még nem állunk készen. Lelkileg és testileg egyaránt. Mi van, ha elsőre nem sikerül a baba? Mi van, ha évekig küzdenünk kell érte? Biztos vagyok benne, hogy <b>én</b> kibírom, de abban már nem, hogy te is. Talán várunk kéne. Csak egy évet. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem bírok Rob- fordultam felé- Akkor ott a kórházban, tudod milyen rossz érzés volt a sok boldog anyuka között lenni? És tudod milyen érzés azt hallani a bátyámtól, hogy apa lesz? Én pedig egy kész roncs vagyok. Nekem szükségem van rá- néztem rá. Muszáj, hogy meggyőzzem őt, mert nem bírom már tovább. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Pontosan tudom milyen érzés volt, mert itt nem csak rólad, hanem rólam is szó van. Én már nem is számítok neked?- háborodott fel egy kissé, majd amint újra reszketni kezdtem a sírástól, bocsánatot kért. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ne haragudj én, csak nem akarok olyan dolgokba belemenni, amiben nem vagyok biztos.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Megértelek és az előbb én tényleg nem úgy értettem, ahogy te gondoltad, csak nekem, mint nőnek ez sokkal fájdalmasabb érzés, hiszen neked bármikor lehet gyereked ellentétben velem</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Miért nem mondtad el? Hogy így érzel? Hogy ennyire rosszul vagy? Én azt hittem túltetted magad rajta!- vont kérdőre teljesen jogosan. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azt akartam, hogy elfelejtsük ezt az egészet, mintha az meg sem történt volna- utaltam a vetélésre- De mikor nap, mint nap láttam a boldog kismamákat és gyerekeiket képtelen voltam rá. Nem akartam szólni, mert annyira el voltál foglalva a munkáddal és én boldog voltam és vagyok is. De szeretnék anya lenni- bújtam hozzá ő, pedig szerencsére viszonozta közeledésemet, sőt még szorosabban átölelt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b>Rob szemszöge</b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Képtelen voltam bármit is mondani. Tudtam, hogy mit akarok, tudtam, hogy én is szeretnék családot alapítani, de féltem. Féltem attól, hogy nem csak szerelmem, hanem én is belerokkanok majd, ha nem jön össze a gyerek. Féltem a csalódástól és nem tudtam mi tévő legyek. Soha egyetlen könyv sem mondta el, mit kell tenni az embernek ilyen helyzetben, pedig volt már a kezemben egy-két könyv. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egy ideig még erősen öleltem szerelmem reszkető testét, majd arra lettem figyelmes, hogy karjaimban halkan szuszogni kezd. Lassan az ágyra fektettem majd lekapcsoltam a villanyt, hogy nyugodtan ki tudja magát pihenni. Halkan- ne hogy felébresszem őt- az ágy szélére ültem és gyengéden simogatni kezdtem arcát, amely még a sötétségben is jól látszott, hogy könnyekkel áztatott. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b>Két hónap múlva</b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Két hónap telt a „hivatalos” eljegyzésünk óta és az életem az életünk háromszázhatvan fokos fordulatot vett. Szüleim- bár inkább anyukám – nővéreimmel karöltve az esküvő rejtelmeibe merültek el, azt hiszem jó mélyen. Minden nap, valami új ötlettel bombáznak minket, többek között, hogy milyen színűek legyenek a templomban a virágok, és hogy milyen kocsival esetleg hintóval, utazzunk el a fogadás helyszínére. Ezzel még semmi bajom nem lenne, ha más valakinek az esküvőjét szerveznék meg és nem a miénket. Már az elején leszögeztük szerelmemmel, hogy családias, hangulatos menyegzőt szeretnénk, nem pedig a nyilvánosság előtt megélni mindezeket. De erről családom egy része nem vett tudomást, így kénytelenek voltunk nekik szólni. Szerencsére elfogadták kérésünket, és azóta visszafogták magukat. Már amennyire ez tőlük telik. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sajnos nekem vissza kellett mennem dolgozni, de annak az egynek örültem, hogy a nászút előtt illetve után, nem kell közvetlenül sehol forgatnom illetve megjelennem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mandyvel azóta nem beszéltünk a családalapításról pedig én már többször szóba akartam hozni, de ő ilyenkor mindig leállított azzal, hogy ő megérti, hogy én még nem szeretnék gyereket és hogy nem fogja erőltetni. Ennek örülnöm kéne, hiszen ezt akartam. Ez volt minden vágyam. De mégsem vagyok boldog. Én is szeretnék gyereket és ezt szerelmem hangjában is hallom. Akár hányszor testvéréről kérdezem, mindig eltereli a témát valami másra, csak, hogy ne kelljen beszélnie róla. Ez nem jó. És tudom, hogy mennyire szomorú emiatt, de egy óceán választott el heteken keresztül minket egymástól és így képtelen voltam őt megvigasztalni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Már csak egy hónap és nős ember leszek.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b>Mandy </b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már csak négy hét és férjes asszony leszek, amit még kimondani is félelmetes. El sem tudom képzelni milyen lesz az életünk, de abban az egyben biztos vagyok, hogy boldogok leszünk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ma megyek ruhapróbára rég látott barátommal Kevinnel, aki csak az én kedvemért utazott az esős Londonba. Nagyon izgatott voltam, de egyben féltem is, hogy neki, hogy fog tetszeni a menyasszonyi ruhám és hogy nem híztam-e ki a drága holmit, mert sajnos az utóbbi időben nem nagyon figyeltem az evési szokásaimra. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A ruha tökéletesen állt rajtam. Ennél szebbet még elképzelni sem tudtam volna. Az anyaga finom és puha volt és úgy siklott testemre, mintha rám öltötték volna. Talán nagyképű vagyok de akkor ez-az igazság. Végre először igazi nőnek éreztem magam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez gyönyörű drágám- hüledezett barátom, aki máris kiszemelte magának a boltban dolgozó egyetlen- meleg- férfit. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Komolyan gondolod?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Csak akkor, ha megszerzed annak a cuki fiúnak a számát- mutatott a szőke srácra, aki meglehetősen elpirult Kevin pillantása láttán. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Olyan hülye vagy- bokszoltam vállába</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudom. Amúgy nálad szebb menyasszonyt még életembe nem láttam, pedig hidd el volt egy-két arával dolgom- bókoltam nekem, ami meg kell, hogy mondjam, most még jobban esett. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már csak egy hét volt az esküvőig, de természetesen Robnak fogalma sem volt a ruháról. Még csak támpontot sem adtunk neki, pedig nagyon kíváncsi volt rá- A hagyomány az hagyomány- mondogattam mindig, mikor kipróbált csalni belőlem értékes információkat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az utolsó napokban az életünk kész rohanás volt. Ahogy az lenni szokott szinte minden a feje tetejére állt. Senki nem találta a helyét és a beszállítók sorra rossz virágot hoztak a fogadás helyszínére. Már azt hittem, hogy kihullik az össze hajam, mire végre sikerült a megfelelő díszítést kiválasztaniuk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az esküvő napjára mindenki eljön, aki számít. A családom- apukám, bátyám, Lindsay – és közelebbi barátaim valamint Rob hozzátartozói. Nem akartunk nagy lakodalmat csapni mégis vagy száz ember hívtunk meg. A sajtót szerencsére- egyenlőre- sikerült kizárnunk, valamint átvernünk, így remélhetőleg fotósok nélkül élvezhetjük majd életünk legszebb pillanatait. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Utolsó előtti éjszakán úgy terveztük, hogy teszünk a hagyományokra és mi igen is együtt alszunk majd, de ezt valahogy sem apukám sem Rob szülei nem támogatták. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Kislányom ez a hagyomány, amit előttetek nagyon sokat betartottak, szeretném, ha ezt ti sem hagynátok figyelmen kívül</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De apa! Ezek régi szabályok, amit egyébként sem kötelező betartani max ajánlott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem. Erről nem nyitok vitát. Rob ma nem alszik itthon- makacskodott apukám </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ezt nem teheted velem. Nem vagyok már kislány. Én és Rob döntjük el, hogy mit akarunk nem, pedig ti. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ebben az esetben nem. Sajnálom Rob de, ma nem maradhatsz itthon- közölte apám egyszerűen. Szúrós szemmel néztem Robra, hogy nehogy el merje fogadni apám döntését de, úgy tűnik ma mindenki, ellenem van. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szívem holnap találkozunk- hajolt hozzám egy pusziért, de én makacsul elhajoltam előle pedig minden vágyam az volt, hogy forró csókját érezzem ajkaimon. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szerbusz- köszöntem el tőle, majd mint egy sértődött díva az emeltre sétáltam. Még hallottam, ahogy elhajt kocsijával, amiért még jobban ideges lettem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Férfiak… Soha nem azt akarják, amit mi nők</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sehogy sem tudtam elaludni, pedig én próbálkoztam. Könyvet olvastam, meditáltam vagy éppen kellemes zenét hallgattam de az álom, csak azért sem jött a szememre. Csak azt nem értem miért nem aludhattunk együtt?! Oké, értem én a „szabályokat” de most jobb, hogy holnapra olyan karikásak lesznek a szemeim, hogy nincs az a sminkes, aki ezt eltünteti?! Hát nem hiszem… </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Úgy tizenegy felé lehetett, mikor valami furcsa zajra lettem figyelmes. Először azt hittem hallucinálok, de mikor Rob hangját hallottam meg az ablak felől már tudtam, hogy nem képzelődöm, Az ablakhoz rohantam és a lehető legkevesebb zajt keltve, nyitottam ki az ablakot. Legnagyobb megdöbbenésemre nem csak Rob hanem Tom is ott ácsorgott az eresz alatt. Hozzáteszem öltönyben. Őrjítően szexi volt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mit kerestek itt? Apám le fogja szedni a fejeteket - mondtam olyan halkan, amivel őt sem ébresztem fel, de még a fiúk is meghallják. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Megszöktetünk - vigyorogtak </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hogy micsoda?!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy inkább siess mielőtt apád felébredne és rájönne a piszkos tervemre. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem sokáig, mondhatni egy percig sem hezitáltam. Gyorsan felvettem mamuszomat majd kabátommal együtt a fiúkhoz rohantam. Szerencsére apám ebből semmit nem vett észre vagy egyszerűen csak feladta a harcot. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Őrült vagy Rob- csókoltam meg hevesen</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hé fiatalok ezt ne előttem, mert a végén még bűnbe visztek</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tom kuss!- motyogta szerelmem két csók között, aki csak jót kuncogott az egészen. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egy hatalmas limuzin várt ránk, aminek- nem nagy meglepetésemre- Tom volt a sofőrre. Csak azt sajnáltam, hogy egy egyszerű pizsama volt rajtam, míg a fiúkon elegáns öltöny. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szólhattál volna. Nézz rám, hogy nézek ki</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Akkor nem lett volna meglepetés- kacsintott - De ne aggódj úgy sem lesz rajtad sokáig </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Köszöntöm önöket. Ez itt a London Expressz járat, amely körbeviszi őket a város legszebb pontjain, bár gondolom ezt fölösleges elmondanom, mert úgy sem fognak belőle semmit látni- szólt hátra Tom aki igazi sofőr kalapban feszített- A pezsgő behűtve az eper a baloldalon az óvszer pedig Rob zsebében lapul, így már csak annyit mondhatok, hogy kellemes estét- húzta fel az utastért és a sofőrt elválasztó fekete vászont, mi pedig újra egymás ajkaiba gabalyodtunk. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Először igyunk egy keveset</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én nem akarok Rob. Jelenleg nem a pezsgőre szomjazok, hanem rád- néztem rá a lehető legcsábosabban, amivel sikerült a kellő hatást elérnem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem érdekelt, hogy szabály szegünk át. Tulajdonképpen nem érdekelt semmi csak az, hogy szorosan tartson karjaiba. Érezni akartam őt. Érezni, ahogyan gyengéden végigsimít testem apró pontjain ezzel lángra borítva bőrömet. Érezni, ahogyan nyelvünk vad játékot űz egymással. Érezni, ahogy magáévá tesz. A zene dübörgött a limuzinban és csak halvány fények világítottak, ami még szenvedélyesebbé tette a pillanatot. Gyengéden simogattuk egymást és szépen lassan a ruha is lekerül rólunk, így meztelenül simultunk egymásnak. Csókunkat egy pillanatra sem szakítottuk meg, csak akkor, amikor Rob keze nőiességem vadul lüktető pontjára tapadt. Hangosan felsóhajtottam a kellemes érzéstől és még többet és többet akartam belőle. Alig kaptam levegőt, de mikor már nyelve is besegített hosszú ujjainak, úgy éreztem megfulladok, hogy ott helyben meghalok. Az orgazmus hamar lecsapott rám és tehetetlenül markoltam Rob hajába, aki ezután is folytatta édes kínzásomat. Minden pillanatát élveztem de neki is örömet akartam szerezni. Hajánál fogva kényszeríttetem hozzám, de ő ahelyett, hogy megadta volna magát ajkai nyakam vonalára tévedtek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Kérlek… Rob- nyüszítettem, de ő jót kuncogott rajtam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez az éjszaka a tiéd - suttogta érzékien a fülembe miközben magáévá tett. Egyszerre kiáltottunk fel az őrjítő érzéstől és percek telhettek el, mire teste mozgásnak indult. Minden egyes lökésével úgy éreztem a mennyekbe repít, de amit utána éreztem semmihez sem volt fogható. Nyakába kapaszkodva adtam át magam testem tűzijátékénak és éreztem, hogy Rob is ugyanígy tesz. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szeretlek- nyomott egy csókot ajkaimra majd újra és újra egymásnak estünk, nem törődve senkivel és semmivel. </div><div class="MsoNormal"><br />
<br />
Pipálgassatok léccciiii:D :)</div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-57929713800480994282011-01-09T20:43:00.001+01:002011-01-11T18:37:56.330+01:0051. fejezet<i>Itt vagyok egy kicsit megkésve :) Rengeteg dolog miatt nem tudtam gyorsabban részt hozni de ezt most nem szeretném részletezni :) Köszönöm annak a 6 embernek aki írt nekem :) Már sokszor mondtam de most elmondom még egyszer, hogy nagyon sokat jelent ez nekem! </i><br />
<i>Gondolom érzitek, hogy a történetnek hamarosan vége...de nyugi...még van vissza egy pár rész. Kb 10 de lehet kevesebb lehet több. Amit elterveztem azt megírom. Még ha ezzel újabb " vádnak" leszek kitéve:) A fejezet még nincs átnézve de amint Kitti megtette felteszem a kijavítottat! Szeretném ha többen írnátok mert már 50-en vagyunk de erőltetni úgy sem tudom:)</i><br />
<br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <div class="MsoNormal">Mikor magamhoz tértem, először azt sem tudtam, hol vagyok. A fejem fájt, a torkom pedig kiszáradt és valaki erősen szorított magához. Hallottam hangját, éreztem kellemes illatát. Tisztában voltam vele, hogy ki kell nyitnom szemeimet, de nagyon nehezen ment. <span> </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Végre magadhoz tértél- hallottam meg hangjában a megkönnyebbülést- Mindjárt a korházba érünk- mosolygott rám Rob. Nem voltam még teljesen tudatomnál, de azt tisztán és érthetően felfogtam, hogy kórházba, vagyis fehér köpenyes emberek közé akarnak vinni, amiért azonnal ellenkezni kezdtem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem akarok menni. Már jobban vagyok. Csak…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nincs csak Mandy- szakított félbe Rob - Biztos van valami oka, hogy elájultál. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Igen, de csak annyi, hogy túlságosan sokan voltak körülöttem, de kutya bajom. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Akkor is jobb lenne, ha látna egy orvos. Megnyugodnék- nézett rám azokkal a hatalmas szemeivel, aminek soha nem tudtam ellenállni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rendben, de ígérd meg, hogy nem fogsz akadékoskodni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Megígérem.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tényleg nem akadékoskodott, de ahogy láttam, ez igen csak nehezére esett. Az orvos, aki megnézett, nagyon figyelmes és kedves volt velem, foglalkozása ellenére is. Még a vérvétel sem fájt, pedig általában rosszul szoktam lenni ilyenkor. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az eredmények hamar megérkeztek, és már nem csak Rob, hanem én is megnyugodtam, hogy semmi bajom nincs, csupán a stressz hatására lettem rosszul. Persze kedves dokinak, azt muszáj volt hozzátennie, hogy sok pihenésre és nyugalomra van szükségem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Erről majd én gondoskodom - biztosította az orvost szerelmem, aki egy szúrós pillantást kapott jutalmul. <span> </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Soha nem szerettem, ha beteg vagyok és mivel most még az sem voltam, nagyon nehezemre esett a törődését elfogadni. Tudom, hogy ez is csak az bizonyítja, mennyire szeret engem, de mikor minden lépésemet figyeli, és már azért is rám szól, hogy ne mászkáljak annyit a házban, hamar dühbe gurulok. <span> </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rob nem vagyok halálos beteg. Nincs szükségem huszonnégyórás figyelemre - vitatkoztam vele</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Én csak a javadat akarom. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ha valóban ezt akarod, akkor nem hagynál az ágyban szenvedni, miközben te egész nap a telefonodon lógsz.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Sajnálom, de valakinek dolgoznia is kell- vágta hozzám.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szóval így állunk? Hát akkor kapd be - vágtam hozzá egy almát, amire hangosan feljajdult, én pedig fogtam magam, feltrappoltam az emeletre. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Jó, hogy nem azt mondja, ingyenélő vagyok- morogtam magamban, majd hangosan becsaptam magam után az ajtót.<span> </span>. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A laptopomat az ölembe vettem, majd a keresőbe beírtam, hogy gyors állást keresek. Nem akartam vele kiszúrni, de nagyon megbántott, főleg úgy, hogy én fizetem a rezsit és a kaját is, méghozzá a saját, félretett pénzemből. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Fiatal, csinos, önmagára igényes táncoslányokat keresünk London egyik legigényesebb szórakozóhelyén, korrekt fizetéssel.</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ez tökéletes lesz- gondoltam magamban, majd tárcsáztam a honlapon megadott telefonszámot. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Haló én Lola Glaudini vagyok - hazudtam egy éppen kitalált nevet, hiszen nem akartam saját magamat lebuktatni - A táncosnői állásra jelentkeznék. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ó nagyon örülök. Az lenne a legjobb, ha már ma délután bejönne hozzánk, hogy megnézzem, hogy tud táncolni. Ráér?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát hogyne?! Mikor mehetek?- lelkesedtem fel. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Akár már most. Én itt vagyok. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Akkor nemsokára ott leszek. Viszlát - köszöntem el annak ellenére, hogy eszem ágában sem volt elmenni, de ha már lúd, legyen kövér- gondoltam magamban. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A gardróbba megkerestem a lehető legkihívóbb ruhadarabot, majd egy kevés sminket dobtam fel magamra, a nagyobb hatás elérés érdekében. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Magabiztosan sétáltam le a lépcsőn, és amint Rob meghallotta cipőm kopogását, rám nézett. Pontosan azt láttam szemeiben, amit akartam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nagyon dögös vagy- simított végig fenekemen, mire majdnem elgyengültem de, nem akartam a szerepemből kiesni, ezért ellöktem magamtól. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Már van munkám, így nem kell egy ingyenélő nőt eltartanod - vágtam hozzá.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ne haragudj szívem. Nem akartalak megbántani, tudod, hogy szívesen eltartalak, ha kell. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Először is- fordultam felé – Nem kell eltartanod, mert van pénzem. Másodszor, ha annyira zavar, hogy nincs főállásba munkám, hát akkor most megnyugodhatsz.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>És ha szabad kérdeznem miért is?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mert felvettek egy helyi klubba táncos lánynak.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hogy micsoda?- döbbent le teljesen- Ugye ezt nem gondoltad komolyan?! - háborodott fel</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>De a lehető legkomolyabban gondoltam- válaszoltam keményen. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Csak nem képzeled, hogy engedni fogom, hogy egy bárban táncikálj idegen pasik előtt?- ragadta meg csuklómat- Főleg ilyen göncben?- nézett végig rajtam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Miért mi a bajod vele? Szerintem nagyon dögös.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Pont ez a baj. Teljesen megőrjítesz – hajolt hozzám egy csókért. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rob ebből már nem húzod ki magad. Akkor is elmegyek arra az interjúra. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát pedig nem fogsz - lépett az ajtóhoz, majd egyszerűen bezárta, a kulcsot pedig a zsebébe rakta. Időm sem volt cselekedni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Most meg be akarsz zárni?- tettem kezeimet csípőre, ő meg mintha mi sem történt volna, a kanapéra ült és bekapcsolta a tévét. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rob, add vissza a kulcsot - álltam elé </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem adom, és azt sem fogom hagyni, hogy dolgozz, főleg nem ilyen helyen. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Az előbb még az volt a bajod, hogy ingyenélő vagyok.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Soha nem volt ez bajom - rántott az ölébe - Nem is gondoltam komolyan.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Aha persze – durcáskodtam tovább. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretsz? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem- hazudtam mire combom belsejét kezdte simogatni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretsz? - kérdezte újra. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ig… Nem – hazudtam újra, de már tudtam, hogy nem bírom sokáig.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ugye most már szeretsz?- simított végig leggyengébb pontomon, mire kénytelen voltam megadni magam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rettenetesen- kaptam ajkai után, majd ott a kanapén estünk egymásnak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem mentem el az interjúra, nem azért mert Rob „megtiltotta”, hanem mert én sem gondoltam komolyan ezt az állást, csak egy kicsit meg akartam viccelni szerelmemet. Ami sikerült is. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Másnap hivatalosak voltunk a Pattinson családhoz vacsorára, ami miatt egy kicsit izgatott voltam, mert tudtam, hogy most jelentjük be hivatalosan eljegyzésünket. Még a kocsiban is végig Rob kezét szorongattam, aki szegény alig tudott így a vezetésre koncentrálni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Izgatottan sétáltunk be a hatalmas családi házba, ahol nem várt meglepetés ért. Értetlenül néztem körbe, ugyanis nem csak Rob családja, hanem apukám, bátyám és Lindsay és az asztal körül voltak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Meglepetés- kiáltották egyszerre, de én még mindig nem jutottam szóhoz. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Én szerveztem meg az egészet- tette fel a kezét Rob egyik nővére - Remélem, örülsz neki Mandy.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ez csodálatos én annyira örülök nektek- rohantam hozzá, először apukámhoz, majd testvéremhez. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nagyon hiányoztál hugicám. Mostanában alig hívsz minket - panaszkodott a bátyám. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ne haragudj. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Semmi baj. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát engem már meg sem ismersz?!- „kérte” ki magának Lindsay, aki <span> </span>utolsó találkozásunk óta egy kicsit kigömbölyödött, de természetesen ezt nem jegyeztem meg neki. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Dehogynem, csak annyira meg vagyok lepődve, hiszen abszolút nem számítottam rátok - néztem körbe, és csupa mosolygós szempár nézett rám. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Srácok kész a vacsora. Üljetek le- szólt ki a konyhából Clare, mire mindenki elfoglalta helyét. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nos, először szeretnénk valamit mondani - állt fel Rob mire ez egész ebédlőben síri csend lett, én pedig lassan pirulni kezdtem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Jajj öcsikém csak nem egy új szerep? - vigyorogtak a lányok. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem ez most egészen más - túrt zavarában hajába- Sokáig úgy gondoltam, hogy soha nem találom meg az igazit. Azt a nőt, akit igazán szeretni tudok, aki nemcsak a hülyeségeimet, hanem az állandó figyelmet is elviselni. Hát egyet biztosan megtanultam az utóbbi időben. Sohase mondd, hogy soha – vigyorgott <span> </span>én pedig már alig láttam ki könnyeim miatt- Szeretem Mandy-t és úgy érzem az egész életemet vele akarom leélni, hogy vele akarok megöregedni, hogy nála jobban senki sem ismer és akit a legjobban szeretek. Anya apa - nézett szüleire, ugyanis csak ők nem tudtak az eljegyzésről - Nemsokára összeházasodunk. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Kisfiam én annyira boldog vagyok- ölelte át egy szem fiát az apja, miközben ő is könnyeit törölgette. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Annyira meghitt és csodálatos volt ez a pillanat, hogy biztos vagyok benne, hogy ezt soha nem fogom elfelejteni. Csak egyet sajnáltam. Anyu ismét nem lehet velem.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretlek kislányom- hallottam meg apukám hangját, aki valószínűleg ugyanarra gondolt, mint én - Biztos vagyok benne, hogy anyád is büszke rád. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tudom apa - borultam karjaiba. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Gratulálok hugica - kocogtatta meg a vállam, testvérem majd szépen sorjában mindenki. Szem nem maradt szárazon a mai este. Mindenki sírt, de csak is örömében. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ha már itt tartunk, remélem, te leszel a keresztanya - kotyogta ki bátyám a vacsora közepén, mire még levegőt is elfelejtett mindenki venni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Kösz Ryan - hallottam meg Rob hangját. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Gyereketek lesz?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nézd hugi, tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom és sajnálom, hogy ilyen kotnyeles vagyok, de igen. Kisbabát várunk - mosolygott szerelmére, én még sem tudtam. <span> </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát ez csodálatos- kiáltott fel Victoria, mire mindenki a boldog kismamát és kispapát ugrálta körül. Nem sajnáltam tőlük, mégis irigy voltam, és fájt. Nagyon fájt, mert tudtam, hogy én soha nem lehetek terhes, hogy én soha nem szülhetek gyermeket. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Egy pillanat. Csak kimegyek a mosdóba - kértem bocsánatot mindenkitől és a lehető leggyorsabban a mosdóba futottam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6aJfeteP3n1EFKO4henPApctumUjNoorDmQ0NzdwmWUL0axwNicLzDDyY3R7ZpIVtZcyaGt3OD-xy9qAYUZWd8eTm9pauBnDOZ3pgsATxdE2PXvWGzkJcKf0q5272oVURvg6lqI38sh_W/s1600/10063275.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6aJfeteP3n1EFKO4henPApctumUjNoorDmQ0NzdwmWUL0axwNicLzDDyY3R7ZpIVtZcyaGt3OD-xy9qAYUZWd8eTm9pauBnDOZ3pgsATxdE2PXvWGzkJcKf0q5272oVURvg6lqI38sh_W/s1600/10063275.JPG" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"> Kb ilyen ruhát viselt Mandy mikor megviccelte Robot</div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-70928951811404164242010-12-30T17:36:00.002+01:002010-12-30T18:11:58.244+01:00Szilveszter és infó<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnrhL9Yb1r315G506l24SrbvgqtbYfadhYxpTobZFvmEvJiCG3u-2T62hI2RE65ketpbjsrmLvs8XmWb7SH75ud9029nIyhjTEimlJeKfXTBcebxo5qHMFdn4InXJqQ-UGI_Vygw2AVYne/s1600/Happy_New_Year_2011_wwwhqimagecom_9999846.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnrhL9Yb1r315G506l24SrbvgqtbYfadhYxpTobZFvmEvJiCG3u-2T62hI2RE65ketpbjsrmLvs8XmWb7SH75ud9029nIyhjTEimlJeKfXTBcebxo5qHMFdn4InXJqQ-UGI_Vygw2AVYne/s320/Happy_New_Year_2011_wwwhqimagecom_9999846.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<br />
<br />
Mindenkinek Boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok:) Remélem 2011-ben is velem tartotok :)<br />
<br />
<br />
<br />
A másik dolog pedig, hogy újra elérhető mindenkinek számára a blog. Erre azért volt szükség mert többen jelezték nekem, hogy még meghívóval sem tudnak belépni. Nem akartam velük kiszúrni ezért nyitottam meg az oldalt. Senki e-mail címével nem fogok visszaélni ezt szeretném leszögezni.<br />
Pusz<br />
KimKimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-42684915310818593472010-12-30T17:19:00.001+01:002010-12-30T17:32:36.266+01:0050.fejezet<div class="MsoNormal">50. rész...juppíííí :) Soha nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok és legfőképpen, hogy ennyien szeretni fogtok :) Nagyon de nagyon jól esik és el nem tudom mondani milyen érzés. Remélem a fejezetekkel ha csak egy kicsit is de meg tudom hálálni nektek:)</div><div class="MsoNormal">ami még inkább meglepett az, hogy mennyi kommentet kaptam az előző fejezethez. Régen nem kaptam már ennyit és ez most nagyon jól esett. Mindig jól esik:D De most, hogy hullámvölgybe kerültem még inkább:) </div><div class="MsoNormal">Pusz</div><div class="MsoNormal">Kim</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Soha nem voltam oda a szülinapokért, mert nem szeretek a középpontban lenni, ilyenkor pedig mindenki téged figyel. Várják, hogy örömmel fogadd a legcikisebb ajándékokat is és hogy mindenkivel kedves és mosolygós legyél. Egészen eddig, hiszen a tegnapi nap az elírhatatlan volt. Ez volt a legszebb, legromantikusabb szülinapom. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Előbb ébredtem, mint Rob de nem bántam, hiszen addig is őt nézhettem. Halkan szuszogott, néha még motyogott is valamit, de nem értettem. Hajába fúrtam kezeimet miközben egy gyengéd puszit nyomtam homlokára. Azonnal reagált közeledésemre. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jó reggelt- motyogta halkan, majd egy Istenien finom csókkal jutalmazott meg. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Te még ilyen kómásan is fürge vagy?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát melletted muszáj annak lennem- csókolt tovább. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Gonosz vagy tudsz róla?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én?- nézett rám azzal az ártatlan szemeivel- Én soha nem vagyok gonosz</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah persze én meg a Pápa vagyok</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Az nem jó- rúgta arrébb a takarót, hogy még jobban hozzám férhessen- A Pápa egy öreg csúnya bácsi, te pedig ennek a szöges ellentéte vagy- simogatta nyakamat majd dekoltázsomat végül…..egészen addig még a gyomrom hangos korgásba nem kezdett. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azt hiszem itt az ideje, hogy reggelizzünk- húzott magával legalább is próbált, mert én az éhség ellenére sem szándékoztam kikelni az ágyból. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ne legyél már Edward, majd eszünk később. Kérlek- néztem rá hatalmas boci szemekkel. Tudtam, hogy ezzel megnyertem a képzeletbeli csatát. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Dél körül lehetett már, mikor kikászálódtunk az ágyból. Míg én fürödtem addig Rob rendelt nekünk valami finomat. Már tényleg nagyon éhes voltam.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A víz megállíthatatlanul csobogott testemre és vártam, hogy mikor ébredek fel ebből a gyönyörű álomból, mert biztos voltam benne, hogy csak a képzeletem játszik velem. De nem ébredtem fel, minden valóság volt. A meglepetés a zenekar az eljegyzés a gyűrű minden. Még most is könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy anyám ékszerét viselem, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy ilyen ajándékot tartogat számomra. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nagyon hiányzik, főleg most, hogy férjhez megyek. Mint minden kislány, én is arról álmodoztam gyermekkoromban, hogy ezeket a pillanatokat az anyukámmal fogom megosztani. </div><div class="MsoNormal">Sajnos ez-az álom beteljesületlen marad, mégis biztos vagyok benne, hogy lélekben velem lesz azon a napon. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A finom ebéd után úgy döntöttünk, hogy úszunk egy kicsit a kastély egyik tágas medencéjében. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob én nem hoztam fürdőruhát - sőt tulajdonképpen semmit, jutott eszembe. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ne aggódj szerelmem- ölelt át hátulról- az előszobába van a bőröndöd. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ki csomagolt be nekem?- fordultam felé.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Remélem azért nem Tom hiszen tudod neki milyen piszkos fantáziája van. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Azt hiszed hagynám, hogy a barátnőm fehérneműs szekrényébe kotorásszon?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Csak remélem, hogy nem- loptam tőle egy újabb csókot. Nagy volt a kísértés de most jobban csábított a medence. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ahogy Rob mondta valóban az előszobában volt a hatalmas kék bőröndöm, amiben szinte csak fehérneműk voltak. Már kezdtem azt hinni, hogy én bolondultam meg mikor a bőröndöm alján egy levelet találtam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Vettem neked egy párat remélem nem haragszol meg.</i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Üdv Kristen. </i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Persze, hogy nem haragudtam meg bár kicsit szokatlannak találtam, hogy ő vesz nekem ilyen szexi fehérneműket. Biztos Rob tett neki valamilyen célzást esetleg ő maga kért. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Szívem- kiáltottam fel</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mi a baj? Rossz a méret?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem. Csak meg tudod magyarázni ezeket- emeltem fel a halom bugyit és melltartót</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én erről nem tudok semmit- védekezett rögtön ám már ismertem annyira, hogy tudjam az ő keze is benne van ebben.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hát ha nem mondod el az igazat akkor kénytelen leszek kidobni ezeket- indultam el a kuka felé ám Rob rögtön felkiáltott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nehogy kidobd. Szerintem jól néznek ki - nézegette meg ő is közelebbről </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ha jó leszel talán fel is húzom az egyiket- hagytam magára majd felhúztam az egyik piros fürdőruhát. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szerencsére a medencében egy pár sem tartózkodott- bár van sejtésem, hogy miért illetve ki miatt- de nem bántam, hiszen így nyugodtan tudtuk egymás társaságát élvezni, kíváncsi szemek nélkül. Simogattuk csókoltuk egymást néha „vadabb területeket” is érintve mégsem figyelt ránk senki. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mikor akarsz hozzám jönni?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Amikor csak akarod - ültem ölébe. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Akár most is?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Akár most is- tudtam, hogy nem gondolja komolyan, mégis bármikor képes lettem volna hozzámenni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mi lenne, ha forgatás után lenne?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Az csak két hónap!- rémültem meg, hiszen ennyi idő alatt nem lehet megszervezni egy esküvőt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudom, de én nem szeretnék nagy lagzik. Az a lényeg, hogy te és én ott legyünk. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem akarlak elkeseríteni, de az apám megölne, ha nem ő kísérhetne engem az oltárhoz. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ahogy anyám is- mosolyodott el- Felőlem, lehet hatalmas lagzink, ha ezt akarod, ha ez az álmod. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob én nem akarok több száz vendéget, csak pár barátot, ismerőst és nem utolsó sorban családtagjainkat - néztem rá komolyan.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én is pontosan erre vágyom, bár anyám az agyadra fog menni- csókolt meg. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem baj. Legfeljebb egy bolond nőt fogsz elvenni</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>El kell, hogy keserítselek, mert már az vagy. Egy bolond, szeszélyes nő- hajolt hozzám közelebb. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Este természetesen felvettem az egyik fekete fehérneműt, bár kicsit kellemetlenül éreztem magam, hiszen nem voltam hozzászokva az ilyen darabokhoz. Mikor azonban besétáltam a szobába biztos voltam benne, hogy nem választottam rosszul. Rob egy pillanat alatt megragadott és a puha ágyra fektetve simogatta le rólam az össze ruhadarabot, végigcsókolva egész testemet. Felejthetetlen estével ajándékozott meg. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Másnap a hosszú éjszaka után éles telefoncsörgésre ébredtem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob ez a tiéd lesz- böktem oldalba de csak nem akarta felkelni. Idegesen trappoltam el a szoba végébe és vettem fel a telefont. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Haló- szóltam bele álmosan. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy te vagy az?- hallottam meg Steph hangját. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Igen. Mi a baj? Még nagyon korán van- pillantottam az órára. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudod, de van egy kis probléma. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mi az?- kaptam fel a fejem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Először is gratulálok az eljegyzéshez- kezdett bele- De valahogyan a sajtó tudomást szerzett erről és most a kastély előtt tolonganak és várják a híreket. Nemsokára odaérek, de addig kérlek maradjatok a szobában, még ki se nézzetek. Rendben?- hadarta le. Köpni, nyelni nem tudtam és teljesen elszomorított a tudat, hogy a piócák életem legszebb pillanatait akarják meghiúsítani. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rendben- feleltem halkan majd lecsaptam a telefont. Teljesen megsemmisülve ültem a székben. Abszolút nem számítottam erre és nem voltam benne biztos, hogy készen állok ekkora nyilvánosságra. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ki keresett?- hallottam meg Rob hangját. Még válaszolni sem volt kedvem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mi történt?- kérdezte újra majd éreztem, hogy erős karok érintik meg vállaimat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Steph volt és közölte, hogy nem mehetünk ki a szobából, mert paparazzik hada lepte el a kastélyt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hallottam, ahogy hangosan kifújja a levegőt és az ablakhoz sétál. Csak kicsit húzta el a piros függöny, máris éles kattogásokat hallottam lentről. Kedvem lett volna zokogni, de valamiért egy könnycsepp sem hullt ki szemeimből. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem lesz semmi baj - szorította meg a kezem Rob- Kérlek ne hagyjuk, hogy ez elrontson mindent- csókolta meg fejem búbját. Igaza volt, nem fogom hagyni, hogy ilyen kis senkik tönkretegyék életem legszebb napjait. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Sajnálom én csak megrémültem- öleltem át szorosan. Közelsége, most az eddiginél is fontosabb volt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Steph egy óra múlva érkezett meg. Már nagyon ideges de leginkább szomorú voltam a kialakult helyzetért. Rob és Steph próbáltak valami elfogadható ötletet találni, legjobbnak mégis az elutazás bizonyult. Nem akartam elmenni, ahogy Rob sem, de nem ellenkeztem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szomorúan pakoltuk össze holminkat miközben egy szót sem szóltunk egymásnak. Nem haragudhattam rá, hiszen nem ő tehet a piócákról, mégis jól esett volna, ha legalább egy öleléssel próbál vigasztalni.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Sajnálom Mandy- kért bocsánatot Steph. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem te tehetsz róla. Csak azt nem értem, hogy találtak ránk ezek a férgek- szűrtem a fogaim közé. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>A hotel egyik dolgozója volt a ludas, de ígérem, hogy őt is elintézem- vígasztalt- Nah és nem mutatod meg a gyűrűdet? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Dehogynem- boldogan nyújtottam ki kezemet és büszkén mutattam meg neki</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ez meseszép. Rob kitett magért. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Igazából ez anyukám gyűrűje</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tényleg? Akkor biztos nagyon örültél neki</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután végeztünk a pakolással kézen fogva sétáltunk ki a folyosóra, ahol a többi vendég érdekes nézett végig rajtunk. Legszívesebben beszóltam volna nekik de lenyeltem haragomat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mindketten felvettük szemüvegünket, még kapucnit is húztunk fejünkre, mikor a piócák közé vetettük magunkat. Hangosan kiabáltak fülünkben mindenféle ostoba kérdéssel bombázva minket. Valóban megkérte a kezét? A hölgy állapotos azért veszi el? És mi lesz Kristennel? Hangoztak el a kérdések, de természetesen egyikre sem válaszoltunk. </div><div class="MsoNormal">Az egyik oldalról Rob húzott a kocsi a másik oldalról pedig az ismeretlen testőr miközben a fotósok egyre jobban közeledtek felém. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ki akartam innen törni és elmenni messzire, oda ahol senki nem talál meg minket, de úgy éreztem, innen nincs kiút. Kétségbeesetten szorítottam Rob kezét miközben a fejem már iszonyatosan zúgott és szédülni is kezdtem. Szólni akartam, hogy egy kicsit álljunk meg, de erőm sem volt hozzá. Becsuktam szemeimet és igyekeztem ébren maradni, de éreztem, hogy lábaim felmondják a szolgálatot. </div><div class="MsoNormal"><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqL7JFNvuS9HrinTcTh1S-iHv67AakTAz-KEZ8BaAGhBkfJ6cAnvOkki5PsYLMAD4r5UwveddXNhx5ILKVU_pQkpP-32VDTDGUHHNMtAOLDbvKrw7jAU25PmGGmijapW6o93TixJlRg9Ni/s1600/3-diamond-vintage-engagement-ring.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqL7JFNvuS9HrinTcTh1S-iHv67AakTAz-KEZ8BaAGhBkfJ6cAnvOkki5PsYLMAD4r5UwveddXNhx5ILKVU_pQkpP-32VDTDGUHHNMtAOLDbvKrw7jAU25PmGGmijapW6o93TixJlRg9Ni/s320/3-diamond-vintage-engagement-ring.jpg" width="320" /></a></div><br />
</div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-72580860138077140862010-12-24T10:35:00.000+01:002010-12-24T10:35:47.773+01:0049. fejezet+ Boldog Karácsonyt<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Én ezzel a képpel és fejezettel szeretnék nektek, olvasóimnak Békés Boldog karácsonyt kívánni:) </div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Szeretlek titeket :)</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCcRe0GuZxY8YRH3ace04w-4_gt9UPOlQofgsAQ3u5I6Y5Qv1tnWylZy9wf_mFj6EAnQvSfpXLXNA7GLgZC1tEHebJsIvbgIezN-c1fJhGtbQzPzHWk0McB10L9YS33U09vD-hkfanOHaN/s1600/pagesoha+se+mond.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCcRe0GuZxY8YRH3ace04w-4_gt9UPOlQofgsAQ3u5I6Y5Qv1tnWylZy9wf_mFj6EAnQvSfpXLXNA7GLgZC1tEHebJsIvbgIezN-c1fJhGtbQzPzHWk0McB10L9YS33U09vD-hkfanOHaN/s320/pagesoha+se+mond.jpg" width="320" /></a></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=nmGSHZYZ74c">Egy kis ajánló:)</a> </div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">A szívem abban a pillanatban megszűnt dobogni.</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Öltönye zsebéből egy fekete dobozt húzott ki miközben a zenekar is lélegzetvisszafojtva várta a folytatást. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mandy- szólalt meg Rob majd egyik kezemet tenyerébe simította - azt hiszem elfelejtettem a szövegemet- mosolyodott el, ami az én arcomra és boldogságot csalt- de azért megpróbálkozom rendesen elmondani, amit akartam- folytatta, majd a zene intésre elhalkult- Mikor először beléptél az életembe, már akkor tudtam, hogy sokat fogsz jelenteni nekem. Persze akkor még nem sejtettem mennyire, hiszen remélni sem mertem, hogy ilyen nő mint te, elvisel, szeret majd engem. Szeretlek- csuklott el a hangja, miközben próbáltam könnyes szemeim mögül kilátni- És melletted akarom leélni az egész életemet. Azt akarom, hogy mikor megöregszünk egy karosszékben ülve, nézzük, ahogy az unokáink körülöttünk szaladgálnak. Tudom, hogy nehéz engem elviselni, én mégis arra kérlek, hogy éld le velem az életedet - szorította meg kezemet, majd kinyitotta a dobozka tetejét, amiben egy hatalmas gyűrű lapult- Mandy Moore ígérem, hogy szeretni és tisztelni foglak, míg a halál el nem választ, cserében én csak annyit kérek, hogy légy a feleségem</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A szavak, mint egy expressz vonat, úgy söpörtek végig fejemben és próbáltam gondolataimat összeszedni, miközben úgy éreztem, mindjárt elájulok. </div><div class="MsoNormal">Kétségem sem volt a válasz felől, hiszen tudtam, mit akarok. Csakis őt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Könnyeimet letöröltem majd Rob szemeibe néztem és mondtam ki az életem egyik legfontosabb szavát. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Igen. Feleségül megyek hozzád.<span> </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Legszívesebben azonnal a nyakába ugrottam volna, de Rob megkövült arccal figyelt még mindig, majd egy pillanat múlva hatalmas fülig érő mosollyal pattant fel a földről. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Biztos?- kérdezte újra</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Soha életemben nem voltam még ennyire biztos valamiben, mint ebben. Erre vártam már hónapok óta- vallottam be. Hiába minden veszekedés, fájdalom, már akkor tudtam, hogy hozzá akarok menni, mikor összeköltöztünk. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek- ismételgette, majd apró dobozkából kivette a legszebb gyűrűt amit csak valaha láttam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mandy ígérem, tiszta szívemből, hogy a lehető legjobb férjed leszek és soha de soha nem foglak elhagyni- húzta fel ujjamra, majd egy forró szerelmes csókolt lehet ajkaimra. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A pincérek - akiket eddig észre sem vettem- tapsolni kezdtek a zenekar, pedig ismerős dallamot kezdett játszani. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szabad egy táncra?- kért fel én pedig örömmel mondtam ismét igent. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Persze, vőlegényem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Azt hiszem soha nem voltam még ennyire boldog. Soha de soha és ami a legfurcsább, hogy soha nem gondoltam volna, hogy így ilyen őszinte szerelmet fogok érezni egy férfi iránt. </div><div class="MsoNormal">A zene magával ragadott, pedig csak halkan szólt miközben elmerültem gyönyörű szemeiben. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Legszívesebben elordítanám az egész világnak milyen boldog vagyok- motyogtam halkan</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Milyen érzés menyasszonynak lenni?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>A legnagyszerűbb érzés. És ez a gyűrű- néztem rá- Meseszép. Biztos egy vagyon volt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Egy fillért nem költöttem rá- nézett rám ártatlanul- Tudod, szerettem volna a hagyományokat betartani ezért mikor az államokban voltam beszéltem apukáddal- vallotta be. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tényleg?- döbbentem le, hiszen erre abszolút nem számítottam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tényleg. Apukád nagyon jó fej, bár azt mondta, ha még egyszer bántani merlek, akkor vadászpuskával fog megkergetni- nevettünk mindketten. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Értem, de még mindig nem kaptam választ arra, hogy ha egy fillért nem költöttél erre a hatalmas gyűrűre, akkor mégis honnan szerezted? Talán bankot raboltál?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Dehogyis- húzott magával az asztalhoz, majd „segített” leülni- anyukád gyűrűje van rajtad - vallotta be.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ezt én nem értem. Hiszen én soha nem láttam ezt a gyűrűt és anyu sem mesélt róla soha- néztem rá értetlenül, miközben éreztem könnyek újra gyűlni kezdenek szememben. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Van itt még valami- húzott elő öltönyéből egy fehér borítékot majd az asztalon hozzám csúsztatta- Bontsd ki- bátorított. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Remegő kézzel nyúltam a boríték után, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy mi lapul benne egészen addig még olvasni nem kezdtem a levelet. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Szia drágám. </i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Tudom, hogy megígértem neked, hogy veled leszek mikor férjhez mész, de sajnos ezt az ígéretet már nem tudom betartani. De ne hogy azt hidd innen fentről nem látlak téged, mert minden pillanatban téged leslek. </i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Nagyon büszke vagyok rád és tudom, hogy most te vagy a világon a legboldogabb, ahogyan én is, hiszen egy szem lányom hamarosan férjhez megy. </i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Annyi mindent szeretnék mondani még, de tudom, hogy úgy sem hallgatnál rám, hiszen te is olyan makacs, vagy mint az apád </i><i><span style="font-family: Wingdings;"><span>J</span></span></i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Egy dolgot azért mégis elmondok. Hallgass a szívedre! Lehet, hogy a nagyokosok azt mondják az eszünkre kell hallgatni, én mégis azt mondom, hogy az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha a szívére hallgat. </i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Sajnos én már nem vehetek neked nászajándékot, egy valamit, talán az utolsó örökségemet neked szeretném adni. A gyűrű, amit remélhetőleg már a kezeden viselsz, még nagyanyádé volt utána meg az enyém. Remélem, tetszik neked és büszkén fogod viselni egészen addig még a ti kicsi lányod hozzá nem megy valakihez.<span> </span></i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Drágám, szeress, élj és légy boldog. Más tanácsom nincs, mert biztos vagyok benne, hogy tudod, mit kell tenned. </i></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Örökké szeretni és vigyázni fogok rád. </i></div><div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i>Anya</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Kapkodtam a levegő után miközben könnyeim már patakokban folytak. Észre sem vettem mikor Rob az ölébe vont és nyugtatni próbált. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sorra olvastam vissza anyám levelét - amire nem is számítottam- de el nem tudom mondani milyen érzés. Ez a nap nem is lehetne szebb. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Annyira köszönöm Rob- öleltem át szorosan- Te tudtál erről?- mutattam a levélre. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Apukádtól kaptam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>El sem hiszem. Annyira hiányzik Rob- szipogtam hangosan. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretlek és én megígérem, hogy mindig melletted leszek</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Megígéred?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Persze, hogy meg- nevetett fel- Ha akarnál, sem tudnál tőlem megszabadulni-, simogatta hátamat gyengéden. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem megyünk haza?- kérdeztem, mert szerettem volna vele kettesben maradni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>És mi lenne, ha az éjszakát itt töltenénk?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Bárhol aludnék veled, akár a híd alatt is- vallottam be</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát azért remélem nem csak alvást terveztél ma estére- motyogta halkan fülembe. Nekem is már nagyon hiányzott, <i>ügy </i>is, így abszolút nem volt ellenemre ötlete. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Akkor menjük - húztam magammal. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Amint a lakosztályba értünk szerelmem rögtön csókolni kezdett. Sok időt töltöttünk külön ezért azt hittem vadul fog nekem esni, helyette azonban lassan és érzékien falta ajkaimat, miközben- feltételezem- a hálaszoba felé húzott minket. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Kívánlak - nyögte Rob a fülembe </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Akkor ne fogd vissza magad.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már majdnem a szobába értünk, mikor Rob a karjaiba kapott és a hatalmas franciaágyra fektetett. Égtem már a vágytól, hiszen csókjai még mindig szikrát lobbantottak testemben. </div><div class="MsoNormal">Az öltönyt és a vele együtt nyakkendőt a szoba másik végébe hajítottam, miközben Rob az én blúzom kikapcsolásával volt elfoglalva, de mikor azt megunta, egyszerűen csak letépte rólam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szerettem ezt az inget- gondoltam magamban egy pillanatra, azonban mikor keze nadrágom széléhez igyekezett, azt kívántam bárcsak a többi ruhadarabot is ilyen vehemensen tépné le rólam. </div><div class="MsoNormal">Imáim, úgy látszik meghallgatásra találtak, mert hamar lekerült rólam nadrág, vele együtt az aprócska bugyim is, amitől egy pillanatra kellemetlenül éreztem magam, hiszen Rob – hozzám képest- túl volt öltözve.</div><div class="MsoNormal">Ezért mielőtt bármit is tehetett volna velem - amitől elvesztem a fejem- a hátára fordítottam és csípőm kecses ringatózásával ingereltem tovább. Felsőtestét először végigcsókoltam majd övét egy ügyes mozdulattal kirántottam nadrágjából. Már rettenetesen vágytam rá, ezért alig tudtam visszafogni magam, főleg amikor kezeivel kebleimet kezdte simogatni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Annyira elvesztettem az irányítás, hogy Rob észrevétlenül fordított maga alá. Teljesen elmerültem zöld szemeibe és hírtelen az jutott eszembe, hogy mivel érdemeltem ki, hogy ilyen boldog legyek. </div><div class="MsoNormal">- Szeretlek Mandy- suttogta halkan majd egy lassú mozdulattal eggyé kapcsolta testünket. Hangosan felnyögtem a régóta várt érzéstől, majd kezünket összekulcsolva ringatóztunk a végtelenségig. </div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-46771496338391352032010-12-19T21:35:00.000+01:002010-12-19T21:35:10.342+01:0048. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <div class="MsoNormal"><b>Nem szeretnék semmit sem mondani, csak annyit, hogy <span style="color: red;">KÖSZÖNÖM </span></b></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután Rob az egész ágyon elterül- engem összenyomva - a horkolásról nem is beszélve, úgy döntöttem inkább a kanapén alszok ma éjszaka. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Alig aludtam valamit- de nem azért mert kényelmetlen volt- hanem mert <i>ő </i>járt a fejemben. Csak egy emelet választott el minket egymástól, mégis úgy éreztem hatalmas szakadék tátong köztünk. Szeretném, ha ez nem így lenne, ha megbíznék benne, mert szeretem</div><div class="MsoNormal">De mi van, ha a szerelem nem elég? Ha hiába mozgatunk meg minden követ? Nem tudom. Tényleg nem tudom. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Reggel kellemes simogatásra ébredtem. Álmosan kaptam az érintett területre, de amint megéreztem férfias kezeit arcomon, erősebben megszorítottam. Annyira hiányzott, az érintése az ölelése a hangja, mindene. Lassan nyitottam ki szemeimet - ami a kevés alvástól valószínűleg kétszeresére duzzadt – és ahogy vártam, Rob arcával találtam magam szemben. Halványan elmosolyodtam majd a tenyerébe csókoltam. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Jó reggelt- puszilt homlokon, azonnali szikrákat okozva ezzel testemben – Azt hittem csak álmodok, hogy itt vagy- folytatta</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát nem álmodtál, tényleg itt vagyok. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szólhattál volna, hogy jössz, mert akkor kimentem volna érted a reptérre. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Rob, tegnap volt a premiered, csak nem képzeled, hogy ilyenkor elrángatnálak? Különben is remekül elboldogultam, ne aggódj - nyugtattam meg.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egyikünk sem szólalt meg ezután. Tudtuk, hogy mondani kéne valamit, hogy lenne mit megbeszélnünk, mégsem éreztük a szavak szükségét. Tekintete, érintése mindent elárult. Elárulta, hogy mennyire fájdalmas volt neki ez-az egy hónap- vagy az is lehet, hogy a rengeteg pia tette meg a hatását- és ebből a tipikus Rob nézésből, tudtam, hogy éppen most emészti magát, az elkövetett hibáiért. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Éhes vagyok. Menjünk reggelizni- keltem fel öléből. Úgy éreztem, hogy ez a beszélgetés még várhat magára egy darabig</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A konyhaasztalon hatalmas szatyrok sorakoztak föl, amikben reménykedtem, hogy nem csak alkohol van. Kíváncsian lestem bele mindegyikbe és a rengeteg zöldség, gyümölcs, konzerv mellett az utolsóban végre megtaláltam a friss péksüteményeket. Hálásan mosolyogtam rá. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A felső polchoz nyúltam- hogy levegyek egy tányért - de valamiért olyan magason volt, hogy bármennyire is nyújtózkodtam nem értem el. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Francba - dühöngtem, mire Rob halkan felkuncogott. Már éppen készültem lecseszni, amiért kiröhög, mikor hírtelen mellettem termett. Túlságosan közel volt. Hangosan kapkodtam a levegőt, miközben a pult szélét kaparásztam. Akartam meg nem is. Csókolni meg nem is. Igazán érezni őt meg nem is. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tessék- nyújtotta felém a kistányért, csakhogy kezem annyira remegett, hogy képtelen voltam elvenni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Köszönöm- motyogtam halkan. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem akartam magam leleplezni - már eddig nem sikerült volna- ezért próbáltam vonásaimat visszarendezni és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Csendben, lefelé nézve majszoltam Isteni finom karamellás csigámat, miközben éreztem, hogy Rob folyamatosan engem figyel. Nem tudom miért, de úgy éreztem magam, mint egy első szerelmes tinédzser, aki nem mer a kiszemeltje szemébe nézni. Pedig erről szó sem volt. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mikor jöttél vissza?- szólalt meg Rob. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem tudom pontosan. Késett a gépem- vontam vállat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>El nem tudom mondani mennyire, hiányoztál. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Azt hiszem ezt a beszélgetést, halasszuk későbbre – álltam fel a székről, de Rob elállta az utamat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mikor, ha nem most? Úgy sem kerülhetjük egymást egész nap- nézett rám komolyan – Tudom, hogy sok mindent elrontottam, hogy én vagyok a legidiótább férfi a világon, amiért hagytalak elmenni, de szeretlek - vallotta be újra, mire szívem rögtön hevesebben kezdett verni- Ez-az egy hónap magam volt a pokol. Sokszor azt hittem utánad megyek, de mivel megkértél rá, nem tettem. De azt az egyet megígérhetem, hogy soha de soha többé nem eresztelek el</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hírtelen vallomásától nem csak torkom száradt ki nemcsak a szívem vert még hevesebben, hanem egyúttal kétségbe is estem. Fogalmam sincs, hogy miért, hiszen erre vártan már hetek óta, én mégis elbizonytalanodtam. Még mindig annyi kérdés kavargott bennem, hogy képtelen voltam a nyakába ugrani, bármennyire is szerettem volna. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretnék választ kapni, szeretném, ha egyszer igazán őszinte lennél- kezdtem bele nagy nehezen- Annyi mindent, nem mondtál még el nekem. Többek között, hogy az-az ultrahangos fotó mit keres nálad, hogy miért csaltál meg és ami a legfontosabb, hogy miért nem bízol meg bennem?! Ha ezekre nem tudsz nekem választ adni, nem biztos, hogy ennek a kapcsolatnak van jövője. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Gyere velem- ragadott meg, majd egészen a hálószobáig húzott. Az ágyra ültem, miközben ő az éjjeliszekrényből vette ki <i>azt</i> a bizonyos képet, ami többek között felborzolta a kedélyeket. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tudod ez a baba- mutatott a képre- Nagyon sokat jelentett számomra. Szerettem, imádtam az anyját. Vele akartam leélni az életemet. De mikor valami ostoba tanfolyamra beiratkozott, ahol megismerkedett egy férfival, akivel később lefeküdt, minden álmom szertefoszlott. Hónapok teltek el így, miközben én semmit nem tudtam róla, aztán egyik nap megtaláltam a fürdőszobában a terhességi tesztet és azt hazudta nekem, hogy enyém a baba. Nem sokkal később kiderült, hogy ez-az egész csak egy színjáték volt. Hazudott nekem, egész végig. Tudod mennyire összetörtem? Legszívesebben öngyilkos lettem volna - mondta, mire hideg rázta ki bőrömet. Már a gondolattól és rosszul voltam, hogy ő ne legyen velem- Utána mentem Amerikába színészkedni és lettem olyan amilyen. Nem vagyok rá büszke, de sajnos nem tudom visszafordítani az időt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Sajnálom - suttogtam. Látszott rajta mennyire nehezére esik erről beszélnie, akármilyen régen is történt. De egy kérdésem még maradt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mi történt a lánnyal?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Meghalt- rezzent össze. Hírtelen régi emlékképek kúsztak gondolataimba. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Mi történt köztetek?- kérdeztem Johntól </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Régi és fájdalmas ügy. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Gondolom nő van a dologban</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Pontosan </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Mi történt a kis Isa anyukájával- kérdeztem, miután elaltattuk a kislányt</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Szülés közben meghalt. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Sajnálom. Ne haragudj én nem akartalak megbántani- kértem rögtön bocsánatot. </i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><i>Semmi baj. Nem tudhattad. Már rég történt- mosolygott rám őszintén</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mandy jól vagy?- rázott vissza a valóságba Rob. Az ultrahangos képre pillantottam - amit még mindig kezében szorongatott. Minden lépés, tett összeállt fejemben. John, Isa, Rob, minden. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Miért nem mondtad el?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mit?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Azt, hogy Johnnal ezért vagytok rosszban, mert a gyereked- rajzoltam macskakörmöt a levegőben- valójában Isabella. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem tudom. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem tudod?- álltam fel az ágyról – Mi az, hogy nem tudod? A párod vagyok az Istenért. Ennyire nem bízol meg bennem?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem erről van szó- állt fel ő is</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Akkor miről? Arról, hogy soha nem tudsz igazat mondani? Hogy minden pillanatban hazugságokkal ámítasz? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Azért nem akartam, hogy megtudd, mert féltem, hogy esetleg félreértesz, hogy azt fogod majd hinni, hogy annakidején csak azért kezdtem ki veled, mert bosszút akartam állni rajta- jött hozzám közelebb, de mikor megakart érinteni egy lépést hátráltam tőle</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mert így szerinted nem fogom azt hinni?<span> </span>Nem fogom félreérteni a tetteidet? Az Istenért Rob, otthagytam érted a munkámat, az életemet, feladtam érted mindent, de te csak magaddal törődsz! </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretlek. Ezen semmi és senki nem változtat- húzott magához, majd ajkait az enyémre tapasztotta. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Időm sem volt ellenkezni, annyira váratlanul ért. Először nem csókoltam vissza, mert dühös voltam rá, aztán szikrák egyre nagyobb lángra gyújtották testemet, amivel felolvasztották jéghideg szívemet. Visszacsókoltam, mire éreztem, hogy halványan elmosolyodik. Lassan, érzékien játszottak egymással ajkaink, miközben kezével nyakam vonalát simogatta. Egy hónap böjt után végre szabadnak és boldognak éreztem magam. Mintha ez a csók minden problémát elűzött volna. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szeretlek, szeretlek, szeretlek…- ismételte el vagy még százszor. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Én is, de kérlek többé ne hagyj egyedül- borultam karjaiba annak ellenére, hogy most én voltam az aki magára hagyta. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Soha többé nem engedlek el!- szorított erősen magához- Ígérem, hogy megváltozok </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nekem nem az kell, hogy megváltozz illetve igen, de a legfontosabb, hogy bízz meg bennem. Szeretlek és minden problémát, együtt kell megoldanunk, nem pedig külön és önkényesen. Hogy akarsz így élni? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Sehogy- sütötte le szemeit</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Miért csaltál meg?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hidd el, hogy nem akartam és rettentően bánom, hogy megtettem, bár nem feküdtem le vele. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Köszi, de nem vagyok kíváncsi a részletekre - húzódtam el tőle - Lehet, hogy nem feküdtél le vele, de az én szememben már egy csók is megcsalásnak minősül</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Rob nem válaszolt. Ő is tudta, hogy tettére nincs mentség.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tudod, nagyon sokat gondolkodtam rólunk- törtem meg a csendet. - Mindent átgondoltam és az eszem hiába súgott mást, szívemet nem tudom meghazudtolni. Szeretlek Rob- sétáltam hozzá közelebb- Nem akarlak elhagyni. Szeretnék ennek a kapcsolatnak még egy esélyt adni</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem is tudom mit mondjak erre- ölelt újra magához</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Talán azt, hogy ígéred, soha többé nem nyúlsz a piához - mutattam rá az elmúlt hónap dőzsölésre- <span> </span>és hogy velem akarod leélni az életedet- folytattam</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mandy Moore, ígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy te legyél a legboldogabb nő a világon, mert az egész életedet velem fogod eltölteni- mosolyodott el Rob, majd egy édes csókkal pecsételte meg kibékülésünket. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Szerelem egy bonyolult érzés. Sokan nem tudják megmagyarázni, sokan soha nem élik át és vannak, akik tudomást sem vesznek róla. De én nem szeretnék egyik csoportba sem tartozni, mert pontosan tudom mi a szerelem. Van, hogy megremeg a lábam, amikor a szeretett férfit látom, a szívem pedig majd kiugrik a helyéről, a rózsaszín ködről már nem is beszélve. Az egész életemet vele szeretném leélni, a rengeteg gond ellenére, hiszen azok mindig vannak és lesznek, de a legfontosabb, hogy azokat együtt- kéz a kézben- oldjuk meg, mert a szerelem a házasság ettől igazi és meghamisítatlan. </i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mit írsz ilyen elmerülten?- rázott vissza gondolataimba Rob. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Csak a könyvemet, de nem tetszik, amit írok - csuktam le a laptopomat- Azt hiszem soha nem leszek elégedett magammal</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ne mondj ilyet. Biztos remek lesz. Még a Harry Potter köteteket is lepipálod majd- biztatott, én mégis a legrosszabb írónak éreztem magam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szerintem egy darabot sem fogok eladni. Olyan üres és semmilyen és ihletem sincs - bosszankodtam tovább. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ezen azt hiszem, tudok segíteni- puszilta meg szám sarkát, miközben kezei már combomon jártak. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát nem biztos, hogy ez sikerülni fog</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Majd meglátjuk- döntött az ágyra </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Teljesen ellazultam. Kezeimet az ágyra fektettem, szemeimet lecsuktam és élveztem, ahogy Rob kényeztet. Először egy finom masszázzsal kezdte, amitől sikerült majdnem elaludnom. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nah már kezd visszatérni az ihleted?- kérdezte, én persze nem az igazat válaszoltam neki. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Még nem. Úgy látszik nem vagy túl jó benne. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nah megállj te kis boszorka- fordított hátamra, majd lassan és izgatóan csókolta végig nyakamat, dekoltázsomat egészen a bugyim vonaláig</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Rob hamar megszabadított az utolsó ruhadarabtól miközben egy pillanatra sem hagyta abba bőröm csókolgatását. Vágytam rá, kívántam, de nem úgy, mint a cukorkát, hanem mint a levegőt, amely nélkül nem tudsz élni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem hagytam sokáig Rob kezében az irányítást, mert szerettem volna már őt is ruha nélkül látni, ezért mielőtt a hátára fordítottam volna, az ingét lecsúsztattam izmos vállairól és apró puszikkal borítottam be. Az övét kicsatoltam – célzás képen- így a nadrág is hamar lekerült róla. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sokan mondják, hogy a bizalom minden kapcsolat alapja, legyen az barátság, szerelem vagy szülő-gyermek kapcsolat. Hiszen mi lenne bizalom nélkül? Semmi. Nem mondanánk el félelmeinket, kétségeinket, sem vágyainkat vagy boldogságunkat, mert nem bízunk a másikba.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Két hónappal ezelőtt még azt mondtam volna, hogy a mi kapcsolatunkban nem létezik bizalom, de az utóbbi időben sok mindent megváltoztatott. A simogatósa, csókjai is ezt sugározzák felém és az ahogyan rám néz mindent elárul. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egy hónap ennyi idő telt el kibékülésünk óta. Ahogy mondtam sok minden megváltozott, de ami a legfontosabbak, hogy igazán boldogok vagyunk. Elfeledtünk minden sérelmet, csalódást és csak egymásra koncentráltunk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Robnak sajnos újra forgatnia kellett menni. Ugyan kérte, hogy menjek vele, ezúttal nem tartottam vele. Nem akartam még egy utazásba belevágni, hiszen könyvem egyre jobb ütembe haladt. Rob folyamatosan bíztatott, még akkor is mikor az egyik könyvkiadó visszautasított. Nem törtem össze, hiszen sejtettem, hogy elsőre nem nyílnak meg előttem a kapuk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Elnézést hölgyem mit parancsol?- zavart vissza gondolataimba az eladó. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Jajj ne haragudjon- kértem bocsánatot - Kicsit elkalandoztam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Semmi baj- mosolygott rám kedvesen- Látszik magácskán, hogy fülig szerelmes. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hmm- jöttem zavarba- Abból az almából, lenne szíves nekem adni- tereltem el a témát. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ma Rob szüleinél vacsorázom – többek között, azért mert ma van a szülinapom – úgy gondoltam, készítek valami finomat, hiszen nem illik üres kézzel vendégségbe menni. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután a vásárlásból- hatalmas szatyrokkal a kezemben- hazaértem, nekiálltam a kedvenc süteményem elkészítéséhez, ami nem volt más, mint az almás pite. Mindig is imádtam, hiszen anyám remekül csinálta, én pedig már évek óta nem ettem, ezért gondoltam úgy, hogy ezt készítem desszertnek.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A sütés után elmentem kicsinosítani magamat, hiszen a rám ragadt liszt és cukor, az almadarabokról nem is beszélve, nem túl esztétikus látvány. </div><div class="MsoNormal">Az egyik kedvenc fekete farmeromat és egy csinosabb blúzt választottam, amit még Rob egyik nővérétől kaptam névnapomra. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hihetetlen milyen gyorsan fogadtak be a családjukba, mintha évek óta ismernének. Nem voltak kétségeik, kérdéseik- vagy csak én nem tudok róla - hanem úgy fogadtak el, hogy vagyok. Többek között ezért szeretem és tisztelem őket ennyire. Clare pedig kicsit olyan, mintha az anyukám lenne. Amióta hazajöttünk nagyon sokat beszélgettünk az elvesztett kisbabánkról, Robról az érzéseimről. Neki is őszintén és nyíltan kimertem mondani érzéseimet, kétségeimet, amik bőven voltak. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A legnagyobb félelmem, a kisbabáról szóló kérdések voltak. Robbal nem igen beszélgettem erről, de sokszor észreveszem rajta, mennyire szeretne egy gyereket. Mindig elmosolyodik, ha kisgyermeket lát - pedig előtte simán átnézett rajtuk- és sokszor vannak olyan mondatai „hogy ha majd egyszer lesz gyerekünk” </div><div class="MsoNormal">Persze én is szeretnék kisbabát, de félek. Félek, hogy nem jön össze, ha mégis akkor nem fogom tudni megtartani. Rettegek ettől és azt hiszem még egy ilyen csapást nem bírnék elviselni. Clare azt tanácsolta, hogy adjak magamnak egy kis időt. Én akár ezer évet is adnék magamnak, de félek Rob nem várna rám ennyit </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tom vitt Rob szüleihez - mert én nem igazán tudok jól vezetni- de, mikor már vagy fél órát utaztunk sejtettem, hogy itt valami másról van szó.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tom hova megyünk?- próbáltam belőle kiszedni, de nem volt hajlandó válaszolni </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tom légy szíves- néztem rá ártatlanul, ám ez sem hatott meg </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Mandy kérlek, ne csináld ezt. Majd megtudod. Minden nő olyan kíváncsi, hogy az nem igaz. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát persze, hogy kíváncsi vagyok, hiszen biztos vagyok benne, hogy Rob szüleihez viszel</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Ez nem is igaz- kérte ki magának- Csak valamiért be kell ugranom. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Persze én meg a mikulás vagyok</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tényleg? Akkor valami jó cuccot hozzál jövőre, mert idén kaptam semmit- viccelődött. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Biztos rossz voltál</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem faggattam tovább, bár legszívesebben ezt tettem volna. Fogalmam sem volt merre tartunk. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Újabb tíz perc után, Tom egy gyönyörű szálloda – bár inkább hasonlított egy kastélyhoz- előtt parkolt le, majd szemeimet akaratom ellenére, kötötte be. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem láttam semmit és magas sarkú cipőmbe, pedig majdnem elestem, de Tomnak „hála” ez nem történt meg. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>A francba, mikor érünk már oda?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Nyugi, mindjárt- kuncogott hangosan, mire legszívesebben letéptem volna a kendőt, de senki meglepetését nem akartam elrontani. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tom meddig megyünk még?- kérdeztem újra, de ezúttal nem válaszolt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Tom… ne csináld ezt. Már nem bírom sokáig ebbe a cipőbe</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Itt vagy?- kérdeztem, bár keze még mindig enyémen pihent. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem sokkal később gyönyörű dallam ütötte meg füleimet a kendő, amely eddig vakságot okozott számomra, lekerült rólam. A szám is tátva maradt a látványtól, hiszen Tom helyett, Rob állt előttem (kiről eddig azt hittem, hogy az Államokban forgat) </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Szerelmem- szólalt meg Rob miközben én még próbáltam magam összeszedni- Boldog születésnapot- folytatta, majd egy hatalmas csokor vörös rózsát nyújtott felém. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Köszönöm… de hogy? És mikor? És…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>Sssss- hallgattatott el rövid csókjával - Várj egy picit- kérte tőlem, majd öltönye zsebébe nyúlt miközben fél térdre ereszkedett előttem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: center;">A szívem abban a pillanatban megszűnt dobogni. </div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-64513893942567635522010-12-17T16:52:00.003+01:002010-12-26T17:51:40.287+01:00Újabb közlemény vagyis az oldal sorsaTudom, hogy friss helyett megint "pampogok", de az hogy zároltattam a blogomat jelentős oka volt. Nem fogom nyilvánosságra hozni hogy miért, mert nem akarok (még egy) fölösleges vitát kelteni. Sajnálom, hogy az utóbbi időben az oldal nem a történetről szólt, hanem inkább a komikról, rólatok vagy rólam <b>Ígérem ezen változtatni fogok. </b><br />
<br />
<br />
A Blog megmarad, <b>de zárolva lesz. </b>Természetesen titeket <b>nem </b>foglak kizárni, mert aki kér meghívót az kap is. Nagyon sok erőt adtok nekem és bármit is gondolnak egy páran rólam, annyit nem ér meg az egész, hogy a blogot a levesbe dobjam.<br />
<br />
Tehát aki szeretné az én történetemet olvasni, az<b> írja meg nekem az e-mail címét December 24-ig</b> és rögtön küldöm neki a meghívót.<br />
A címeket leírhatjátok <b>ide</b> is vagy aki inkognitóban szeretne maradni a többiek előtt, az-az én <b>mail címemre</b> is küldheti<br />
<br />
A másik oldalamat nem fogom zároltatni, mert még csak most indult :D<br />
<br />
Köszönettel.<br />
KimKimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com35tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-2394395047058247302010-12-10T20:11:00.002+01:002010-12-10T20:11:39.899+01:0047.fejezet<div class="im"> * (Márai Sándor: Az igazi)<div> </div><div>Először azt hittem csak hallucinálok, viszont mikor a bejárati ajtót is nyitva találtam, furcsa érzésem lett.</div><div>Halkan nyitottam be a házba, mert sejtettem, hogy nem vagyok egyedül, és nem akartam magamra még jobban felhívni a figyelmet. Óvatosan lépkedtem a nappaliig, ahol viszont senkit sem találtam.</div><div> </div><div>Csalódott voltam, mert már kezdtem abban reménykedni, hogy Mandy hazajött. De nem. Már egy hónapja elment, és bár tudom hol van, sőt szinte naponta beszélünk, én mégsem mentem utána. Bármennyire is nehéz, én most az egyszer, tiszteletbe szeretném tartani a kérését.</div><div> </div><div>Aznap mikor elment, nagyon összetörtem. Nem sírtam, tulajdonképpen semmit sem csináltam, csak ültem egy helybe a szoba a közepén, és üres tekintettel meredtem előre.</div><div>Még Tom is átjött megnézni, én hozzá sem szóltam. Nem akartam senkivel sem beszélni, főleg nem vele.</div><div> </div><div>Mivel nem szándékoztam kijózanodni, ezért az általam kialakított bárpulthoz mentem, ahol rögtön a legkeményebb ital után nyúltam. Talán nem kéne ennyit innom, de nem érdekel. Anyám is mindig átjön leellenőrizni, mintha kisfiú lennék és nem tudnék magamról gondoskodni.</div><div> </div><div>- Szia Rob- szólalt meg valaki mögöttem, mire azonnal kiesett a kezemből az üveg, és hangos csattanással jelezte földre érését. Kíváncsian fordultam hátra, mert túlságosan is ismerős volt nekem a hangja.</div><div>- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem meg az első dolgot, ami az eszembe jutott.</div><div>- Beszélni szeretnék veled.</div><div>- Nekünk nincs miről beszélnünk. Tűnj el a lakásomból.</div><div> - Rob. Kérlek</div><div>- Nem Jessica. Takarodj, innen- mutattam az ajtó felé, de ő egy tapodtat sem mozdult. Kezdtem nagyon ideges lenni – Mit nem értesz ezen ha? Mit akarsz tőlem?</div><div>- Utálom ha egy pasi visszautasít, és te pontosan ezt tetted. Akarlak, és tudom, hogy te is így érzel, csak félsz kimutatni az érzéseidet- lehetőségem sem volt válaszolni, mert ajkaimra lecsapva húzott egészen a kanapéig</div><div>- Mondtam, hogy nem. Szállj le rólam Jessica és menj haza, hívok neked egy taxit- toltam el magamtól, de őt egy cseppet sem tántorítottam el. Ruhája pántjait kioldotta, majd két másodperc múlva, már meztelenül ácsorgott előttem. Szemeim egy pillanatra elkalandoztak formás idomain, de ezúttal nem hagytam magam elgyengülni.</div><div>- Jessica ne akard, hogy valami olyasmit tegyek, amit egy nővel nem illik, de ha nem mész el, akkor nagyon megbánod- kiabáltam vele, mire végre kicsit megrémült. Dühösen kapta magára vissza a ruhát, miközben engem melegebb éghajlatra küldött.</div><div>- Utállak. Te is csak azok közé a sztárok közé tartozol, akiknek ugyan nagy a szájuk, de ha egy igazi nőt látnak, kisfiúkká változnak. Undorító vagy.</div><div>- Hogy én undorító? Azért mert nem dugtam meg egy ilyen ribancot, mint te?</div><div>- Úgy látszik még rosszul is látsz, hiszen ha jobban kinyitnád a szemed, akkor észrevennéd ki a ribanc, és ki nem, ki az aki tényleg akar, és ki az aki nem.</div><div>- Bárkire is gondolsz, ő nálad csak jobb lehet, de nem akarok veled veszekedni, mert még arra sem vagy méltó, így ha szíveskednél - mutattam az ajtó felé- Gondolom kitalálsz egyedül is.</div><div>- Rendben. De nem hiszem, hogy ő jobb nálam. Még egy gyereket sem tudott kihordani- szűrte a fogai közé. Én tényleg nem akartam bántani, de ez a téma nagyon érzékenyen érintett. Jessicát a falhoz rántottam miközben kezeimmel nyakát szorítottam.</div><div>- Ha még egyszer ilyet mersz mondani, esküszöm megöllek. Értetted?</div><div>- Igen- köhögte, mikor elengedtem.</div><div>- Most pedig takarodj - húztam az ajtó felé- Többet meg ne lássalak itt- figyelmeztettem újra, majd rácsaptam az ajtót.</div><div> </div><div>Mandy szemszöge.</div><div> </div><div>- Hölgyeim és Uraim, kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, a leszállást megkezdjük.</div><div>- Végre leszállunk. Már nem is tudom mióta vártam már erre- sóhajtottam fel végre, hiszen mindig is utáltam repülni.</div><div> </div><div>Földet érés után nem sokkal, már csomagjaim után halásztam, ami ebben a nagy tömegnyomorban igen csak nehéz feladatnak bizonyult. Az emberek sorra lökték fel egymást, nem figyeltek semmire és senkire, még a mellettem pakolászó kismamát is majdnem fellökték.</div><div> </div></div><div>Csak egy pillanatra pillantottam csak az anyuka hatalmas pocakjára, de máris hiányérzetem támadt. Teljesen még most sem tudtam magam túltenni a vetélésén, de most már más szemszögből nézem a történteket. Ennek így kellett lennie. Valaki, vagy valami azt akarta, hogy minket most ne érjen ez a boldogság , hogy most ne legyek anyuka. De biztos vagyok benne, hogy egyszer még boldogan fogom taratani a kisbabámat a kezembe, és hogy én leszek a legboldogabb nő a világon. Nem adom fel.</div><div class="im"> <div> </div><div>Talán ez a legfontosabb mondat, amit Magyarországon való tartozódásom alatt megtanultam. Nem szabad feladni az álmainkat, nem szabad azt mondani, hogy soha, hiszen nem tudhatod, mit hoz még a sors.</div><div> </div></div><div>Miután sikeresen megszereztem csomagjaimat, és hosszú várakozás után végre taxit is szereztem, a házunk felé igyekeztem. Szívem a torkomba dobogott, és próbáltam nem félelmeimre koncentrálni. Nem lesz semmi baj - ismételgettem magamban. Ez ugyan nem sokat segített, mégis egy időre elterelte a figyelmemet.</div><div> </div><div>Hamar hazaértem. A villany még a lakásban késő óra ellenére is égett. Az utca sötét, és kihalt volt, csak a bőröndöm halk zaja tőrte meg a csendet. Remegette a kezem, mikor lenyomtam a kilincset és a végre a házba léptem. Őt nem láttam sehol, csak a hangja hallatszott fentről.</div><div> </div><div>Levettem kabátomat majd az emeletre mentem, ahol egy kissé döbbent látványban volt részem. Rob öltönyben, gitárral a kezében énekelt részegen a földön. Hangosan összefüggéstelenül énekelt, úgy nézett ki, mint aki nincs magánál.</div><div> </div><div>- Rob- szóltam hozzá halkan, mire tekintetét rám szegezte. Először megdöbbent, aztán újra gitárját kezdte pendíteni.</div><div>- Rob mit művelsz?- kérdeztem tőle az üres üvegek felé pillantva.</div><div>- Tényleg itt vagy? Nem csak hallucinálok?</div><div>- Nem. Nem hallucinálsz, de te bűzlesz a piától.</div><div>- Sajnálom- kért bocsánatot miközben próbált felállni, csakhogy annyira be volt állva, hogy próbálkozása kudarcba fulladt.</div><div>- Gyere segítek neked- húztam fel a földről, majd az ágyra döntöttem.</div><div>- Úgy örülök, hogy itt vagy- húzta mosolyra a száját.</div><div>- Én is, de jobb lenne, ha most kialudnád magad.</div><div>- Nem akarok aludni.</div><div>- Rob ne hisztizz, segg részeg vagy, nem hiszem, hogy nekünk most kéne bármit is csinálnunk.</div><div>- Pedig nekem lenne ötletem- rántott magára, de akármennyire is vágytam érintésére, a belőle áradó bűz, igen csak elvette mindentől a kedvemet.</div><div>- Majd máskor. Ezt most ne- szóltam rá</div><div>- Ne mondd ezt. Olyan jó, hogy itt vagy, nem akarom, hogy elmenj- húzott újra magához, de ezúttal nem kezdett simogatni és csókolgatni. Pár pillanat múlva már hangos horkolása töltötte be a szobát.</div><div> </div><div> </div><div>“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. …</div><div><br />
</div><div>S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.”</div><div>*</div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-17567023308840496842010-12-06T19:55:00.003+01:002010-12-06T20:13:36.967+01:00KözleményNos az utóbbi napokban nagyon sokat gondolkoztam a történeten, a hozzászólásokon és arra a döntésre jutottam - szavazatoktól függően- hogy lehet idő előtt befejezem .Ennek több oka is van. Az egyik, hogy már elfáradtam. Talán kéne egy kis szünet nem tudom. A másik ok, természetesen a kommentek száma. Mint mondtam én nagyon hálás vagyok mindenkinek, főleg annak a pár embernek akik mindig támogattak/támogatnak, de nem tudom van-e értelme folytatnom, hiszen azért valljuk be kevesen írtok. De még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy annak a kevésnek is nagyon örülök. De most is érkezett eddig hét komment és bevallom őszintén nagyon elszomorít.<br />
Nos a kérdésem a következő, hogy folytassam-e vagy sem! Szeretném ha leírnátok a véleményeteket, ezzel kapcsolatban, mert kíváncsi vagyok rájuk. <br />
Nem csak a kommentek miatt van ez a nyavalygás, mielőtt bárki is azt hinné, hanem alapból úgy érzem, már nem érdekel titeket az oldal.<br />
Lehet butaság amit írok, de elbizonytalanodtam. Volt, hogy kiírtam ha összejön pár komi, akkor felrakom a következőt de senkit sem érdekelt, még csak chat-en sem jeleztétek és én ebből azt a következtetést vontam le, hogy nem vagytok rá kíváncsiak. <br />
<br />
<br />
Nem akarok fenyegetőzni, hogy többen írjatok én csupán arra kérlek titeket jelezzétek, hogy olvassátok-e történetet vagy sem. Írjak még tovább vagy sem. <br />
<br />
Várom a véleményeteket.<br />
Pusz<br />
<br />
u.i t itt vagyok az oldalon, ezért aki chat-en akarja velem megosztani gondolatait, szívesen várom:)Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-68618820395051962602010-12-04T20:50:00.000+01:002010-12-04T20:50:35.959+01:0046. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;"><b><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 10pt;">Sziasztok:) Nagyon meglepődtem, hogy komi határ nélkül ennyien írtatok. Nagyon sokat jelent ez nekem:) Köszönöm Timcsi, Aniw, Niktuka , Szélkisaszony, Henrieme, Rose, Vyvy, Judit, Niki, Névtelen nah és perszen Kitty:) </span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><b><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 10pt;">Robert szemszöge</span></b><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 10pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><b><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban… egy egyszerű szó, képes megnevettetni, vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz - szárnyak nélkül</span></b><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Szerelmemmel szinte az egész napot az ágyban töltöttük. Többnyire csendben, szavak nélkül néztünk meg egy-egy horror, vagy akció filmet, miközben szorosan magamhoz öleltem. Direkt nem választottam romantikus, csöpögős filmeket, mert gondoltam, hogy Mandy sincs most ilyen hangulatba. Néha felnevetett egy-két vicces jelenet láttán, de volt, amikor halkan szuszogott mellkasomon. Ilyenkor persze az én figyelmemet sem a film kötötte le.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Úgy éreztem a falnak egy része, amit a baba elvesztése miatt épített maga köré, felbomlott, de megválaszolatlan kérdések még így maradtak. Többek között, hogy szeretne-e gyereket, és ha igen, akkor mikor. Én mindenképpen szeretnék egy babaprojektbe kezdeni, de nem tudom, hogy ő ez után a tragédia után, hogyan reagálna kérdésemre, így inkább fel sem tettem.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Most jöttem rá mennyire igaz az a mondás, hogy az ember csak akkor tudja meg mennyire fontos neki egy barát, egy családtag, szerelem, ha már elveszítette azt. Ha már semmi esély rá, hogy a veszteséget pótolni tudja. Igaz, elvileg nekünk még lehet gyermekünk - bár az orvosok nem sok jóval kecsegtettek - de pótolni az első babánkat senki nem tudja már.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Másnap anyuékhoz is átmentem, sajnos egyedül, mert Mandy - t bárhogy is próbáltam meggyőzni, nem sikerült. Inkább otthon akart maradni, egyedül.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Látszott rajta, hogy még mindig szomorú - igazság szerint nem is reméltem, hogy pár nap alatt helyrerázódik - mégis rossz volt őt ilyennek látnom.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Egyedül mentem tehát a szüleimhez, ahol anya olyan szemekkel nézett rám, mint mikor kisgyerekként rossz fát tettem a tűzre. Sejtettem, hogy mi a baj, én mégis megpróbáltam hazugsággal elsimítani a történteket. </span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Kisfiam, bármennyire is jó színész vagy, előttem ezt a módszert nem tudod bevetni. Szóval hol voltál este?- tért a lényegre, mikor apu a dolgozószobájába vonult.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Csak Tommal buliztam.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Elhiszem, de történt még valami más is, igaz?</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Ha tudod, akkor minek kérdezed.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mert tőled szeretném hallani, és nem a barátaidtól, legfőképpen pedig nem az újságok címlapjaiból. Tudod, hogy a múltkor is miket találtak ki azok a szennylapok. Majdnem szívrohamot kaptam, mikor megláttam őket. Szóval, ha nem szeretnéd, hogy l korházba kerüljek, akkor meséld csak el mi történt - anya mindig is szeretett bolhából elefántot csinálni, ez most sem volt másképp, de Mint engedelmes jófiú, elmeséltem neki mindent, töviről - hegyire. Addig úgy sem menekülhetnék el.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mint már mondtam, Tommal voltam bulizni, csakhogy a „barátnői” is vele tartottak. Az egyikkel pedig majdnem lefeküdtem - foglaltam össze tömören a történteket.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Anyu elhallgatott, még a kávéja kavargatását is abbahagyta egy pillanatra. Tisztában voltam vele, hogy nem fog megdicsérni, de arra nem számítottam, hogy egy erős fejmosást fogok tőle kapni.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Egyszer nagyon régen, mikor apáddal már együtt voltam, de ti még nem voltatok meg, megcsalt engem. Akkoriban rengeteget tanultam, és mellette dolgoztam, mivel a nagyanyádék nem tudtak minket anyagilag támogatni. Eltávolodtunk egymástól. Nem beszéltünk, volt, hogy napokra eltűnt. Tudtam, hogy hol, illetve, hogy idegen nőcskék karjaiban tölti az idejét, de nem törődtem vele. Egészen addig, míg meg nem tudtam, hogy a húgoddal terhes vagyok. Nah, akkor kiborítottuk a szennyest mindketten. Ordibáltunk, veszekedtünk, tányért csapkodtunk, de megbeszéltük a problémáinkat, mert szerettem apádat. És annak ellenére, hogy az volt életem legnehezebb időszaka, mégsem bántam meg. Hiszen akkor nem mondjuk el egymást mindennek, most lehet nincs egy ilyen nagyszerű családom. Tudod fiam, az életben nem minden rózsaszín, néha muszáj a padlóra kerülnünk ahhoz, hogy utána azok lehessünk akik. Ha szereted Mandy-t, ha mikor éjszaka behunyod a szemed, és elképzeled a jövődet, és ő helyet kap benne, akkor ne hagyd cserben.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Teljesen lefagytam. Egyszerűen képtelen voltam bármit is mondani. Soha nem gondoltam, volna, hogy a szüleim kapcsolata nem mindig volt felhőtlen. Azt hittem, hogy az ő házasságuk megingathatatlan. De tévedtem.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Még akkor is anyám szavain járt az eszem, mikor már hazafelé tartottam. Talán jobb lenne, ha most mindent bevallanék, ha elmondanám neki, hogy mi történt két nappal ezelőtt. De mi van, ha annyira kiborul, hogy összeroppan? Ha annyira megbántottam, hogy soha többé nem fog megbízni bennem?</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Megérdemelném. Persze, hogy meg, hiszen nem csak hogy nem voltam mellette, mikor szüksége lett volna rá, hanem még meg is csaltam.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Gyomrom dió nagyságúra csökkent, mikor leparkoltam házunk előtt. Az eszem azt súgta, hogy ne valljak színt, de a szívem, és vele együtt a lelkiismeret furdalásom, nem hagyott nyugodni.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">A házban csönd honolt. Egy szót sem lehetett hallani. Az emeletre sétáltam, ahol viszont halk szipogás ütötte meg fülemet. Gyomrommal együtt most már szívem is összeszorult. </span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Lassan nyomtam le a kilincset, majd a toltam be az ajtót, egyrészt mert nem akartam szerelmemet megijeszteni, másrészt próbáltam időt nyerni.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mandy a földön ült, kezében pedig egy ismerős képet tartott a kezében. Félelmem egy pillanat alatt eltűnt, és helyét a mérhetetlen düh vette át.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Hol találtad meg ezt a képet?- téptem ki kezei közül, majd az ágyra hajítottam.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Ne haragudj, csak itt volt elől, és megnéztem.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mandy, nem volt elől, ezt te is tudod. Csak azt nem értem, miért kell nekünk állandóan a múlttal foglalkoznunk, mikor törődhetnék a jelennel, azzal, hogy helyrehozzuk az életünket.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Azért, mert egyikünk sem tudott rajta túllépni.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Ez nem igaz. Én már elfelejtettem, mi volt pár évvel ezelőtt, ellentétbe veled. Tudod, hogy nehéz egy vetélést túlélni, de muszáj lesz.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nem csak a babáról van szó- állt fel, majd a szoba másik oldalára sétált, ahol két bőrönd sorakozott.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mit akarsz azokkal?- néztem feléjük</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Egy kis időre elmegyek- törölte meg könnyes szemeit.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nem mész sehová. Nem hagyom, hogy egyedül dolgozd fel a történteket. Szükségem van rád - húztam magamhoz kétségbeesetten.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Akkor nem lettél volna Jessicával - tolt el magától- Akkor nem hagytál volna egyedül, akkor most nem tartanánk itt. Sajnálom Rob, de nekem időre van szükségem.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nem szeretsz?- álltam el útját, mikor az ajtó felé igyekezett hatalmas bőröndjeivel.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nem erről van szó…</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Akkor miről? Kérlek, mondd el, és én bármit megteszek, bármit, amit csak kérsz.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Pont ez a baj Rob. Ha már nekem kell, mit akarok, akarunk, hiszen nem csak rólam van szó, hanem rólad is. Ha tudnád, akkor nem más nő karjaiba kerestél volna vigaszt, hanem bennem.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Szeretlek Mandy. Ne menj el kérlek- borultam térdre.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mandy szemszöge</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Bármennyire is nehéz volt megtennem, bármennyire is a szívem azt sugallta maradjak itt, nem tehettem.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Már egy ideje gondolkoztam egy esetleges Magyarországi utazáson, de akkor határoztam el magam végleg, mikor Jessica beállított hozzám.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nem ért váratlanul kijelentése, miszerint Rob az ő karjai közt próbálta elfelejteni a történteket, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Furcsa, de egyben felemelő érzés volt, újra Magyarországon járni, hiszen mióta apám elhozott innen, egyszer sem látogattam haza.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Az útcélról csak apa, bátyám és Clare tudott. Robnak nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy úgy sem bírná ki, hogy ne jöjjön ide.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Három hosszú hetet töltöttem el kis hazámban. Meglátogattam anyu sírját, szülővárosomat, kirándultam, vásároltam és nem utolsó sorban, naplót írtam. Minden, ami eszembe jutott, akár a bevásárlóközpontban, parkban, étteremben, otthon, papírra vetettem, ami az idő elteltével szépen egy történetté cseperedett. Soha nem akartam könyvet kiadni, legfőképpen nem írni, de annyira belelendültem, hogy ha hazamegyek, egész biztos meglátogatok pár kiadót.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Igen, haza. A különtöltött idő nagyon sok mindenre ráébresztett. Szeretem Robot. Ezt már akkor is tudtam, amikor eljöttem Londonból, de akkor úgy éreztem, ez a szerelem már nem elég ahhoz, hogy mi ketten továbbfolytassuk utunkat. Ma már tudom, hogy ő az igazi, hogy vele akarok lenni. Persze nem felejtettem el a Jessica-val történteket, sőt még mindig kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy ők ketten…</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">De bármennyire is haragszok rá, az iránta érzett szerelmem sokkal erősebb a haragnál, s bármely gyűlöletnél.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Talán sokan elítélnek ezért, vagy ostoba libának tartanak, amiért visszafogadom őt, de minek szenvedjünk fölöslegesen, ha szeretjük egymást?</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">De nem csak a Robbal történteket kellett megemésztenem, hanem a kisbabám elvesztését is.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Rengeteget sírtam miatta, volt, hogy éjszakákon át, és ugyan még ma is összeszorul a szívem, ha rá gondolok, de megtanultam elfogadni - hogy bármennyire is szeretném őt - már nem lehet velem.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Az egyik parkban történt sétám közben, egy kismamába botlottam, aki boldogan kezdte mesélni várandóságának csodáit. Azt is elmesélte, hogy már egyszer ő is elvetélt, de nem adta fel a reményt, mert mindenáron akart egy kisbabát, mindenáron anya akart lenni.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Talán nekem is ez adott reményt arra, hogy magamban eldöntsem, belevágok még egyszer ebbe a babaprojektbe. Persze, csak ha Rob is akarja.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Szerencsére Rob- tiszteletbe tartva kérésemet- nem jött utánam. Ugyan sokat írtunk egymásnak, de nem zaklatott. Hálás vagyok neki ezért.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Múlt héten még Kristen is felhívott egyik délután, és figyelmeztetett, hogy ne csodálkozzak, ha a premieren összeölelkezve látom Robbal, ugyanis a Summit, a nagyobb bevétel érdekében, erre utasította őket. Tudtam, hogy a pletykákkal ellentétben, köztünk nincs semmi, mégis jól esett Kris kedvessége.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Rob szemszöge</span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Ma van a Breaking dawn első részének Londoni premierje, én mégis a hátam közepére kívánom az egész felhajtást. Főleg most, hogy Mandy-vel mosolyszünetet tartunk.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Elképesztően hiányzik, el sem tudom mondani mennyire. Rettentő érzés úgy befeküdni az ágyba, hogy nincs mellettem, hogy nem ölelhetem át, hogy nem érzem bőre <span> </span>finom illatát.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Legszívesebben utána mennék, de megpróbálom kérését tiszteletbe tartani. Nem tudom, meddig bírom még…</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Unottan, műmosolyt az arcomra erőltetve pózoltam a rám váró fotósokra, akik olyan erősen kattintgatták gépeiket, hogy azt hittem megvakulok.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Kristen szorosan kapaszkodott belém, hiszen alig tudott megállni magas sarkú cipőjében, ezzel eleget adva Summit kérésének. </span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Óráknak tűnő percek után, végre lejöhettünk kínzásunk színhelyéről, majd mindannyian a színházterembe vonultunk.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nah és mi van Mandy-vel?- huppan le mellém Kellan, aki szintén pár pohár társaságával, próbálta túlélni az estét.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Magyarországon van.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Ugyan fogalmam sincs, az hol van, de miért nem mész utána?</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mert nem akarja. Szerinted miért?</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Hé, jól van. Azért le ne kapd a fejemet.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Bocs haver, csak az a sok pióca kikészít.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Megértem. Nekem is elegem van belőlük, pedig nem is én vagyok a világsztár.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Bárcsak én sem lennék az. Mennyivel egyszerűbb lenne az életem- húztam le az erős italt, ami még edzett torkomból is maró érzést váltott ki.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">A filmet nem néztem meg, egyrészt mivel már láttam, másrészt, pedig mert nem bírtam magamat a hatalmas kivetítőn bámulni. Mindig találtam valami hibát, szinte nem volt egy olyan jelenet, amire azt nem mondta volna, hogy tökéletes.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Taxival mentem haza, hiszen az elfogyasztott alkoholmennyiségnek köszönhetően nemhogy vezetni, de még egyenesen sem tudtam menni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mikor az üres ház előtt megálltam, különös dologra lettem figyelmes.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ugye most sem felejtitek el a kommentelést ?? :D </span></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-41099035184301133812010-11-30T19:01:00.000+01:002010-11-30T19:01:54.398+01:0045. fejezet<div style="color: black;">Sziasztok :) Meghoztam a következő fejezetet, bár azt hittem, csak holnapra tudom hozni, de pár fontos tanár "sajnos" lebetegedett, így már tegnapra készen lettem vele. A komikon ezúttal nagyon-nagyon sokat nevettem :D Vicces volt látni, milyen érzelmeket váltott ki belőletek Rob :D De egy valami NAGYON elkerülte figyelmeteket :)</div><div style="color: black;">Pusz</div><div style="color: black;"><br />
</div><div style="color: black;"><br />
</div><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <div align="center" class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Rob szemszöge</span><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 12pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Az asztalra fektettem, és hagytam, hogy a kígyó, amely megbabonázott, belém szúrja mérges fogait.</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Ott csókoltam, ahol értem. Nem figyeltem, hogy durván érintem bőrét, hogy esetleg nem élvezi, mert csak egy dologgal foglalkoztam. Saját magammal.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Bugyiját egy ügyes mozdulattal félretoltam, és ujjaimmal kényeztettem nedves nőiességét. Hangosan felnyögött, majd nevemet sikította. Telefonom ekkor ismét rezegni kezdett. Nem akartam vele törődni, de mikor újra megszólalt, idegesen kaptam elő. Egy üzenetem érkezett.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Kisfiam. Az előbb hívott Mandy, és azt kérdezte, merre vagy. Remélem, nem csinálsz butaságot, mert ennek a lánynak szüksége van rád.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Szavai teljesen kijózanítottak, mintha hírtelen egy vödör vízzel locsoltak volna le.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Az alattam fekvő lányt egy gyors mozdulattal ellöktem magamtól, majd a másik szobába menekültem. Levegőre volt szükségem.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Hogy lehetek ennyire hülye? Majdnem megcsaltam őt, majdnem tönkretettem mindent. Szüksége van rám, én pedig nemhogy mellette lennék, hanem majdnem meg is csalom.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Megérdemelném, ha ezek után nem csak a közös otthonunkból, hanem az életből is kidobna.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Jessica hamar utánam sietett, és mintha mi sem történt volna, hátulról átkarolt.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Talán itt szeretnéd?- kérdezte vágytól tüzes tekintettel.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nem. Én inkább elmegyek. Rossz ötlet volt sajnálom- toltam el magamtól.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Rob, nem mehetsz csak így el!</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Dehogynem- kaptam magamra a kabátom, mire Jessica az ajtó elé futott, és kulcsra zárta.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Jessica nyisd ki az ajtót, mert nem állok jót magamért.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Vedd el, ha ennyire kell - dugta dekoltázsába az apró tárgyat, ami jelenleg szabadulásom kulcsát jelentette.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Jessica ne játssz velem, mert te fogod a rövidebbet húzni - próbáltam fenyegetően beszélni vele, de őt, egy cseppet sem hatottam meg, sőt, inkább beindította.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mikor ajkai újra enyéimet ostromolták, hagytam magam, hiszen tudtam, így előbb szabadulok. Persze lefeküdni- már- nem akartam vele, de ha teljesen elengedi magát, könnyen ki tudom tőle csalni azt az átkozott kulcsot, anélkül, hogy még nagyobb hülyeséget csinálnék.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Tervem hamar működött, hiszen ruháját magától hajította le a földre, a kulcsot, amely eddig keblei között rejtőzött, az éjjeli szekrényre dobta. Ekkor jött el az én időm. Finoman az ágyra löktem, mintha vadabb játékot akarnék vele űzni, majd mikor nem figyelt, lehajoltam a kulcsért és az ajtó felé rohantam. </span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Kulcsot éppen elfordítottam a zárban, mikor Jessica hangosan sikítva rohant ki a szobából. El sem hiszem, hogy eddig nem vette észre.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Rob gyere vissza- kérte, persze nekem eszem ágában sem volt kérését teljesíteni. </span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">A kapucnimat a fejemre hajtva rohantam ki a kapun, majd a ház előtt parkoló taxiba ugrottam. Szerencsére szabad volt. A sofőrnek bediktáltam a címet, majd mit sem törődve Jessica kiabálásával, elhagytuk a lakását.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Azt hiszem, hálát adhatok az Istennek, hogy nem tettem meg, hogy nem tettem tönkre a kapcsoltamat, ami már így sem mozog biztos lábakon. Bele sem merek gondolni, Mandy-nek milyen érzés lehetett elveszíteni a gyereket, gyerekünket, ha már nekem ennyire fájdalmas az emléke.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Önző módon viselkedtem, és ahelyett, hogy mellette lennék, én más nőkkel akartam elfelejteni bánatomat. Még szerencse, hogy anya küldött nekem üzenetet, mert bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha… Inkább hagyjuk, mert szerencsére nem történt meg.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mikor megtudtam, hogy Mandy elvetélt, valami megszűnt bennem létezni. Eleinte azt gondoltam, hogy könnyen túl tudunk majd ezen jutni, de mikor hazahoztam szerelmemet, rá kellett jönnöm, hogy ez sokkal nehezebb feladat lesz, mint azt gondoltam. Tudom, hogy hibát követtem el, de remélem még nem késő helyrehozni.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Pár perccel később a taxi már házunk előtt parkolt. Egy lámpa sem világított bent, minden olyan sötét volt, mintha egy lélek sem lenne a lakásban. </span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Az ajtó előtt egy pillanatra megtorpantam, hogy össze tudjam szedni gondolataimat, majd az emeltre siettem. Csak a tévé halk zaja hallatszott ki a szobából és mikor beléptem ismét összeszorult a szívem. </span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Szerelmem az ágyon feküdt térdeit szorosan magához húzva és reszketett, mint a nyárfalevél. Tenyeremet először homlokára simítottam, mert lázra gyanakodtam, de mikor megláttam halvány fényben is jól látszódó, piros kisírt szemeit, tudtam, miért reszket az egész teste. Valószínűleg egész este sírt, én pedig nem voltam mellette.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mielőtt újra ostorozni kezdtem volna magam hibáimért, lelkiismeret furdalásomat későbbre hagyva, vettem fel karjaimba szerelmemet.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Szorosan magamhoz öleltem ernyedt testét, miközben háta simogatásával, próbáltam megnyugtatni, kisebb-nagyobb sikerekkel.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Hol voltál?- kérdezte, kissé rekedt hangom. Gyomrom görcsbe rándult, mert túl gyáva voltam ahhoz, hogy mindent bevalljak neki.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Tommal</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Hiányoztál.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Sajnálom, hogy nem voltam veled</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nem szólt semmit. Tudtam, hogy mit gondol, érez. Cserbenhagytam akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Rob én ezt nem tudom feldolgozni, képtelen vagyok rá. Minden pillanatba rá gondolok, arra, hogy soha nem pillanthattam meg az arcát, hogy nem tudtam őt megvédeni- sírta el magát újra. Összeszorult a szívem.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Ne butáskodj, ez nem a te hibát. Erről senki nem tehet.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Dehogynem- bújt ki karjaimból- Miattam történt minden, mert nem vigyáztam rá kellő képen, pedig az anyja voltam.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Szerelmem, hidd el, hogy erről te nem tehetsz. Senki nem tudta megakadályozni, még te sem.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">De…</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Nincs de. Lehet, hogy ez a kisemberke, úgy gondolta, hogy most nem akar velünk lenni, vagy csak egyszerűen a sors akarta így, de semmiképpen sem te tehetsz róla- öleltem újra magamhoz, mire látszólag egy kicsit megnyugodott.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Te szeretted volna őt?</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mindennél jobban - vallottam be. Tényleg akartam őt, pedig előtte nem gondolkoztam az apaságon, sőt.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Én is Rob, annyira akartam őt. Mikor az orvos közölte velem, hogy kisbabát várok, én el nem tudom mondani milyen boldog lettem, de mikor elmondta a rossz hírt azt hittem ott helyben meghalok.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Akik azt mondják, ha pasi sír, az valójában nem is férfi, hát tévednek. Vannak pillanatok, amikor jobb a könnyeket kiereszteni, mint hogy elfojtva magunkba tartsuk. Ez a pillanat is egy ilyen volt. Együtt sírtunk, miközben olyan erősen szorítottam magamhoz szerelmemet, amennyire csak tudtam. Szükségem volt rá. A finom csókjára a bódító illatára, a fülig érő mosolyára, mert ez a tragédia nem csak benne, hanem bennem is mély nyomott hagyott.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Szeretlek - suttogta erőtlenül.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Mindennél jobban- mutatóujjammal megemeltem állát, de csak annyira, hogy egy finom csókot adjak reszkető ajkaira.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">Ebben a csókban minden benne volt. A szerelem, az érzékiség, a fájdalom, a veszteség minden, ami a szívedet eltölti boldogsággal, majd darabjaira hullatja szét.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;">Reggel a másnaposság ellenére, hamar felkeltem. Szerelmemet egy gyors puszi után, hagytam had aludjon még, hiszen a folyamatos sírástól teljesen kimerült. </div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;">Fürdés közben újra lelkiismeret furdalásommal viaskodtam, mikor eszembe jutott, tegnapi akcióm, ahol majdnem tönkretettem mindent. El akarom neki mondani, hogy mi történt, mert nem szeretnék hazugságokban élni, de nem vagyok benne biztos, hogy erre a mai nap a legmegfelelőbb alkalom. <span> </span>A baba elvesztése már így is túl nagy fájdalmat okozott neki.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span><span style="color: black;">Várom a komikat, nagy-nagy szeretettel :) </span></span></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-22333795625770008522010-11-27T19:19:00.003+01:002010-11-29T20:54:24.129+01:00<div style="color: black;">Új oldalamra felraktam a harmadik részt :) Várok mindenkit :D</div><div style="color: black;">Pusz</div><div style="color: black;"><br />
</div><div style="color: black;"><a href="http://alarcmogottkimfanfiction.blogspot.com/">Álarc mögött</a></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-54971155639025008472010-11-27T16:26:00.002+01:002010-11-29T20:48:17.774+01:0044. fejezetSziasztok:) Először is annyira de annyira örülök, hogy összejött a komi szám :D És még túl is léptétek. Rettenetesen köszönöm mindenkinek :) :)<br />
A fejezetről annyit...ááá inkább mégsem mert akkor rájönnétek a tervemre. De azért ne utáljatok :) <br />
<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=K6LqhYMj5nM">I need You </a><br />
<div style="color: black;"><br />
</div><div style="color: black;"><br />
</div><div style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Mandy szemszöge</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">A gyógyulás nehezebben ment, mint gondoltam. A testem ugyan hamarabb regenerálódott, de a lelkem másként reagált. Hiába próbáltam pozitívan gondolkodni, egyfolytában csak a veszteségre tudtam gondolni, arra hogy elvesztettem a babámat, babánkat.</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Egy napig kellett még a kórházban maradnom, ami alatt nem csak a saját orvosom vizsgált meg, hanem egy pszichológussal is beszélnem kellett. Sajnos a legérzékenyebb témát is érintette, így alig vártam, hogy vége legyen, hogy ne faggasson tovább.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Rob szülei, testvérei, sőt még Tom is meglátogatott. Kedvesek voltak, törődtek velem, de valahogy nem volt kedvem senkivel sem beszélni, főleg nem a vetélésről.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Nagyon fájt. Még mindig alig tudtam felfogni, hogy nem csak a gyerekemet vesztettem el, hanem annak lehetőségét is, hogy egyszer átéljem a legszebb dolgot a világon, az anyaságot. Az orvosok sem kecsegtettek semmi jóval, persze számtalan lehetőséget ajánlottak fel, mint például a lombik-bébi program, de azt is szigorúan, csak fél év múlva.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Hazaindulásom napján, sajnos paparazzik hada lepte el a kórház bejáratát. Rob őrjöngött, bárhogyan is próbáltam nyugtatni ez nem sikerült.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Steph, honnan a fenéből jöttek rá, hogy itt vagyunk? Ha megtudom, hogy ki volt az, én esküszöm, hogy megölöm, érted?- fenyegetőzött, és bár tudom, hogy erre soha nem lenne képes, hangja mégis megrémített.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Rob nyugi. Majd kisurranunk hátul.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Mandy szerinted nem lepték el az összes kijáratot? Mert szerintem igen. Ne legyél már ennyire naiv.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Úgy kezelt, mint egy ötévest, aki nem képes szülei nélkül egy lépést sem megtenni. Pedig én már nem vagyok gyerek.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Szerencsére, feltűnésmentesen ki tudtunk jutni a kórházból, házunk közelébe ugyan ólálkodott pár fotós, de Rob szülei segítségével ki tudtuk őket is cselezni.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">A hasam még mindig fájt, és erősen véreztem. Alig tudtam menni, ezért szinte az egész napomat az ágyban töltöttem. Clare még vacsorát is főzött nekem, pedig mondtam neki, hogy nem szükséges. Nagyon kedves és segítőkész volt, de én jobban szerettem volna egyedül maradni, vagy Rob mellkasán pihenni. De ő amióta hazajöttünk, egyszer sem jött fel. Egyszer sem kérdezte meg, hogy vagyok egyszer sem bújt hozzám gyengéden. Pedig most nagy szükségem lenne rá, jobban, mint eddig bármikor.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Unottan keresgéltem a csatornák között, mikor az egyik műsoron megakadt a szemem. Az anyuka a pocakját simogatta, és a legnagyobb boldogsággal az arcán mesélte, hogy már érzi a baba mocorgását, és hogy ez a legszebb dolog, amit valaha érzett. Könnyeim azonnal kicsordultak, és az üres hasamra tettem kezeimet. Én soha nem élhetem át ez a gyönyört. </span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Rob szemszöge</span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Nem bírtam tovább otthon maradni, nem bírtam nézni ahogy a fájdalomtól moccanni sem bír, hogy legszívesebben egész nap sírna. Túl sok volt ez nekem. </span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Tudom, hogy vele kéne lennem, hogy szorítanom kéne a kezét, hogy tudja, mellette vagyok, de hiába ígértem meg neki ezt még a kórházb, nem tudom teljesíteni. Nem azért mert nem szeretem, hanem mert képtelen vagyok felfogni, hogy másodszor is elveszítettem a gyermekemet. Talán bennem van a hiba. Nem tudom. Azt hittem könnyen meg fogunk ezzel birkózni, hogy együtt végig tudjuk csinálni, de most már nem vagyok benne biztos.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Felhívtam Tomot, és a többi haverjaimat, hogy rúgjunk ki ma este a hámból.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Rob ez nem hiszem, hogy jó ötlet- vonakodott Tom.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Leszarom, mit tartasz jó ötletnek és mit nem</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Hééé, jól van. Azért nem kell leharapnod a fejem.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Bocs. Akkor jössz?</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Persze. A szokásos helyen nyolckor.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">A kocsma, klub, ki hogy nevezi, még nem volt tele, mikor odaértem. Beültem a legcsöndesebb boxba, és ameddig barátaim meg nem érkeztek, én rendeltem a pincértől két korsó sört. Tudták ki vagyok, de szerencsére senki nem verte nagydobra. Békén hagytak és nekem most erre volta leginkább szükségem.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Már a második korsónál tartottam, mikor Tom megérkezett, két gyönyörű nővel az oldalán. Nem akartam őket bámulni, nem akartam még csak tudomást sem venni róluk, de mélyen dekoltált ruhájuk, vonzották szemeimet.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Szia Rob. Remélem nem baj, hogy őket is hoztam - ültek körém.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Nem dehogy. Mit isztok?</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Én tequilát kérek- szólt közbe az egyik szöszi. A másik valami hülye nevű italt kért, de pincér értette, miről van szó.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Nem sokkal később a többiek is megérkeztek. Mindenki jól szórakozott, én is rengeteget ittam, de a pia még sem tudta teljesen elvenni az eszemet. Folyamatosan ő járt az eszembe.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Vele kéne lennem a picsába is.</span></i><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Mi baj cicafiú?- simított végig combomon Tom egyik nője.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Semmi közöd hozzá.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Az lehet, de nem azért vagyunk itt, hogy szomorkodj, hanem azért, hogy jól érezd magad.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Jól érzem magam, nem látod?- fintorogtam</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Nem. Inkább igyál valami erősebbet, mert a sörtől még holnap estére sem leszel jobban.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Nem akartam rá hallgatni, mégis megtettem. Intettem a pincérnek, mire a szöszi elégedetten elmosolyodott. Tetszett, jól nézett ki, de nem az esetem az ilyen felfújt szilikonmellű nők. Rendeltem három pohár whiskyt, majd miután a srác kihozta, szépen iszogatni kezdtem.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Igaza volt a csajnak, hiszen kezdtem egyre jobban éreztem magam. Még arra sem figyeltem, hogy telefonom rezegni kezd a zsebembe. <i>Majd visszahív, ha akar- gondoltam magamba. </i>Jól akartam magam érezni.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Nem jössz táncolni?</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Még nem is tudom a neved. Én Rob vagyok- nyújtottam felé kezem, de ő köszönés képen inkább ajkaimra csapott le. Finom íze teljesen megbabonázott. Visszacsókoltam, mire éreztem, hogy elmosolyodik, majd nyelvét is átdugja hozzám.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Jessica vagyok - nyögte két csók között - Nem akarsz hozzám feljönni?</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Nem hiszem, hogy ez jó ötlet- távolodtam el tőle. <i>Nem Rob. Nem szabad ilyen messzire menned. A csók még belefért, de több már nem.</i></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Érzem, hogy akarsz. Ne is tagadd- nyúlt farmerom közé, ami tényleg éledezett. Jessica ajkai ismét az enyémre tévedtek, és bár tudtam, hogy amit teszek az nem helyes, mégis engedtem a kísértésnek.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">-</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Még mindig nem akarsz hozzám feljönni?- kérdezte újra. Karjánál fogva megragadtam, majd a kijárat felé kezdtem húzni.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Taxival mentünk a lakásáig, miközben egész végig egymás szájába voltunk. A lakására érve, aztán egy ügyes mozdulattal megszabadítottam ruhájától. Melleit kényeztettem miközben Jessica a nadrágomba nyúl, és ütemesen mozgatni kezdte rajta hosszú, kecses ujjait. Az asztalra fektettem, és hagytam, hogy a kígyó, amely megbabonázott, belém szúrja mérges fogait.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Mandy szemszöge</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Könnyeim patakokban folytak végig arcomon, miközben a tévét bámultam. Én akartam az a nő lenni, aki boldogan várja kisbabáját. Annyira vágytam rá, hogy lassan felemésztett a tudat, hogy nem kaphattam meg.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">A folyamatos sírástól annyira kimerültem, hogy végre sikerült elaludnom. Álmomban megint azzal a kislánnyal találkoztam. Szomorúan nézett felém és próbált jobb kedvre deríteni. - Nem lesz semmi baj- ismételte az angyalka.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Talán igaza lesz, talán nem. De a remény, mindig előttünk van. Reménykedhetünk egy szebb boldogabb jövőben, abban hogy minden helyre jön. Ez visz minket tovább, ezét nem adjuk fel soha a harcot, ezért küzdünk még akkor is ha már úgy érezzük nem bírjuk tovább. Persze vannak pillanatok, mikor már a remény is kevés, de soha nem szabad feladnunk, hiszen a</span><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;"> </span><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni.</span></i><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;"> (Sebastian Fitzek)</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; line-height: normal;"><span style="font-family: Georgia; font-size: 12pt;">A következő friss Szerdán lesz (Tíz komment után) </span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal;"><span style="color: black; font-family: Georgia; font-size: 12pt;">Pusz </span><b><span style="color: black; font-family: Georgia; font-size: 24pt;"></span></b></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8723747467774898270.post-92224635946086014482010-11-23T21:57:00.001+01:002010-11-29T20:50:57.037+01:0043. fejezet<div style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">Itt vagyok. Tényleg nem hittem volna, hogy tudok frisst hozni, mert általában nem száll meg ilyen gyorsan az ihlet, de örülök neki :D Remélem ti is. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">Köszönöm annak a pár embernek aki megjegyzést hagyott a fejezet végénél. Bevallom kicsit rosszul esett, hogy csak ennyien írtok. De nem baj :D Kitti nem nézte ezt a fejezetet, de amint megteszi felteszem a kijavítottat :) Csók mindenkinek. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=SRj6Fh2vxV8">egy kis ajánló </a></div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"> </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nos Mandy hogy érzi magát?- állt mellém a doktor majd az infúziós csövemet piszkálgatta. Alig találtam meg a hangomat. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Majd jobban leszek, ha elmondják, hogy mi miatt vagyok itt?</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Semmire sem emlékszik?</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem- vallottam be- Kérem, ne húzzák tovább a szót. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy most egy kicsit pihenj. Kimerült vagy. Majd utána mindent elmondok- szólt közbe Rob. Kezdtem egyre idegesebb és feszültebb lenni. Úgy éreztem magam, mint egy szunnyadó vulkán, amely bármelyik percben kitörhet. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Miért nem lehet elmondani az igazat? Látom, érzem, hogy valami baj van. Én nem akarok pihenni vagy aludni. Nekem most csak arra van szükségem, hogy valaki megmondja az igazat. </div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;">Rob az orvosra nézett, aki aprót bólintva jelezte, hogy elmondhatja nekem, hogy miért is fekszem itt. Szívem hatalmasakat dobbant még tenyerem is izzadni kezdett. Vártam, hogy megszólaljon, de nem tette meg. Hiába nyitotta szólásra ajkait, azok végül mindig csukva maradtak. </div><div class="MsoNormal" style="color: black;">Ekkor hírtelen minden bevillant. Az orvos a diagnózis, a reggeli rosszullétek, minden. A monitor erősebben kezdett csipogni mire mindketten felém kapták tekintetüket. </div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ugye nem? Mondd, hogy nem vetéltem el?- kérdeztem. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Kicsim nyugodj meg- nyúlt kezem után de, még mielőtt markába szoríthatta volna, elhúztam onnan. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mondd, hogy nem. Kérlek. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Sajnálom </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem ez nem lehet. Biztos valami tévedés. Nézzék csak meg az eredményeket, biztos, hogy valamit elrontottak. El lehetetlen. Egy másik orvos akarok. El kell innen mennem, hogy megnézhessenek- a tű után nyúltam, ami még mindig kézfejemben ágaskodott, de orvos megállított.</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Mandy. Nézzem rám- kérte, de én csak azzal voltam elfoglalva, hogy ki tudjam tépni azt az átkozott tűt. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Drágám nem lesz semmi baj- szólalt meg Rob, mire teljesen ellepte az agyamat a lila köd. A láva, amely eddig kráterében szunnyadt most felszínre tőrt. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Hogy mondhatsz ilyet? Még hogy nincs semmi baj? Az egész a te hibád érted. Utállak, mindenről te tehetsz. Miattad halt meg a babám, miattad nem tarthatom a karjaimba, mert csak magaddal foglalkozol Egy önző kis dög, vagy aki soha nem törődik mások érzelmeivel. Nem véletlenül nem neked szült gyereket az a nő is, mert te csak saját magaddal foglalkozol. Ő jobban járt, hiszen tudta melletted milyen élete lenne. Utállak Robert Pattinson. Utállak - üvöltöztem vele, de ő csak értetlenül bámult felém. Nem fogtam fel, miket mondtam neki.</div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;">Az orvos kezébe haraptam, aki erre fájdalmasan kapott a sértett területre. A tűt azonnal kitéptem bőrömből, de mielőtt felkelhettem volna az ágyból, két fehér ruhás férfi rontott be a szobába. Két oldalról azonnal lefogtak, miközben az orvosom egy fecskendőt tartott felém. Ki akartan szabadulni, el akartam innen menni, de bármennyire is próbálkoztam, képtelen voltam megmozdulni</div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ígérem, ettől jobban lesz- jött közelebb a doki. Sikítottam, sírtam, kértem, hogy ne tegye, de nem tudtam megállítani. </div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;">Egy kis szúrást éreztem karomba, majd hírtelen minden elgyengült körülöttem. Ugyan még mindig sikítottam, de az már nem a torkomból szólt, hanem lelkem kiabált egyre hangosabban. Azt akartam, hogy hallgassanak meg, de már senki nem figyelt rám. A szoba elhomályosult és szemeimet egyre nehezebben tudtam nyitva tartani. Egyszerre volt minden könnyű és nehéz. A légzésem lelassult és mielőtt elragadott volna a feketeség, csak egy szót hallottam. <i>Szeretlek. </i>Válaszolni akartam, de már arra sem volt erőm. </div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Egy virágos mezőn ébredtem. A nap perzselte a bőrömet olyan meleg volt. Az égen egy felhő sem árválkodott. Minden olyan csodálatos volt, mint a mesékben. Hirtelen egy kislány tűnt fel a távolból, akinek szőke tincsei enyhén lobogtak a szélben. Szólni akartam neki, hogy jöjjön közelebb, de gyönyörűsége annyira megbabonázott, hogy képtelen voltam bármit is mondani. Az a mosoly, Istenem milyen szép. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Hirtelen eszembe jutott az én kis babám. A szomorúság azonnal visszatért a szívembe, miközben kezemet lapos hasamra érintettem. Üres volt. Fájt ez a tudat, hiszen mindennél jobban szerettem volna már egy kisbabát, akármennyire is féltem Rob válaszától.</i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Könnyeim akaratlanul csordultak ki arcomon mire az ismeretlen kislány közelebb jött. Kezében egy fonott kosarat tartott amiben, szebbnél-szebb virágok ágaskodtak ki. Egy szálat kivett majd a fülem mögé csúsztatta. Bőre olyan puha volt, mint a legfinomabb pamuté, illata pedig az összes többé virágnál is édesebb volt. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><i>Ne sírj - mondta a kislány. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Én is gyerek akartam lenni. Egy kisgyerek, akinek gondtalan az élete, aki nem tudja még mi a különbség a jó és a rossz között, hiszen ő még mindent ártatlannak lát. Még. Bár ezen a helyen nem hiszem, hogy bármi rossz dolog is történne vele, hiszen ez olyan, mint a mennyország. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Pánikba estem. Mi van, ha ez tényleg a mennyország és én meghaltam? Nem az nem lehet. Én még nem halhatok meg. Nekem annyi dolgom van. És különben is bocsánatot kell kérnem Robtól, hiszen annyira csúnya dolgot vágtam a fejéhez, amit nem szabadott volna. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>A kislány megérezhette, hogy mire gondolok, hiszen a következő pillanatban újra megszólalt. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>- Ez nem a mennyország. Ez az álmok szigete. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Igaza volt. Ez tényleg olyan, mint az álom. Kicsit megnyugodtam, hiszen ezek szerint nem haltam meg, de a tudat, hogy mennyire megbántottam azt az embert akit a legjobban szeretek, lelkiismeret-furdalást keltett bennem. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><i>Hírtelen minden homályosabb lett. Zavarodottan kaptam a kislány felé, aki még mindig ugyan olyan bájos mosollyal az arcán, figyelt engem. Nem akartam még elmenni. Nem akartam még felébredni, de éreztem, hogy a valóság újra magával ragad, már a tündér is eltűnt. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;">Lassan nyitottam ki szemeimet és az első dolgot, amit megláttam az szerelmem volt. Arca megviseltnek tűnt, mint aki már napok óta nem aludt. Újra lelkiismeret furdalásom támadt, hiszen eszembe jutottak azok a szavak, mondatok, amiket a fejéhez vágtam. </div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rob- szóltam halkan, mire azonnal felém fordult. Halványan elmosolyodott, de éreztem, hogy ez nem az-az őszinte szívből jövő mosoly.</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jól vagy? Ne hívjak orvost?</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem kell. Köszönöm. Nem jössz ide?- kérdeztem. Bizonytalan volt, ami fájt, de tudtam, hogy megérdemlem. Az ágyam melletti székre ült és kezemet sajátjába szorította. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Sajnálom Rob</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nincs mit sajnálnod</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>De én igen én olyan ostobaságokat mondtam, ami nem igaz és hidd el én nem így érzek. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ssss- fojtotta belém a szót - Nem kell bocsánatot kérned, mert nincs miért.</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nem akartalak megbántani. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Tudom, és nem haragszok rád. Megértem, hogy ezeket mondtad. Tényleg önző vagyok. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Ne mondd ezt. Egyáltalán nem vagy önző én vagyok ennyire hülye, hogy mindig mindent elrontok - mozgolódtam, mire azonnal éreztem az apró, de annál élesebb szúrásokat testemben. Felszisszentem, de nem fájdalomtól, hanem a tudattól, hogy elveszítettem a babámat. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Rosszul vagy? Hívok orvost- nyúlt a nővérgombért, de még időben sikerült visszahúznom kezét. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Csak egy kicsit belenyilallt. Ezért nem kell hívnod senkit. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Biztos?</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Igen. Mikor mehetek haza?</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nos az orvos szerint egészségügyileg holnap már hazamehetnél, de pszichológussal még beszélned kell. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Én nem akarok itt maradni Rob- sírtam el magam. Utálom a kórházakat és azt még jobban, ha úgy kezelnek, mint egy gyogyóst. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Jajj kicsim. Ne sírj. Nem lesz semmi baj- bújt hozzám, de mozdulataiból éreztem mennyire óvatos. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Már hogy ne lenne baj? Rob a gyerekünk meghalt és ki tudja mikor lehet kisbabánk ha egyáltalán még lehet</div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black;">Borzalmas érzés volt kimondani. A könnyeim újra és újra végigfolytak arcomon, de láttam, hogy Rob velük küszködik. Csak most tudatosult bennem igazán, hogy ez mit is jelent. Soha nem lehetek anya. Nem lesznek unokáim, nem lesz családom, hiszen biztos vagyok benne, hogy Rob sem fog egy meddő nő mellett sokáig maradni. </div><div class="MsoNormal" style="color: black;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Menj, ki kérlek- szóltam rá. Nem akartam, hogy lássa, milyen állapotba vagyok. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nah azt már nem- állt fel a székből. Dühösen járkált a szobába miközben arcát törölgette - Nem hagyom, hogy egyedül maradj, hogy egyedül dolgozd fel ezt az egészet, mert nem csak te vesztettel el azt a babát. Nem csak neked fáj, hanem nekem is. Szeretlek érted? És ezt a tragédiát együtt foglyuk átvészelni, mert szükségem van rád. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>Nekem is rád – egy fél perc sem kellett hozzá, de már újra ágyamnál volt és szorosan magához húzott.Újra biztonságban éreztem magam. </div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><i>Tudom, hogy gonosz leszek, de következő fejezetet csak akkor teszem fel, ha 13 komment érkezik. Szerintem ez nem nagy szám, hiszen több mint negyvenen olvastok :):) Negatív kritika is jöhet. </i></div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: black; margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><i><a href="http://alarcmogottkimfanfiction.blogspot.com/">Az új oldalamat se felejtsétek el :D</a> </i></div>Kimhttp://www.blogger.com/profile/18237890643008404146noreply@blogger.com15