49. fejezet+ Boldog Karácsonyt

Én ezzel a képpel és fejezettel szeretnék nektek, olvasóimnak Békés Boldog karácsonyt kívánni:) 

Szeretlek titeket :)

Egy kis ajánló:) 

A szívem abban a pillanatban megszűnt dobogni.

Öltönye zsebéből egy fekete dobozt húzott ki miközben a zenekar is lélegzetvisszafojtva várta a folytatást.

-         Mandy- szólalt meg Rob majd egyik kezemet tenyerébe simította - azt hiszem elfelejtettem a szövegemet- mosolyodott el, ami az én arcomra és boldogságot csalt- de azért megpróbálkozom rendesen elmondani, amit akartam- folytatta, majd a zene intésre elhalkult- Mikor először beléptél az életembe, már akkor tudtam, hogy sokat fogsz jelenteni nekem. Persze akkor még nem sejtettem mennyire, hiszen remélni sem mertem, hogy ilyen nő mint te, elvisel, szeret majd engem. Szeretlek- csuklott el a hangja, miközben próbáltam könnyes szemeim mögül kilátni- És melletted akarom leélni az egész életemet. Azt akarom, hogy mikor megöregszünk egy karosszékben ülve, nézzük, ahogy az unokáink körülöttünk szaladgálnak. Tudom, hogy nehéz engem elviselni, én mégis arra kérlek, hogy éld le velem az életedet - szorította meg kezemet, majd kinyitotta a dobozka tetejét, amiben egy hatalmas gyűrű lapult- Mandy Moore ígérem, hogy szeretni és tisztelni foglak, míg a halál el nem választ, cserében én csak annyit kérek, hogy légy a feleségem

A szavak, mint egy expressz vonat, úgy söpörtek végig fejemben és próbáltam gondolataimat összeszedni, miközben úgy éreztem, mindjárt elájulok.

Kétségem sem volt a válasz felől, hiszen tudtam, mit akarok. Csakis őt.

Könnyeimet letöröltem majd Rob szemeibe néztem és mondtam ki az életem egyik legfontosabb szavát.

-         Igen. Feleségül megyek hozzád. 

Legszívesebben azonnal a nyakába ugrottam volna, de Rob megkövült arccal figyelt még mindig, majd egy pillanat múlva hatalmas fülig érő mosollyal pattant fel a földről.

-         Biztos?- kérdezte újra

-         Soha életemben nem voltam még ennyire biztos valamiben, mint ebben. Erre vártam már hónapok óta- vallottam be. Hiába minden veszekedés, fájdalom, már akkor tudtam, hogy hozzá akarok menni, mikor összeköltöztünk.

-         Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek- ismételgette, majd apró dobozkából kivette a legszebb gyűrűt amit csak valaha láttam.

-         Mandy ígérem, tiszta szívemből, hogy a lehető legjobb férjed leszek és soha de soha nem foglak elhagyni- húzta fel ujjamra, majd egy forró szerelmes csókolt lehet ajkaimra.

A pincérek - akiket eddig észre sem vettem- tapsolni kezdtek a zenekar, pedig ismerős dallamot kezdett játszani.

-         Szabad egy táncra?- kért fel én pedig örömmel mondtam ismét igent.

-         Persze, vőlegényem.

Azt hiszem soha nem voltam még ennyire boldog. Soha de soha és ami a legfurcsább, hogy soha nem gondoltam volna, hogy így ilyen őszinte szerelmet fogok érezni egy férfi iránt.

A zene magával ragadott, pedig csak halkan szólt miközben elmerültem gyönyörű szemeiben.

-         Legszívesebben elordítanám az egész világnak milyen boldog vagyok- motyogtam halkan

-         Milyen érzés menyasszonynak lenni?

-         A legnagyszerűbb érzés. És ez a gyűrű- néztem rá- Meseszép. Biztos egy vagyon volt.

-         Egy fillért nem költöttem rá- nézett rám ártatlanul- Tudod, szerettem volna a hagyományokat betartani ezért mikor az államokban voltam beszéltem apukáddal- vallotta be.

-         Tényleg?- döbbentem le, hiszen erre abszolút nem számítottam.

-         Tényleg. Apukád nagyon jó fej, bár azt mondta, ha még egyszer bántani merlek, akkor vadászpuskával fog megkergetni- nevettünk mindketten.

-         Értem, de még mindig nem kaptam választ arra, hogy ha egy fillért nem költöttél erre a hatalmas gyűrűre, akkor mégis honnan szerezted? Talán bankot raboltál?

-         Dehogyis- húzott magával az asztalhoz, majd „segített” leülni- anyukád gyűrűje van rajtad - vallotta be.

-         Ezt én nem értem. Hiszen én soha nem láttam ezt a gyűrűt és anyu sem mesélt róla soha- néztem rá értetlenül, miközben éreztem könnyek újra gyűlni kezdenek szememben.

-         Van itt még valami- húzott elő öltönyéből egy fehér borítékot majd az asztalon hozzám csúsztatta- Bontsd ki- bátorított.

Remegő kézzel nyúltam a boríték után, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy mi lapul benne egészen addig még olvasni nem kezdtem a levelet.

Szia drágám.

Tudom, hogy megígértem neked, hogy veled leszek mikor férjhez mész, de sajnos ezt az ígéretet már nem tudom betartani. De ne hogy azt hidd innen fentről nem látlak téged, mert minden pillanatban téged leslek.

Nagyon büszke vagyok rád és tudom, hogy most te vagy a világon a legboldogabb, ahogyan én is, hiszen egy szem lányom hamarosan férjhez megy.

Annyi mindent szeretnék mondani még, de tudom, hogy úgy sem hallgatnál rám, hiszen te is olyan makacs, vagy mint az apád J

Egy dolgot azért mégis elmondok. Hallgass a szívedre! Lehet, hogy a nagyokosok azt mondják az eszünkre kell hallgatni, én mégis azt mondom, hogy az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha a szívére hallgat.

Sajnos én már nem vehetek neked nászajándékot, egy valamit, talán az utolsó örökségemet neked szeretném adni. A gyűrű, amit remélhetőleg már a kezeden viselsz, még nagyanyádé volt utána meg az enyém. Remélem, tetszik neked és büszkén fogod viselni egészen addig még a ti kicsi lányod hozzá nem megy valakihez. 

Drágám, szeress, élj és légy boldog. Más tanácsom nincs, mert biztos vagyok benne, hogy tudod, mit kell tenned.

Örökké szeretni és vigyázni fogok rád.

Anya

Kapkodtam a levegő után miközben könnyeim már patakokban folytak. Észre sem vettem mikor Rob az ölébe vont és nyugtatni próbált.

Sorra olvastam vissza anyám levelét - amire nem is számítottam- de el nem tudom mondani milyen érzés. Ez a nap nem is lehetne szebb.

-         Annyira köszönöm Rob- öleltem át szorosan- Te tudtál erről?- mutattam a levélre.

-         Apukádtól kaptam.

-         El sem hiszem. Annyira hiányzik Rob- szipogtam hangosan.

-         Szeretlek és én megígérem, hogy mindig melletted leszek

-         Megígéred?

-         Persze, hogy meg- nevetett fel- Ha akarnál, sem tudnál tőlem megszabadulni-, simogatta hátamat gyengéden.

-         Nem megyünk haza?- kérdeztem, mert szerettem volna vele kettesben maradni.

-         És mi lenne, ha az éjszakát itt töltenénk?

-         Bárhol aludnék veled, akár a híd alatt is- vallottam be

-         Hát azért remélem nem csak alvást terveztél ma estére- motyogta halkan fülembe. Nekem is már nagyon hiányzott, ügy is, így abszolút nem volt ellenemre ötlete.

-         Akkor menjük - húztam magammal.

Amint a lakosztályba értünk szerelmem rögtön csókolni kezdett. Sok időt töltöttünk külön ezért azt hittem vadul fog nekem esni, helyette azonban lassan és érzékien falta ajkaimat, miközben- feltételezem- a hálaszoba felé húzott minket.

-         Kívánlak - nyögte Rob a fülembe

-         Akkor ne fogd vissza magad.

Már majdnem a szobába értünk, mikor Rob a karjaiba kapott és a hatalmas franciaágyra fektetett. Égtem már a vágytól, hiszen csókjai még mindig szikrát lobbantottak testemben.

Az öltönyt és a vele együtt nyakkendőt a szoba másik végébe hajítottam, miközben Rob az én blúzom kikapcsolásával volt elfoglalva, de mikor azt megunta, egyszerűen csak letépte rólam.

-         Szerettem ezt az inget- gondoltam magamban egy pillanatra, azonban mikor keze nadrágom széléhez igyekezett, azt kívántam bárcsak a többi ruhadarabot is ilyen vehemensen tépné le rólam.

Imáim, úgy látszik meghallgatásra találtak, mert hamar lekerült rólam nadrág, vele együtt az aprócska bugyim is, amitől egy pillanatra kellemetlenül éreztem magam, hiszen Rob – hozzám képest- túl volt öltözve.

Ezért mielőtt bármit is tehetett volna velem - amitől elvesztem a fejem- a hátára fordítottam és csípőm kecses ringatózásával ingereltem tovább. Felsőtestét először végigcsókoltam majd övét egy ügyes mozdulattal kirántottam nadrágjából. Már rettenetesen vágytam rá, ezért alig tudtam visszafogni magam, főleg amikor kezeivel kebleimet kezdte simogatni.

Annyira elvesztettem az irányítás, hogy Rob észrevétlenül fordított maga alá. Teljesen elmerültem zöld szemeibe és hírtelen az jutott eszembe, hogy mivel érdemeltem ki, hogy ilyen boldog legyek.

- Szeretlek Mandy- suttogta halkan majd egy lassú mozdulattal eggyé kapcsolta testünket. Hangosan felnyögtem a régóta várt érzéstől, majd kezünket összekulcsolva ringatóztunk a végtelenségig.