50.fejezet

50. rész...juppíííí :) Soha nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok és legfőképpen, hogy ennyien szeretni fogtok :) Nagyon de nagyon jól esik és el nem tudom mondani milyen érzés. Remélem a fejezetekkel ha csak egy kicsit is de meg tudom hálálni nektek:)

ami még inkább meglepett az, hogy mennyi kommentet kaptam az előző fejezethez. Régen nem kaptam már ennyit és ez most nagyon jól esett. Mindig jól esik:D De most, hogy hullámvölgybe kerültem még inkább:)

Pusz

Kim

Soha nem voltam oda a szülinapokért, mert nem szeretek a középpontban lenni, ilyenkor pedig mindenki téged figyel. Várják, hogy örömmel fogadd a legcikisebb ajándékokat is és hogy mindenkivel kedves és mosolygós legyél. Egészen eddig, hiszen a tegnapi nap az elírhatatlan volt. Ez volt a legszebb, legromantikusabb szülinapom.

Előbb ébredtem, mint Rob de nem bántam, hiszen addig is őt nézhettem. Halkan szuszogott, néha még motyogott is valamit, de nem értettem. Hajába fúrtam kezeimet miközben egy gyengéd puszit nyomtam homlokára. Azonnal reagált közeledésemre.

-         Jó reggelt- motyogta halkan, majd egy Istenien finom csókkal jutalmazott meg.

-         Te még ilyen kómásan is fürge vagy?

-         Hát melletted muszáj annak lennem- csókolt tovább.

-         Gonosz vagy tudsz róla?

-         Én?- nézett rám azzal az ártatlan szemeivel- Én soha nem vagyok gonosz

-         Nah persze én meg a Pápa vagyok

-         Az nem jó- rúgta arrébb a takarót, hogy még jobban hozzám férhessen- A Pápa egy öreg csúnya bácsi, te pedig ennek a szöges ellentéte vagy- simogatta nyakamat majd dekoltázsomat végül…..egészen addig még a gyomrom hangos korgásba nem kezdett.

-         Azt hiszem itt az ideje, hogy reggelizzünk- húzott magával legalább is próbált, mert én az éhség ellenére sem szándékoztam kikelni az ágyból.

-         Ne legyél már Edward, majd eszünk később. Kérlek- néztem rá hatalmas boci szemekkel. Tudtam, hogy ezzel megnyertem a képzeletbeli csatát.

Dél körül lehetett már, mikor kikászálódtunk az ágyból. Míg én fürödtem addig Rob rendelt nekünk valami finomat. Már tényleg nagyon éhes voltam.

A víz megállíthatatlanul csobogott testemre és vártam, hogy mikor ébredek fel ebből a gyönyörű álomból, mert biztos voltam benne, hogy csak a képzeletem játszik velem. De nem ébredtem fel, minden valóság volt. A meglepetés a zenekar az eljegyzés a gyűrű minden. Még most is könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy anyám ékszerét viselem, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy ilyen ajándékot tartogat számomra.

Nagyon hiányzik, főleg most, hogy férjhez megyek. Mint minden kislány, én is arról álmodoztam gyermekkoromban, hogy ezeket a pillanatokat az anyukámmal fogom megosztani.  

Sajnos ez-az álom beteljesületlen marad, mégis biztos vagyok benne, hogy lélekben velem lesz azon a napon.

A finom ebéd után úgy döntöttünk, hogy úszunk egy kicsit a kastély egyik tágas medencéjében.

-         Rob én nem hoztam fürdőruhát - sőt tulajdonképpen semmit, jutott eszembe.

-         Ne aggódj szerelmem- ölelt át hátulról- az előszobába van a bőröndöd.

-         Ki csomagolt be nekem?- fordultam felé.

-         Remélem azért nem Tom hiszen tudod neki milyen piszkos fantáziája van.

-         Azt hiszed hagynám, hogy a barátnőm fehérneműs szekrényébe kotorásszon?

-         Csak remélem, hogy nem- loptam tőle egy újabb csókot. Nagy volt a kísértés de most jobban csábított a medence.

Ahogy Rob mondta valóban az előszobában volt a hatalmas kék bőröndöm, amiben szinte csak fehérneműk voltak. Már kezdtem azt hinni, hogy én bolondultam meg mikor a bőröndöm alján egy levelet találtam.

Vettem neked egy párat remélem nem haragszol meg.

Üdv Kristen.

Persze, hogy nem haragudtam meg bár kicsit szokatlannak találtam, hogy ő vesz nekem ilyen szexi fehérneműket. Biztos Rob tett neki valamilyen célzást esetleg ő maga kért.

-         Szívem- kiáltottam fel

-         Mi a baj? Rossz a méret?

-         Nem. Csak meg tudod magyarázni ezeket- emeltem fel a halom bugyit és melltartót

-         Én erről nem tudok semmit- védekezett rögtön ám már ismertem annyira, hogy tudjam az ő keze is benne van ebben.

-         Hát ha nem mondod el az igazat akkor kénytelen leszek kidobni ezeket- indultam el a kuka felé ám Rob rögtön felkiáltott.

-         Nehogy kidobd. Szerintem jól néznek ki - nézegette meg ő is közelebbről

-         Ha jó leszel talán fel is húzom az egyiket- hagytam magára majd felhúztam az egyik piros fürdőruhát.

Szerencsére a medencében egy pár sem tartózkodott- bár van sejtésem, hogy miért illetve ki miatt- de nem bántam, hiszen így nyugodtan tudtuk egymás társaságát élvezni, kíváncsi szemek nélkül. Simogattuk csókoltuk egymást néha „vadabb területeket” is érintve mégsem figyelt ránk senki.

-         Mikor akarsz hozzám jönni?

-         Amikor csak akarod - ültem ölébe.

-         Akár most is?

-         Akár most is- tudtam, hogy nem gondolja komolyan, mégis bármikor képes lettem volna hozzámenni.

-         Mi lenne, ha forgatás után lenne?

-         Az csak két hónap!- rémültem meg, hiszen ennyi idő alatt nem lehet megszervezni egy esküvőt.

-         Tudom, de én nem szeretnék nagy lagzik. Az a lényeg, hogy te és én ott legyünk.

-         Nem akarlak elkeseríteni, de az apám megölne, ha nem ő kísérhetne engem az oltárhoz.

-         Ahogy anyám is- mosolyodott el- Felőlem, lehet hatalmas lagzink, ha ezt akarod, ha ez az álmod.

-         Rob én nem akarok több száz vendéget, csak pár barátot, ismerőst és nem utolsó sorban családtagjainkat - néztem rá komolyan.

-         Én is pontosan erre vágyom, bár anyám az agyadra fog menni- csókolt meg.

-         Nem baj. Legfeljebb egy bolond nőt fogsz elvenni

-         El kell, hogy keserítselek, mert már az vagy. Egy bolond, szeszélyes nő- hajolt hozzám közelebb.

Este természetesen felvettem az egyik fekete fehérneműt, bár kicsit kellemetlenül éreztem magam, hiszen nem voltam hozzászokva az ilyen darabokhoz. Mikor azonban besétáltam a szobába biztos voltam benne, hogy nem választottam rosszul. Rob egy pillanat alatt megragadott és a puha ágyra fektetve simogatta le rólam az össze ruhadarabot, végigcsókolva egész testemet. Felejthetetlen estével ajándékozott meg.

Másnap a hosszú éjszaka után éles telefoncsörgésre ébredtem.

-         Rob ez a tiéd lesz- böktem oldalba de csak nem akarta felkelni. Idegesen trappoltam el a szoba végébe és vettem fel a telefont.

-         Haló- szóltam bele álmosan.

-         Mandy te vagy az?- hallottam meg Steph hangját.

-         Igen. Mi a baj? Még nagyon korán van- pillantottam az órára.

-         Tudod, de van egy kis probléma.

-         Mi az?- kaptam fel a fejem.

-         Először is gratulálok az eljegyzéshez- kezdett bele- De valahogyan a sajtó tudomást szerzett erről és most a kastély előtt tolonganak és várják a híreket. Nemsokára odaérek, de addig kérlek maradjatok a szobában, még ki se nézzetek. Rendben?- hadarta le. Köpni, nyelni nem tudtam és teljesen elszomorított a tudat, hogy a piócák életem legszebb pillanatait akarják meghiúsítani.

-         Rendben- feleltem halkan majd lecsaptam a telefont. Teljesen megsemmisülve ültem a székben. Abszolút nem számítottam erre és nem voltam benne biztos, hogy készen állok ekkora nyilvánosságra.

-         Ki keresett?- hallottam meg Rob hangját. Még válaszolni sem volt kedvem.

-         Mi történt?- kérdezte újra majd éreztem, hogy erős karok érintik meg vállaimat.

-         Steph volt és közölte, hogy nem mehetünk ki a szobából, mert paparazzik hada lepte el a kastélyt.

Hallottam, ahogy hangosan kifújja a levegőt és az ablakhoz sétál. Csak kicsit húzta el a piros függöny, máris éles kattogásokat hallottam lentről. Kedvem lett volna zokogni, de valamiért egy könnycsepp sem hullt ki szemeimből.

-         Nem lesz semmi baj - szorította meg a kezem Rob- Kérlek ne hagyjuk, hogy ez elrontson mindent- csókolta meg fejem búbját. Igaza volt, nem fogom hagyni, hogy ilyen kis senkik tönkretegyék életem legszebb napjait.

-         Sajnálom én csak megrémültem- öleltem át szorosan. Közelsége, most az eddiginél is fontosabb volt.

Steph egy óra múlva érkezett meg. Már nagyon ideges de leginkább szomorú voltam a kialakult helyzetért.  Rob és Steph próbáltak valami elfogadható ötletet találni, legjobbnak mégis az elutazás bizonyult. Nem akartam elmenni, ahogy Rob sem, de nem ellenkeztem.

Szomorúan pakoltuk össze holminkat miközben egy szót sem szóltunk egymásnak. Nem haragudhattam rá, hiszen nem ő tehet a piócákról, mégis jól esett volna, ha legalább egy öleléssel próbál vigasztalni.

-         Sajnálom Mandy- kért bocsánatot Steph.

-         Nem te tehetsz róla. Csak azt nem értem, hogy találtak ránk ezek a férgek- szűrtem a fogaim közé.

-         A hotel egyik dolgozója volt a ludas, de ígérem, hogy őt is elintézem- vígasztalt- Nah és nem mutatod meg a gyűrűdet?

-         Dehogynem- boldogan nyújtottam ki kezemet és büszkén mutattam meg neki

-         Ez meseszép. Rob kitett magért.

-         Igazából ez anyukám gyűrűje

-         Tényleg? Akkor biztos nagyon örültél neki

Miután végeztünk a pakolással kézen fogva sétáltunk ki a folyosóra, ahol a többi vendég érdekes nézett végig rajtunk. Legszívesebben beszóltam volna nekik de lenyeltem haragomat.

Mindketten felvettük szemüvegünket, még kapucnit is húztunk fejünkre, mikor a piócák közé vetettük magunkat. Hangosan kiabáltak fülünkben mindenféle ostoba kérdéssel bombázva minket. Valóban megkérte a kezét? A hölgy állapotos azért veszi el? És mi lesz Kristennel? Hangoztak el a kérdések, de természetesen egyikre sem válaszoltunk.

Az egyik oldalról Rob húzott a kocsi a másik oldalról pedig az ismeretlen testőr miközben a fotósok egyre jobban közeledtek felém.

Ki akartam innen törni és elmenni messzire, oda ahol senki nem talál meg minket, de úgy éreztem, innen nincs kiút. Kétségbeesetten szorítottam Rob kezét miközben a fejem már iszonyatosan zúgott és szédülni is kezdtem. Szólni akartam, hogy egy kicsit álljunk meg, de erőm sem volt hozzá. Becsuktam szemeimet és igyekeztem ébren maradni, de éreztem, hogy lábaim felmondják a szolgálatot.