54. rész Napsütötte Toscana

Nos ebben a fejezetben egy kicsit visszaugrunk az időben . Úgy gondoltam, ha már az esküvőt nem írtam le, akkor legalább a nászutat tegyem meg. Szereplőimet a gyönyörű Toscanába vittem el. 

Én imádom ezt a helyet ezért úgy gondoltam, hogy a szerelmesek itt töltsék el mézesheteiket.Nekem az egyik kedvenc fejezetem lett, remélem, hogy nektek is elnyeri a tetszéseteket. A történet kb a 60. fejezettel lezárul. Hogy mi lesz a vége, azt csak nagyon kevesen sejtik :) :P

A komikat és a támogatásotokat köszönöm. A játék még most is tart így aki részt akar benne venni írhat :) Az elírásokért pedig bocsi!

Eros Ramazotti

Izgatottan lépkedtem az ismeretlen talajon miközben erősen szorongattam Rob kezét, ugyanis drága férjem lekötötte szemeimet, nehogy idő előtt rájöjjek meglepetésére. Az idő kellemes volt. A napsugarak nem égették, hanem inkább kellemesen csiklandozták bőrömet. Orromat kellemes orgona illat csapta meg, ami a kedvenc virágom volt. A madarak halk csiripeléssel töltötték be a környék szieszta hangulatát. Az egész olyan mesebeli volt, még úgy is, hogy a fekete kendő eltakart előlem mindent.

-         Rob mikor érünk oda?- piszkáltam kedvesemet

-         Egy pillanat- ígérte meg. Hallottam hangjában, hogy mosolyog.

És egy pillanat múlva tényleg éreztem, hogy lekerült rólam az érkezésünk óta szemem elé kötött kendő és a sötétség helyett egy gyönyörű, mediterrán típusú ház tárul elém. Kérdően néztem Robra, aki csak sejtelmesen mosolygott felém. Nem is olyan régen meséltem neki az egyik kisgyerekkori álmomról, ahol anyu és én egy pontosan ilyen házban éltünk boldogan, két kutya társaságában, de arra nem gondoltam volna, hogy meg is jegyzi.  Könnyeim már csípték szemeim sarkát, de ezúttal nem akartam bőgni. Óvatosan- mintha attól félnék, hogy az érintésemmel a ház köddé váll- végigsimítottam falán és mélyet szippantottam a hatalmas orgonacsokorból.

-         Ez gyönyörű Rob- szólaltam meg egy kis idő után.

-         Ennek nagyon örülök- ölelt át szorosan- Ez lesz életünk legszebb két hete – ebben én sem kételkedtem

-         Nah nézzünk körbe bent is- húzott magával szerelmem.

Eddig azt hittem az „élvezeteket” nem lehet fokozni, de amint beléptünk ez-az állításom is megdőlt. A házban a mediterrán stílus uralta a főszerepet és ez olyan hatás keltett, hogy az ember rögtön otthon érezte magát.

A konyha hatalmas volt. Szerintem még húszan is kényelmesen elfértek volna benne, annyira tágas volt. Mindenhol virágok és szebbnél szebb-képek lógtak a falon, harmonizálva a ház stílusával. Miután kigyönyörködtük magunkat az alsó szintben, az emeletre sétáltunk- egy csigalépcsőn keresztül- ahol három szobát találtunk. Két kisebbet és egy nagyobbat. Természetesen mi az útibbiba készültünk beköltözni, ahol a kedvenc színem az-az a narancs szín dominált. A szobánkat egy üvegajtó választotta el a hatalmas erkélytől, ahonnan egy gyönyörű panoráma tárult szemeim elé. A korlátnak támaszkodva gyönyörködtem a tájban a hatalmas bórvidékben, a nyugodt környezetben, az égben, amelyet egy felhő sem csúfított el.

-         Nah hogy tetszik?- karolt át Rob- Válasz helyett inkább felé fordultam és csókot nyomtam ajkaira.

-         Köszönöm Rob, hogy elhoztál ide. Ennél szebbet még álmaimban sem tudtam volna elképzelni.

-         Ha te nem vagy, akkor nem jut ez-az ötlet az eszembe. Még szerencse, hogy olyan pletykás vagy, hogy mindig mindent kikotyogsz.

-         Ez nem volt szép- durcáskodtam tettetve sértődöttségemet - Ezért ki kell engesztelned.

-         Valóban? Én nem gondolom, hogy rossz fát tettem volna a tűzre, de ha őnagysága úgy gondolja, akkor állok rendelkezésére.

-         Kezdetnek megfelel, ha megcsókolsz- „utasítottam” mire egy apró csókot nyomott ajkamra.

-         És utána?

-         Utána csókold végig a nyakamat - ahogy kimondtam Rob már egyik legérzékenyebb pontomra tapadt, és olyan érzékien simított végig rajta, hogy majdnem elaléltam a gyönyörtől.

-         Nah és most?

-         Most szabadíts meg ettől a kényelmetlen ruhától - motyogtam halkan, mire Rob karjai közé kapott és a hatalmas franciaágyra lefektetve szabadított meg ruhámtól.

Finoman végigcsókolta félmeztelen testemet, miközben kezeimet fejem fölé vetette. Hangomat nem fogtam vissza, hiszen senki sem volt a házban rajtunk kívül, így hangosan felnyögtem, mikor ajkaival melleimmel kezdte kényeztetni. Egyik kezével közben combjaimat simogatta, - legnagyobb bánatomra- kihagyva nőiességemet. Már alig bírtam visszafogni magam és a helyzetet tetőzte, hogy Rob még mindig viselte ruháit, így mielőtt levehette volna testemet takaró utolsó anyagot, a hátára fordítottam szépen lassan megszabadítottam ingétől. Az utóbbi időben eléggé kikockásodott a hasa, így hosszú ideig ejtőztem ezen a területen, majd mikor már éreztem, hogy alig bírja visszafogni magát, a sarokba dobtam a farmerját. Nem akartam még a lényegre térni így a finoman- lágyan ringatózva- ültem a csípőjére ezzel is húzva egy kicsit az idegeit. – Nem bírom tovább- szólalt meg Rob mire egy pillanat alatt felém kerekedett és letépte rólam az apró fehérneműt. Nyelvtechnikája segítségével hamar a fellegekbe értem és szerelmemnek úgy kellett lefognia remegő testemet. Miután újra a földön - nem pedig a csillagok között- éreztem magam, ugyanolyan vehemensséggel, mint ahogy Rob tette nem sokkal ezelőtt, letéptem róla a boxert. Először kezemmel majd szám segítségével játszadoztam kedvemre vele. Már éreztem, hogy nem bírja sokáig, de ekkor hírtelen felült, engem pedig magához húzott. Egy ideig egyikünk sem mozdult, pedig már szemmel láthatóan vágytunk egymásra. Elmerültem gyönyörű zöld szemeiben, végigsimítottam állán, majd magamba fogadtam őt. Hangos nyögés szakadt fel torkomból, majd egy forró csókkal pecsételtük meg ezt a pillanatot. Először lassan majd egyre gyorsabban mozogtam rajta, miközben ő egyik kezével derekamat támasztotta, másik keze pedig melleimet becézgette. Hosszú percek után a testünkben lévő dinamit felrobbant és ernyedten dőltünk vissza az ágyra.

Nem tudom miért, de hírtelen olyan álmosság lett rajtam úrrá, hogy már csak arra volt erőm, hogy oldalra feküdjek, majd elmerültem az álmok világába.

Már a nap utolsó sugarai világítottak be a szobába mikor felébredtem. Vajon mennyit aludtam?- néztem az órára, ami meglepetésemre már este nyolc órát mutatott. Oldalra fordultam, de sajnos Robot nem találtam meg. Nyújtóztam egyet a kényelmes ágyban, majd belebújtam egy papucsba-, amiről eddig azt sem tudtam, hogy itt van- és az erkélyre sétáltam.

-         Miért nem ébresztettél fel?- ásítottam egy nagyot

-         Olyan édesen szunyókáltál, hogy nem volt szívem hozzá. Remélem nem haragszol érte.

-         Dehogy- legyintettem rá- Csak nem akartam, hogy te unatkozz miattam. Elvégre a nappalok azért vannak, hogy szórakozzunk nem, pedig az alváshoz.

-         Én örülök, hogy kipihented magad- mosolygott rám kedvesen

-         Annyira szép és nyugodt itt minden. Mintha egy másik dimenzióba lennénk, mintha erre a vidékre nem hatott volna semmi ebből az őrült világból- bújtam férjemhez, aki éppen a napozóágyon sörözgetett.

-         Talán egyszer ideköltözhetnénk…

-         Komolyan?- csillantak fel szemeim

-         Komolyan. Abszolút el tudnám képzelni, hogy itt éljünk és, hogy majd a gyerekeink ezen a környéken nőjenek fel.

-         Ha gyerekek nem is, de mi egyszer tényleg ideköltözhetnénk. Mondjuk, amikor már olyan öregek leszünk, hogy már megmozdulni is alig bírunk - nevettem fel, ahogy elképzeltem, magunkat öreg ráncos házaspárként.

-         Kérdezhetek valamit?- nézett rám komolyan, mire azonnal abbahagytam a nevetést.

-         Rob megijesztesz…

-         Szeretnék családot alapítani - bökte ki. Nem tudtam, mit feleljek, hiszen egyik részem nagyon is vágyott az anyaságra, de a másik még mindig erősen tiltakozott ellene.

-         Tudom, hogy félsz a csalódástól vagy akármi mástól, de meg kell próbálnunk. Ha kell, elmegyünk a legjobb orvoshoz, aki csak létezik, vagy részt veszünk olyan lombik-baby programon. Bármit vállalok, csak kérlek, ne zárkózz el- simított végig homlokomon.

-         És mi van, ha nem sikerül?

-         Ameddig csak lehet próbálkozni fogunk- simított végig arcomon  

-         Majd meglátjuk Rob. Még élénken élnek bennem azok az élmények és éppen ezért még egy kis időt szeretnék magamnak adni. Csak egy kicsit… Nem évekről van szó, hanem napokról vagy hetekről.

-         Ahogy akarod. Én nem foglak erőltetni csak akartam, hogy tudd én is, szeretnék gyereket.

-         Köszönöm, hogy elmondtad- csókoltam meg majd mind a ketten figyeltük, ahogy a nap eltűnik az ég felszínéről.

Másnap boldogan és kipihenten ébredtem fel Rob karjai közt. Mikor kinyitottam szemeimet először azt hittem még álmodom, de pár másodperc pislogás után rájöttem, hogy ez nagyon is a valóság. Még szorosabban bújtam férjemhez, mire egy rövid puszit kaptam fejem búbjára. Behunytam a szemem és hallgattam a madarak édes csicsergését miközben mélyet szívtam be a friss levegőből. Régen azt hittem, nem létezik olyan hely, ami ennyire nyugodt és békés lenne. Régen azt sem hittem volna, hogy én magam az lehetek. Mindig pörögtem és azon járt az eszem, hogy mi újat alkothatnék. Régen el nem tudtam volna, képzelni, hogy a reggeli rohanás helyett egy ilyen helyen fogom tölteni a napjaimat azzal, akit igazán szeretek.

-         Min gondolkozol szerelmem?- fordult felém Rob miközben egyik tincsemmel kezdett játszadozni.

-         Csak azon, hogy mennyire megváltozott az életem, hogy mennyire más lett minden.

-         És ez jó?

-         Ez a legjobb, ami valaha történhetett velem- csókoltam, meg- Nem akarok innen elmenni.

-         Tudom, de sajnos muszáj lesz.

-         És mi lenne, ha elszöknénk? Ha nem törődnénk mással csak magunkkal? Ha mindent magunk mögött hagynánk.

-         Ígérem, hogy egyszer nyugodt életünk lesz, hogy nem kell majd semmitől és senkitől tartanunk, de ezt most még nem tudom megadni. Egy tucat filmre van már szerződésem, amit nem dobhatok félre- nézett rám szomorúan, pedig nem akartam, hogy az legyen.

-         Nézd én nem kérem, hogy dobd el miattam az életed. Tedd azt, amit a legjobban szeretnél. Majd egyszer eljön az-az idő, amikor vissza fogunk jönni ide, öregen és szottyattan fogunk sétálgatni, a szőlősorok között. De azzal is tisztában vagyok, hogy ennek az ideje nem most jött el. Emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod, jó? 

-         Azért jobb lenne, ha mindkét dolgot össze tudnám egyeztetni és nem kéne mindig valakinek fájdalmat okoznom.

-         Úgy szeretlek tudod?- öleltem át nyakát szorosan

-         Hát remélem is, mert nagyon, nagyon imádlak- gördített a hátamra - És ha minden jól megy, akkor már hárman megyünk haza- emlékeztetett tegnap megkötött egyességünkre. Valahogy most egyáltalán nem rémített meg ez a dolog. Sőt…

-         Hát ezért valamit tenni is kell. Magamtól nem fogok teherbe esni-, néztem rá ártatlanul majd Rob a takarót a fejünk fölé hajította, és csókjaival ott halmozott el ahol csak ért……..

Egész délelőtt az ágyban voltunk és egymást kényeztettük. Persze ezt egy cseppet sem bántam. Ha tehettem volna, akkor egész nap vele maradtam volna, de sajnos éhség egyre nagyobb méreteket öltött, így kénytelen voltam valamit összedobni magunknak.

Délután egy kis ficánkolás után, úgy döntöttünk, hogy elégetjük a kalóriát, méghozzá a ház kertjében, lévő medencében. Felvettem piros fürdőruhámat-, ami reméltem, hogy nem marad rajtam túlzottan sokáig- majd a kertbe sétáltam. Rob ajkai egy o-t formáltak, mikor meglátott én pedig úgy tettem, mintha észre sem vettem volna.

-         Bekennél vele?- mutattam fel a naptejet, majd szó nélkül a napozóágyra feküdtem, és bikini felsőmet kioldoztam, hogy Rob szabadon hozzáférhessen hátamhoz. Nem sokkal később már éreztem, ahogy a hűvös krém a bőrömhöz ér és férjem finoman szétkeni egész testemen.

-         Köszönöm- hálálkodtam mikor végzett, majd megkötöttem felsőmet.

-         Bejössz?- mutattam a medencére én, pedig már el is indultam egyet csobbanni.

-         Persze- nyelt egy nagyot közben. Imádtam mikor így néz rám, mert ilyenkor éreztem magam igazán nőnek.

Finoman belocsoltam testemet vízzel, majd lassan beleereszkedtem a medencébe. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt hideg, de azért ki lehetett bírni. Pár perc után már abszolút kellemes volt a víz hőmérséklete.

-         Nah nem jössz be? Nem hideg ám a víz- pillantottan Robra, aki először tétlenül állt a medence szélén majd két lépést hátralépve indult neki a víznek. Mondanom sem kell, hogy egész arcomat beterítette csobbanása, pedig hajamat nem szándékoztam megmártani. Egy darabig mérgelődtem majd mikor szerelmem a felszínre bukkant elkezdődött az őrület. Egymást fröcsköltük, csikáltuk miközben próbáltam lenyomni fejét ám ő ügyesen kihasználta erejét és lábaim közé csúszva emelt a magasba majd dobott a vízbe.

-         Ha lúd legyen kövér- gondoltam magamba és pont mielőtt a felszínre jöhettem volna, úgy tettem minta nem kapnék levegőt. Egy másodpercig sem tartott a tervem, ugyanis Rob azonnal felhúzott és egészen a medence széléig ráncigált. Arca rémült és tehetetlen volt, amitől alig bírtam visszafogni a nevetést.

-         Úr Isten jól vagy? Ne hívjak orvost?- tapogatta pulzusomat én, pedig eddig bírtam magam türtőztetni.

-         Rob ez csak egy vicc volt- nevettem fel hangosan

-         Micsoda?!- emelte fel hangját szerelmem

-         Csak meg akartalak tréfálni, és ez úgy látszik sikerült-, tudom, hogy gonosz voltam, de nem bírtam kihagyni ezt a lehetőséget. Rob először dühösen tekintett rám, majd elővette szívdöglesztő mosolyát.

-         Nah megállj te kis hazudós- csapott le ajkaimra miközben egyik kezével bugyimba nyúlt.

Hangosan felnyögtem a hírtelen jött érzéstől és tudtam, hogy ennél sokkal többet akarok. Rob elégedett pásztázta tekintetemet, főleg amikor ujjaival belém hatolt. Még szerencse, hogy körülöttünk egyetlen szomszéd sem volt, mert kiáltásaimat, egész biztos, hogy másként értelmezték volna.

Rob egyre jobban ingerelte egész nőiességemet én pedig édes kínomban, azt sem tudtam, mibe kapaszkodjak. Drága férjem észrevette, hogy már nem bírom magam tartani, ezért a medence szélére ültetett, lábaimat pedig széttárta. Nyelvével azonnal lecsapott lüktető pontomra és úgy simult hozzá mintha mindig is oda tartozott volna. Tehetetlenségembe a hideg kőre feszítettem testemet, hogy valamelyest csökkentsem a forróságot testemben, de Rob addig-addig ingerelt, még teljes extázisba nem estem.

Viszonozni akartam kedvességét, de szükségem volt egy kis pihenésre. A következő pillanatban viszont Rob felém térdelt és mélyen belém hatolt. Úgy éreztem meghalok, de csak is azért, mert testem kielégíthetetlenül vágyott rá.

-         Nem bírom-, nyögtem fel hangosan mire Rob végre, megmozdította csípőjét. Most ő játszott velem – ezerszer visszaadva bűnömet - mert olyan lassan birtokolta testemet, hogy tehetetlenségembe a követ kaparásztam. Ismét könyörgően néztem rá - enyhítést várva-, és mint egy jó férj hamar meg is adta nekem. Egyre gyorsabban mozgott, aminek hatására hamar a fellegekbe éreztük magunkat.

Nászutunk első hete többnyire ehhez hasonló dolgokról szólt. Az egész házat beavattuk és alig mozdultunk ki. Nem éreztem magam bűnösnek, pedig néha már teljesen kifordultam magamból annyira vágytam Robra.

A második és egyben utolsó hetet, viszont a kirándulásnak szenteltük. Sétáltunk a környéken. Elmotoroztunk a közeli városokba, romantikusabbnál- romantikusabb helyeken vacsoráztunk, sőt egyszer még vidámparkba is elmentünk.

Olyan önfeledtek és vidámak voltunk, mint az első szerelmes tinédzserek. Nem figyeltünk senki másra, csak magunkra. Ugyan- egy-egy nagyobb városban- megzavartak minket a fotóra éhes rajongók, de Rob most ezért sem volt feszült, mint amilyennek lenni szokott. Fülig érő szájjal állt rajongói mellé és adott nekik aláírást. Büszke voltam rá.

Ebben a két hétben olyan sok minden megváltozott. Egyrészt még az eddiginél is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Még olyan falakat is ledöntöttünk, amiknek létezéséről sem tudnunk. Többek között ilyen volt a baba is, amelyről otthon nem beszéltünk. Akkor úgy éreztem, hogy jobb is, hogy Rob először nemet mondott családalapítási terveimre, mert ahogy az idő múlt, egyre jobban rájöttem, hogy erre még nem vagyok készen. Nem csak testileg, hanem lelkileg. Fájt, hogy elveszítettem a gyerekünket, és úgy éreztem, mint nő megbuktam, hogy kudarcot vallottam.

De ahogy az idő telt, úgy változtak meg bennem is az érzések. Valahol már nem gondoltam a családalapításra, valahol pedig még jobban vágytam rá. Ez a kettős érzés tombolt bennem hetekig, de amikor Rob bevallotta, hogy szeretne gyereket, a kételyek egy csapásra megváltoztak bennem.

Most mát mindennél jobban vágyok rá és egész biztos vagyok benne, hogy ha hazaérünk első dolgom lesz, hogy elmegyek egy orvoshoz.

A két hét hamar elment. Olyan hamar, hogy már azon kaptam magam, hogy repülőn ülünk, útban, London felé. Ez a két hét volt életem legszebb hete. Toscana a legcsodálatosabb hely a világon. Nem csak a táj miatt- bár az is kétségtelenül lenyűgöző-, hanem az a hangulat, az a légkör, amely azt a helyet körbeveszi, szerintem mindenkit megbabonáz.