56. fejezet

Sziasztok. Először is köszönöm a kommenteket. Örülök, hogy sokan leírtátok, milyen véget is szántok a szereplőimnek. Hát majd meglátjuk :) Azoknak is köszönöm akik "csak" egy gomb megnyomásával fejezték ki véleményüket. Nektek is köszönöm :)

Már csak 5 fejezet és vége a történetnek!

Rob

 Egy kis ajánló:

Az idő gyorsan repül. Az embernek még ideje sincs feleszmélnie, máris eltelt négy teljes hónap az életünkből. De nem bánom. Nem, mert nemsokára két gyermek boldog édesapja lehetek. Még most is furcsa ebbe belegondolni, akármennyire is erre vágytam, vágytunk.

Én apa? Négy éve még kiröhögtem volna valakit, ha azt mondja, nekem gyerekeim lesznek. Egyszerűen nem tudtam elképzelni az életemet gyerekekkel és feleséggel. Akkoriban minden voltam csak nem felelősségteljes és tudatos. Úgy éltem, ahogy én akartam. Szabályok számomra nem léteztek. Ha mégis, akkor mindenáron megszegtem őket. Olyan voltam, mint egy tinédzser fiú. De azt az időszakot sem bánom, mert ha azokat a pillanatokat nem éltem volna meg, akkor most talán tartanék ott ahol.  

Amióta megtudtuk, hogy gyerekünk lesz, egyszerre lettem a világ legboldogabb és legparanoiásabb férfija. Madarat lehetett volna velem fogatni annyira örültem a kis csöppségnek ennyi próbálkozás után.

Emlékszem mikor az orvos is jó hírekkel szolgált nekünk, férfi létemre én is elsírtam magam.

-         Gratulálok önöknek. Úgy látszik csodák mégis léteznek- mosolygott felénk kedvesen az orvos miközben a monitorra tapasztotta egyik ujját- Látják ezeket?- mutatott kis pontra. Fel sem tűnt, hogy többes számban beszél annyira le voltam foglalva az apró fekete plecsnire, amiről én mindent gondoltam csak azt nem, hogy az egy gyerek. Az én gyerekem.

-         Szóval akkor kisbabám lesz?-, kérdezte pityeregve szerelmem

-         Ez egy kicsit pontatlan, mert nem egy, hanem két kisbabájuk lesz- először azt hittem viccel az orvos, de mikor újra közölte velünk a jó hírt, már nem kételkedtem. Apuka leszek. Ráadásul két gyermek apja- gondoltam magamban majd egy hosszú csókot nyomtam szerelmem ajkaira, akinek már patakokban folytak a könnyei.

-         Köszönöm,köszönöm,köszönöm drágám- hálálkodtam neki, amiért két apró csöppséggel ajándékoz meg engem- El sem tudom mondani mennyire boldoggá tettél vele- nem akartam sírni de egy kósza könnycsepp mégis csak kicsordult szemem sarkából. 

-         Hát még én- felelte feleségem majd újra az orvosra figyeltünk, aki viszont az ikerterhességgel járó veszélyekre is felhívta a figyelmünket.

-         Azért az szeretném elmondani, hogy ez egy feszélyeztetett terhesség- nézett ránk komolyan-, Mindenképpen azt javaslom, hogy sokat pihenjen és semmi nehezet ne emeljen. Valamint fontos a helyes táplálkozás is. Sajnos sok kismama azt hiszi, amiért áldott állapotba került, máris tonnával eheti az édességeket. Ez nem így van. Ezért szeretném, ha figyelne az adagokra. De pánikra semmi ok, mert én mindig itt leszek bármi kérdésetek vagy problémátok legyen

-         Még jó hogy mellettünk lesz- gondoltam magamban, de inkább nem mondtam ki hangosan, mert nem akartam bunkó lenni.

Ettől a naptól kezdve úgy vigyáztam feleségemre, mint a hímes tojásra. Még boltba sem engedtem, mert vigyázni akartam rá. Úgy érzetem ez kutya kötelességem, főleg, hogy két kisbabát vár. Nagyobb a felelősség és kockáztat - figyelmeztettem kedvesemet mikor ellenkezni próbált. Ennek ellenére szinte majdnem minden alkalommal összevesztünk.

-         Szívem majd én megcsinálom-, vitatkoztam vele mikor éppen nekiállt a házat kitakarítani.

-         Rob ne nevettess. Majd te fogod ez megcsinálni?- mutatott az ablakokra, amik szerintem a sikálás nélkül is tökéletesen csillogtak.

-         Jó lehet, hogy nem vagyok házias, de akkor inkább hívók bejárónőt, mint hogy te takaríts. Főleg ilyen állapotban

-         Nem vagyok halálos beteg csupán terhes. Kérlek, ezt ne felejtsd el- sikálta tovább azt az átkozott ablakot, mire én lekaptam a székről és egyenesen a hálószobánkig cipeltem.

-         Rob tegyél az Istenért! Nem tilthatod meg nekem, hogy takarítsak- kapálózott kezeimben. Nem állt szándékomba vele veszekedni, de nem hagyhatta figyelmen kívül kisbabáinkat, akiket hiába féltek én mindennél jobban, ha drága feleségem állandóan izeg-mozog

-         Tudom, hogy haragszol rám de terhes vagy. Méghozzá veszélyeztetett. És tudod, hogy az orvos is mit mondott

-         Pontosan tudom, hogy mit mondott, mert képzeld én is ott voltam- felelte dühösen majd nagyot sóhajtva folytatta- Tudom, hogy féltesz. És hidd el ennek én nagyon örülök, de képtelen vagyok egész nap ülni és nézni a tévét. Nekem is fontosak a picik, de nem szándékozom az ágyban maradni, míg meg nem születnek - tette még csak enyhén domborodó pocakjára kezét.

Egy idő után már én is beláttam, hogy fölösleges ennyire aggódnom, hiszen Mandy is tudja, valamint érzi, mit szabad is mit nem. Persze ennek ellenére, néha még mindig rászólok, ha kicsit túlzásba viszi a fizikai munkát, de nagyobb veszekedések már elmúltak.

-         Hé Rob itt vagy?- rázott vissza gondolataimba Lizzy

-         Ne haragudj, csak kicsit elkalandoztam- feleltem zavartan- Hol is tartottál?

-         Olyan hülye vagy öcsikém- nevetett rajtam, majd mikor meghallotta kedvenc számát a rádióban, felhangosította és énekelni kezdett. Drága nővérkémnek mindig is jó hangja volt, de most egyáltalán nem volt hangulatom hozzá. Nagyon fáradt voltam, de egyúttal alig vártam, hogy végre hazaérjek hat hónapos terhes feleségemhez.

Szerencsére- talán a késői órának is köszönhetően- nem volt nagy forgalom az utakon, így hamar otthon voltunk. Nővéremnek megköszöntem, hogy kijött érten- bár nem tudom miért ragaszkodott hozzá ennyire, hiszen taxival is haza tudtam volna jönni- majd az emeltre sétáltam. Nem hallottam szerelmem hangját így halkan lépkedtem a hálószobáig, hogy ha esetleg alszik, nehogy felébresszem. Megérzéseim nem csaltak, hiszen az ágyon feküdve találtam meg és most még szebb volt, mint valaha. Persze ő mindig azzal jön, hogy úgy néz ki mint egy bálna, de én teljesen másképp gondolom. Mandy a legszebb, leggyönyörűbb kismama, akit valaha láttam. 

Nem akartam felébreszteni - mert olyan édesen aludt- ezért gyorsan adtam egy puszit homlokára és hatalmas pocakjára majd a földszintre sétáltam. Már nagyon éhes voltam, főleg mikor megláttam a hűtőben kedvenc ételem egyikét, ezért hamar a mikroba pakoltam egy tányér gulyáslevest. Mandy nem nagyon szokott magyar ételeket készíteni- legnagyobb bánatomra-, mert szerinte nem tudja őket jól megcsinálni. Pedig ez nem így van. Emlékszem mikor Magyarországon forgattam egyik filmemet, első nap rögtön magyar ételekkel kínáltak. Nos azok az ételek, még csak közelébe sem jártak a Mandy által készítetteknek, pedig azok elvileg luxusétterembe készültek.

Már a második tányérnál tartottam mikor halk lépteket hallottam meg hátam mögül.

-         Miért nem ébresztettél fel?- kérdezte feleségem nagyot ásítva.

-         Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem hozzá- simítottam kezemet pocakjára mire a lányok erősen ficánkolni kezdtek

-         Látod már ők is hiányoltak- felelte kissé szomorúan. Rögtön rájöttem mi a baja.

-         Tudod, hogy nem akartam Los Angelesbe repülni- vetettem oda, mert már egy tucatszor felhozta nekem, hogy miért nem tudok legalább ilyenkor mellette lenni.

-         Te vagy Robert Pattinson. Simán azt mondhatnád, hogy nem mész…- motyogta halkan. Legszívesebben kikeltem volna magamból, de helyette inkább vettem egy mély levegőt és megöleltem szerelmemet, aki éppen nekiállt mosogatni.

-         Ígérem, hogy mostantól csakis veletek fogok foglalkozni.

-         Sajnálom, hogy ilyen hisztis vagyok, de nem tudom ezt egyedül végigcsinálni - fordult felém, miközben könnyeit törölgette. Szívem szakadt meg érte- Nagyon nehéz, hogy soha nem vagy itt. Kimenni sem tudok az utcára, mert állandóan a nyomomban vannak az újságírók. Ráadásul annyira érzékeny vagyok, hogy egyik pillanatban még sírók, utána meg már nevetek, arról nem is beszélve, hogy akkora vagyok, mint egy bálna, sőt mint egy víziló - igaza volt- persze nem az alkatával kapcsolatban-, de nem tehettem mást. A szerződésemben kerek-perec kijelentette, hogy hol és mikor kell megjelennem. Ha tehettem volna én sem mentem volna el. Ezt neki is tudni a kellett. 

-         Remélem tudod, hogy nem jókedvemben megyek el hanem mert ez a kötelességem. De van egy jó hírem - mondtam mire egy halvány csillogást véltem felfedezni Mandy szemeimben- Steph szerint egy jó ideig szabad vagyok

-         Tényleg?

-         Tényleg- húztam magamhoz- Jobban mondva olyan hat hónapig

-         Az is több a semminél- mosolygott őszintén majd hírtelen másra terelte a szót- De most inkább foglalkozzunk magunkkal

-         Nah és mire gondolsz?

-         Hát mondjuk egy közös fürdésre gyertyafényben és habos epret szegetve - mondta majd a még nagyobb hatás kedvéért, még a szája szélét is megnyalta.

-         Nah nyomás- húztam a fürdő felé

Míg én megengedtem a meleg vizet addig szerelmem, felhozta az epreket majd egy-két gyertyát meggyújtott. Már alig vártam, hogy meztelenül csodálhassam meg testét, de erre sajnos csak akkor került sor, mikor végre minden mécses fényben úszott. A villanyt lekapcsolta és úgy dobta le magáról szépen lassan a köntösét. Szerintem még a szívem is megállt egy pillanatra mikor megcsodálhattam terhessége miatt megnőtt formás idomait, ami szerintem még szebbé tette vonalait. Persze drága feleségemnek erről más volt a véleménye, mert egy halvány pirulás után, gyorsan bepattant – már amennyire tudott- a kádba és maga felé húzta az összes habot. – Nem jössz be?- kérdezte halkan. Hát nem kellett sokáig győzködnie. Ruháim egy szempillantás alatt a földön landoltak és én is beültem a langyos vízbe. – Gyere közelebb - húztam magamhoz majd finoman mellkasomra fektettem. Pocakjára tettem kezeimet, mire a lányok ismét rögtönzött rúgással feleltek. Esküszöm ezek tényleg focisták lesznek…

-         Mindig ilyen sokat forgolódnak?

-         Általában igen, de legtöbbször akkor, mikor valaki a pocakomat simogatja

-         Azért remélem nem olyan sokan- tőrt rám az aggodalmaskodás.

-         Nyugi nem engedem, hogy mindenféle idegenek a hasamhoz nyúlkáljanak, mert engem is nagyon zavar- nyugtatott meg majd mesélni kezdett - Képzeld, azt hiszem tegnap vagy tegnapelőtt a boltban vagy három lány támadott le. Nagyon aranyosak voltak. Sok boldogságot kívántak és képzeld, azt mondták, hogy örülnek, hogy nem Kristennel jöttél össze- hát ezen nevetnem kellett. Én és Kristen?

-         Nem is tudom honnan vették, hogy mi együtt vagyunk vagy voltunk valaha…

-         Hát azért néha-néha eléggé közel simultatok egymáshoz és ne mondd azt, hogy véletlen volt- „figyelmeztetett” drága feleségem és mint másban is ebben is igaza volt.

-         De az is csak a Summit miatt volt, mert ők találták ki, hogy játsszuk el mennyire közel állunk egymáshoz.

-         Nah mindegy. Ez már nagyon régen volt. Most ne törődjünk ezzel- fordult felém és először lassú, majd vad csókolózásba kezdtünk…

Az este során többször a fellegekbe repítettük egymást, hol a kádban hol pedig hálószobánkban. Mandy – áldott állapotának köszönhetően- még kívánósabb lett az utóbbi időkben, így nem nagyon kellett visszafognom magam. Persze arra ügyeltem, hogy nehogy összenyomjam, vagy dúl vad legyek vele, mert nem szerettem volna, ha bármi baja esik emiatt neki vagy a kicsiknek.

Mandy már édesen aludt karjaimban mikor eszembe jutott, hogy holnap nem csak az éppen aktuális ellenőrzés miatt kell látogatást tennünk a dokinál, hanem még az egyik rádióhoz is el kell mennem. Nah ebből hogy fogom magam kimagyarázni????