22. fejezet

Sziasztok!

Igen jól látjátok, meghoztam már ma a fejit, Kesha hatalmas kérésére, és ennek a kérésre ígért viszonzás végett. ( megjegyzem, fogalmam sincs mikor kellett volna feltennem a fejit "bocsi" , ezért kérdeztem meg ti mikor akarjátok megkapni, így a mai nap lett belőle! :D)Ennek a feji elejére pedig elhoztam Zsófi üdvözletét is! :D

Tehát akkor a várva vár feji! Vajon igent mond Mandy vagy nemet ? :D

Üdv, és sok pusz nektek! :P

Vyvy

Igen, igen, itt a következő fejezet Remélem mindenki, nagyon örül neki :D
Lehet sokatokban, felmerül most a kérdés, hogy hogyan hiszen én Olaszban vagyok. (ha nem akkor is elmondom)
Drága Vyvy-t akinek már így is sok mindent köszönhetek, megkértem hogy rakja fel helyettem. Nagyon, nagyon szépen köszönöm!!!
Eredetileg úgy terveztem, hogy csak utazás után hozok részt, de ma van a 18. szülinapom így arra gondoltam, hogy erre a jeles alkalomra megleplek titeket
. Azt a sok szeretet, egy-két e-mail, ajándékot, amit például Vyvy-től vagy Evelyn-től kaptam, és persze a kommentek nem tudom eléggé meghálálni.
Persze nem vagyok olyan jó író, rengeteget kell még fejlődnöm, de úgy vagyok vele, ha van időm, miért ne csináljam? Ebből még tanulok is.
Ha megengeditek, ezt a fejezetet szeretném elsősorban két embernek ajánlani. Az egyik személy Vyvy , aki amellett, hogy segített nekem a fejezet felrakásában, még ajándékot is készített . Nemsokára láthatjátok. A másik, pedig Kesha aki szerintem az egyik legnagyszerűbb író akit, valaha olvastam. Ezt nem nyalizásból írom, mert én nem ilyen vagyok. Egyszerűen csak így érzem.
És, mivel tudta, hogy elutazom elküldött nekem két fejezetet előre, hogy ne legyenek elvonási tüneteim
De nagyon, nagyon szépen köszönöm, mind a rendszeres, mind csak a néha kommentelő emberkéknek is, hogy mellettem vagytok. Nélkületek nem írnék
Tudom, sokat pofáztam. Íme hát a fejezet.



Lefagytam. Nem tudtam megszólalni.
Hogy legyek a felesége?
Teljességgel képtelenség. Ezt ő sem gondolhatja komolyan!
Próbáltam egy kis mosolyt az arcomra erőltetni, de döbbenettől ez egész biztos, hogy nem sikerült.
Felém, tartotta szerelme zálogát, azt a hatalmas csillogó jegygyűrűt, de képtelen voltam felhúzni az ujjamra
Hallottam, ahogy ez emberek a hátam mögött susmorognak „Szerinted igent mond?” Gordon próbálta leolvasni az arcomról a választ, amit egyelőre csak én sejtettem.
De, hogy mondjam meg neki? Ez egy elő adás. Ha nemet mondok, azzal nem csak a válaszommal bántanám meg, hanem azzal is, hogy ezt jelenetet több millióan látják.

Döntenem kell. Muszáj. Két lehetőségem van. Az egyik, hogy elrohanok és később vagy telefonon, vagy személyesen beszélek vele, vagy elfogadom az ajánlatát, és miután hazaérünk, azonnal szakítok vele.
Az óra ketyegett.
- Mandy hozzám jönnél?- kérdezte újra, most már sokkal bizonytalanabb hangon
- Ig…en – makogtam
Sodródtam az árral. John arcán, már nyoma sem volt ez előbbi félelemnek, csak a szín tiszta boldogság tükröződött vissza, amit tudtam, hogy nemsokára kénytelen leszek lemosni
Kivette a dobozkából a gyűrűt, majd szépen lassan az ujjamra húzta. Körülöttünk mindenki hangos éljenzésbe tőrt ki, miközben John ajkai az enyémre tapadtak.

A kamerák leálltak, a fényeket lekapcsolták, Gordon elköszönt a nézőktől, miközben az összes lány az én kezem után kapkodott, hogy megnézhessék milyen kő lapul a gyűrűben.
A gratulációk sorra érkeztek, de én nem voltam boldog. A fejem zsongott, úgy éreztem nem kapok levegőt, hogy szorul a hurok a nyakam körül

- John kérlek, menjünk haza- kérleltem őt
- Jól vagy?- kérdezte miközben tenyerét a homlokomra, tapasztotta
- Jézusom, te lázas vagy. Azonnal megyünk, majd Mary mindent elintéz
- Köszöntöm

John elrohant, miközben én leültem az egyik székre, mert tényleg kezdtem rosszul érezni magam
Lehet, tényleg lázas vagyok- tapintottam, meg ami valóban melegebb volt az átlagosnál.
- Nah gyere, menjünk hozzánk, mert nem szeretnélek egyedül hagyni- karolt belém John. Próbáltam ellenkezni, de már annyi erőm sem volt, hogy megszólaljak.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------


- Mandy, Mandy édesem kelj fel – rázott meg valaki, de eszem ágában nem volt engedelmeskedni.
- Mandy, nagyon sokat aludtál, több mint egy napot, kérlek ne csináld ezt- nah erre már rögtön kipattantak szemeim.
- Micsoda? – ültem fel hírtelen, amivel sikerült egy újabb szédülést előidéznem.
- Jól vagy? Hívjak orvost?
- Nem, csak kicsit megszédültem. Mit mondtál az előbb? Egy napot aludtam?
- Hát igen, este hét óra van. Tegnap elájultál a kocsiban. Kihívtam egy orvost, aki azt mondta, elkaptál valami vírusos fertőzést és a szervezeted így védekezett a sok baci vagy mi ellen. De már kezdtem kicsit félni, hogy soha nem ébredsz fel- kuncogott fel
- Jut eszembe, kaptál egy üzenetet Robtól. Ne haragudj, azért mert elolvastam, de többször hívott és nagyon kíváncsi voltam. De nem volt olyan fontos.
- John, mi írt?- remélem nem azt, amire gondolok
- Hát csak sok boldogságot kívánt az eljegyzésünkhöz. Jajj Mandy én annyira boldog vagyok, hogy azt el sem tudom mondani. Azt hittem, hogy nemet fogsz mondani, de mikor kimondtad az igen én… el sem tudom mondani, hogy mit éreztem. Nem kell most hozzám jönnöd, amikor úgy érzed készen, állsz, rá akkor mehetünk a templomba, vagy ahová akarsz, nekem nem fontos az egyházi esküvő, de ha neked igen…
- John állj le, kérlek.
- Ne haragudj… csak… nah mindegy. Azt akartam már egy ideje megkérdezni, hogy nem akarsz ideköltözni?
- Kérlek- nem bírtam tovább. Könnyeim kicsordultak ezzel elárulva valós érzelmeimet
- Mi a baj?
- Nem bírom tovább, ne haragudj - zokogtam
- Én nem értek semmit Mandy, mondd el mi a baj - simogattam meg arcomat
- Az, hogy nem mehetek hozzád - húztam le ujjamról a gyűrűt és egyenesen a kezébe, nyomtam.
- De, tegnap egy ország-világ előtt igent mondtál akkor most… miért?
- Azért mert nem szeretlek, illetve szeretlek csak nem szerelemmel- lesütöttem szemeimet, mert nem bírtam az övéibe nézni
- Biztos, csak össze vagy zavarodva. Túl hírtelen jött igaz? Erre nem voltál kész még.
- Nem, nem erről van szó - törölgettem könnyeimet – Én nem akarok veled lenni - folytattam
- Szakítani akarsz?- válaszul csak bólogattam
- De… de miért? Én ezt nem értem
- Sajnálom
- Sajnálod? Hát ne sajnáld. Hazudtál nekem. Tegnap miért nem mondtál akkor nemet? Miért kellett velem, ezt a mocskos játékot játszanod?- kelt ki magából. Soha nem láttam még ilyennek.
- Ne haragudj
- Nem haragszom, Figyelj Mandy – fogta két keze közé arcomat - Tudom, hogy most bizonytalan vagy, de ha kell én adok időt. Tudod mit? Töltsünk egy kis időt külön. Az biztos segíteni fog.
- Nem fog segíteni- ráztam le kezeit arcomról- Nekem… van valakim – mondtam ki vére azt, ami már hetek óta nyomta a szívemet. Nem mertem ránézni, féltem a reakciójától, de azt is, tudtam bármit is fog majd mondani vagy tenni, megérdemlem. Megérdemlem, mert amit tettem az megbocsájthatatlan.
- Mond, hogy ez nem igaz
- Én tényleg annyira saj….- nem tudtam végigmondani, mert egy hatalmas pofont kevert le.
- Csak azt ne mond, hogy sajnálod, hogy megbántad, hogy te nem akartad. Erről akkor kellett volna akkor elgondolkoznod, mikor széttetted a lábaidat a pasidnak - üvöltözött közel az arcomhoz. Féltem, de nem mertem megszólalni, könnyeimet is próbáltam valamennyire visszatartani.
- Legalább ismerem azt a férfit?- kérdezte, sokkal nyugodtabb hangon
- Nem- ráztam meg a fejem

Hiába terveztem úgy, hogy elmondok mindent, hogy tiszta lappal kezdhessek új életet, féltem a reakciójától, féltem, attól hogy bántani fog.

- Takarodj innen- rántotta le rólam a takarót
- Jonh én…
- Nem érdekel a magyarázatod érted? Egy büdös, mocskos ribanc vagy. Hogy tehetted ezt velem?
- Nagyon sajnálom - nem tudtam mást mondani
- Hát sajnálhatod is. De most takarodj innen többet, nem akarlak látni. Isabellát is messziről kerüld el. Érted?
- Igen

Még arra sem volt időm, hogy rendesen felöltözzek. John eltaszigált az ajtóig majd fogta a cuccaimat és velük együtt engem is kidobott.

Megérdemeltem. Mindent, még a pofont is, annak ellenére, hogy már most éreztem, szemeim alatt a duzzanatot. Nem kellett volna ennyi ideig húznom ezt az egészet. Már akkor el kellett volna mondanom, hogy van valakim mikor visszajött Los Angelesből.
Bár most mát abban sem vagyok biztos, hogy Robbal való kapcsolatom még mindig létezik. Ezek után nem is csodálkoznék, ha azt mondaná, hogy többé nem akar látni. Azt is megérdemelném.

Felkaptam földről fekete kabátomat, ami kissé sáros lett, így nem húztam fel. Kiléptem a kapun és leintettem egy taxit.
Szerencsém volt, hiszen itt kertvárosba sokkal kevesebb van, mint a központba.
A sofőrnek bemondtam a címet, majd húsz perc múlva megérkeztem Rob házához.
A pasasnak adtam harminc dollárt, majd meg sem álltam, míg az ajtóhoz el nem értem.
Kopogtam, csengettem vagy húsz percig de nem nyitotta ki, pedig a konyhából kiszűrődő fény nagyon is arról tanúskodott, hogy itthon van
Az utolsó kísérletnél, hírtelen kivágódott az ajtó

- Basszus, most zavartál meg egy kúrva jó menetet- köpte a szavakat Rob. Szemeiben nem láttam mást, csak szín tiszta dühöt..
- Mit akarsz? Talán meguntad a vőlegényedet?- kérdezte cinikusan
- Nem a vőlegényem
- Hát persze, akkor az a tegnapi eljegyzés csak színjáték volt? Figyelj én, nem akarok, a hazugságaidban részt venni
- Ahhoz képest nagyon rész vettél, benne- vágtam vissza neki
- Jajj cica. Olyan kis naiv vagy- simított végig arcomon- Tudod, te sem kellettél többre, mint a többi nő
- De… te… azt mondtad
- Sok mindent mondtam, de csak azért, hogy megdönthesselek. Tudod, nagyon imponált nekem az, hogy nem kaphattalak meg azonnal. Hogy harcolnom kellett érted, tudod a vadászösztön bennem is él
- Figyelj Rob én, szeretlek, igen szeretlek és tudom, hogy elcsesztem, hogy rögtön az elején el kellett volna mondanom Johnnak, hogy nem akarok vele lenni, de már nem tudom visszafordítani az idő erekét.
- Drágám, nem jössz vissza, már kezdek magányos lenni- kiabált ki nyávogós hangján Nicole.
- Ahogy látod, vendégem van. Szia- csapta rám Rob az ajtót

Szívemnek ez egy hatalmas késszúrás volt.
Még jobban fájt, mint John pofonja. Az maximum feldagad, lesz egy-két lila foltom, de a lelkemnek nem ártott sokat.


A következő fejezet Rob szemszögéből lesz :D