Hogy tetszett nektek az első történetem?

2010. szeptember 28., kedd

25. fejezet.

Köszönöm hogy ennyien írtatok az előző részhez. Tényleg sokat jelent ez nekem.
 Amint látjátok új "témát" tettem fel. Remélem tetszik nektek.
És ez a gyönyörű hátteret pedig Vyvy készítette :)



Szívem azonnal a torkomba szökött, amint megláttam meztelen testét. Kezemmel görcsösen szorítottam a kilincset és próbáltam uralkodni vágyaimon.
De abban a pillanatban, ahogy megfordult még azt a kevés erőmet is sikerült elvesztenem Mandy mosolyogva felém pillantott, majd kezével mutatta, hogy lépjek közelebb.
Nem kellett kétszer mondani. Gyorsan belöktem magam mögött az ajtót, majd szerelmemet ledöntöttem az ágyra és átadtuk magunkat vágyainknak.

Másnap sikerült Mandy-t meggyőznöm, hogy utazzunk vissza New Yorkba, hiszen nekem amúgy megbeszélésre kell majd mennem, amit sajnos még Steph sem tudott lemondani. Így foglaltattam magunknak két jegyet, természetesen az első osztályra. Mandy erősködött, hogy ő majd kifizeti az ő részét, mondván, hogy ő egy erős, független nő, de biztosítottam róla attól, mert én fizettem a jegyét, még nem vesztette el függetlenségét
Nem értem én a nőket. Egyszer az a bajuk, hogy soha nem lepjük őket meg semmivel, másszor pedig azon problémáznak, hogy túl sokat költünk rájuk és ezzel mindenki előtt, úgy állítjuk be őket, mintha ingyenélőnk lennének. Bennem fel sem merült ez, és miután Mandy-t is megnyugtattam, elkezdhettünk pakolni. Jobban mondva ő kezdett el készülődni, mivel nekem volt egy kis utazó hátizsákom, amibe csak a legszükségesebbek pakoltam be, ezzel szemben neki volt vagy három jól megrakott bőröndje és két utazótáskája.

-         Mandy te tulajdonképpen, hány hónapra készültél megszökni?- kérdeztem tőle viccből, de válasza cseppet sem volt az számomra.
-         Tulajdonképpen úgy gondoltam, hogy örökre elmegyek - fordította el fejét. Először nem jutottam szóhoz, hiszen nem gondoltam volna, hogy képes lett volna mindent maga mögött hagyni egy ilyen dolog miatta, de aztán úgy voltam vele, hogy ezen már fölösleges aggódni, hiszen nemsokára megyünk vissza
-         Az a lényeg, hogy meggondoltad magad- öleltem meg hátulról- De azt azért szeretném tudni, hogy miért akartam ennyire eltűnni?- csókoltam bele nyakába
-         Hát, mert azt hittem, hogy jobb lesz nekem, hogy ha elmegyek azzal a problémák is eltűnnek
-         És, hogy érzed eltűntek?- válasz helyett, megfordult és egy forró csókot nyomott ajkaimra. 
-         Köszönöm, hogy értem jöttél. magamtól talán soha nem mentem volna vissza
-         Nem hagyhattalak elfutni. Tudod beszéltem Johnnal - böktem ki 
-         És mit mondott?- mosolygott rám, de hangjában éreztem a feszültséget
-         Haragszik rád, tudod el akartam neki mondani, hogy én voltam az a másik pasi, de képtelen voltam rá.
-         Egyszer úgy is megtudja.
-         Egyszer. Nagyon megviselte, mikor szakítottál vele?- nah nem mintha érdekelt volna, felőlem akár az óceánba is vetethette volna magát, csupán kíváncsi voltam.

Mandy szemszöge

Erről nem akartam neki beszélni, mivel tudtam, hogy ha elmondom neki azt a pofonos, dolgot, akkor azonnal ki fog borulni. Ismertem már annyira hogy ezt tudjam róla. Éppen ezért egy kegyes hazugsággal sikerült lerendeznem a dolgot.

Miután minden cuccomat a bőröndjeimbe pakoltam a reptér felé indultunk. Apu vitt ki minket, mert nem szerette volna, hogy taxizzunk mikor neki is, van kocsija.
Láttam rajta, hogy nem örül neki, hogy visszamegyek, de nem volt annyira önző, hogy ezt meg is mondja nekem.
A reptéren szerencsére, egy paparazzi sem várt, így akadálymentesen tudtunk a bejáratig eljutni, ahol sajnos el kellett köszönnöm apától.
Rossz volt látni, szomorú arcát, amit bárhogy is próbált elrejteni nem sikerült neki.

Mikor elfoglaltuk kényelmes üléseinket azonnal elbóbiskoltam és csak akkor ébredtem meg, mikor a megérkeztünk. Nagyon fáradt voltam,
Összeszedtük csomagjainkat, majd a kijárat felé igyekeztünk, azonban most nem volt olyan szerencsénk, mint Los Angelesben. Rob egyik rajongója hangos kiáltással jelezte, hogy kedvence megérkezett. Rob azonnal magára kapta szemüvegét, majd engem is erre utasított. Nem vitatkoztam vele.

Aztán mikor a kapun kiértünk elszabadult a pokol. A fotósok kattogtatni kezdték a gépeiket miközben folyamatosan egy kérdést üvöltöttek az arcunkba
„Robert, ez-az új barátnője?”
Mindketten tudtuk a választ, de egyikünk sem mondott semmit. Ugyan erről még nem beszéltünk, de biztos voltam abban, hogy Rob sem szeretné kapcsolatunkat a nyilvánosság elé tárni. Végül az egyik testőre segítségével sikerült, a ránk váró kocsiig eljutni.
Cuccaimat az ajtó elé raktam, majd ugrottam is be a sötétített ablakú kocsiba. Levettem a szemüvegemet, hiszen ide bent erre nem volt semmi szükségem, de Rob meg sem moccant. Az ablakon bámult kifelé, miközben kezeit ökölbe szorítva, maga mellett tartotta.
Át akartam ölelni, megnyugtatni de nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet ezért inkább hagytam, hagyj, maradjon most egy kicsit egyedül a gondolataival.

Sajnos ennek az lett a végeredménye, hogy egész úton hozzám sem szólt, sőt mikor a lakásomhoz értünk akkor is csak nagy nehezen tudtam egy „sziá-t” kicsikarni belőle.
Remek.
Bármennyire is bántott viselkedése, nem mutattam ki érzéseimet, hiszen nem akartam már most veszekedni.
A bőröndjeimet hála a liftnek hamar felvittem. Nem lepődtem meg, mikor Kevin-t a lakásomon találtam, mivel utazásom előtt pont én, adtam neki egy kulcsot, arra az esetre, ha bármi történne.
Őt viszont nagyon meglepte, hogy engem itthon talált de természetesen örült.
Neki is elmeséltem az előbb történeteket és nem győzött meggyőzni a felől, hogy Rob biztos csak azért viselkedett így, mert váratlanul érte, hogy kapcsolatunkat már így az elején leleplezték, legalább is egy filmben, amit nemrég látott ez történt.
Csak reménykedhettem benne, hogy Rob is csak ugyanezt éli át, mint abban a filmben szereplő pasi, de akkor is kicsit bántott, hogy hirtelen ennyire megfagyott.

Már olyan este tíz óra lehetett mikor valaki csengetni kezdett. Rögtön rohantam is a kaputelefonhoz és nagy kő esett le a szívemről mikor meghallottam Rob hangját. Habozás nélkül engedtem be őt, miközben gyorsan megigazítottam hajamat, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki egy hete nem fésülködött.
Mikor felért az emeletre, mint egy őrült, olyan gyorsan nyitottam ki az ajtót majd egyenesen a karjaiba ugrottam.

-         Ne haragudj Mandy- ölelt át szorosan.
-         Rob úgy megijesztettél - néztem gyönyörű szemeibe - De egyáltalán nem haragszok rád
-         Sajnálom, hogy ilyen hülye voltam- kért tőlem bocsánatot
-         Nah gyere, menjünk be - húztam magammal, majd mikor az ajtót sikerült lábaimmal becsuknom újra Rob ajkai után kaptam, aki szerencséjére nem volt rest visszautasítani


Másnap Rob ölelő karjaiba ébredtem. Egy ideig figyeltem édes szuszogását, de aztán mivel már amúgy is éhes voltam, kimentem a konyhába hogy készítsek valami reggelit, szerelmemnek és magamnak is.
Nem tudtam, hogy mik voltak a szokásai ezen a téren, de mivel Los Angelesben pirítóst evett tojásrántottával, ezért arra gondoltam, hogy én is azt készítem el.
Felvertem vagy öt tojást, amit egy kicsit megsóztam, majd a forró olajon megsütöttem. Alig vártam, hogy készen legyen, annyira megéheztem. Igaz, hogy eredetileg csak Robnak csináltam, de talán kettőnknek is elég lesz, én amúgy sem tudok reggel sokat enni.
Mikor készen lettem, gyorsan tálcára raktam még egy kis kávét, majd szerelememhez mentem, aki már az ágy szélén törölgette kissé csipás szemeit.
Miután megreggeliztünk sajnos mind a kettőnket, hívta a kötelesség így egy hosszú, forró csók után kénytelenek voltan egymástól egy időre elköszönni.

A munkahelyemen, ahogy vártam, már mindenki lobogtatta az újságot a kezükben ahol mi voltunk a címlapon. Abszolút nem örültem neki, sőt belül tajtékzottam a dühtől, de senkinek sem mertem kimutatni valódi érzéseimet. Egy embert kivéve. Miranda amint megérkezett magához hívatott az irodájába ahol, mint mindenki ő is a képembe nyomta az újságot.
Nem tudtam mit mondani, azért inkább csöndben végighallgattam mondandóját, ami két részből állt. Az egyik, hogy én, mint az ő alkalmazottja köteles lettem volna neki beszámolni a magánéletemről. Legszívesebben beolvastam volna a boszorkának, amiért ilyet mondott nekem, de nem tehettem semmit, hiszen abban a pillanatban, ahogy ezt megtenném, szedhetném is a sátorfámat. Ezt pedig nem akartam.
Viszont a beszélgetés második részre teljesen megdöbbentet. Szinte utasított, hogy ha kapcsolatunk nem is minden részét, de a fontosabb momentumait köteles vagyok neki elmondani, hogy az Elle magazin hozhassa le először a híreket. Szerintem arcomról is visszatükröződött, hogy mit éreztem abban a pillanatban, de mikor éppen szólásra nyitottam volna a számat rögtön leállított, hogy bármit is akarok mondani, ne tegyem. Nem tettem.
 Bár úgy éreztem magam, mint öt éves gyerek, akit a szüleik rövid pórázon tartanak, csak hogy én már közel sem voltam gyerek. Ha nem is mostanában, de hamarosan harminc leszek és nincs szükségem arra, hogy egy éppen klimax korszakát élő nő kioktasson engem.

A rossz kedélyállapotomat csak Lindsay tudta valamelyest feljavítani azzal, hogy estére elhívott engem és persze Robot is egy szerinte kellemes helyre, hogy bulizzon egy jót. Mivel amúgy is régen voltam szórakozni elfogadtam az ajánlatát.
Szerencsére Robnak is tetszett az ötlet, így miután este sikeresen elkészültem elindultunk a megadott címre.
Látta rajtam, hogy valami bajom van, de mikor rákérdezett egyszerűen azt hazudtam neki, hogy munkahelyi problémáim vannak.
Remélem, elhitte.
Egész délután Miranda szavain kattogtam. Tudtam, hogy nem leszek képes a személyes életemet közszemlére állítani, viszont ezzel azt is tudtam, hogy ha nem vallok, akkor hamar vége lesz írói karrieremnek.
Mire megérkeztünk Lindsay már kint várt minket az épület előtt. Gyorsan bementünk még mielőtt valaki kiszagolná, hogy itt vagyunk és a szórakozóhely talán legcsöndesebb zugába ültünk.
Rob akár mennyire is ellenkezett, rendeltem magamnak egy erősebb italt, hogy valamennyire csillapítani tudjam feszültségemet. Bár nem hiszem mojítóban annyi alkohol, lenne amennyire most nekem szükségem, lenne, de megelégedtem ennyivel.
Mikor a hangulat már a tetőfokára kezdett hágni magammal húztam Robot a táncparkettre. Csábosan mozgattam a csípőmet előtte, miközben ő kezeivel testemet fedezte fel. Újra és újra.
De egyszer csak minden megváltozott… 



komikat nagyon, nagyon várom ....:D

10 (L) vélemény (L):

Szilvi írta...

jó lett,nekem tetszett!!
De ezek a függő végek kikészítenek.....D
Mi változott meg?! Már megint mi fog történni?! Fogalmam sincs, még egy kósza ötlet se,semmi....ez kétségbe ejtő, szóval nagyon siess a folytatással:)))

Vyvy írta...

Hééh, nem ér így abbahagyni! MIndig ezt csinálod, és ezektől a függővégektől kikészülök! :D
Nagyon jó lett az ój feji! Kicsit megijedtem Rob magábafordulásánál, hogy megint jön a gond, de szerencsére lement a szívszerelmes álmai nője lakásásra, és bocsánatért esedezve adta meg az örömöt neki! :D Fúúj ez anniyra szar mondattá sikeredett !:d
Na mindegy !:D Tetszett, és nagyon várom a kövit, fogalmam sincs mi lejet! Mondjuk csak nem megjelenik John? ;) Azt bírnám! :D
Hozdd hamar! :D
Sok pux :P

kitty írta...

nahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh
Hát ez nem igaz
itt abbahagyni?
hát ez már kinzás
Tudod mit érzek ilyenkor?
azt , hogy még, még ,még ,még,még..
lécci
uj fejit minnéél előbb
én nme tudom hogy tudsz ilyen nagyon jó törit irni
olyan mint egy könyv
nem tudnám lerakni ha lenne még több:)
lécci
puszy
kitty

L. írta...

Megőrjítesz néha ezekkel a függő végekkel.Megint jön a bonyodalom ? :D
Ha tippelni lehet Johnra gondolnék, de persze lehet h valami vagy valaki teljesen más.
Isteni lett!
Siess a kövivel!*szépennéz*

Puszi

Kim írta...

Amúgy nem direkt van függővég. Egyszerűen csak így jön :D
Hát hogy mi fog történni, az majd a következő fejezetben kiderül. Szeretnék sietni vele, de a kedves,drága tanáraim kitalálták, hogy mindenből dogát iratnak és sajnos most muszáj eleget tennem a kötelezettségeimnek!
Vyvy, nem volt szar mondat. Nekem nagyon tetszett! :D
Szilvi, bocsi hogy kikészítelek:D És nagyon köszönöm, hogy többek között te is mindig rendszeresen kommentelsz:) Imádlak :D
Kitty, nagyon jól esik hogy ezt írtad, miközben én abszolút nem tartom magam jó írónak. Most biztos azt hiszitek, hogy persze persze, csak a betanult szöveget mondom, amit kb minden író elismétel, de én tényleg így érzem :D
Szélkisasszony ( olyan hosszú neved van :D )
Megint jön a bonyodalom ??:D Nem:)
Tipp??? Hát arról nem mondok semmit, mert akkor senki nem fog írni.

Nah most látom milyen regényt írtam, de nem baj, ideje volt már rendesen a kommentekre válaszolnom.
A következő friss, szerintem hétvégén jön. De ha továbbra is csak négyen írtok akkor nem tudom...:)

További szép napot :)

Névtelen írta...

Szia!
Jó volt a fejezet ne aggódj! Örülök, hogy kibékültek, remélem így is marad. Viszont, Mandy főnöke egy igazi boszorkány.
Zsuzsi

Szilvi írta...

Nem lesz bonyodalom? Akkor valami perverz dolog fog kisülni,vagy nem?! Vagy előjön Rob romantikus énje?Már nagyon várom a folytatást!!!!


P.S.:Az írástudatlanokkal meg ne foglalkozz::))

Névtelen írta...

Így abba hagyniii.... :( Nagyon várom a kövit!

Rose írta...

Szia! nagyon jó lett a fejezet! mi történik....áh, függővég! nagyon várom a folytatást puszi Rose

Névtelen írta...

Ez a Miranda tényleg egy undorító hárpia!Rob viszont aranyos volt a bocsánatkérésével..Mi lesz még itt a bulin?
csao dona