26.fejezet

Sajnálom, hogy nem hoztam előbb,de rengeteget kellett tanulnom.

Tudom ez nem kifogás de ez van :D

Ezer köszönet azoknak az emberkéknek akik írtak az előző részhez. Imádlak titeket:)
Amíg csak szimpla olvasó voltam, nem tudtam elképzelni miért ennyire fontos az, hogy megjegyzéseket írjunk. 

De, egy írónak akkor öröm, akkor élvezet az írás, ha kap visszajelzést!

Szeretlek

A fejezethez illő szám.

Megpörgetett majd olyan csókkal jutalmazott meg, amitől azt hittem ott helyben felgyulladok.

Még akkor sem hagytuk abba ajkaink tüzes játékát, mikor a közönség körülöttünk hangos éljenzésbe kezdett. A legszerencsésebb lánynak éreztem magam, amiért én ölelhetem és csókolhatom ezt férfit, amiért ő az enyém és senki másé.

-         Szeretlek - suttogta két csók között a fülembe, amitől már szívem is őrült dobogásba kezdett. Ezt a szót nem lehet elégszer hallani.

Az idő gyorsan repült. Egyik nap jött a másik után. Munka, Rob, munka, Rob és így tovább. Persze jobban szerettem volna minden időmet inkább Rob társaságában tölteni, de mindkettőknek eleget kellett tennie a kötelezettségeinknek.

Én írtam, Rob pedig a Twilight utolsó részeinek az előmunkálatával foglalkozott. Sajnos. Főleg azért, mert hamarosan el kell utaznia és egy ideig biztosan csak interneten, telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot. Próbáltam nem ezzel foglalkozni, de valahogy valamilyen úton mindig ebbe a téma botlottam. Az eszem és a szívem egyaránt azt súgta, hogy nem lesz itt semmi gond, de valamilyen belső hang, talán démon mindig arra késztetett, hogy ha nem is hangosan, de kimondjam azt a kérdést, hogy „Mi van ha? ”

Mert mi van, ha Rob talál magának egy jobb nőt? Vagy mi van, ha elutazik és rájön, hogy nem is szeret, hogy nem is hiányom neki?

Tudtam, hogy ez butaság, de igazán csak akkor nyugodtam meg, mikor Rob meggyőzött ennek az ellenkezőjéről.

-         Mandy, hidd el, hogy nem kell nekem senki más. De ha még is, akkor majd dobok egy e-mailt

-         Hülye barom- ütöttem bele a vállába

-         Te meg kis féltékeny vadmacska- húzott magához- Nem tudom, minek izgatod magad ilyenek miatt, hiszen semmi okod rá.

-         Igen is van

-         Nah és mi az? Had halljam- lehelt finoman a bőrömre, ami azonnal libabőrös lett.

-         Mi van, ha találsz egy nálam sokkal csinosabb nőt, aki sokkal jobban kielégít, mint én- abban a pillanatban, ahogy kimondtam, tudtam, hogy eléggé félreérhető voltam, amit persze Rob rögtön ki is használt

-         Kis szexmániás vadmacskám- kuncogott orra alatt

-         Jajj Rob, veled nem lehet komolyan beszélni - nevettem már én is

-         Nah ide figyelj- rántott vissza magához mikor „szabadulni” próbáltam – Engem senki tud kielégíteni úgy, mint te.

-         Basszus minek kellett nekem ezt mondanom??- csikáltam meg, mire sikerült karjai közül kiszöknöm.

-         Nah megállj- futott utánam, de mikor egy párnát hozzávágtam elterült a szőnyegpadlón.

-         Úr Isten- kiáltottam fel hangosan- Rob jól vagy?- rohantam oda hozzá

-         Nagyon fáj - fogta még mindig a fejét.

-         Jól vagy? Vérzel? Hívjak orvost?- kérdeztem kétségbeesetten

Mi van, ha betört a feje? Vagy újra kell éleszteni? Én azt sem tudom, hogy kell.

Már kezdett teljesen úrrá lenni rajtam a félelem, mikor Rob hangosan felkacagott. Fogalmam sem volt mi baja lehet. Először azt hittem, hogy a fájdalom nála így jelentkezik, de mikor megláttam vértől és mindenféle sebtől mentes arcát, jól leteremtettem.

-         Nem vagy normális. Én meg már azt hittem, hogy valami bajod van, vagy vérzel, azon gondolkoztam, hogyan kell a szívmasszást alkalmazni, ha esetleg leáll a szíved

-         Olyan édes vagy mikor morcos vagy, rettentően feltüzel- rántott újra magához azzal a különbséggel, hogy most nem ültünk, hanem feküdtünk.

-         Rob, ez nem vicces, eressz el - kezdtem kapálózni, de egy határozott mozdulattal maga alá fordított így már esélyem sem volt szabadulni.

-         Te vagy a legszexisebb nő a világon és nálad, ha akarnék, sem találnék jobbat- szavai nagyon is jól estek, de nem akartam annyiban hagyni az előbbi játékát.

-         Nem érdekel, eressz el.

-         Majd ha végeztünk- válaszolta egyszerűen.

Fejét a dekoltázsomba temette, miközben kezeivel ruhámat szaggatta szét. Időm sem volt azon sajnálkozni egyik kedvenc ruhámon, mert egyik pillanatban még elfedte a puha felső a testemet a másikban, pedig már félmeztelenül feküdtem Rob alatt. Megmarkolta mellemet, mire akaratlanul egy kéjes nyögés hagyta el a számat. Hiába voltam rá előtte dühös, hiába akartam megbünteti rossz vicce miatt, teljesen elvesztem.

Rob miután megszabadított melltartómtól, nadrágomat kezdte bontogatni majd miután minden akadály megszűnt, kezével kényeztetni kezdte nőiességemet. Minél jobban átjárt a bizsergés ő annál jobban mozgatta, ki tudja hány ujját, majd nyelvét is, amitől mint egy futótűz úgy terjed szét megállítatlanul testemben a már jól ismert bizsergés.

Mikor légzésem kissé normalizálódott, Rob saját ruháitól már megszabadult.

Szerettem volna én is kényeztetni, de mikor meredező férfiasságához nyúltam, lefogta kezeimet és újra a hátamra fektetve elmerült bennem. Először olyan lassan mozgott, hogy az már szinte fájdalmas volt, ezért csípőmmel ösztönöztem őt gyorsabb mozgásra, hogy minél előbb újra érezzem testemben azt a leírhatatlan bizsergést.

Rob hatásos módszerének köszönhetően, minden kételyem a porba hullt. Nem foglalkoztam többé ezzel a „Távkapcsolatok tönkremennek” dologgal, hiszen a kivétel erősíti a szabályt és tudtam, hogy mi azok leszünk.

Pár nappal később kiderült, hogy Robnak két hét múlva kell elutaznia. Újra görcsbe rándult a gyomrom, hiszen nem számítottam rá, hogy már csak ilyen rövid időn lesz egymásra.

Á, hülye vagyok. Tisztára úgy beszélek, mintha világvége jönne, vagy halálos beteg lennék és már csak ez a tizennégy napom maradt háta. Nem is értem eddig Rob, hogy nem vette észre, hogy ilyen dilis lányba szeretett bele.

Néha még most is, megbököm magam, hogy tudjam nem álmodom e ezt az egészet. Bár ha ez csak egy álom én azt sem bánom, de akkor többé soha nem akarok felébredni.

Lindsay újra bulizni hívott minket, de ezúttal a saját házába. Amolyan beöltözős buli lesz, így nagy gondot jelentett a jelmez kitalálása. Először Playboy nyuszi akartam lenni, de Rob azt megtiltotta.

-         Mi, az hogy nem engeded?- akadtam ki, hiszen engem senki ne korlátozzon.

-         Azért nem engedem, mert te a barátnőm vagy és nem akarom, hogy minden pasi a nyálát csorgassa utána a bulin.

-         Ti mondjátok nekünk nőknek, hogy bonyolultak vagyunk? Akkor magatokat minek nevezitek?

-         Mandy, kérlek, érts meg engem.

-         És te miért nem értesz meg engem? És nem hisztizek, ha lányok százai támadnak rád, pedig legszívesebben felpofoznám őket.

-         Imádom mikor ilyen durcás vagy- jött közelebb, de ezúttal nem hagytam magam elcsábítani.

-         Nem, én akkor is azt veszek fel, amit akarok

-         Ha azt veszed fel én, elmegyek egy szál nadrágba és hagyom, hogy minden lány összefogdosson

-         Ajj- csaptam egyet a lábammal a szőnyegre, hiszen Rob megint megnyerte egy „csatát”

Tudta nagyon jól, hogy kiráz hideg, ha a nők már csak úgy néznek rá. Így Lindsay-el karöltve kitaláltuk, hogy én leszek a Piroska Rob pedig a farkas. (természetesen kicsit, szexisebben, mint az eredetiben). Hosszas keresgélés után találtam is egy jelmezkölcsönzőt itt a városban ezért másnap el is mentem a ruhákért.

A buli napján, tengerparti nyaralásáról beállított a bátyám, aki addig-addig erősködött, míg meg nem engedtem neki, hogy ő is velünk tartson.

Rob kocsijával mentünk akin annyit nevettem vicces jelmeze miatt, hogy már a könnyeim is kicsordultak.

- Nevess csak – fordult el sértődötten

- Szívem én így is szeretlek - simogattam meg combját.

- Én is Piroskám.

- Jajj valaki adjon egy zsebkendőt, mert ez olyan romantikus- játszotta a fejét bátyám, aki a hatásosság kedvéért még szeme sarkát is megtörölgette.

     - Ryan antiszociális vagy. Kéne neked egy barátnő, nem gondolod?

     - De, pont ezért jöttem veletek.

Remek

Mikor odaértünk rögtön bemutattam Lindsay-nek a bátyámat, akivel miután kettesben maradtam, kikérdezett Ryan-ről. Azt hiszem itt lesz valami.

A buli már a tetőfokára hágott, mikor Rob berángatott az egyik emeleti szobába. Az ajtót bezárta, majd az agyára „dobott” .

- Ez a ruha sírba visz, annyira szexi- áradozott Rob, miközben próbált kibújtatni a jelmezből, de csak nem akart neki sikerülni.

- Hagyd a francba, csak a lényeget szedd le rólam

Rob vette a lapot, és miután harisnyámat letépte rólam (még szerencse hogy hoztam másikat) félrehúzta bugyimat, és nyelvével kezdte izgatni már amúgy is nedves nőiességemet. Próbáltam visszatartani nyögéseimet, de mikor ujjait is belém vezette, egy hangos sikítás szakadt ki torkomból. Rob hogy megvédjen minket a lebukástól az egyik párnát a hasamra, dobta, amit én rögtön a számhoz raktam. Szükségem is volt rá, mert Rob olyan intenzíven kényeztetett odalent, hogy volt egy pont, amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább. A hátára fordítottam, dudorodó nadrágjából kibontottam férfiasságát, amit azonnal kezeim közé fogtam. Nyelvemmel is kényeztettem őt, de mikor már éreztem, hogy közel van a robbanáshoz, beleültem kemény szervébe. Ezernyi szikrák pattantak szét testemben, amint tövig fogattam őt, majd lassan de magabiztosan kezdtem mozogni rajta. A remegés nem sokáig váratott magára, de olyan erővel csapott le, hogy ha Rob nem nyomta volna el csókjával a sikolyomat mostanra már mindenki, megtudta volna, hogy mit csinálunk.

A buli nagyon jóra sikeredett, persze nem csak a Robbal átélt percek miatt, hanem mert sok új emberrel ismerkedtem meg, a társaság pedig nagyon kedves és egyben szórakoztató is volt, de ami a legjobb, hogy egyszer sem támadták le Robot egy aláírásért vagy képért. Másnap viccelődve néztük meg az ott készült képeket, amelyik némelyike eléggé kompromittálóra sikeredett. A gépemre feltettem őket, egy biztos mappába elrejtve, hogy illetéktelen személyek még csak véletlenül se találjanak rá.

Az idő sajnos nagyon gyorsan telt, olyan gyorsan, hogy Robnak holnap el kell repülnie, Felvette azt az ötletet, hogy menjek vele, de nemsokára lesz egy divathét, ami nagyon fontos lesz az újság számára, amit sajnos nem hagyhatok ki.  

Hogy még kicsit kettesben lehessünk elmentünk egy csöndes étterembe, ahol az est fénypontja az volt, hogy Rob adott nekem egy szív alakú nyakláncot, amibe az volt beleírva, hogy a „szívemet nálad hagytam, kérlek vigyázz rá”. Ez egy klasszikus mondtad, de én mégsem véltem unalmasnak, vagy közhelynek. Ez volt a legszebb ajándék, amit valaha férfitől kaptam.

Hihetetlen, hogy ez a kapcsolat mennyire megváltoztatott minket. Rob a nagyképű, egoista, macsó srácból egy kedves, érzéki romantikus férfi lett.  Persze én is valamennyire más lettem, hiszen jobban tudom értékelni az életet, nem vagyok annyira hirtelen haragú, de azt hiszem, ami legnagyobb változást jelenti az életemben az, hogy szerelmes vagyok. És remélem ez a szerelem az idők végezetéig, kitart. 

 Medál amit Mandy kapott!

 Piroska

 

Nagyon örülnék egy-két hozzászólásnak, elvégre harmincöten olvastok :)