27. fejezet

Meghoztam a következőt.Remélem nem okoztam olyan nagy csalódást mint az előző fejezettel. 

Köszönöm a kommenteket :)   Beatrix, Vyvy,Zsuzsi,Szilvi,Rose (L)

Másfél hónap után végre holnap láthatom, ugyanis Vancouverbe utazom. De titokban. Rob nem tudja hogy jövök.

Rob egyik munkatársa segített nekem a szervezésben, akivel egyre több időt beszélgettem. Természetesen róla.

Ami viszont kicsit meglepett, hogy egyik alkalommal köszönetet mondott, amiért vele vagyok. Nem értettem, hogy tulajdonképpen miért is mondja ezt, ezért mikor rákérdeztem elmesélte, hogy Rob régebben, nagyon bunkó volt velük. Ezen nem is lepődtem meg, hiszen velem is épp ugyanígy viselkedett az elején, de aztán Ashley kitért valamire, amit viszont nem nagyon tudtam hová tenni, hiszen erről nekem Rob soha nem mesélt.  

Délután mikor a munkából hazaértem, bepakoltam a bőröndömbe. Igaz, hogy csak egy hétre megyek, de annyi cuccot raktam össze, hogy a második bőröndömet is alig tudtam lecsukni.

Reggel, jobban mondva hajnalban keltem, hiszen a gépem pontosan hét órakor indul Vancouverbe

Miután elvégeztem teendőimet, ittam egy hosszú kávét, majd a reptérre indultam.

Sajnos (nem tudom honnan) a paparazzik is megtudták, hogy utazni készülök, így csak nehézkesen tudtam rajtuk átjutni. De azt is csak az egyik őr segítségével.

Engem, Robbal ellentétben nem kavart fel a jelenlétük, viszont nem értettem, hogy miért vagyok számukra olyan érdekes.

Egy átlagos Amerikai lány vagyok, csupán annyi különbséggel, hogy a barátom híres ember.

A gépen, a megivott kávémennyiségnek köszönhetően semennyit sem tudtam aludni, így az időm nagy részét, hol kedvenc könyvem olvasásával, hol pedig zenehallgatással töltöttem el.

Mikor a gépem megérkezett a kissé hűvös Vancouverbe, egy fekete terepjáró várt rám a bejáratnál. Gondolom Ashley keze, van a dologban.

A kocsiban, a szívem már majd kiugrott a helyéről olyan gyorsan kalimpált az izgalomtól. El sem hiszem, hogy másfél hónap külön töltött idő után végre láthatom, megcsókolhatom őt.

Nagyon nehéz időszak volt ez számomra. Nem csak, azért mert szerelmemtől távol voltam, hanem mert éjjel nappal dolgoztam.

A divathétnek köszönhetően minden bemutatóra el kellett járnom, a tervezőkkel interjút kellett készítenem, ami sajnos volt, hogy hajnalig is eltartott. Másnap pedig kezdődött minden előröl.

Rob szemszöge

-         Rob ne legyél már ilyen búval baszott - csapott a vállamra Kellan, akinek a poénjaira most nagyon nem voltam kíváncsi.  

-         Ezt ne most jó!

-         Komolyan mondom, ez a csaj tudhat valamit, ha ennyire elcsavarta a fejedet. Majd letesztelem a kicsikét, ha már te is ezt tetted az enyémmel- röhögött a képembe. Én viszont forrtam a dühtől

-         Hozzá ne merj érni – emeltem fel a hangomat

-         Hé nyugi. Nem kell ilyen harciasnak lenni. Csak vicceltem- hárított Kellan, de engem, egy cseppet sem győzött meg.

Mi van ha bosszúból rámászik?Mondjuk megérdemelném, hiszen én voltam az aki a  barátnőjével feküdt le, de az már régen volt és azóta sok minden változott.

-         Nyugi Rob, nem lesz semmi baj. Mandy amúgy sem tenné meg.

Hiába próbáltam magam megnyugtatni, egy kis hang folyamatosan ott motoszkált a fejemben.

Amikor a szállodához értünk, a többiekkel ellentétben én nem a bárba indultam, hanem a szobámba, hogy mielőbb beszélhessek webkamerán Mandy-vel.

Viszont az emeletre felérve a szobámból furcsa hangok szűrődtek ki.

Kíváncsian nyitottam be szobámba ahol, mint ha mi sem lenne természetesebb, szerelmem ott telefonált a nappali közepén.

Először azt hittem, hogy csak álmodom, hogy már annyira vágyom rá, hogy hallucinálok, de mikor a karjaimba ugrott már nem kételkedtem benne.

-         Mandy, hogy kerülsz ide? Istenem annyira hiányoztál- pusziltam össze-vissza puha arcát.

-         Hát tudod, úgy gondoltam meglátogatlak és volt egy besúgóm, aki segített.

-         Bárki volt is az szólj, hogy ne felejtsem el neki megköszönni. Annyira hiányoztál, hogy azt el sem tudom mondani- öleltem magamhoz. Istenem ez finom illat.

-         Nekem is nagyon hiányoztál, főleg hogy Miranda megint átment diktátor szerepbe és annyit kellett dolgoznom.

-         Mondtam, hogy gyere el velem.

-         Tudod nagyon jól, hogy szeretem a munkámat

-         De én…

-         Kérlek, ezen ne veszekedjünk, nem akarom az eltartott nő szerepét játszani- szakított félbe

-         Rendben, de ha…

-         Ha másképp döntök akkor te, leszel az első, akinek szólok - fejezte be helyettem a mondatot.

Nem válaszoltam semmit, helyette inkább egy forró csókot nyomtam puha ajkaira. Először csak gyengéden kényeztettük egymást, de aztán szabad engedtünk másfél hónapja elfojtott érzelmeinknek.

Másnap drága jó producerem akár, hogy is kértem nem adott szabadnapot . Arra gondoltam, hogy betegséget színlelek, de Mandy lebeszélt tervemről.

-         Rob, el leszek én itt egyedül, ne aggódj- próbált megnyugtatni  

-         De sokáig fogok dolgozni, és nem szeretném, ha egyedül maradnál.

-         Semmi baj. Figyelj én, tudtam, hogy nem nyaralni jöttem. Nem lesz semmi bajom

-         De…

-         De elleszek, egyedül- hallgattatott el csókjával.

Viszont mivel Ashley tudtommal ma nem forgat felhívtam, hogy legyen egy kicsit szerelmemmel.

A munka most a szokásosnál is lassabban és nehezebben ment. Hol a szöveget rontottam, hol pedig a mimikám nem volt tökéletes.

- Rob ha nem akarsz hajnalba hazaérni, akkor dolgozz rendesen- fenyegetett meg a producer, aminek hatására rögtön észbe kaptam.

Ebédidőben felhívtam a lányokat, akik megnyugtattak, hogy minden a legnagyobb rendben

-         Éppen vásárolgatunk

-         Gondolhattam, volna - mosolyodtam el - Alig várom, hogy este legyen

-         Én is, főleg hogy vettem valamit, ami szerintem nagyon fog neked tetszeni.

-         És mi az a valami, ha szabad a kisasszonytól megtudnom.

-         Hát valami fekete, ami szorosan a testemre simul - suttogta érzékien a telefonba

-         Szét foglak tépni

-         Remélem is – válaszolt majd „lecsapta” a telefont.

A nyál összegyűlt a számban, ahogy elképzeltem magam előtt, tökéletes testére simulva a fekete fehérneműt, amit úgy is le fogok róla hamar tépni.

A munkának sajnos folytatódnia kellett, de valamennyivel jobb hangulatban. Estre, tízre lettünk csak készen, de reménykedtem benne, hogy Mandy nem aludt el.

Miután kiosztottam pár aláírást a ránk váró rajongóknak siettem vissza a szállodába. A recepciónál ugyan kicsit feltartottak, de végül sikerült feljutnom.

Mandy szemszöge

A fekete csipkés fehérnemű megtette a hatását, bár nem sok szerepet kapott. Rob nem kímélte a drága anyagot.

Másnap valamilyen csoda folytán Robnak nem kellett mennie, dolgoznia. Mi pedig kihasználtuk az alkalmat és az egész napot az ágyban, egymás kényeztetésével töltöttük.

Este pedig elmentünk a többiekkel bulizni az egyik közeli bárba.

-         Mi van, hogy ha nem fogok nekik tetszeni?- kérdeztem Robtól, aki viszont minden erejével próbált ennek az ellenkezőjéről meggyőzni.

-         Kicsim, hidd el mindenki tök jó fej. Nem fognak megenni.

Szerencsére neki lett igaza, mert egy kivételével mindenki kedvesen fogadott.

-         Srácok. Ő itt az én gyönyörűséges barátnőm – mutatott be Rob, akinek szavai hatására sikerült látványosan elpirulnom.

-         Mandy őt itt- mutatott rá mindenkire egyenként- Jackson, Taylor, Peter, Kellan, Kristen és Nikki

Tényleg mindenki kedvesen fogadott de az a szőkés barna hajú lány, azt hiszem Nikki egy gyors köszönés után, unottan ült vissza a helyére, miközben látványosan pofákat vágott. Próbáltam magam azzal hitegetni, hogy biztos rossz napja van, de mikor a lányok táncolni hívtak, bunkón odaszólt nekem „ha ez is jön, én nem megyek”

-         Figyelj miért vagy ilyen bunkó?- kérdeztem tőle

-         Bocs, ilyen kis libákkal nem tudok nem az lenni

-         Már ne haragudj, de nem vagyok liba

-         Hé, hé lányok ezt nem itt kéne- próbált minket csitítani Kristen.

-         Nem tudom, mit véded őt. Nem veszed észre, hogy csak Rob pénzét akarja ez a hülye kúrva- sértegetett tovább, mire betelt nálam a pohár. Megfogtam az első italt, ami a kezembe akadt és egyenesen az arcába öntöttem.

-         Legközelebb gondolt meg mit mondasz - kaptam fel a táskámat

A bárban próbáltam Robot megkeresni, de megsokszorozódott tömeg miatt ez nagyon nehezen ment, így aztán feladtam.

A szórakozó hely előtt parkoló taxival a szállodába mentem, ahová nem sokkal érkezésem után, Rob is betoppant, nem túl nyugodt állapotban.

-         Mandy miért szarért öntötted le Nikkit? És miért rohantál el ilyen gyorsan?- esett nekem. Szóval az a kis szuka engem állított be csúnya gonosz boszorkánynak.

-         Talán, azért mert kurvának nevezett és te nem voltál sehol, hogy megvédj.

-         És ezért le kellett öntened? Mond te normális vagy?

-        Nem, nem vagyok normális - szöktek könnyek a szemembe- Az első géppel visszamegyek New Yorkba

-       Ne! Mandy, kérlek, ne menj el. Én… sajnálom

-       Nem a te hibád, nekem nem kellett volna eljönnöm, rossz ötlet volt- kaptam fel bőröndömet a földről

-       Nem hagyom, hogy ilyen miatt elmenj.

-       És hogyan fogsz megakadályozni? Bezársz a szobába, vagy megkötözöl?- néztem elszántságtól tükröződő szemeibe.

-       Ha kell, odabilincsellek, az ágyhoz vagy bezárlak a fürdőszobába. Mindent megteszek, csak ne menj el. Figyel- lépett hozzám közelebb - Sajnálom, hogy így neked estem, de olyan gyorsan elrohantál a többiek meg össze-visszabeszéltek és Nikki sem azt mondta, amit te az előbb

-        És ezen csodálkozol?

-        Ne haragudj- kért újból bocsánatot

-        Te meg azért ne haragudj, mert ilyen gyerekesen viselkedtem- bújtam szorosan hozzám - De ígérd meg, hogy legközelebb nem hagyod, hogy befolyásoljanak.

-         Ígérem- adott egy csókot fejem búbjára.

Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít.

Holnapra tervezem a következő fejezetet, mert hétköznap nem igen tudok írni, de ha nincs rá igény nem hozom :D
 

Jah és hívjátok a 1752-őt :)