32.fejezet

Átvezető fejezet és időhiány  miatt csak két oldal lett. aki többet szeret olvasni és bír várni annak ajánlom, hogy várja meg a holnapi fejezetet:) 

Pusz és köszönöm ismételten a komikat:)

Rob a nyakamat vette ajkaival birtokba. Úgy csókolt, úgy simogatott, mintha a legdrágább porcelán lennék és ez tetszett. Túlságosan is.

Miközben ő a kanapéra ülve ölébe húzott, folyamatosan egy kérdés motoszkált a fejemben. Engedjek neki, vagy ne? Hagyjam, hogy testem megkapja, amire vágyik? (hiszen, ha akarnám sem tudnám letagadni mennyire kívánom, hogy mennyire vágyok rá) Vagy egyszerűen taszítsam el őt?

Akármennyire is szerettem volna engedni a kísértésnek, a fejemben folyamatosan suttogó hang miatt képtelen voltam engedni. Képtelen voltam ellazulni, és nem utolsó sorban képtelen voltam elfelejteni, hogy Rob mit is tett.

A fenekemen járó kezeit, lassan lecsúsztattam az oldalához, miközben csókja elől próbáltam kitérni. Megérezhette, hogy valami nincs rendjén, mivel abbahagyta testem felfedezését, és kíváncsi tekintettel fürkészte arcomat. Elkerülve pillantását, óvatosan leszálltam róla, és három lépést távolodva az ablakhoz léptem.

-         Mi a baj Mandy?- Tudtam, éreztem, hogy felteszi ezt a kérdést, de valahol legbelül azt reméltem, tetteimből megérti, hogy mit akarok. Nem válaszoltam, képtelen voltam bármit is mondani. 

-         Hívok neked egy taxit- törtem ezt a kínos csendet

-         Mandy kérlek…

-         Nem unod még ezt a szöveget? Mert én már igen. Jó lenne, ha már valami mást is kitalálnál, de a legjobb az lenne, ha meg sem szólalnál- teremtettem le, majd telefonommal tárcsázni kezdtem az egyik taxisszolgálatot. Már éppen kicsöngött volna a vonal, mikor Rob kikapta a kezemből a mobilomat, majd zsebre rakta.

-         Te mégis mit képzelsz magadról? Add vissza, de nagyon gyorsan- nyújtottam a kezem

-         Inkább vedd el

-         Nincs kedvem játszani, főleg nem veled- fintorodtam el - De tudod mit, nem is kell a telefonom, ha akarom, veszek egy másikat még ma- vontam vállat. Ne, hogy azt higgye ő az okosabb

-         Miért nem tudsz végighallgatni? Lehet, hogy érdekelne, amit mondanék

-         Hogy van képed mégis ezt kérni? Pont te? – röhögtem a képébe- Pont te, aki arra sem voltál képes, hogy megvárd, míg elmondom, nem vagyok terhes? Vagy hogy azok az átkozott fotók nem az én kezem alól kerültek ki?

-         Értsd meg hogy elborult az agyam, és nem tudtam gondolkodni. De nagyon megbántam, annyira hogy azt el sem tudom mondani- tett egy lépést felém, mire én rögtön hátráltam egyet.

-         Sajnálhatod is, de már nem érdekel.

-         Ne hazudj. A bőröd szinte égett az előbb az érintésemtől, és ez nem arról tanúskodik, hogy közömbös vagy irántam - tudtam, hogy teljes mértékben igaza van, mégis hárítani próbáltam

-         Nem mindegy az neked mit érzek, vagy gondolok? Már nem akarok tőled semmit. Ez a két hónap bőven elég volt arra, hogy ha nem is teljesen, de kiverjelek a szívemből.  Utállak Robert Pattinson, és soha többé nem akarlak látni- csuklott el a hangom a mondat végére. Látszott tekintetén, hogy megbántottam, de most ez érdekelt a legkevésbé. Ő is ugyanezt tette. Megbántott, megalázott, akkor nekem mégis miért legyen lelkiismeret furdalásom?

-         Lehet, hogy most utálsz, hogy megvetsz, de akkor is küzdeni fogok érted, a kapcsolatunkért. Ha kell, térden állva fogok neked könyörögni, vagy lehozom a csillagokat az égről, ha erre kérsz. És tudod, hogy miért? Mert szeretlek, és ezt nem fogom hagyni.

A vallomásától tetőtől-talpig kirázott a hideg, de kételyeim akkor sem múltak el.  Nem tudok közel két hónap szenvedést, egész éjszakákon át tartó sírást, azt a megaláztatást elfelejti, amit ő okozott akkor szavaival.

-         Sajnálom - néztem a szemeibe- De sok minden történt, amit nem tudok elfelejteni, akárhogyan is szeretném. Köszönöm, hogy ezt elmondtad, de én akkor sem hiszem, hogy nekünk lenne jövőnk.

-         Van rá akár csak egy százalék esélyem, hogy helyrehozzam?

-         Nem tudom. A bizalmamat teljes mértékben elveszítetted, amit nem lehet, csak úgy egyik napról a másikra visszaszerezni, és őszintén megmondom, hogy nem is akarom, hogy visszaszerezd.

-         Akkor csak azt engedd meg, hogy néha felhívhassalak. Kérlek.

-         Esetleg, de most menj el- kértem őt.

-         Rendben- kapta fel az előbb földre esett kabátját. Az ajtóhoz sétáltam, hogy kiengedjem őt- Akkor, szia Mandy - éreztem, hogy arca az enyémhez közeledik, de még mielőtt puszit adhatott volna, tapintatosan (legalább is próbáltam úgy tenni) elfordítottam a fejem. Nem akartam, hogy hozzám érjen.

-         Majd akkor még hívlak- fordult vissza majd lesétált a lépcsőn.

Rob ígéretéhez híven, már másnap telefonon keresett. Kicsit ugyan kínosan éreztem magam, hiszen többnyire csak igennel, vagy nemmel tudtam válaszolni kérdésére, de még ez is több volt a semminél.

A következő nap újra dolgozni mentem, aminek munkatársaim nagyon örültek. A csajok persze rögtön észrevették, hogy valami nincs rendben, hiszen állandóan elkalandoztam, így mint a pletykás vénasszonyok, rögtön kérdezősködni kezdtek. Persze, hogy elmondtam nekik mindent töviről hegyire

Két hét telt el szilveszter óta, és szinte nem múlt el úgy nap, hogy Rob ne hívott volna fel, hogy ne küldött volna üzenetet. Tudtam, hogy mindent az alapról kell kezdenünk, de nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz.

Az újságok (hála apunak) már nem zaklattak. Néha még egy-egy fotós követett az utcán, de őket is gyorsan leráztam.

Robbal mivel mindennap beszéltem, már a kezdethez képest sokkal személyesebb kapcsolatom alakult ki. Persze ez még mindig kevés ahhoz, hogy újra egy pár legyünk, de szerintem ő is érzi, hogy nem szabad semmit sem elsietnünk.

Újabb egy hét múlva, nagy meglepetésemre, Rob elhívott magához Brazíliába, (mivel jelenleg ott forgatnak). Először persze rögtön visszautasítottam ajánlatát, de Kristen és a barátaim addig-addig nyaggattak, míg igent nem mondtam Rob ajánlatára, aminek persze ő örült a legjobban.

Sajnálom, hogy csak ennyi lett, de holnap HA akarjátok, akkor hozok frisst. (ehhez nem kell mást tennetek mint írtok egy-két sort :D)

Jah és ha tudtok mennyetek el vért adni, mert ezzel három ember életét tudjátok megmenteni:) Én tegnap volt először és abszolút nem fájt. Fél liter vérrel könnyebb lettem XD