24. fejezet

Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket. Nagyon hálás vagyok értük :)

Hazugságvizsgálat 

Egész délutánt egymás karjaiban töltöttük. Ki sem keltünk az ágyból, ahová nagy nehezen sikerült eljutnunk valamikor. Még szerencse, hogy nincs senki a házban, mondjuk engem az sem zavarna.

Még a napját sem tudom megmondani, mikor voltam utoljára ilyen boldog. Valószínűleg soha.

-         Rob, nem akarsz aludni?- kérdezte Mandy, kissé álmoskás hangon. Mondjuk, nem csodálom, hogy álmos. Ilyen eseménydús délután után… De nekem eszem ágában sem volt aludni.

-         Te aludj nyugodtan. Nekem jobb tervem van- pusziltam meg verejtékes homlokát

-         Valami nagyon jó ötleted, ha így mosolyogsz – bújt mellkasomra, miközben én gondosan betakargattam, hogy meg ne fázzon.

Én is kissé álmos voltam, de ahelyett, hogy álomra hajtottam volna a fejemet, továbbra is az ő kényeztetésével foglalkoztam. Egyik kezemmel hátát simogattam, miközben kedvenc dalomat dúdoltam neki. Tisztára úgy éreztem magam, mint Edward, aki még altatódalt is írt Bellához, amit utána minden éjszaka eldúdolt.

Tényleg. Ez nem is rossz ötlet. Hogy nekem ez eddig miért nem jutott eszembe?! De nem olyasmit kéne mind Edward, mert oké hogy szeretek zongorázni de nem vagyok olyan jó komolyzene komponálásában.

Egy ideig még hallgattam szerelmem kellemes szuszogását, de szemeimet egyre nehezebben tudtam nyitva tartani, így nem sokkal később én is követtem őt az álmok világába.

Nem tudom, hány órakor de egyszer csak hangos kiabálásra ébredtem fel. Hamar rájöttem, hogy a női hang birtokosa Mandy, de a férfi hangját csak akkor tudtam beazonosítani mikor kislányomnak, szólította szerelmemet.

-         Apa fejezd ezt be. Nagylány vagyok, nem tinédzser, el tudom dönteni, hogy kivel járok, nem kell hozzá a te engedélyed

-         Én vagyok az apád, így úgy gondolom, hogy jogom van ezzel, sráccal elbeszélgetni, főleg hogy egy híres hollywoodi színész. Ki tudja, mit akar tőled. Mi van, ha csak arra kellesz neki. Tudod- célozgatott az apja, amivel úgy pár hete egyet is értettem volna, hiszen tényleg nem kellettek másra a nők, de Mandy-vel egész más a helyzet

-         Figyelj, elhiszem, hogy féltesz, de nincs miért.

-         És ha megint valami butaságba keveredsz?

Szólalt meg az apukája mire válasz nem érkezett, pedig hiába füleltem, még levegőt sem vettem, hátha annak zaja elnyomja Mandy hangját, de ennek ellenére sem hallottam semmit.

Viszont ezzel a kijelentésével bogarat ültetett a fülembe.

Persze, lehet csak valami ártatlan csíntevésről, van szó, aminek mára már semmi jelentősége nincs, de mi van, ha valami komoly dolog van a háttérben?

Nem, nem. Nem szabad ilyeneken törnöm a fejemet, mert akkor olyan dolgokat fogok beképzelni, ami nincs is. Ha valami komoly dologról van szó, Mandy úgy is elfogja mondani - nyugtattam meg magamat.

Tovább füleltem, de szavak helyett halk lépteket hallottam közeledni az ajtó felé.

Amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam a gatyámat, hogy ha esetleg Mandy apja nyitna rám, ne anyaszült nesztelenül találkozzak vele először. Szerencsére ez nem következett be, mert pár másodperc múlva Mandy nyitott ajtót.

-         Felébresztettünk?

-         Nem, dehogy is. Már fent voltam- vigasztaltam meg gyorsan, mert nem akartam hogy emiatt esetleg lelkiismeret furdalása legyen

-         Akkor jó. Ne haragudj, hogy ezt végig kellett hallgatnod- kért bocsánatot, amire semmi szükség nem volt, hiszen lehet én is így cselekednék, ha lenne gyerekem

-         Nyugi, az én apukám is ilyen volt a nővéreimmel. Emlékszem az egyiket úgy kikérdezte, hogy sírva menekült a házból, de szó szerint- próbáltam viccelődni, de ő abszolút nem nevetett rajta.

-         Én nem akarom, hogy sírva menekülj el, innen- biggyesztette le ajkát, majd nekem háttal fordult, de még is így láttam, hogy szeme sarkát törölgeti. Rögtön felpattantam az ágyról és hátulról átkaroltam karcsú testét.

-         Akármit is mond az apád én, nem fogok elfutni. Felőlem még hazugságvizsgálónak is alávethet, attól sem riadok vissza

-         Olyan hülye vagy- fordult végre velem szembe – De most, hogy így mondod, tényleg van neki egy ilyenje - mondta tök nyugodtan, ami engem viszont cseppet sem nyugtatott meg, sőt annyira bepáráztam tőle, hogy szóhoz sem jutottam.

-         Nyugi csak vicceltem- nevetett rajtam.

-         Nah megállj te boszorka- kaptam fel karjaimba és egyenesen a fürdőbe indultam.

-         Rob, állj le, kérlek ne, nem akarok vizes lenni- csapott a fenekemre, de én nem hagytam magam.

A zuhanyzókabinba raktam, ahol még ugyan próbálkozott megszökni, de amint vizet eresztettem testére, levette felsőjét és ördögi mosoly jelent meg az arcán.

- Pattinson, te ebből ma nem eszel- simított végén, puha keblein. Teljesen elvesztettem a fejemet. Legszívesebben azonnal magamévá tettem volna.

- Ennyivel nem úszod meg- vigyorgott tovább, majd rövid sortjához nyúlt, amit szépen lassan simogatott le testéről, természetesen a bugyival együtt. Az előbbi kijelentésemet megcáfolva, most már tényleg elvesztettem a fejemet. Combjába markoltam, viszont ő egy pillanat alatt lerázta kezeimet.

- Itt a szivacs, mosdass meg, de semmi szex- figyelmeztetett, mire most az én arcomra szökött mosoly az ötletem miatt.

Kivettem kezéből a szivacsot majd nyomtam rá egy kis eper illatú tusfürdőt. A fallal szembe fordítottam, miközben mosni kezdtem a hátát. Amikor ezzel végeztem a fenekét is habossá tettem, de legérzékenyebb pontját kihagytam. A legjobb maradjon a végére.

Még mindig háttal nekem, gyönyörű kebleit kezdtem simogatni. Hallottam, ahogy halkan felnyög, és hogy szaporábban veszi a levegőt.

A szivacsot a padlóra dobtam és két kezem közé nyomtam egy kis tusfürdőt majd két lába közé nyúltam.

- Rob- nyögött fel.

Tudtam, hogy ennek ő sem tud ellenállni, így tovább folytattam a kényeztetését. Egyik kezemmel kívülről simogattam tovább, míg szabad kezem pár ujjával teste mélyére hatoltam.

Szaporán mozgattam ki-be őket, míg teste remegni nem kezdett. Ekkor szembe fordítottam és nyelvemmel fejeztem be teste tűzijátékát.

-         Bolond vagy- lihegett tovább, mire én egy vad csókod nyomtam ajkaimra.

-         De te így szeretsz

-         Ebben- szakította meg csókunkat- teljesen igazad, van- majd ajkaink újra egymáséra tapadtak.

Nem sokáig maradtunk a zuhany alatt. Gyorsan megtörülköztünk, majd felöltöztünk, aminek én nem nagyon örültem, hiszen szívesen töltöttem volna a nap további részét az ágyban töltve szerelmemmel, de tudtam, hogy kötelezettségeim is vannak.

Remegett is a gyomrom rendesen az idegességtől.

-         Nyugi nem lesz semmi baj - szorította meg Mandy a kezem mikor már a lépcsőn is leértünk.

Egy üvegajtó keresztül, aztán kiértünk a hátsó kertbe, ami koránt sem nevezhető kertnek, hiszen a telek olyannyira messze nyúlt el, hogy még a végét sem lehetett látni.

Gyönyörű volt, ahogy a nap utolsó sugarai megvilágították a szőlőültetvényeket. Nem sok ilyen hely található Los Angelesben az biztos.  Még órákig tudtam volna nézni szemem elé táruló mesés látványt, ám Mandy apja félbeszakított.

-         Végre, h lejöttetek, azt hittem már egyedül fogok borozgatni- mosolygott felénk, egy kissé ősz hajú, ötvenes éveiben járó férfi.

-         Volt egy kis dolgunk- próbált hárítani Mandy, ám arca pirossága pontosan elárulta, hogy miért késtünk ennyit.

-         Nem kell szabadkoznotok én is, voltam fiatal- hozott már engem is zavarba Mandy apja ezért próbáltam inkább más felé terelni a beszélgetést.

-         Szeretnék bemutatkozni önnek. Én Robert Pattinson vagyok, Mandy barátja- nyújtottam felé jobbomat. 

-         Tudom, hogy azt kéne mondanom, hogy örülök, hogy megismerhetlek de ezt majd pár nap, hét, hónap, talán évek után tudom csak megmondani.

-         Nah de apa- szólt közbe Mandy

-         Most mi van? Én csak őszinte voltam

-         Ki kell, hogy ábrándítsam Önt, hiszen én nem csak pár napig, hétig, hónapig, sőt nem is évekig, hanem egész életem végégig szeretnék Mandy-vel lenni- biztosítottam szándékaimról.

-         Remélem komolyan is, gondolod. Nos nem szeretnél egy kis bort inni?- nyújtotta felém a poharat, amit vétek lett volna visszautasítani

-         Örömmel

-         Nos akkor én felmegyek a szobámba, egy kicsit később lenézek, hogy él a még Rob- viccelődött Mandy, de mint fent is most sem véltem humorosnak kijelentését. Miután Mandy otthagyott engem az apjával, aki még mindig nem mutatkozott be, helyet foglaltam az egyik szerintem több milliót érő antik széken.

-         Nos mik a szándékaid?- tette fel rögtön az első kérdését, de én egyelőre hárítottam

-         Nevét esetleg elmondaná? Mert így nem tudom, hogy szólítani

-         Persze, milyen illetlen vagyok George, vagyok. Szóval mik a szándékaid?

-         Egyelőre még nem tudom a szándékaim, hogy mi lesz egy hét, hónap vagy év múlva, csak azt tudom, hogy vele szeretnék lenni- válaszoltam, miközben ittam egy korty bort

-         Szereted a lányomat?

-         Igen. Nagyon.

-         Mióta jártok?

-         Nos…hát már egy ideje ismerem, de igazán csak pár hete vagyunk, együtt- hazudtam neki, hiszen ténylegesen csak mától vagyunk egy pár

-         Vannak testvéreid?- folytatta a vallatást

-         Igen. Van két nővérem.

-         Akkor te ilyen lányos férfi vagy. Ez nem jó hír – rázta meg a fejét.

-         Szerintem, azért mert van két nővérem, nem vagyok homokos, ha erre céloz. Igenis ki tudok akár Mandy akár magam mellett állni.

-         Azt látom. És ez tetszik. Ha jól tudom színész vagy. Drogozol?- Jézusom, miféle kérdés ez?

-         Nem, nem drogozom. De ez hogy jön ide?

-         Csak tudni akartam.

Persze, csak tudni akarta. Azt nem akarja tudni, hogy mikor kezdtem el járni? Hogy mi volt ez első szavam? Hogy megkaptam e minden oltást? Mert szerintem ezek is legalább olyannyira lényegtelen dolgok, mint a kérdései.

-         Van valami örökletes betegséged?- kezdett bele újra.  

-         Nem. És ez miért fontos?- kezdett kikészíteni az öreg

-         Hogy tudjam az unokáim milyen betegséged, örökölhetnek - válaszolta egyszerűen mire az én állam a padlót súrolta a meglepettségtől

Unokák? Gyerekek? Még csak 24 éves vagyok. Nem szeretnék gyereket. Majd pár év múlva. 

-         Egyelőre még nem tervezzük a családalapítást- zártam le a témát

-         Hova jártál iskolába?

-         Londonban jártam iskolába. Ott éltem, születtem. A szüleim szintén Angolok. Nem drogozok. Nincsenek nemi betegségeim, sem, semmilyen más sem. Mandy-vel védekezünk. Szeretek gyors étteremben enni, de jobban szeretem a házi kosztot. Zongorázok és gitározok, valamint a harmadik szenvedélyem Mandy és a színészet után az éneklés. Dohányzom. Van két lakásom. Egy New Yorkban és egy Londonban. Akar valamit még tudni?- keltem ki egy kicsit magamból.

-         Nem, mindent elmondtál- válaszolt teljesen nyugodt hangon, ami még jobban kikészített.

-         Tudod Rob, csak tesztelni akartalak. Egy igazi férfi pontosan azt tette volna, ami te.

-         Ezek szerint szabad utat kapok?

-         Azért rajtad tartom a szememet - húzta mosolyra a száját- Nah nyomás fel a lányomhoz, még mielőtt megőrülne

Nem kellett kétszer mondani. Szinte futva tettem meg, a hozzá vezető utat. De mikor kinyitottam szobája ajtaját nem várt látvány tárult a szemem elé. 

Ne utáljatok :D Friss legkorábban hétfőn lesz, mert 7végén nem vagyok itthon. 

De most 10 komment alatt nem hozom :D

Tudom, szemét vagyok :)