Idegesen doboltam a lábammal miközben a körmömet rágtam. Rettenetesen izgultam, de egyben féltem is. Féltem, hogy most is ugyanazt a választ kapom majd, mint az eddigi három alkalommal: Sajnálom, de ön nem esett teherbe. Először viszonylag jól viseltem, mert számítottunk rá, hogy nem fog azonnal összejönni a baba, de másodszorra vagy harmadszorra már komolyan azon gondolkodtam, hogy feladom az egészet. Még most is a sírás kerülget, ha arra gondolok, hogy soha nem lehet gyerekem, de Rob biztatásának köszönhetően újra belefogtunk a családtervezésbe. A kezelések alatt rengeteg hormon kaptam. Az igazság szerint kicsit meg is híztam, de Rob folyamatosan dicsér, így egyelőre nem aggódom a felszaladt kilók miatt, főleg ha van értelme. Rob jobban mondva újdonsült férjem nagyon jól viseli a vele járó feladatokat. Hát persze, hiszen neki nincs más dolga, mint egy üres műanyagcsőbe mintát adni. Mégis az első alkalomnál egy kicsit megrökönyödött, mikor az orvos kezébe nyomta a poharat.
- Én most ezzel mit kezdjek?- kérdezte, mintha nem tudná, mi lenne a dolga majd az üres üveget kezdte méregetni.
- Fáradjon be a szobába én majd nemsokára visszajövök a mintáért- veregette meg a kedves doki a vállát majd kettesben hagyott minket. Rob még mindig értetlenül állt egy helyben. Gondolom próbálta feldolgozni az eseményeket…
- Szerelmem nem érünk rá egész nap
- Hmm- sóhajtott egy nagyot majd magával húzott a titkos szobába
- Rob ezt nem szabad. Mi van ha ránk nyitnak és…
- Szerelmem én nem bírok ebbe csak úgy…- kereste a megfelelő szót- beleüríteni. Segíts nekem.
- Rob gondolj valami szépre és jóra. Mondjuk arra a csinos nővérkére az emeletről
- De gonosz vagy- húzott magához. Jellegzetes parfümje azonnal hatással volt rám- Bár ha jobban meggondolom valóban csinos volt
- Hülye- csaptam a vállára- Ha ennyire jól nézett ki akkor lesz kire gondolnod, közben- simítottam végig férfiasságán majd az ajtó felé indultam. Csak egy lépést tettem és máris magához rántott és heves csókkal bírt maradásra. Nem kellett tovább győzködnie, a kanapéra löktem majd nadrágjától megszabadítva segítettem hozzá a családalapításhoz.
Tudom, hogy ez még édes kevés, de egyszerűen nem úgy jöttek össze a dolgaim ahogy azt akartam. Jobban mondva minden a feje tetejére állt. Tudom, hogy ez nem kifogás de mint mindenkinek nekem is az életem a problémáim a legfontosabb. Remélem ezt megértitek. A frissel igyekezni fogok. Már 1,5 oldal megvan és csütörtökig biztos befejezem. Még egyszer sajnálom és kérlek titeket, hogy várjatok türelmesen.
Pusz
Kim
.jpg)
0 (L) vélemény (L):
Megjegyzés küldése