Hogy tetszett nektek az első történetem?

2010. július 15., csütörtök

4. fejezet

Csak ismételni tudom magamat :) Köszönöm hogy írtok és szavaztok.
u.i Előre bocsi a helyesírási hibákért. Ma nagyon nehéz napom volt :S :)
Csak úgy hozzáteszem, hogy írtam 6 oldalt :D




Ijedten néztem fel a pincérre, aki még mindig arra várt, hogy fizessek. Rajtam pedig kezdett eluralkodni a pánik… Most mit csináljak?

Számtalan lehetőséget futtattam végig gondolataimban, de egyik sem volt valami megnyerő. Egyik az volt hogy gyorsan elfutok, de magassarkúm miatt ez kivitelezhetetlen vált, aztán az is eszembe jutott ,hogy lemosogatom az árát de végül ezt is elvettem, mivel a vacsora nem valószínű hogy pár dollárba került. Nekem pedig az egész életem rámenne a sikálásra, mire kifizetném.

Mivel semmi hasznos ötlet nem jutott az eszembe kezdtem egyre kétségbeesettebb lenni, de aztán hirtelen mintha megvilágosodtam volna, eszembe jutott a legkézenfekvőbb megoldás. Csodálkozom, hogy először nem erre gondoltam. Kezdem tényleg úgy érezni magam, mint ha szőke nő lennél (legalább fejben biztosan)

Gyorsan előkaptam telefonomat és tárcsáztam drága barátnőmet. Egy csörgés, két csörgés, három csörgés, de még mindig semmi

- Vedd már fel, kérlek - suttogtam remélve, hogy a pincér nem hallja meg. Elvégre fő a magabiztosság nem? Mondjuk sokra, megyek vele, ha nincs nálam egy fillér sem

Többszörös próbálkozás utána feladtam, hogy elérjem Millyt, ezzel pedig az utolsó lehetőségem is elszállt. Azt is tudtam, hogy Kevint hiába hívom, mert ő már indulás előtt szólt, hogy ma este nem lesz elérhető. Apa sincs a városba szóval nekem lőttek.

- Hölgyem akkor mi lesz?- kérdezte a pincér.

Hát ez jó kérdés. Bárcsak szétnyílna alattam a föld.

- Nah jó van itt valami főnökféleség?- hátha ő tud valami ajánlani annak érdekében, hogy szabadulhassak
- Asszonyom jobb lenne, ha fizetne. Eléggé kellemetlen az étteremre és a vendégekre nézve - az eszem megáll komolyan
- Először is nem vagyok az asszonya másodszor, pedig örülök hogy magának kellemetlen. Mert én biztos annyira élvezem. Egy őstulok jól kibaszott velem az este folyamán ugyan is elvitte a pénztárcámat engem, pedig itt hagyott a szarban. Szóval maga nekem ne jöjjön, azzal hogy ez az étteremnek kellemetlen - háborodtam fel kissé emelt hangon. Tök jó most már nem csak a fél, hanem az egész étterem engem néz. Nah ide sem jövök többet.
- Jobb lenne, ha visszafogná magát, mert hívom a rendőrséget
- Óóó Nyugodtan. Itt az enyém, hívhatja is- adtam a kezébe a mobilom

Már éppen tárcsázott volna, mikor egy igen jó képű férfi lépett mellénk

- Valami vaj Clark? –kérdezte a pincértől. Legalább már tudom a nevét
- Igen, a hölgy itt vacsorázott egy férfival, aki elment, de ő…
- Mandy - szakítottam félbe. Nem „ő” vagyok
- Elnézést- nézett rám szúrós szemekkel majd folytatta- szóval Mandy azt, állítja, hogy nála nincs pénztárca így, nincs aki fizessen
- Értem. Akkor kérem, fáradjon be az irodába. Azt hiszem egy ilyen nő, nem érdemli, meg hogy a többi vendég előtt beszélgessünk. Clark legközelebb azonnal szólj nekem – nah végre egy normális férfi. Mert igen, őt lehet annak nevezni. Nem úgy, mint ezt a Clarkot nah meg Robot. Bár ő még embernek sem nevezhető
- Sajnálom. Többé nem fordul elé- mért végig „enyhén” gúnyos tekintettel, majd visszament a „helyére”
- Nos mehetünk?
- Persze

Remélem, találunk valami megoldást erre az igen csak kellemetlen helyzetre, mert már nagyon kezd elegem lenni. Ez a nap kész katasztrófa. Nem elég hogy Rob egész nap szívatott, de még ilyen aljas módszerekhez is folyamodott. Holnap biztos, hogy neki vége. Megölöm

- Fáradjon beljebb - invitált be az irodának egyáltalán nem nevezhető helységbe. Sokkal inkább hasonlított egy kis lakáshoz.
- Kér valamit inni?
- Nem lehetne, hogy inkább megbeszéljük, hogy fizessem ki a számlát? Eléggé kellemetlen nekem ez a helyzet – több mint kellemetlen- tettem hozzá magamban
- Elmesélné hogy mi történt?
- Igen, ha nem magáz, nem vagyok én olyan öreg
- Milyen illetlen vagyok. Én még be sem mutatkoztam. A nevem John Wayne – rázott velem kezet
- Mint az étterem neve. Szóval akkor maga a főnök?
- Inkább maradjunk a tegezésnél, ha kérhetném
- Ezt megbeszéltük – milyen helyes. Biztos van barátnője vagy felesége.
- Szerintem üljünk le. Állva nem hiszem hogy olyan kényelmes- mutatott a kanapé felé
- Remek ötlet. Ezekben, a cipőkben kész csoda, ha nem törik ki a lábam- majd elfogadva kérését, helyet foglaltam.
- Nos mi történt egész pontosan?
- Eléggé hosszú történet- kezdtem bele
- Van időnk
- Oké az helyzet, hogy én hülye elfogadtam egy olyan férfinak meghívását akivel nem túl rózsás a viszonyunk. Pedig még csak egy napja sem ismerem. Nah mindegy lényeg, hogy eljöttem vele, ám amikor visszajöttem a mosdóból hűlt helyét találtam az asztalnál. Gondoltam akkor hazamegyek, de mint később kiderült nem fizetett és még a pénztárcámat is elvitte, hogy én még véletlenül sem tudjam a számlát rendezni. Röviden tömören ennyi. – Remélem, elhiszi és nem néz valami örül nőszemélynek
- Nos az, aki ezt csinálta azt semmiképp sem nevezném férfinak. Megtudhatnám a nevét?
- Robert Pattinson – mire John csak sejtelmesen elmosolyodott
- Azt tudtam, hogy Rob bunkó nah de hogy ennyire? – hát igen ezt én sem gondoltam volna
- Nos egy feltétellel elnézem a számla kifizetését
- Mi lenne az? – kérdeztem
- Ha elfogadsz egy vacsorameghívást?

Teljesen ledöbbentem, hiszen nem éppen erre számítottam. Azt vártam, hogy majd mosogatnom, felszolgálnom, vagy takarítanom kell de ez a lehetőség még csak fel sem merült bennem. Talán még sem sül el olyan rosszul el az este, mint ahogy gondoltam?

- Valami rosszat kérdeztem?
- Ó, nem, nem- túrtam zavartam a hajamba- egyszerűen ez képtelenség. Nincs egy vasam sem. Erre még te hívsz el vacsorázni? Még ezt sem tudom kifizetni. Ez több mint hihetetlen
- Nos nyilván alap esetben nem vagyok ilyen elnéző de, egy ismerem Robot kettő, van benned valami…
- Zakkant? Dilis ?- szakítottam félbe, mire felnevetett . De mosolya mögött nem láttam sem , gúnyosságot sem pedig rosszindulatot, csupán őszinteséget és kedvességet.
- Nos akkor eljössz velem valahova? Nem kell feltétlenül vacsorázni, menni. Bármire vevő vagyok.

Azt hiszem, ha valaki egy 10 perccel ezelőtt azt mondja, hogy minden fizetéssel kapcsolatos problémám elszáll sőt még randizni is meghív egy irtó aranyos pasi, hát körberöhögöm az biztos.

- Elfogadom a meghívást
- Ennek nagyon örülök

Johnnal telefonszámot cseréltünk és megígérte hogy a holnap valamikor hívni fog a programmal kapcsolatban.
Kicsit még beszélgettünk az irodájában, majd a késői időre való tekintettel hazafelé vettem az irány. Illetve csak mentem volna, mert mikor John megtudta, hogy mind ezt sétálva tenném meg, ellenkezni kezdett és addig erősködött még meg nem engedtem neki, hogy hívjon egy taxit. Persze én is jobban örültem, hogy ebben a cipőben nem kell órákat gyalogolnom, de nem szerettem kedvességével visszaélni

Mire hazaértem már nem volt semmi erőm. Úgy éreztem magam, mint aki tényleg órákat gyalogolt volna a sötétben, pedig erről szó sem volt. Gyorsan lefürödtem majd bebújtam a pihe-puha meleg ágyikómba.
Egy óra múlva még mindig nem sikerült elaludnom, pedig kipróbáltam vagy 100 pozitúrát de sehogy sem jött álom a szememre.

Így kimentem a konyhába, készítettem egy hideg kakaót majd az ablakpárkányom szélére csüccsentem ahol gyönyörködve nézetem kedvenc városomat.

Emlékszem még arra is mikor nem igazán voltam kibékülve New Yorkkal, sőt szinte utáltam.
Akkoriban egész máshogy gondolkodtam, éltem. Azt hittem, hogy itt nem lehetek boldog, hogy majd honvágyam lesz nem utolsó sorban, pedig nem akartam anyukámtól elszakadni.
Ez már akkor is kicsit szürreálisnak tűnt, hiszen akkor mikor apa értem jött anyum már egy éve halott volt.
Ma már tudom, hogy akkor nem a barátaimat a szokott helyeket sajnáltam vagy hiányoltam, hanem egyszerűen akkor még nem dolgoztam fel anyu halálát és azt gondoltam, ha elmegyek innen, akkor elvesztem őt.

Persze ahogy telt az idő úgy az én utálatom és ezzel együtt a gyászom is elszállt bár a mai napig nehéz úgy élni, hogy a legfontosabb személy nincs melletted.
Úgy fél évvel később a költözésem után elkezdtem ismerkedni az itteni emberekkel, sokkal nyitottabb lettem. Beiratkoztam egyetemre, amit kitűnőre végeztem el majd temérdek mennyiségű állásinterjú után végre munkát, kaptam az Elle magazinnál, így már egy percig sem vágyódom vissza régi életem után. Pedig akkor mindent megettem volna.

Szerencsés vagyok, hiszen a munkám során sok embert, barátot ismerhettem meg, köztük Robertet is. Mondjuk az enyhe túlzás, hogy ő barátom lenne, mert még csak a haveromnak sem mondanám. Főleg a mai húzása után.
Úgy látszik máskor hallgatnom, kell női megérzéseimre, mert ez a vacsora felnyitotta szemeimet és rájöttem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Megcsinálom azt a cikket de, utána mindenki megy a maga útján. (És soha de soha többé nem tépjük egymás idegeit.)

Persze ha neki nem is de magamnak nem tagadhatom, hogy nagyon is rosszul esett az, amit velem tett. Főleg hogy leégettem magam vagy 100 ember előtt. Nem is értem hogy mivel érdemeltem ezt ki, hisz egyik pillanatba még beszélgettünk aztán meg átment (újból) bunkó stílusba
De eldöntöttem, hogy nem fogok vele veszekedni annak ellenére, hogy ebben az esetben szinte mindenki neki ugrana, vagy visszaadná neki.
Egyszerűen levegőnek nézem majd őt, mert ha reagálok, akkor ezzel csak azt érem el, hogy, annál inkább cseszegetni fog. De ha közömbös maradok és röhögök rajta akkor meg őt, frusztrálja majd a gondolat, hogy nem sikerült neki felidegesítenie. Előbb utóbb meg leszáll rólam. Legalább is remélem.


Mivel már a kakaóm is elfogyott és úgy éreztem, hogy végre eléggé álmos vagyok, ahhoz hogy holnapra tegyem el magam, visszabújtam az ágyamba majd pillanatok alatt elaludtam.


Másnap


- Nah hogy ment a vacsora? Ugye jól viselkedett veled? – kérdezte barátnőm miközben a kimaradhatatlan reggeli kávémat, szürcsöltem.
- Majd mesélek, most mennem kell. Majd hívlak- ráztam le gyorsan, mert tudtam, hogy ha én elkezdek mesélni, akkor Milly nem áll le
- Úgy sem úszod meg- kiáltott nekem, mikor én már az ajtót csuktam.

Isteni szerencsémnek köszönhetően gyorsan fogtam egy taxit, bediktáltam a címet majd elindultunk én pedig elkezdtem izgulni.
Vajon képes leszek uralkodni magamon?
És nem ugrok majd neki?
Mert oké, hogy este józan ésszel eldöntöttem hogy közömbös maradok iránta, de mi lesz, ha majd forrnak bennem az indulatok, és nem tudok nekik ellenállni?

Mire megérkeztünk a forgatásra a gyomromban lévő gombóc is hatalmasra dagadt és úgy éreztem mentem, felrobbanok.
De én, mint ügyes higgadt jó kislány vettem egy nagy levegőt, elszámoltam tízig és mikor már úgy éreztem eléggé higgadt, vagyok (már amennyire ebben a helyzetben lehetséges) a bejárat felé vettem az irányt.

Az átvizsgálásoknak köszönhetően nyertem még egy kis időt de sajnos nem eleget így kénytelen voltam bemenni.
Abban a pillanatban, ahogy bejutottam éreztem, hogy minden szempár rám szegeződik, főleg egy emberé. Szemem sarkából is láttam, ahogy elővillantja féloldalas mosolyát, de én magabiztosságomat megőrizve a tőle ellenkező irányba az-az a forgatásra felépített büféhez sétáltam és vettem egy csomag cukorkát.

Robnak egész dél előtt egy perc szabad ideje sem volt, mert hol forgatott, hol a sminkeshez rohant hol pedig ügyes dolgos bajait intézte. Néha ugyan összeakadt a pillantásunk, de egyelőre még nem zaklatott. És a hangsúly az egyelőre szócskán volt.
Így hogy semmit nem beszélgettünk egész jól haladtam a cikkel. Mondjuk ez vicces, mert általában akkor megy jól a munka, ha minél többet tudok meg a partneremről, de neki sikerült elérni ennek az ellenkezőjét.

Olyan egy fele John is hívott hogy mi legyen a programmal. Mivel nekem is nagyon bejött így hagytam, hogy munka után értem jöjjön, és onnan menjünk a kedvenc helyére. Lövésem sem volt hogy mi lehet az, hiszen őt még annyira sem ismerem, mint Robot. Ha ő mondaná, ugyanezt legalább lenne tippem pl. sztriptízbár.


Délután 4

Vagyis ez azt jelentette, hogy vége a munkaidőmnek. Elmentettem az eddig írásaimat majd pakolni kezdtem.
Már majdnem befejeztem mikor pont az a személy közeledett felém, akit egész nap kerülni próbáltam.

Istenem, már csak egy kicsi idő kellett volna nekem? Miért büntetsz? – morogtam remélhetően nem túl hangosan.

- Szia Mandy – köszönt rám ártatlanul

Tudod, csak nyugodtan. Mint ha nem is érdekelne - emlékeztettem magam

- Heló
- Nos milyen volt a tegnap estés? Bár gondolom hogy nem túl jó. Elképzelem, ahogy abban a feszülős cuccban mosogatsz vagy wc-t sikálsz – mondta már szinte nevetve
- Jó tippek, de sajnos egyik sem jött be. Bocsi, nekem mennem kell - felkaptam laptopomat és már indultam is.
- Nah és a pénztárca? – hoppá majdnem el is felejtettem. Gyorsan kikaptam a kezéből is, már mentem is tovább.
- Meg ne sértődj szerintem jó vicc volt – futott elém
- Szerintem is. Nagyon élveztem
- Tudod azt hittem kiabálni fogsz vagy hisztizel egy kicsit
- Nem fogom neked megadni azt az örömöt.
- Szeretem, ha egy nő kiabál de, nem akkor, amikor veszekszik velem, hanem mikor élvezi a szexet
- Akkor ezt a hangot nem sokszor halhattad – vágtam neki vissza
- Nem kell féltékenykedni
- Egy cseppet sem vagyok az – válaszoltam
- De ha akarod belőled is, kicsalogatom azokat a nyögéseket- jött olyan közel hozzám, hogy már a leheletét éreztem bőrömön.
- Soha- feleltem nem túl meggyőzően
- Pedig… én nagyon szeretném - mondta, miközben keze már a fenekemnél jár.

Aj azok a szexis kezek, máshol is el tudnám őket képzelni. Úr Isten miket gondolok itt. Én utálom őt. Undorodom tőle…

- Mondtam hogy soha. Ezen mit nem lehet érteni ? – toltam el magamtól
- Soha se mond hogy soha –úgy vigyorgott, mint aki megnyerte a csatát
- Előbb dugok fel magamnak vibrátort, mint hogy veled lefeküdjek
- Pedig én biztos jobb vagyok, mint a vibrátorod- Hogy lehet valakinek ekkora egója?
- Nah… jóóó… nekem mennem kell. Várnak rám. – sajnos nem tudtam lerázni, mert abban a pillanatban, ahogy elindultam, jött ő is.
- Ryan mi?
- Nem. A bátyám Los Angelesben lakik - hogy jön ő ide?
- Őőőő nem a barátod? – kérdezte eléggé értetlenül.

És ekkor leesett, hogy miért kérdezi pont őt, hogy miért cseszett ki velem az este, hogy miért volt olyan amilyen. Ez hihetetlen. A pasik miért ennyire féltékenyek ? Meg most úgy őszintén Rob miért az ? Nem is vagyok a barátnője.

- Nem, még nincs barátom
- Basszus. én… totál azt hittem, hogy csak egy kis olcsó ribanc, vagy aki megcsalja a barátját és azt gondoltam, hogy meg akarsz magadnak szerezni. Aminek örülök, csak hogy éppen én szoktam a lányokkal ezt csinálni nem, pedig fordítva.
- Ez a hajó elúszott, de kösz az őszinteséget – szóval egy olcsó kis ribancnak gondolt
- Mandy én…- kezdett volna bele, de John épp akkor érkezett meg.
- Szevasz Rob- köszönt neki oda, én pedig beültem nyitott sportkocsijába.
- Te meg mit csinálsz vele ? – látszott rajta hogy mindjárt felrobban
- Köszönettel tartozom neked, mert ha tegnap te nem hagyod ott Mandyt, hozzáteszem rohadt gyerekes húzás volt, de mindegy. Nah szóval, ha nem mész el, akkor én nem ismerem, meg így nem tudnék vele ma randizni. Köszi. Jövök neked eggyel – tett rá még egy lapáttal John.
- Nem megyünk szívem? – szálltam be én is a játékba. Rob pedig olyan csúnyán nézett, hogy ha szemeivel ölni tudna… már egy páran nem élénk

Élveztem a helyzetet, mert most először nálam volt a labda és én irányítottam nem pedig ő. Egy picit ugyan sajnáltam, de kárörömöm sokkal nagyobb volt annál, mint hogy most nekiálljam vigasztalni
John felpörgette a kocsit majd a gázra lépett.
Utolsó pillanatban még visszanéztem és elkaptam, ahogy Rob a hozzá legközelebb álló villanyoszlopba veri a kezét



Várom a kommenteket. De nagyon. Addig én is lusta voltam még nem írtam, de higgyétek el nagyon sokat jelent ez :). Ja és elég nekem egy sor is! Léééééccccciiiiiiiiiii

11 (L) vélemény (L):

L. írta...

Ejhaa:D
A mi kicsi Robunk nagyot koppant de valljuk be megérdemelte.Persze szurkolok nekik :D


,,Szeretem, ha egy nő kiabál de, nem akkor, amikor veszekszik velem, hanem mikor élvezi a szexet
- Akkor ezt a hangot nem sokszor halhattad –vágtam neki vissza"

Ezen a kis szópárbajon több percig vihogtam . Ez 10 pontos .


Siess a kövivel Pusszzz

Szilvi írta...

Nagyon jó lett, Rob tényleg megérdemelte még többet is...:P Izgatottan várom a folytatást , ebből még mi lesz?!

Névtelen írta...

Áááááá xD Rob most megkapta. Jejjeje * táncol* XD Jó vagy Mandy :D XD (L)
Nagyon tetszett. :D És még mindig imádom :P És várlak msnen :D
puszi, Evelyn ♥

คภςรא írta...

áá dejóó lett
kíváncsi vagyok ezektuán Rob majd mit fog kitalálni :D
várom a folytit

Sz. Eszter írta...

Hát ez nagyon tetszett:) A szópárbajok tényleg szuperek:) És Johnnal is szimpatizálok:) Szegény Rob, ezt nagyon megszívta:) Hozd hamar a következőt:)
puszi
Kesha

Névtelen írta...

Szia,

nemrég találtam a történetedre, bevallom az elején nem tetszett annyira, de kíváncsi voltam.
Nem azért nem tetszett, mert Rob bunkó volt, csak ezt az önimádó, szexre törö szöveget nem tudtam valahogy bevenni töle.
Viszont, ahogy halad a történet egyre joban tetszik! Nagyok jók benne a poénok, amitöl pörgös marad a sztori.
Várom a folytatást mostmár én is!

Kim írta...

Sziasztok!!!!!!!!:D
Olyan jó hogy írtatok :) Csak ismételni tudom magam. KÖSZÖNÖM (L)

Szia névtelen :)
Nagyon örülök hogy őszinte voltál. Nekem is sokszor volt már ilyen érzésem, így teljesen megértelek, főleg hogy a mi Robunk nem éppen azt az arcát mutatja amit eddig megszokhattunk!
De nem kell senkinek sem aggódnia mert szépen lassan fel fog engedni :D Persze utána is hol-hol visszatérhet majd ez az énje :)

Puszi mindenkinek !

u.i aki eddig nem írt nyugodtan megteheti :D NAGYON várom :P

Puszmó írta...

Khm... Puszmó billentyűzetet ragadott :D Ejnye Robci bébi, ejnye :D Am gondoltam, h féltékeny lett :D Pasik! Túl kiszámíthatóak :D És ez a randi dolog... :D Mint a mesékben :) Ilyen velem miért nem történik? * elkalandozott* Am kíváncsi lennék hogy néz ki John :P Ha nem túl nagy kérés *pislog* Imádom a törid :) További sok sikert :) Puszi :)

Névtelen írta...

Wow!
Hát ez nagyon tetszett!!!
Ezek a beszólások ... :D:D:D
Siess a kövivel!
puszi
Ani

Isabella írta...

Naon jó;)
Kövi rész mikor?:D

Névtelen írta...

Hogy ez a féltékeny idióta mekkora öngólt lőtt!Megérdemelte!
csao dona