Number 1

„Kislányom, mindig tervezz előre. Tudd, hogy mit akarsz, vagy hogy mit vársz az élettől. Csak úgy nem lehet, nekimeni a vakvilágnak”

Olyan erősen éltek bennem anyám szavai, mint ha valaki kővel véste volna be őket tudatomba. Bár ma már kicsit másképp gondolok ezekre, a szavakra de régen még megfogadtam anyu tanácsát.
18 évesen már tudtam, mikor akarok férjhez menni, mikor akarok gyereket szülni, mennyit akarok utazni, majdhogynem mindent.

Aztán hirtelen az összes álmom romba dőlt. Egyetlen egy rossz döntés képes volt elindítani a lavinát, ami majdnem el is ragadott. Utolsó szalmaszál, amibe tudtam kapaszkodni az-az apám volt. Mikor tudomást szerzett arról milyen nagy bajban, vagyok azonnal értem jött és elhozott Amerikába.

Azóta minden megváltozott és így visszagondolva semmit sem bántam meg.
Szerencsésnek mondhatom magam, mivel apám nem szűkölködik a pénz terén.
Mindent, amit csak akartam megkaphattam tőle. Csak egy kérése volt mindig. Dolgozzak meg a pénzemért és a saját sikeremért. Így is tettem.
Ugyan ha szorult helyzetbe kerültem, mindig kisegített, de megélhetésemért küzdenem kellett. Mint sok más egyetemista lány én is dolgozni jártam. Egy helyes kis bárban szolgáltam fel minden este majdnem három évig. Szerencsére nem az a lepukkant hely volt ahová minden részeg becsődül. Igazán jól éreztem ott magam.
Nos ezen a szent helyen ismertem meg a barátnőmet Millyt. Ő egy igazán belevaló csajszi, ha szabad ilyet mondanom. Soha nem retten meg semmitől, szinte minden hülyeségben benne van (persze józan határokon belül) Ő volt az, aki megtanított újra küzdeni és más emberekben megbízni. Ma már egy házban lakunk és nem telik el úgy nap, hogy ne találkozzunk.

Így 27 évesen azt kell, hogy mondjam, elégedett vagyok az életemmel. Nincs semmi okom a panaszra
Most épp egy magazinnál vagyok író és egyben riporter is. Persze szeretnék még ennél is feljebb kapaszkodni azon a bizonyos létrán, de sajnos nem lehet mindent egyszerre.
De ez sajnos nem lesz valami könnyű menet, mivel a főnököm egy igazi kínzógép. Nem fél ő senkitől és semmitől. Ha azt mondja, ugorj a kútba akkor bizony azt meg is, kell tenned. Ő a New York-i divatipar űrnője.
Kezdetben nagyon utáltam (bár most sem rajongok érte) mert mikor a céghez kerültem nem volt más dolgom, mint fénymásolni, kávét főzni és mindenek előtt az ő kegyeiben járni. Nah nem mintha most nem ezt tenném, de akkoriban nem írhattam egyetlen egy cikket sem.
Ez bosszantott a leginkább. Nem azért tanultam annyit meg szereztem diplomát, hogy egy boszorkának szolgáljak. Ha ezt szerettem volna csinálni, akkor inkább elmentem volna takarítónak vagy cselédnek. Ezért én, mint egy rendes jó kislány próbálkoztam minden nap a lehető legjobban lenyűgözni

Nyalizásomnak köszönhetően (hozzáteszem ebben a szakmában, ha nem teszed a szépet és jót, akkor semmire sem mész) nah szóval megkaptam álmaim munkáját. Végre azt csinálhattam, amire igazán vágytam.
Most mondhatni, hogy híresség vadász vagyok. Sok sztárral készítek, interjút vagy intézem a magazinnak a fotózást, bár van, amikor csak a kinézetükről kell írnom, de nem bánom mivel imádom a ruhákat.
És tényleg élvezem ezt a munkát, mert végre szabad vagyok. Persze a főnökömnek, Mirandának most is minden lépésemről be kell számolnom, de még így is kötetlenebb a munkám, mint más kollégámnak.

- Mandy jó lenne, ha nem álmodoznál, hanem a munkádra figyelnél. 5 perc és jön szörnyella
- Úr isten, köszönöm Kevin én annyira belefeledkeztem…
- Tőlem nem kell bocsánatot kérned, Csak igyekezz, ki tudja milyen napja lesz ma
- Sok lehetőség közül választhatunk. Rossz vagy nagyon rossz és általában a második lehetőség szokott lenni
- Nah én akkor megyek, majd lehet, este átugrom oksi?
- Persze, szerintem, áthívom Millyt is. Nézhetnék valami filmet.
- Benne vagyok édesem. Nah puszi

Gyorsan rendet csináltam , majd futottam és a kávéért. Ha azt nem szerzem be akkor esélyem sincs arra hogy túléljem a napot az biztos.

Pár perc múlva gőzölgő kávéval a kezemben, megérkezett Miranda.
Szúrós tekintettel nézett végig mindenkin, gondolom hibát keresve, ezúttal szerencsénk volt, mert nem kötött bele senkibe.

- Mandy gyere be azonnal az irodámba - mondta, mind ezt olyan hangsúllyal, hogy az ember garantáltan úgy érezte magát, mint aki kivégzésre megy.
- Miről lenne szó?- kérdeztem
- Nos egy olyan munkát kapsz, amit ajánlom, hogy hibátlanul végezz el - ez már rosszul kezdőik. De hát fő a magabiztosság.
- Nem fog bennem csalódni.
- Remélem is. Te vagy itt az egyik legjobb emberem – ez most komolyan dicséretet mondott? Szerintem, mióta megszülette nem mondott senkiről semmi jót.
- Köszönöm- mondtam végül
- Nos akkor a munka. Egy hetet fogsz eltölteni Bel Ami forgatásán. Részleteket, kulisszatitkokat akarok. És természetesen készíts egy interjút Robert Pattinsonnal. Az olvasóink a pletykára éheznek. Szedj ki belőle mindent. Bármi áron.
- Mi, az hogy bármi áron?- remélem, nem arra gondol, amire én
- Ne csak az eszedet használd - mi van? Ez most komolyan azt kéri, hogy csábítsam el? Nem vagyok én kúrva
- Ez…- dadogtam
- Mosd, döntsed el, hogy mit akarsz. Ha nem végzed el a munkát, akkor Nicole kapja meg, te pedig szedheted is a sátorfádat.
- Vállalom- bár nem voltam benne teljesen biztos.
- Oké, most menj

Nem kellett kétszer mondania, szinte menekülve hagytam el birodalmát.

- Jézusom csak mond, hogy nem rúgott ki!- jött be hozzám Kevin
- Nem, rosszabb
- Igazad van. Mesélj
- Egy hétig Robert Pattinsonnal kell lennem
- Úr isten de irigyellek. Az egy szexisten. Irtó jó feneke van
- Kevin, kérlek- állítottam le piszkos fantáziáját
- Bocsi, de még mindig nem tudom ebbe mi a rossz
- Mindent ki kell belőle szednem, ha nem megy magától, akkor el kell csábítanom.
- Te vagy a földkerekség legszerencsésebb nője
- Kevin. Hogy mondhatsz ilyet? Nem fogok idegenekkel hetyegni
- Jól van, nyugodj meg. Nincs semmi baj. Este most már 1000% hogy átmegyek. Csapunk egy csajos bulit és megbeszéljük a részleteket.
- Köszönöm- öleltem át.

Egész nap alig tudtam a munkámra koncentrálni. Bár szerencse a szerencsétlenségben hogy szörnyella korán elhagyta a fedélzetet így mindenki vidáman susmorgott az előtérben.
Kivétel én.
Oké hogy nem szó szerint mondta, hogy feküdjek le vele, de számára még ez is természetes kérés. De én nem olyan lány vagyok, aki csak úgy, hipp-hopp széttárja a lábát idegeneknek.
Meg amúgy is, mit fog rólam gondolni? Egy utolsó kis ribanc leszek a szemében
De ha nem vállalom, akkor munkanélküli leszek és nem azért küzdöttem ennyi éven át, hogy most csak úgy hagyjak elveszni mindent.



Pár órával később


- Jesszus te egy hetet azzal a bizonyos Roberttel fogsz tölteni- úszott örömmámorban barátnőm, miután meghallotta a „nagy” hírt
- Sajnos
- Mi, az hogy sajnos? Mit nem adnék, azért hogy a helyedben lehessek.
- Nah mindegy én erről egy szót sem akarok hallani, viszem a vacsorát. Kevin te addig tegyél be valamit a dvd-be
- Hoztam egy annyira jó filmet. Anyád napja az a címe. És a férfi valami irtó jól néz ki benne –áradozott Kevin
- Ajánlom is

Mindannyian lehuppantuk a kanapéra, majd elkezdtük nézni a filmet. Bár mellettünk ez igazán nagy teljesítménynek számít.

- Vajon mekkora lehet neki?- kis más dobta volna fel azt a témát, ha nem Kevin
- Punnyadt vagy merev állapotban? – kérdezte Milly
- Én szeretném nézni a filmet- szóltam rájuk
- Jajj édesem ne legyél ennyire savanyú, sőt mond meg te szerinted mekkora a szerszáma- „kérlelt” Kevin
- Hát jó. Szerintem, nem lehet túl nagy neki, de pont elég, ahhoz hogy kibaszott jó orgazmust okozzon
- Ez az csajszi. Én is pont erre gondoltam. Tökéletes méretei lehetnek. Még így gatyán keresztül is látszik

Az este remekül telt el hasonló „érdekes” témákkal karöltve. Mondjuk ezzel a két idióta, de szeretni való baráttal ez nem túl nehéz.

Csak egy bajom volt csupán. A reggel nagyon hamar érkezett el New York városára.




Kérlek, kérlek titeket ha elolvassátok írjatok nekem pár sort. Sőt elég nekem egy szó is hogy jó volt e vagy sem. Nagyon megköszönném:):):)