19. fejezet

Megérkezett a következő, ami hosszabb lett mint az előző :)
Jah és van benne egy kis 18+ így aki ezeket a részeket nem kedveli ,ne olvassa.
Az előző fejezethez érkezett kommenteket, pedig nagyon szépen köszönöm. (L)




Fülelni kezdtem, de nem hallottam semmit, így tovább kerestem kedvenc farmeromat a nagy ruhakupacban.
- Egyszer rendet kéne raknom – csak, hogy nálam a kéne, ezt jelenti, hogy erre nem mostanában kerül sor.
Miután sikeresen megtaláltam imádott ruhadarabomat, felkaptam mellé, egy egyszerű fehér toppot, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy jó erős kávét.
A nappaliban viszont egy nem várt „vendégbe ütköztem, aki éppen Robbal beszélgetett, úgy mintha ez lenne a világon legtermészetesebb dolog.
- Szia, húgi azt hittem elnyelt a gardrób – köszönt nekem bátyám
- Te, te mit keresel itt?
- Hát, gondoltam meglátogatlak, tudod, ma kapom meg a lakást, és reméltem, hogy majd te segítesz berendezni.
- Telefonon ezt nem tudtad volna elintézni?
- Nagyon morcos vagy, megvan?- nevetett
- Mondtam már, hogy vicces vagy?
- Igen, egy párszor, azt viszont nem, hogy Pattinsonnal jársz. A múltkor még más férfival láttalak
- Ó… én nem vagyok a pasija, csak egy ismerős – mentegetőzött rögtön Rob, ami nagyon rosszul esett, hiszen azt gondolom a tegnap este után, már nem nevezhetjük egymást szimpla ismerősnek.
De ha neki ennyit jelentettem, akkor vessen magára.
- Igen, ő nem a barátom, még csak nem is ismerősöm. Feljött valamiért, de mivel nincs nálam, amit keres, így épp indulni készül – céloztam neki, mire azonnal vette a lapot. Egy utolsót belekortyolt söréből, majd szexi féloldalas mosolyát arcára erőltetve közeledett felém
- Viszlát, remélem még párszor, lehetek az ismerősöd - suttogta a fülembe, mire azonnal libabőrös lettem. Lehetséges, hogy valaki már a hangjával fel tud izgatni?
Azt hiszem igen.
- Húgi, úgy látom, nagyon tüzelsz
- Kúrva vicces vagy- röhögtem el magamat, hiszen kinek lehetnek ilyen idióta beszólásai, ha nem a bátyámnak?
- Nah, akkor ma eljössz velem?
- Ne haragudj, de Miranda megint valami divathétre utazott Isten tudja hova és az új lányt nekem, kell betanítanom.
- Nem ezt mondtad a múlt héten is?
- Ez már egy másik
Hát igen, Miranda úgy váltja asszisztenseit, mint más a bugyiját. Hihetetlen. Bár nem hiszem, hogy ez-az új lány sokáig fog maradni. Szörnyellával egyszerűen nem lehet kijönni.
Miután „kidobtam” lakásomból kedvenc tesómat, megittam a kávémat miközben elolvastam a legfrissebb pletykahíreket. Csupa baromság. Még jó, hogy én nem ilyen helyen dolgozom, mert nem lennék képes olyan cikket írni, amiben azt tárgyalják ki, hogy Angelina Jolie-nak milyen a szexuális élete vagy, hogy Paris Hilton-t újra sittre vágják, de mind közül a kedvencem mikor arról írnak, hogy Jessica Alba bement a boltba tamponért. Hogy ez miért ekkora nagydolog?! Én is bemegyek, mégse fotóznak le. Oké, nem vagyok híresség, de szerintem ebben a cikkben akkor sem volt semmi érdekes.
Már majdnem a végére értem, mikor 35. oldalon megakadt a szemem egy rövid de annál, figyelemfelkeltőbb cikknél.

Robert Pattinson és Kristen Stewart újra együtt? Már a szalagcím kíváncsivá tett, így továbbolvastam.
A két hírességről már korábban is írtuk, hogy esetleg gyengéd szálak fűzik őket egymáshoz, de Pattinson-t az elmúlt egy évben számtalanszor láthattuk ismeretlen hölgyek társaságában, így ennek lehetőségét eddig elvetettük.
Eddig.
Ugyanis Kristen New Yorkban forgatja legújabb filmjét, míg az ifjú vámpírnak itt van lakása. Ám ez még nem minden. Két szemtanú szerint hétfő este egy bárban látták őket együtt, ahol meghitt pillanatokat töltöttek el.
- Rob és Kristen, végig egymással voltak elfoglalva, hiába voltak ott a barátaik. Úgy néztek ki, mint egy szerelmespár. Nagyon aranyosak voltak – mesélte az egyik szemtanú.
Sajnos képek nincsenek, de ha ez igaz, akkor Robert vajon felhagy nőcsábász életével és Kristen mellett, köt ki? Vagy nem hajlandó lemondani az érte sóvárgó több ezer nőről, akik alig várják, hogy csak egy éjszakát is eltöltsenek Pattinsonnal?
A kérdésre a választ nemsokára megtudhatjuk, hiszen két hónap múlva kezdőik a Twilight Saga utolsó szériájának forgatása, ahol Kristen és Rob férj és feleséget alakítanak majd.

Mire végigolvastam szemeim már szikrát szórtak olyan dühös és ideges voltam. Az újságot jól összegyűrtem, majd egyenesen a kukába dobtam.
Rob és Kristen, végig egymással voltak, Úgy néztek ki, mint egy szerelmespár – ismételtem pár oktávval feljebb az ismeretlen szemtanú beszámolóját. Hihetetlen, hogy Rob milyen jó színész. Velem elhiteti, hogy ő milyen rendes, hogy szakított plasztikkal, erre ügyesen bedőlök neki. Gratulálhatok magamnak.

Miután sikerült lenyugodnom, gyorsan rendbe szedtem magam, majd a munkahelyemre mentem ahol az irodámban már ott várt rám, a betanításra váró újonc.
- Szia remélem nem haragszol, hogy letegezlek, csak kissé ideges vagyok, és ilyenkor hülyeségeket beszélek, mint most is – nevetett saját magán, amin én is elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy én, hogyan viselkedtem, mikor idekerültem. .
- Most jól leégettem magam igaz?
- Figyelj én nem a főnököd, vagyok, ezért nem kell, így izgulni- nyugtattam meg
- Ne haragudj, csak… nah mindegy. Én Lindsay Webber vagyok
- Én meg Mandy Moore.
- Miranda tényleg annyira szörnyű, mint amennyire mondják?
- Élőben sokkal rosszabb
- Tehát akkor számítsak a legrosszabbra?!

Válaszul csak bólogattam, mert bizony fel kell kötnie a gatyáját, ha Mirandának akar dolgozni

Az egész délelőttöm azzal telt el, hogy bemutattam őt a többieknek, körbevezettem, megmutattam neki hol lesz az asztala, hogy hol van nyomda, hogy hol van Miranda titkos zónája (bizony ilyen is van) egyszóval mindent. Közben rengeteget megtudtam róla. Például, hogy ugyanazon az egyetemen végeztünk, későbbieknek ő is írással szeretne foglalkozni és ez munka számára csak egy ugródeszka arra, hogy megvalósítsa álmait.
Nekem nagyon szimpatikusnak tűnik. Remélem ő, sokáig marad, nem úgy, mint az előző, aki kemény egy hétig bírta.
Miután ezzel végeztem, arra gondoltam, hogy hazamegyek, de Miranda felhívott, hogy Tom, aki divatkritikákat ír, megbetegedett, nem tudja befejezni a cikket holnapra, ezért a hiányzó részt nekem kell pótolnom. Szívesen elfogadtam a „felkérést”, hiszen imádok a divatról írni, csak hogy mikor átküldte a cikket szembesülnöm kellett azzal, hogy még a fele sincs kész.

- Fantasztikus, csak azt nem értem eddig mit csinált?- bosszankodtam egy kicsit
Nagy nehezen nekiálltam. Az elképzelésem megvolt, ezért már csak meg kellett volna írni, de valahogy nem volt ihletem, egyik sort a másik után töröltem ki, semmi sem tetszett, folyamatosan valami máson járt az eszem ezért inkább lementem a büfébe, hogy egyek valami édességet
Vettem egy forrócsókit és egy csomag kekszet, amit azonnal felzabáltam, de így sem ment az írás.

- Mandy, nem jössz?- kérdezte Kelly, az egyik személyzetis
- Nem, sajnos Tom megbetegedett és nem tudja befejezni a cikket, nekem pedig holnap reggelre készen kéne lennem, de erre kevés esélyt látok, hiszen fél kilenc van, és még sehol sem tartok.
- Nem tudok segíteni?
- Sajnos nem. Majd megoldom valahogy.
- Azért sok sikert. Nah szia.

Fél kilenc és én itt görnyedek az irodában a számítógépem fölött, ahelyett hogy otthon lennék, a pihe-puha ágyikómba lennék vagy szórakoznék a barátaimmal, vagy a pasimmal. Már ha van még.
John azóta, mióta összevesztünk egyszer sem hívott, vagy küldött sms-t, nem írt egyetlen e-mailt sem. Épp ezért, nincs is lelkiismeret furdalásom, a tegnap történtek miatt. Persze, többet az nem fog előfordulni, de ettől függetlenül, azzal sem vagyok tisztában, hogy a mi kapcsolatunkkal, hogy fog alakulni. Azt sem tudom, hogy elmondjam e neki, hiszen Robbal csak most békültek ki.
Azt hiszem a legjobb az lesz, ha soha többet nem találkozok Robbal és elfelejtem ezt az estét. Remélem ő is így gondolja, a reggeli reakciójából sem nem arra következtetek, hogy annyira érdeklődne irántam.

Rob szemszöge.

Egész nap rajta járt az eszem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz, hogy ő akar e velem lenni, vagy visszamegy e Johnhoz, vagy hogy csak egy játék voltam neki. Nem tudom. Ki kell derítenem.

Hívtam egy taxit, amivel gyorsan a lakásához is értem, de hiába csengettem vagy tíz percig nem vette fel.
Lehet, dolgozik vagy egyszerűen, csak nem akar látni. De mi van ha baja esett?
Inkább felhívom
- Vedd már fel a telefont –idegeskedtem, miután öt csörgés után sem vette fel.
- Mandy még dolgozik- lépett mellém egy srác aki ismerős volt, de nem tudom honnan így inkább megkérdeztem .
- Ne haragudj, ismerjük egymást?
- Mandy barátja és egyben munkatársa vagyok
- Bocsi elfelejtettem.
- Semmi baj, szépfiú - ahogy azt is, hogy ez a srác meleg.
- Mandy akkor még dolgozik?- tértem a lényegre
- Igen ott van, ha akarsz vele beszélni, siess
- Köszi… akkor, szia
Kezet fogni, nem mertem vele, mert féltem, hogy valami olyat tesz, ami túl félreérthető lenne két férfi között, így inkább csak intettem neki, majd fogtam egy taxit, amivel egyenesen hozzá mentem.
Fogalmam sem volt, tulajdonképpen, hogy miért is megyek, és hogy mit akarok neki
mondani, hogy mik a szándékaim. De oda kellett mennem.
A legjobb az lenne, ha otthagyná Johnt és velem lenne, de hosszú ideje nem volt már komoly kapcsolatom és félek az elkötelezettségtől, félek hogy nem fogok neki, a kapcsolatunknak megfelelni, hogy majd csalódni fog bennem.
Bárhogy is lesz, előbb tudnom kell, hogy ő mit gondol.

A taxi begördült a hatalmas épület elé, kifizettem a sofőrt, majd pár perchezitálás után bemenetem.
A földszintem egy lélek sem volt, a villanyok sem égtek mindenhol, csak halk zene hallatszott. Fogalmam sem volt hol találom meg Mandy-t, ezért felfelé indultam.
Sajnos a lift nem működött így kénytelen voltam a lábaimra hivatkozni.
Kettesével szeltem a lépcsőket, hogy minél előbb megtaláljam őt. Végigjártam a második, harmadik és negyedik emelet összes irodáját de őt nem találtam sehol. Már majdnem feladtam, mikor az ötödik emeleten valami halk zajra lettem figyelmes. Mintha gépelnének. Közelebb mentem és akkor észrevettem őt, ahogyan a számítógépe előtt ül, és gépel. Nyilván egy cikken dolgozik
Kicsit megkocogtattam az üvegajtót, mire ő az ijedtében felsikított

- Jesszus Rob a frászt hoztad rám- kapott mellkasához
- Jól vagy?- kérdeztem, mert láttam rajta, hogy még mindig szaporán veszi a levegőt.
- Majd akkor jól leszek, ha elmondod, hogy mit keres itt ilyenkor
- Hát…
- Rob, nekem erre nincs időm, holnapra meg kell írnom egy cikket, majd máskor beszélünk, sőt tudod, mit inkább ne beszéljünk többet.
- Pedig lenne, miről- nem hagytam magam
- Ahogy mondtad ma reggel, csak ismerősök vagyunk így nincs miről beszélnünk.
- Szóval ezért haragszol rám?
- Nem… illetve ezért is. De már mindegy jobb lenne, ha elmennél – felállt a székéből majd közelebb érve hozzám, próbált kifelé tessékelni.
- Miért akarod, hogy elmenjek?
- Mert nem akarok a közeledben lenni
- Én viszont nagyon is a közeledben akarok, neki- suttogtam a fülébe, mert tudtam, hogy ennek nem tud ellenállni.
- Jah, meg másik száz lány közelében is
- Jelenleg csak te vagy az életembe, ellentétben veled
- Neked ott van Kristen
- Mi van?- értetlenkedtem
- Ne add itt az ártatlant. Tudom, hogy nem bírsz a kicsi Robbal, ami valóban kicsi- gúnyolódott.
- Azért, tegnap nagyon is élvezted
- Tudod, a látszat néha csal. Hiába vagy színész, mi nők sokkal jobbak vagyunk ha orgazmust kell színlelni.
- Valóban?- kérdeztem vissza
- Valóban, most pedig légy szíves menj el.
- Nem megyek el
- Akkor hívok valakit- kapott a telefon után
- Jajj és kit hívsz? Max a takarító van itt
- Tévedsz, egy biztonsági őr mindig itt van – tárcsázott, de mielőtt beleszólhatott volna, kikaptam a kezéből a telefont és földre hajítottam.
- Normális vagy? Ezt ki fogod fizetni- rikácsolt
- Tessék itt van száz dollár ennyi biztos elég lesz, a maradékot megtarthatod, javaslom, vegyél magadnak valami fogyasztótablettát.
- Hahh, szerinted ez nagy?- megragadta kezemet, amit formás fenekére rakott.
- Szerinted ez kicsi?- az ő kezét, pedig férfiasságomra szorítottam.

Ölembe kaptam és egyenesen az íróasztalra, ültettem. Lesöpörtem minden kacatot róla, majd ajkai után kaptam. Először finoman csókoltam őt, majd mikor már éreztem, hogy nem ellenkezik, hevesebben tapasztottam ajkaimat az övére. Kezeimet sem hagytam ki a játékból. Finoman lába közé nyúltam és nadrágján keresztül kezdtem izgatni nőiességét, ezzel apróbb nyögéseket előcsalogatva belőle.
- Rob ezt nem szabad- szakította meg csókunkat
- Nem érdekel mit szabad és mit, nem- időt sem hagytam neki a válaszra. Hanyatt döntöttem, vadul lerángattam róla pólóját majd nem sokkal később csipkés melltartóját. A nadrággal már egy kicsit nehezebb dolgom volt, mert a cipzár beragadt, ezért Mandynek kellett közbeavatkozni. Mikor ez is lekerült róla visszafektettem az asztalra és először a nyakát, majd puha melleit vettem célba. Tudtam, hogy jól esik neki, mert egyre hangosabban nyögött, ami engem is jócskán feltüzelt. De nem siettem el semmit sem.
Megszabadítottam falatnyi bugyijától, először nyelvemmel majd ujjaimmal kényeztettem őt. Miután éreztem, hogy teste remegni kezd, gyorsan kicsomagoltam magam a nadrágomból majd magamévá tettem.
Hol finomabban, hol pedig gyorsabban mozogtam benne, ezzel is hosszabbra nyújtva élvezetünket
A beteljesülés pillanata azonban nem sokáig váratott magára. Két mámorítóan édes csók között éreztem, hogy teste az enyémmel együtt megremeg és átadjuk magunkat a legnagyobb gyönyörnek.
Szorosan öleltem magamhoz, miközben próbáltuk magunkat lecsillapítani.
- Rob- szakította félbe, az idilli pillanatot. Lövésem sem volt, hogy mit akar mondani.

Az új szereplőt oldalt láthatjátok :)