3. fejezet

Nos itt az új rész :) Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ebben a fejezetben pár dolgot megtudhatunk Mandyről de lesznek csak utalások is :) Ugyan ez vonatkozik Robra is :)
Nem szaporítom tovább a szót! Jó olvasást





Rob kihasználva az alkalmat, szorosan mellém ült a kocsiban és úgy nézett, mint aki még életében nem látott nőt. Pedig még a hülye is tudja hogy ez nem így van.
Hiába fordítottam el látványosan arcomat, még így is éreztem égető pillantásait, ahogy végigmér. Próbáltam nem kiborulni, de mikor kezével közeledett combjaim felé betelt a pohár.

- Mi lenne, ha nem tapiznál?- kérdeztem dühösen
- Hozzád sem nyúltam. De ha te ennyire szeretnéd…
- Ne, kérlek ne is, folytasd. Csak érjünk oda minél előbb – szakítottam félbe. Semmi kedvem az egoista majommal összejönni.
- Milyen sietős valaki. Még szerencse hogy egy hétig velem kell lenned

Szerencse? Inkább átok. Szörnyű átok. Valami nagyon rosszat tehettem az előző életemben, amiért így büntetnek engem. Nah mindegy. Ha fogcsikorgatva is, de ki fogom bírni ezt az egy hetet, és olyan cikket hozok össze, hogy Miranda szárnyalni fog a boldogságtól Túlzásokba ne essünk, maximum annyit kaphatok tőle hogy „ezt vártam” vagy hogy „ez volt a minimum”.

- Cicám min gondolkozol ennyire?
- Nem vagyok a cicád- válaszoltam neki vissza reflexből- és veled ellentétben mások, szoktak gondolkodni
- Ha te tudnád te, éppen mi jár az eszembe!- suttogta a fülembe
- Képzelem
- Látom, jól összemelegedtetek- csatlakozott a beszélgetésbe Steph – de ne is törődj vele, ő mindenkivel így viselkedik. Az lenne a furcsa, már ha nem így lenne.
- Köszönöm, most sokkal nyugodtabb vagyok –válaszoltam kissé ironikusan
- És hogy bírod Mirandaval?
- Huuuu… hát nagyon rosszul. De nem panaszkodom, én akartam ezt a munkát és örülök, hogy ott dolgozhatok. Ennyi idősen, nem sokan kapnak nála ilyen beosztást
- Hány éves amúgy? 30 talán? –kérdezte Rob
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces vagy- hogy ez mekkora egy…
- Jajj bocsi hogy kevesebbet mondtam. Akkor olyan 35 körül lehetsz? – kérdezte, már szinte nevetve
- Látszik, hogy még az illemet sem tudod. Egy nőtől két dolgot nem kérdezünk meg. Az egyik a kora a másik pedig a súlya. De ha ennyire akarod tudni, 27 éves vagyok.
- Bukom az idősebb nőkre!- ez az ember kire nem bukik most úgy őszintén?- de még mindig jobban jártam hogy a korodat kérdeztem és nem, pedig a súlyodat.
- Rob te nem vagy normális- nevetett már Steph is. Mi van csak én nem értem a viccet? Pedig még szőke sem vagyok.

Találkoztam már hozzá hasonló pasikkal, azért tudom, hogy kell kezelni őket. Szerintem nekik ettől van orgazmusuk, hogy másokat bántanak, aláznak. Emlékszem még gimis koromba volt egy osztálytársam, aki folyton piszkált. Akkor még mivel éretlen voltam nagyon rosszul kezeltem az e féle helyzeteket. Sokszor kiborultam vagy sírtam, de ami a legrosszabb, hogy még engem beszéltek ki a hátam mögött, hogy miért akadok fenn a beszólásain.
Éppen ezért soha nem volt igazi barátnőm, olyan, akivel mindent meg tudtam volna beszélni, akiben megbízhattam volna. Persze haveri alapon rengeteg volt, de az mégsem az-az igazi barátság, ami a nagy könyvben meg van írva.
Nah mindegy ilyen az élet egyszer fent egyszer lent

- Megérkeztünk kiscsillag
Szó nélkül hagytam a „kiscsillag" megjegyzését, bár nagyon nehéz volt ellen állni egy jó kis beszólásnak de helyette csak rámosolyogtam.

Ahogy beértünk a forgatásra Rob elsietett a sminkeshez én pedig leültem az egyik távol eső padra és elővettem a laptopomat. Elvégre valami cikk féleséget írnom. De mi legyen benne?
Hogy Robert Pattinson egy arrogáns pöcs? Vagy hogy nem törődik ő senkivel?
Nem, nem. Tuti meglincselnének a rajongói, Mirandáról nem is beszélve.

Semmi értelmes nem jutott az eszembe ezért az interneten kutakodtam tovább róla. Hátha találok valami érdekeset.
Eléggé elcsodálkoztam mikor a keresőbe beírva a nevét, több ezer rajongói oldalt dobott ki. Azt eddig is tudtam, hogy sokan szeretik, de hogy ennyire?!! Ez még nekem is sok, főleg hogy ezeken, a lapokon mást sem talál az ember, mint a lányok ömlengését hogy mennyire szexi, cuki. Komolyan az átlag életkoruk nem lehet több 13-nál. Jó régen én is ilyen voltam. A falam tele volt férfi énekesek vagy színészek képeivel. De ezek a lányok mások, mint én akkor. Úgy viselkednek, mint a ragadozók, akik arra várnak áldozatuk mikor bukik el. Nem csodálom, ha Robot is elsodorta a hírnév szele.

- Látom elvagy- ült le mellém Rob.
- Neked nem forgatni kéne?- kérdeztem tőle közömbösen
- Ebédidő van - hoppá, akkor egy kicsit elütöttem az időt a neten
- Nah és találtál rólam valami érdekeset? Bár nem hiszem, azok az oldalak tele vannak hazugsággal
- Őszintén megmondom, hogy nem tudom mi a jobb.
- Ezt hogy érted?
- Úgy hogy lehet ezeknek, a lányoknak, jobb, ha hazugságban élnek és azt hiszik rólad, hogy milyen egy jó fej srác, vagy mint hogy megtudják rólad az igazat
- Semmit sem tudsz rólam, akkor még is, hogy feltételezed, hogy én egy tuskó vagyok?
- Azért mert úgy viselkedsz mindenkivel. Velem is milyen hangnemben beszéltél, hogy az már több mint felháborító

Nem mondott semmit, helyette inkább elővette a cigijét majd rágyújtott

- Kérsz?- kérdezte
- Nem, köszi. Nem dohányzom
- Tetszel nekem- válaszul, csak felnevettem
- Rob neked minden nő bejön. De sajnos nálam ez a duma nem nyerő
- Úgy is tetszel nekem, hogy te érted, de az hogy ilyen határozott vagy és hogy ki mered mondani azt, amire gondolsz, ez jön be igazán
- Bármikor, bárkinek megmondom az igazat
- Akkor kérhetek valamit?- kérdezte
- Az előbb is ezt tetted – húztam az idegeit
- Ravasz vagy, de most így őszintén mond, meg hogy mit gondolsz rólam?
- Hát így elsőre az ember azt hinné, hogy hihetetlenül bunkó vagy és csak a farkad irányít, de szerintem ez csak egy álca, amit magadra vettél valamiért.
- Jajj milyen okos vagy. Még szerencse hogy nem szőke a hajad, pedig most pont eszembe jutott egy jó kis vicc - megint ugyan olyan lekezelő volt, mint reggel
- Tudod, hagyjuk az egészet a fenébe. Azt hittem tudunk normálisan is beszélgetni, de látom ez neked, nem igazán megy
- Mi ez valami betanult szöveg?
- Tudtommal te kérted hogy mondjam meg a véleményemet. Most akkor nem tudom mit vagy úgy megsértődve
- Nem vagyok megsértődve
- Vettem észre. Ez baj bennetek, pasikban, hogy ha meg merünk titeket sérteni, akkor utána még mi vagyunk a rosszak és még az is, eléritek, hogy lelkiismeret furdalásunk legyen
- Bennetek meg az kúrva nagy hiba van, hogy egy kis dugásért le kell hozni a csillagokat is.
- Nah jó, befejeztem, nekem nincs rád szükségem – szedtem össze a cuccaimat, de kezével megállított
- Akkor még is elárulod, hogy hogyan íród meg azt a cikket?
- Pontosan elég volt annyi idő, mint amennyit mi ketten eltöltöttünk. Ne aggódj remek kis sztorit, fogok rólad összehozni.
- Eljössz velem este valahova, mondjuk vacsorázni?- annyira váratlanul ért kérdése hogy még a táskám is kiesett a kezemből
- Jó azért nem kell ennyire remegni, tudom, hogy örülsz neki
- Voltam olyan hülye hogy egy pillanatig azt hittem, igazából kérdezed- gyorsan, kikaptam kezéből a táskámat. Várjunk, csak mikor vette fel? Ennyire elbambultam volna? Nah mindegy
- Tudom hogy a stílusom egy kicsit kiakasztó de..
- Kicsit? Nagyon el vagy tévedve- szakítottam féle őt
- Befejezhetem?
- Persze
- De látszik, hogy egy értelmes lány vagy és nem szeretném, ha rosszat írnál rólam.
- Ó szóval most félsz hogy mit gondolnak majd rólad a rajongóid?
- Igen… de akkor is szeretném jóvátenni, azt hogy ilyen bunkó voltam veled. Szóval benne lennél egy vacsiban?


Most igen mondjak vagy sem? Persze, hogy szeretnék vele elmenni, de mi van, ha csak újra belém akar kötni, vagy ki akar használni vagy le, akar itatni?

- Oké benne vagyok – feleltem bátortalanul
- Köszönöm. Nekem most mennem kell, azt hiszem- nézett az órájára- de, utána még beszélünk


Hát most vagy nagyon hülye vagyok, amiért igen mondtam, vagy kellemeset fogok benne csalódni. Sok választásom nincs, de azért remélem, hogy az utóbbi lehetőség fog előtérbe kerülni



A nap további része nagyon hamar eltelt. Robbal a forgatás után megbeszéltük, hogy majd értem jön taxival, és akkor együtt megyünk.
Gyorsan bementem az irodába egy-két fontos iratért majd hazafelé vettem irányt.
Szerencsére Kevin nem hagyta barátnőm kissé furcsa ízlését eluralkodni, így egy sokkal visszafogottabb ruhát választottunk.

Rob pontban nyolckor jött értem (úgy ahogy megbeszéltük) és még tőle is sikerült egy-két zavarba hozó bókot kapnom. Igazán jól estek szavai, de így sem voltam abban biztos, hogy jó döntést volt eljönni és emiatt folyamatosan azon járt az eszem, hogy biztos van valami hátsó szándéka. Minden esetre figyelni fogom a poharamat, nehogy drogot vagy valami mást belecsempésszen.

Mikor megérkeztünk az étterem elé, nagyon örültem, hogy alkalomhoz illően öltöztem, ugyan is Rob szerintem New York legdrágább éttermébe hozott el.

- Nos mit szeretnél ennyi?- kérdezte már az étlapot nézve
- Hát nem vagyok ehhez az ételekhez szokva, ezért inkább azt kérem, amit te
- Jó akkor legyen báránysült- huu még jó, hogy nem nyuszi vagy lóhúst rendelt, azt biztos nem tudnám megenni
- Nos miért hívtál el?- kérdeztem
- Mint délután is mondtam, szeretném kettőnk között elsimítani a bonyodalmakat
- Remélem, hogy komolyan gondolod és ez nem valami színjáték
- Szó sincs ilyenről.
- Remélem- majd belekortyoltam a már kitöltött pezsgőbe
- Mesélsz valamit magadról?- kérdezte
- Én vagyok a riporter, nekem kellett volna ezt e kérdést feltennem
- Majd utána, egy hét szerintem elegendő idő lesz, arra hogy megismerj- még sok is. Gondoltam magamban
- Szóval…
- Kérdezz, csak így nem tudok mesélni
- Mit csinálsz szabadidődben?
- Hát, rajzolok, néha festek de nagyon szeretek főzni
- Imádom, ha egy nő tud főzni. Remélem egyszer én is, kapok kóstolót - nem tudtam mit válaszolni azért kínosan a hajamat, kezdtem el piszkálni
- És hogy jött az írás?
- Hát, anyukám is író volt oda haza így… mondhatjuk, azt is, hogy nem esett messze az alma a fájától
- Mint jelent, az hogy odahaza?
- Magyarországon éltem úgy 18 éves koromig
- És hogy-hogy ideköltöztél?

Nah Mandy most szépen beleestél a saját csapdádba. Nem nagyon szeretném elmondani zűrös életemet, főleg hogy nem is vagyok rá egy cseppet sem büszke.

- Hát anyukám meghalt és mivel apum itt dolgozik ezért utána és is, kijöttem - légyszí, légyszí elégedj meg ennyivel
- Látom kissé érzékeny témára tapintottam
- Hát igen- micsoda zseni
- Van barátod?- terelte másra a témád
- Hát…- már éppen válaszoltam volna mikor a telefonom csörgése félbeszakított
- Egy pillanat ezt fel kell vennem
- Oké- dőlt hátra a székbe Rob
- Szia Ryen.
- Szia hugi azt hittem már elfelejtettél, hogy nem hívsz
- Ne haragudj, de nagyon sok dolgom volt
- Miranda kifáraszt mi?
- Hát igen, eléggé leterhel, de most sem nagyon érek rá
- Miért mi jót csinálsz ?
- Vacsorázom az egyik…- most mit mondjak?- szóval amolyan munkavacsorán vagyok
- Egy férfival?
- Igen egy pasival, de légyszí ne kapj féltékenységi rohamot.
- Próbálok, nah és ki az?
- Hát…őőő Miranda egyik munkatársával. – jobban járok, ha nem mondom meg pontosan, hogy kivel. Emlékszem még egyszer mondta is nekem, hogy még véletlenül se jöjjek össze olyan férfiakkal, mint Robert Pattinson mert ismeri a fajtáját.
- Oké, látom zavarok, de jó lenne, ha nem havonta hívnál fel.
- Megpróbálom
- Vigyázz magadra. Szeretlek
- Én is téged puszi

Mire már letettem a telefont ki is hozták a vacsorát. Rob egy szó nélkül neki állt enni. Még akkor sem kapta fel a fejét mikor jó étvágyat kívántam, így hát én neki estem a báránynak.


- Ez nagyon finom volt- szólaltam meg, remélve, hogy Rob végre méltóztatik beszélni velem. De nem ez történ meg
- Mindjárt jövök. Kimegyek a mosdóba

Szükségem volt egy kis levegőre, mert úgy éreztem, ha egy percél is tovább maradok mellette, akkor szétrobbanok a feszültségtől.


Nem tudtam sokáig maradni, hiszen egy pisilés még egy lassú nőnél sem tart tovább 5 percnél, de mire visszaértem Rob már nem volt az asztalnál.

- Lehet ő is mosdóba, van – gondoltam magamban

De az óra egyre csak ketyegett. Már vagy 10 perce itt ülök Rob pedig sehol. Remek. Remélem nincsenek „nagy” problémái.
Újabb 10 perc elteltével már semmi kedvem nem volt rá várakozni, ezért fogtam a táskámat és a kabátomat, de abban a pillanatban, ahogy elindultam volna a kijárat felé egy pincért termett mellettem

- Hölgyem még nem fizette ki a számlát – miről beszél ez nekem?
- Akivel jöttem, majd a kifizeti, de sajnos nem tudom hová tűnt el.
- Pattinson úr úgy 20 perce ment el az étteremből és megkérte, hogy adjam át ezt önnek- nyújtott felém egy darab fecnit. Gyorsan kikaptam a kezemből, és hangosan olvasni kezdtem

Szia drága Mandy. Nagyon finom volt a vacsora és az benne a legjobb hogy mind ezt te fizeted. A pénztárcádat pedig ne keresd, mert nálam van. Majd holnap a forgatáson találkozunk. Pusz

Ijedten néztem fel a pincérre, aki még mindig arra várt, hogy fizessek. Rajtam pedig kezdett eluralkodni a pánik… Most mit csináljak?




Várom a kommenteket :) Legyen az akár jó vagy rossz vélemény is. Csak egyet kérek ha negatív kritikát írtok azt kulturáltan tegyétek !
Pusz