7. fejezet.

Nos lányok bocsánat, hogy nem tegnap hoztam a frisst. Az ok csupán annyi, hogy anyumat kísértem kórházba és későn értünk haza. Aztán közös családi F1 nézés volt, aminek az lett a vége hogy mindenki felhergelte a másikat XD Bocsi, nálunk mindenki utálja Alot :S
Remélem azért nem haragszotok!!!
Nos,ez a fejezet nem lett valami hosszú. Az egyik ok az-az hogy ti szavaztatok arról, hogy inkább kisebb mennyiséget akartok, de azt többször. Hát így is lett. A másik ok, ami viszont inkább a minőségre utal, az-az hogy ma rettenetesen rosszul voltam. Egész nap az ágyban szenvedtem és csak délután ötre sikerült normális állapotba hoznom magam. Sorry :S :D




- Előre félek - majd elővillantotta azt a féloldalas mosolyát, amitől még így ülő helyzetben is beleremegett a lábam
- Jól vagy? – kérdezte
- Peerszeee – nem lehettem valami meggyőző
- Tényleg?
- Miért kérdezed ezt?
- Hát márt olyan képet, vágtál, mint aki rosszul van - mondjuk ez igaz, csak hogy ez nem éppen az a rosszullét, amire ő gondol.
- Tényleg minden rendben
- Figyelj este lesz valami jótékonysági vacsora és szeretném, ha eljönnél velem!
- Tényleg?
- Igen – muszáj volt még egyszer megkérdeznem, mivel nem hittem a fülemnek.
- De ha nem akarsz, akkor nem baj én csak…
- Héééé nyugi – szakítottam félbe – én csak meglepődtem, de szívesen elkísérlek
- Biztos vagy benne?
- Hú ha már te is ezt kérdezed akkor az nem jelenthet valami jót – viccelődtem vele, de ő megint nem vettem annak.
- Akkor nem, semmi baj – majd olyan szomorú szemekkel nézett rám, mint a Shrekben a Csízmás kandúr. Hihetetlen, ezt valahol tanulják?
- Én elfogadom a meghívást – adtam meg magam rögtön.
- Örülök neki
- Tudod nagyon gonosz vagy
- Miért is?- mint ha nem tudná
- Mert, képes vagy minden nőt levenni a lábáról, pillanatok alatt
- Szóval akkor ez azt jelenti, hogy már nem utálsz , sőt belém estél ?
- Azért nem essünk túlzásokba jó. Nem utállak. Ennyi
- Ha te mondod

Remek, most biztos azt hiszi, hogy odáig érte. Pedig ez nem is igaz. Én nem vagyok belé esve. Egy ilyen pasiba……aki szexis és imádni való és….Nah jó azt hiszem túl sok romantikus sorozatot, nézek, amitől elment az eszem és most olyanokat képzelek, hogy bejön nekem. De hát be is jön…


- Mehetünk? – szakította félbe nem túl értelmes képzeléseimet.
- Hogyne

Kifizette a számlát, majd egy újabb taxizást követően a lakásomhoz értünk.

- Köszönöm ezt a kellemes ebédet
- Én is, bár kicsit megijedtem mikor elájultál - mondta
- Bocsi
- Nem történt semmi. Csak valamit mondtál közben, amit nem igazán tudok hova tenni?- hú remélem nem valami hülyeségről beszéltem neki
- Rólad?
- Sajnos nem, azt mondtad, hogy anyu ne menj el - Hát most erre mit feleljek neki? Én, nem akarom és nem is, tudok könnyen anyuról beszélni. És akár mennyire is jól éreztem ma magam vele, nem fogom neki kiteregetni a szennyest
- Ne haragudj de, erről nem szeretnék veled beszélni
- Nem bízol bennem?
- Figyelj Rob, ma tényleg jó fej voltál, de most egyetlen jó cselekedetedtől nem fogok hanyatt esni. És tudom, most megint meg fogsz sértődni, vagy esetleg újra megalázol, de ez az igazság. Szerintem jobb, ha ma valaki mást viszel arra az estére
- Ne, kérlek – rántott vissza
- Mondj egy jó okot, azért hogy veled menjek
- Nem tudok semmi olyat sem mondani, amivel magam mellett tudnálak tartani, csak azt az egyet tudom, hogy ha melletted valahogy más vagyok, és rosszul vagyok már csak a gondolattól is, hogy esetleg John vagy más pasi ölelget.
- Ez elég jó ok volt. Mikor jössz értem?
- Köszönöm, ígérem nem bánod meg – majd puszit adott az arcomra, amitől rendesen elpirultam.
- Hát akkor. …- de jó, dadogós Mandy úja jelentkezik
- Este 8. Itt leszek. Szia
- Ciao –intettem neki

Az izgalmamnak köszönhetően bénáztam még egy sort a kulcsokkal, de sikeresen a lakásomba jutottam, ahol, muszáj volt leülnöm.

Nos nézzük a tényeket. Ott van Rob és John. Egyértelmű hogy mind a kettő engem akar.
Csak Johnnál az is egyértelmű hogy elsősorban lelki társat szeretne maga mellé, míg Rob szerintem csak szexet akar. Oké ebben sem lehetek olyan biztos, mivel ma egészen máshogy viselkedett. Mondjuk volt egy-két beszólása, de azt még elnézem tőle.
De ott van John, aki viszont ideális férfi. Jóképű, sportos, kedves, tiszteli a nőket, vicces, de nála csak az bibi, hogy még sem érzem azt a szikrát. Nem érzem, hogy beleremeg a lábam, mikor hozzámér, vagy ha megcsörren a telefonom nem az ő hívását, várom.

Ahogy így végiggondolom ez egyszerűnek, látszik, de még sem vagyok biztos magamban. Mi van, ha esetleg összejövök Robbal, majd 2 hét múlva engem is ugyan úgy kidob?


Este


Ismét segítségül hívtam az én kis barátaimat és segítségükkel hamar készen is lettünk, de valami még is hiányzott. Nem éreztem egésznek magam.

- Annyira kishitű vagy – szólt rám barátnőm
- Persze, nem hiszem csak én, gondolom így. Majd nézzétek meg Rob arcát, amint meglát szerintem sírva menekül el
- Jajj ne butáskodj, ha sírni fog azt csak is az örömtől
- Milly drága már rég nem hiszek a mesékben
- Ki beszél itt mesékről?- és ekkor hírtelen megszólalt a csengő.
- Kevin te engedd be Robot én, addig töltök egy vodkát Mandynek
- Ne…nem bírom a piát, jól vagyok – ezzel a kijelentéssel inkább magamat próbáltam nyugtatgatni.
- Ha te mondod. Figyelj Mandy. Ez csak egy este. Ne izgulj ennyire. Érezd jól magad.
- Okééé
- Itt van a cukifiú- szólt hangosan Kevin amitől, nem csak én, hanem Rob is zavarba jött
- Kevin – szóltam rá
- Most mi van? Ez az igazság. Egy ilyen félistennek senki sem tud ellenállni, még én sem
- Kevin – szóltam rá most már hangosabban
- Oké, vettem a lapot
- Hát akkor mehetünk?- kérdezte a Rob, aki érthetően nagyon zavarban volt
- Persze
- Sok sikert – szólt oda barátnőm, amit én egy hálás mosollyal köszöntem meg

A ház előtt egy hatalmas limuzin várt ránk.

- Látom, szereted az ilyen nagy kocsikat
- Nem én, hanem az ügynököm
- Értem – válaszoltam, majd mind a ketten beszálltunk a limóba
- Gyönyörű vagy- bókolt nekem, amire én azonnal elpirultam.
- Köszönöm. Te is kitettél magadért
- De mit sem ér, ha nincs mellettem egy ilyen gyönyörű nő.
- Ezeket a szövegeket honnan veszed ?
- Ez szívből jött
- Persze
- Majd úgy is bebizonyítom
- Hát sok sikert, nem lesz könnyű dolgod
- Tudom, de nem adom fel

„ nem adom fel „ most ezt mondja, két hét múlva meg már megint mást. Annyira jó lenne ha gondolatolvasó lennék akár csak egy napra is, mert így legalább tudnám hogy mi a fenét gondol Rob valójában.

Nagyon hamar meg érkeztünk a helyszínre, ami már tele volt fotósokkal. Mivel Robnak kötelező volt megjelenés ezért ő a fotósok előtt ment be, egyedül. Én inkább a titkos bejáratot választottam. Nem akartam, hogy a fotósok téves következtetést vonjanak le abból, hogy mellette vagyok.

Nos a szervezők igazán kitettek magukért. A hely csodálatosan fel volt díszítve, nem volt se nem túl díszes, de egyszerűnek sem volt mondható.
Mivel már vagy fél órája megérkeztünk, de én még mindig egyedül álltam a bárnál ezért, szemeimmel elkezdtem Rob után kutatni, nem sok sikerrel.
Még körbe is jártam az egész termet de őt sehol sem találtam meg.
Vajon újra átvert? Lehet nem is jött be, csak eljátszotta hogy eljött engem, pedig itt hagyott, egyedül. De az is lehet, hogy még mindig a interjúzzák. Most mi legyen?

A pánik már kezdett teljesen eluralkodni rajtam, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. És ekkor jött a második sokk. John volt az, csak hogy éppen nem egyedül volt. Ahogy kezeire pillantottam, észrevettem, hogy egy másik lány kezét fogja........





Mandy a jótékonysági rendezvényen!



Egy kis játék. Mivel van 20 rendszeres olvasóm, amit nagyon szépen köszönök, kitaláltam egy kis játékot. Ha holnap olyan 9ig sikerül összehozni 13 kommentet. ( amiben természetesen várom a rossz kritikákat is, ha van :P ) akkor holnap megtudjátok John kinek a kezét fogta !! :D És annyit elárulok kedv csinálásnak, hogy lesz benne egy kis + 18 :P
Szal ha érdekel titeket, komira fel. Ha nem jön össze (az sem baj, így is szeretni foglak titeket :D) akkor folytatás Szerdán!