8. fejezet

Tádámmmmmm:D Meg is érkeztem!
Köszönöm azt a 14 kommentet amit tőletek kaptam. Nagyin szépen köszönöm!!!!!!!!!
És ami a legjobb hogy senki, de senki nem találta el hogy ki az a titokzatos lány :D Nah de most....:D
Amúgy most mondom, hogy a fejezetben előfordulhat 18 éven aluliak számára nem ajánlott rész. :D
Jah és ...függővég :D


A pánik már kezdett teljesen eluralkodni rajtam, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. És ekkor jött a második sokk. John volt az, csak hogy éppen nem egyedül volt. Ahogy kezeire pillantottam, észrevettem, hogy egy másik lány kezét fogja

- szia Mandy
- Sziasztok – még mindig össze voltam zavarodva
- Szeretném neked bemutatni a lányomat

Tudtam, éreztem. Van egy lánya. Egy tündéri kislánya, aki szemmel láthatóan meg van rémülve.
De akkor most neki van felesége? Vagy egyáltalán van valakije? Ha megtudom hogy csak kihasznált engem, akkor… megölöm

- Szia- guggoltam le hozzá, de bátortalanul az apja mögé bújt
- Én Mandy vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek téged. Hogy hívnak?
- Isabella Match vagyok – mondta olyan halkan, hogy ha nem figyeltem volna rá, biztos nem hallom meg
- Tudod nagyon szép neved, van
- Köszönöm, így hívják az anyukámat is
- Tényleg?- szóval még is van valakije
- Mandy ez nem az, aminek gondolod- szólt közbe John
- Ó Tényleg? Hát akkor mi? Nagyon kíváncsi vagyok a magyarázatodra
- Ezt most ne itt, holnap találkozzunk egy kávézóban, oké?
- Jajj mi van, csak akkor enged el az asszony otthonról?- nagyon dühös vagyok rá. Először teszi nekem a szépet és a jót, utána meg hátbatámad. Rosszabb, mint Rob
- Az anyukám a mennyországban van – szólalt meg Isabella
- Úr Isten, ne haragudj – kezdtem volna bocsánatot kérni, amiért ilyen bunkó voltam, de John félbeszakított.
- Nem történt semmi. A te helyedben lehet én is ezt gondoltam, volna.
- Én annyira szégyellem magam
- Pedig nincs miért tényleg.
- Csak ezt ne mond, kérlek, mert ettől még rosszabbul érzem magam.
- Holnap esetleg gyere el hozzánk ebédelni, ott, ha nagyon akarsz, akkor kiengesztelhetsz
- Ezer örömmel
- Mi megyünk, mert a kiscsillag már nagyon fáradt- John felkapta Isabellát az ölébe, aki már nagyokat pislogott
- Persze, szóval, ha még mindig kíváncsi vagy rám, akkor holnap szívesen elmegyek hozzátok
- Ne beszélj butaságokat. Vigyázz magadra, ne hogy a sok sznob felzabáljon
- Köszi, hogy figyelmeztettél – mosolyogtam rá
- Szia Mandy néni – köszönt el tőlem Isabella
- Szép álmokat – megsimogattam puha arcocskáját. Annyira szép
- Akkor majd holnap – intett nekem John

Amint elmentek még jobban elszégyelltem magam. Hogy lehettem ennyire bunkó? Talán meg kellett volna kérdeznem vagy hagynom, hogy ő mondja el, de nem, én hülye nem fogtam be, hanem inkább rátámadtam, mikor még biztos fájó pont lehet ez neki és a kislánynak is.
De nem értem magamat sem, mert Johnnal is még csak egyszer randevúztam és ez alatt az idő alatt még szinte alig ismertük meg egymást, így ha még tényleg lett volna barátnője, felesége akkor sem kellett volna ennyire felkapnom a vizet.
Ez alatt a pár nap alatt annyira megváltoztam, mintha egy másik Mandy lennék. Eddig még pasizni sem pasiztam annyira, de most egyszerre kettő is van.
Nevetséges vagyok. Nagyon is. Anyum, ha ezt látná, biztos letagadná, hogy a lánya vagyok.

- Megjöttem
- Jézusom, de megijedtem – kaptam mellkasomhoz
- Mi van rossza a kelkiismerted?
- Ez nem vicces Rob, majdnem szívrohamot kaptam – csaptam a vállára egyet, mivel csak röhögött rajtam
- Amúgy is hol voltál? Tudod mióta jöttünk ide?
- Ne haragudj, csak tudod a piócák nagyon lefoglaltak
- Biztos valami barby baba volt az a pióca
- Csak nem féltékeny vagy?- kérdezte
- Ne is álmodj erről- nah jó, ez tényleg nem én vagyok. Nem elég hogy jelenetet rendezek John előtt, de még Robra is féltékenykedek
- Szerintem menjünk az asztalunkhoz. Már nagyon éhes vagyok
- Benne vagyok

Rob egy hatalmas kerek asztalhoz vezetett engem, ahol már a legtöbb vendég már helyet foglalt.
Mondanom sem kell, hogy a többségük a felső tízezerből jött és olyan szemekkel néztek rám (főleg a nők) mint akik mindjárt megölnek.
Ahogy Rob úriemberhez méltóan segített nekem leülni, közben végig magamon éreztem a kedves vendégeink pillantását.

- Remek lesz az este- gondoltam magamban

Zavarodottan igazgattam, ruhámat, hajamat, fülbevalómat és mikor már vagy huszadjára simítottam végig estélyimen Rob keze állított meg

- Olyan ideges vagy, hogy attól félek, mindjárt hazafutsz –suttogta a fülembe
- Én is ettől félek, főleg ha nem kapok gyorsan piát
- Hozzak neked valamit?- kérdezte
- Igen, egy… vodkát, nem inkább kettőt. – bár lehet három sem lesz most elég
- Biztos vagy benne?
- Persze

Rob magamra hagyott, aminek a lett a következménye, hogy azonnal susmorogni kezdtek körülöttem.

- Nyugi, biztos ez az új macája. Nem hiszem, hogy ez a lány olyan nagyot nyújtana az ágyban, egy-két nap és Rob dobni foglya
- Remélem is

Forrt bennem a düh és legszívesebben felpofoztam volna a két cicababát, de nem akartam egy olyan rendezvényen jelenetet rendezni ahol mind sarokban áll egy fotós. Helyette inkább jó nagy levegőket vettem és a terítő szélét szorongattam.

Amint visszaért Rob kezében két vodkanaranccsal, egy húzásra megittam mind a kettőt, ami nem volt a legjobb döntés mivel a torkom azonnal erősen marni kezdett a fejem pedig máris zúgott az erős mennyiségtől, de ennek ellenére már is oldottabbnak éreztem magam.

- Minden rendben?- mivan, Robnál megakadt a lemez, hogy folyton ezt kérdezgeti?
- Teljes mértékben – csaptam egyet az asztalra
- Azt hiszem nem kellett, volna azt a piát kikérnem
- De, nagyon is jó ötlet volt, mert ezek a kígyók – mutattam, azt asztalnál ülő nőkre - úgy néznek rám, mintha valami senkiházi lennék
- Oké, Mandy, nem kell ilyen hangosan. Hallom így is – csitított Rob
- Olyan hangosan beszélek, ahogy csak akarok, oké?
- Azt hiszem, ideje lenne távozniuk nem? – kérdezte az egyik kis nőcske.
- Nekem te, ne mond, meg mit csináljak …
- Azt hiszen tényleg megyünk- szakította félbe mondanivalómat Rob
- Még csak most kezdem magam jól érezni
- Ha most nem megyünk el, akkor holnap azért fogsz velem kiabálni, mert nem vittelek el időben – mondta nekem majd segített felkelni az asztaltól.
- Csak a kocsiig próbálj, feltűnésmentes maradni oké?

Nem válaszoltam, csak hagytam, hogy az egész tömegen végigráncigálva a kocsihoz kísérjen
Rob a sofőrnek bemondta a címemet, de nekem eszem ágában sem volt hazamenni… sőt.

- Menjünk hozzád, kérlek
- Részeg vagy Mandy
- Nem vagyok az, csak jól érzem magam.
- Nem vitatkozom-, mondta Rob
- Oké akkor sofőr kérem, álljon meg- kiabáltam előre
- Neeeem, George, kérem, akkor vigyen az én házamhoz- szólalt meg Rob
- Nah ezt már szeretem – bújtam szorosan hozzá
- Bárcsak ne lennél részeg
- Mondom, hogy nem vagyok az - majd végigsimogattam szexi felsőtestén, ami még így ruhán keresztül is érezhetően izmos volt
- Ajjj nem bírok neked ellenállni
- Hát akkor ne tedd

Mint egy éhes vad, azonnal lecsaptam ajkaira. Először még éreztem, hogy nem csókol vissza, de miután magamra rántottam már nem ellenkezett. Nyelve azonnal utat tört számba és mit sem törődve, azzal hogy nem vagyunk egyedül, vadul simogatni kezdtük egymást.
Rob kezeivel könnyen feltűrte ruhámat majd fenekembe markolt, amire nekem hangos nyögés hagyta el a számat. Ekkor már nem bírtam magammal, azonnal szaggatni kezdtem Rob ingjét de, még mielőtt volna, végleg leszedtem volna róla a fölösleggé vált ruhadarabot, Rob lefogta kezeimet.

- Nem akarsz engem?- kérdeztem, mivel egy cseppet sem értettem reakcióját
- Dehogynem, csak bírjuk ki hazáig, kérlek
- Nem biztos, hogy menni fog- suttogtam majd újra magamra rántottam. Vele akartam lenni, azt akartam, hogy itt és most tegyen magáévá. Nem érdekel, hogy ki lát vagy hall, de nem bírok már neki ellenállni
- Megérkeztünk- szólt valaki hátra mire Rob azonnal kirántott a kocsiból majd az ölébe kapott

Nem figyeltem hogy hol vagyunk, hogy Rob merre tart már csak arra eszméltem fel mikor a puha ágyra fektetett.
Leszedte magáról a zakót, majd újra csókolgatni kezdett. Először a nyakamat kényeztette majd egyre lejjebb haladt. Kezével az egyik mellembe markolt, szájával pedig a másikat nyalogatta. Ekkor már rég nem volt rajtam sem a ruhám, sem a melltartóm.
Nem bírtam magammal, hangosan nyögtem minden egyes érintésére, ezzel kifejezve, hogy mennyire élvezem azt amit csinál.
Mikor már azt hittem ennél nagyobb élvezet nincs, Rob lassan lejjebb haladt közben végigcsókolva testemet, térdemet szétveszítette majd nyelvével izgatni, kezdte a már csordultig nedves nőiességemet.

- Rob – nyögtem, mikor már egyik ujját is belém vezette majd szaporán mozgatni kezdte.
Éreztem, hogy már nincs messze az extázis, de mikor már két ujjával belém hatolt azt hittem ott helyben elélvezek.
Szorosan markoltam a takarót alattam, majd nem sokkal később testem remegni kezdtem én, pedig hangos sikolyok közepette átadtam magam az igazi élvezeteknek. Egyszerűen leírhatatlan volt. Mintha a fellegek között jártam volna. Rob még egy utolsó nyelvcsapással jutalmazott majd felhajolt hozzám, egy szenvedélyes csókért.
És ebben a csókban minden benne volt, a szenvedély a romantika a vadság, minden, amire csak egy nő vágyik.

Megszakítva csókunkat a hátára fektetem majd, megszabadítottam a már amúgy is szűkké nadrágjától.
Azonnal kezeim közé vettem merev férfiasságát, majd finoman végighúztam rajta nyelvemet.
Élvezettel hallgattam, ahogy most belőle tőrnek fel mély morgások. Én pedig hol nyelvemmel, hol pedig kezemmel hajszoltam őt az orgazmus felé, de volt, amikor az egészet elnyeltem, ami méretét tekintve igen csak nehéz feladatnak bizonyult.
Az egyik ilyen akció után éreztem, ahogy ő is átadja magát a legnagyobb élvezetnek, amit csak egy ember átélhet.

Miközben ő légezését próbálta csillapítani addig én letöröltem élvezetének bizonyítékát. De én még mindig nem értem be ennyivel. Ráfeküdtem, majd finom csókokkal borítottam be, ajkát, vállát hol pedig izmos felsőtestét. Már éppen készültem volna tovább lépni, mikor Rob egyszer csak maga alá fordított majd felállt mellőlem.

- Mit csinálsz?- kérdeztem kétségbeesve
- Mindjárt jövök, hidd el élvezni, fogod- gyorsan kiment ,engem pedig otthagyott egyedül



Tujátok, ha többet írtok akkor nagyobb a motiváció. Amúgy elnézést mindenkitől de én nem tudom szavakkal leírni az orgazmus pillanatát. Ez olyan amit szerintem nem lehet körülírni :D Bocsi :D
Puszi:)