9. fejezet. Most mi legyen ?

Nos,ez nem lett valami nagy szám. És sajnálom hogy ilyen későn jöttem, de nem vagyok valami jól. Persze nem ide tartozik és biztos titeket sem érdekel, de most kicsit minden összejött. Holnap jön a folytatás.
Majdnem elfelejtettem mondani hogy köszönöm szépen azt a 11 hozzászólást amit a 8. fejezetnél kaptam !!!!! Nagyon hálás vagyok nektek. Persze azoknak is akik csak szavaztak vagy csak simán a csendes olvasók közé tartoznak!


- Rob kérlek, kapcsold le a lámpát- szóltam rá, mivel rettenetesen világított a szemembe
- Nincs semmilyen lámpa felkapcsolva
- Akkor mi ez a világosság?
- Reggel van

Mi, az hogy reggel van? Az előbb ki tudja miért elment valahova, most meg már azt állítja, hogy reggel van?

- Basszus – mondtam ki hangosan mikor ráébredtem a dolog lényegére. Bealudtam szex közben.
- Én is ezt mondanám – szólalt meg kissé dühösen
- Soha nem aludtam én el szex közben, ne….
- Nyugodj meg, odáig el sem jutottunk – szakított félbe.
- Mi, az hogy odáig el sem jutottunk?- kérdeztem, mivel nem értettem mire gondol
- Hát kimentem egy kis pezsgőért meg még valami másért is, de mire visszaértem te már nagyban horkoltál

Nagy kő esett le a szívemről, mikor Rob elmondta hogy valójában nem is szeretkeztünk. Örültem, mert nem akartam egy lenni a sok nő közül, akik pár nap ismeretség után idegen férfiak karjaiba omlik.
Mert Robbal akár mennyire is az elmúlt napban nagy előrelépést tettünk, az én szememben még mindig csak egy idegen volt.

- Jobb lenne, ha mennél– szólalt meg pár perc után. És ezzel az aprócska mondatával pedig sikerült elérnie, hogy úgy érezzem magam, mint egy olcsó kúrva aki egy együtt töltött éjszaka után reggel kidob az ágyából, mondván, hogy nekem már semmi keresnivalóm nincs itt.
- Megyek – magam köré csavartam a takarót, a földről összeszedtem a tegnap szétszórt ruháimat és a fürdőbe vonultam.

Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, már képtelen voltam visszatartani könnyeimet. Undorítónak és mocskosnak éreztem magam, amiért ezt tettem, amiért majdnem ilyen könnyen megadtam neki magam. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem akartam volna, de tudom hogy nála ezzel mást, érnék el. Sőt, tulajdonképpen már ezzel a kis előjátékkal sikerült lerombolnom a magam köré épített falat, hiszen előtte pont én voltam az, aki azt mondta, hogy egy nő ne adja meg magát ilyen könnyen, erre tessék, pont úgy viselkedtem mint egy szajha.

Miután sikerült egy kicsit megnyugodnom, magamra kaptam gyűrött gönceimet, majd egy gyors igazítás után kimentem, de Robot addigra már nem találtam a hálószobában

- Talán gyorsan elment itthonról – gondoltam magamban

De női megérzésem ezúttal cserbenhagyott, mert mikor konyhába értem Rob már az asztalnál ült kávét iszogatva.
Próbáltam feltűnésmentesen eltűnni de ő valószínűleg megérezhette, hogy nincs egyedül, mert rögtön felém fordult. Lenéző pillantása annyira égette a bőrömet, hogy ebben a pillanatban azt kívántam bárcsak, szétnyílna alattam a föld, hogy eltűnhessek. De sajnos ez a valóság nem pedig a mese.

- Mire vársz még?- kérdezte Rob, amivel még az-az utolsó reményem is elszállt, hogy meggondolja magát és eltekint a tegnap este történtek felett.
- Hívok egy taxit
- De gyorsan – bunkósodott tovább.
- Figyelj, ne tűröm el ezt a fajta viselkedést, és nem hagyom hogy úgy kezelj mint egy utolsó szajhát, megértetted ? – kiabáltam vele
- Miért szerintem pontosan az vagy! Egy olyan nő aki azt tetszi a szépet és jó, de valójában te sem vagy jobb, mint azok a lányok akik az első éjszaka a karjaimba omolnak. - vágta hozzám, én pedig hírtelen felindulásból közelebb léptem hozzá és egy akkora pofont kevertem le neki, hogy még az én kezem is égett az ütéstől.
- Mondtam, hogy ne merj velem így beszélni. Tudod te sem vagy jobb nálam semmivel sem, mert egy igazi férfi nem akkor hajt egy nőre mikor az nem éppen józan állapotban, van.
- Egy igazi nő pedig nem alszik be egy ilyen helyzetben
- Nem lehettél valami jó, ha bealudtam, nem gondolod?– kérdeztem tőle, de mivel válaszára nem voltam kíváncsi, otthagytam.


Annyira ideges voltam, hogy szinte már remegtem.

- Mégis mit képzel magáról? Hogy merészel velem így beszélni? – dühöngtem magamban
Majd mint aki tudja merre tart elindultam. Minél messzebb tőle, annál jobb

- Mandy kérlek, állj meg- kiabált utánam Rob.

Nekem eszem ágában sem volt teljesíteni kérését, helyette még gyorsabban szettem a lábaimat. Szinte már futottam.
Hallottam hogy ő utánam, jön, ezért én is gyorsabb iramra kapcsoltam, csak hogy a cipőm nem erre volt kitalálva.
A sarka kitörött, majd egyensúlyomat elvesztettem és a földre estem.

- Jézusom, jól vagy?- kérdezte Rob mikor odaért hozzám.
- Nagyon fáj - kaptam oda bokámhoz, ami már most be volt dagadva
- Nem kellett volna ilyen gyorsan futnod.
- Hagyj békén – szóltam rá
- Mandy fel sem tudsz kelni
- De megy ez nekem – de mikor megpróbáltam ráállni, éles fajdalom nyilallt lábamba én pedig hangosan felszisszentem
- Nah gyere szépen – majd karjaiba kapott és háza felé indultunk.

Rob szemszöge

Mikor láttam, hogy képtelen a lábára állni felkaptam a földről és visszafelé indultunk.
Tudtam, hogy fájt neki, mert nagyon sírt, bokája pedig rettentően be volt dagadva.
Mikor hazaértünk orvost akartam hívni hozzá de ő nem hagyta, bármennyire is próbálkoztam

- Mandy, valószínűleg eltört a bokád
- Nem, csak kificamodott, hívj egy taxit, és már itt sem vagyok
- Figyelj én, tudom, hogy bunkó voltam de…..
- Nem Rob, elég, ne kérj bocsánatot tőlem, mert nem vagyok rá kíváncsi. Ugyan csak pár napja ismerlek, de azt már tudom, hogy nem akarlak jobban megismerni. Undorodom tőled és remélem a cikk után soha többé nem fogunk találkozni – kiabált velem. Szavai ugyan rettenetesen fájtak de igazat kellett neki adnom. Nem csodálom, hogy ő undorodik tőlem, hiszen én is így voltam magammal.

- Légy szíves hívj egy taxit – kérte tőlem.
- Jobb lenne egy orvos
- Mit nem lehet azon érteni, hogy nem akarom?
- Sajnálom
- Akkor sajnáltad volna, mikor szajhának hívtál vagy mikor otthagytál az étterembe- és igaza volt, mindent elrontottam.
- Szóval lennél szíves hívni nekem egy taxit?- kérdezte
- Persze – vonakodva, de teljesítettem kérését. Előkaptam a telefonom,de ekkor valaki csengetni kezdett.



nos azért nem feküdtek még le, mert úgy gondoltam hogy pár nap ismertség még nem elég.
Remélem okoztam egy kis meglepetést. Mivel kicsi fejezet lett és szar, ezért próbálok holnapra valami jobbal előrukkolni.
Pusz
U.i Azért a kommenteket várom. :D Legyen az negatív vagy pozitív vélemény.!