14. fejezet

Annyira, de annyira köszönöm hogy ennyien írtatok :D :D Nagyon jól esik ez nekem :)
(L) Rose,Szélkisasszony,Ani,Zsuzsi,Szilvi, 3 névtelenem ,Anita, Mesy,SummerSzany, Andika, Wyyy, Bumbi (L) Miattuk van most friss :D

A szavazásról is szeretnék pár szót mondani. Nagyon úgy látszik, hogy érdekelne titeket a cikk. Viszont ehhez nekem most nincs erő, kedvem, azt hiszem :D De ez nem azt jelenti ,hogy nem lesz megírva, csak nem mostanában. Persze a szavazás még javában tart úgyhogy aki eddig nem szavazott még megteheti.
Nem is húzom tovább a szót :D




Szia. Ma délre gyere a Blue Hillbe és ígérem mindent, elmagyarázok.
Kérlek.
Rob

- Ki az?
- Jah senki, csak Milly - hazudtam
- Olyan meglepett fejet vágtál, mintha Obama írt volna neked - mondta majd újra csókolni kezdett. De nekem csak egy kérdés kattogott a fejemben.
Elmenjek vagy sem?


Néhanapján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott rossz döntéseket, amelyekről abban a pillanatban, ahogy kimondtuk, tudjuk, hogy csak rosszul sülhet el. Ilyenkor persze feltesszük a kérdést, hogy ha pontosan tudjuk, hogy valami rossz fog következni akkor minek megyünk bele? A válasz egyszerű: A kíváncsiság.
Sokkal jobb, az igazságot megtudni, még ha az fáj is, mintha egész életünkbe hazugságban, kétségek között élnénk.

Én is döntöttem. Ahelyett, hogy a barátom mellett lennék egész nap, ahelyett hogy egymást kényeztetnénk, én fogtam magam és eljöttem egy másik férfi kedvéért. Szép kilátások, mondhatom.
Dél múlt tíz perccel, és Rob még sehol. Talán újra átvert? Talán nincs semmi bizonyíték, csak kíváncsi volt, hogy eljövök e miatta? Nem tudom. Illetve semmit sem tudok.
Az életem eddig tökéletesen unalmas volt, amivel nagyon is elégedett voltam. Reggel megittam a kávémat majd elmentem dolgozni, ahol vagy százszor felbosszantottam magam Miranda miatt, majd mikor hazajöttem, tornáztam egy keveset, este pedig összeültem a barátaimmal, hogy kibeszéljük az aznap történteket. De nem voltak pasik körülöttem, nem volt szerelmem, nem volt egy férfi, sem akivel elmentem volna randevúzni. Erre most, kettő is van. Az egyik nagyon kedves, igazi úriember, aki képes bármikor megnevettetni, aki nem csak egy gyors menetet akar velem, aki velem képzeli el a jövőjét.
Ezzel szemben a másik egy igazi tahó, nem törődik senkivel, legfőbb célja, hogy újabb prédát találjon magának, hogy éjszaka véletlenül se maradjon egyedül.
Anyám szavai jutnak most eszembe, aki azt mondta, hogy „itt van két alma, különbség kívülről szembeötlő. Az egyik szép, nagy, piros, bőre csak úgy csillog a napfénybe, míg a másik még éretlen, zöld. Látszik, hogy keveset érte a nap, és bőre sem hibátlan, egy-két repedés csúfítja el. De ez nem azt jelenti, hogy a kevésbé szép, kevésbé finom is. Ha megmosod, lehámozod a bőrét ugyanolyan, sőt lehet finomabb, mint a másik „
Most már értem anyám miért mondta nekem ezt annak idején, illetve értem a hasonlatot. John az érett tökéletes alma, akin már nincs javítani való, míg Robon szinte csak az van.

Eltelt újabb tíz perc és Rob még mindig sehol. Kezdem egyre jobban azt hinni, hogy ez az egész csak egy játék, biztos valahol a közelben figyel, és jót röhög rajtam.
Miután megittam a kávémat, kifizettem a számlát a kijárat felé vettem az irányt. Ekkor az ajtó hírtelen kinyílt és az-az ember lépett be rajta, akire majdnem fél órán keresztül vártam. Kétségbeesett arccal rám nézett, majd elindult felém.

- Ne haragudj, hogy késtem, csak el kellett valamit intéznem.

Muszáj volt felnevetnem, hiszen ennél gyengébb magyarázatot még soha nem hallottam. Legalább mondaná el, hogy valóban miért késett.

- Tudom, hogy most még jobban utálsz, mint fél órával ezelőtt, de kérlek hallgass meg.
- Rob nem vagyok én gyóntatópap, hogy állandóan a te problémáidat hallgassam. És igen, igazad van, jobban utállak, mint fél órával ezelőtt. Nekem most mennem kell

Otthagytam őt. Muszáj volt egy kicsit kiszellőztetnem a fejemet, ezért sétálva indultam a haza, de sajnálatomra Rob nem akart leszállni rólam.

- Tudom, hogy nem akarsz meghallhatni, azért én mégis elmondom, amiért jöttem. Küldtél nekem egy üzenetet, amiben az állt, hogy:

Szia Rob. Légy szíves ne keress, mert én már nem vagyok rád kíváncsi.
Megtaláltam a boldogságot John mellett és jó lenne, ha végre nem zaklatnál.
Minden jót. Mandy

- Rob, nem én küldtem neked ezt az üzenetet
- Tudom, és azt is, hogy ki volt
- Jajj ne akard Johnra kenni, ő nem tenne ilyet.
- Tudom, hogy nem ő volt. Első nap mikor San Diegóba utaztam, felhívtalak, de Milly vette fel és már akkor is azt mondta, hogy nem akarsz velem beszélni – megálltam és egyenesen a szemébe néztem
- Azt akarod mondani, hogy Milly küldte?
- Biztosan nem tudom, de elsőre is vele beszéltem.
- Ezt nem hiszem el - mondtam, majd dühösen újra lakásom felé indultam.

Ha ez igaz, én esküszöm, hogy kitekerem Milly nyakát. Hogy lehetett… ennyire… bunkó? Mert ezt nem tudom másnak nevezni, csak rohadt nagy bunkóságnak.
Emlékszem ott „sírtam” a vállán, hogy Rob nem hív, erre még jött megvigasztalni.

Mikor lakásomhoz értünk elköszöntem Robtól, mert nem szerettem volna, ha ő is ott van. Jobb négyszemközt az ilyet megbeszélni.
Felmentem Milly lakásába (mivel nekem van is hozzá kulcsom, vészhelyzet esetére, amit most nyugodtan nevezhetünk annak)

Mivel barátnőm, csak körülbelül egy óra múlva végez, én pedig annyira ideges voltam, hogy kénytelen voltam valamit csinálni, így konyhájába mentem hogy készítsek valami kaját magamnak.
Összeütöttem pár szendvicset, amit pár perc alatt sikeresen el is tüntettem. Ezzel csak egy baj van, ha ideges vagyok eszek, ha eszek, akkor hízok, ha hízok akkor pedig akkora leszek mint egy tehén.

Újabb fél óra várakozás után kattan a zár az ajtóban. Ez csak egyet jelenthet. Milly megérkezett.

- Szia, hogy-hogy itt vagy? Mármint nem zavar, csak azt hittem dolgozol ilyenkor – nézett az órájára.
- Igen, de Miranda elutazott így tudod hogy ilyenkor „szabadabb” a légkör.
- Értem, nos mit szeretnél csinálni?
- Mondjuk valami nagyon fontosat megbeszélni.
- Hú de hivatalos vagy. Valami rosszat csináltam?
- Én is ezt szeretném tudni.
- Hát akkor ne kímélj, mond, de ha megengeded, akkor iszok egy pohár vizet, mert mindjárt szomjan halok - mondta, majd töltött magának egy pohárral.
- Beszéltél te az elmúlt pár hétben Robbal?- tettem fel neki egyből a kérdés, mire majdnem kiköpte a vizet
- Nem, miért beszéltem volna vele?
- Hát, mert Rob azt mondta, hogy hívott engem, csak te vetted fel a telefont, majd egy üzenetet is küldtem neki elvileg.
- Mivel a barátnőd vagyok, ezért nem csesznék veled így ki.
- Biztos?
- Azért köszi, hogy így megbízol bennem. Nagyon jól esik.
- Ne haragudj, de teljesen össze vagyok zavarodva, és néha már azt sem tudom, hogy fiú vagy e vagy, lány.
- Semmi baj.


Szóval Rob ismét hazudott nekem. Én hülye meg még hittem és neki. Hát nem tanulok a leckéből?? Mindegy. Többet már nem fogok hibázni, mostantól kezdve csak is kizárólag Johnra fogok koncentrálni. Szeretném őt jobban megismerni, szeretnék többet vele lenni. Talán még belé is szeretek.

Miután hazajöttem (ami, azt jelenti, hogy két emelettel lejjebb mentem) első dolgom az volt hogy felhívtam Robot.

- Szia- szólt bele a telefonba
- Azt hitted, hogy egy ilyen hazugsággal megetetsz majd rögtön a karjaidba omlok?
- Szóval Milly nem mondta el az igazat.
- Mivel nem volt mit.
- Miért nem hiszel nekem?
- Ezt most ugye nem komolyan kérdezted? Annyiszor vágtál már át, hogy a két kezemen nem tudom megszámolni.
- Akkor is nekem van igazam. – mondta, majd lecsapta a telefont.

- Gyáva féreg - üvöltöttem bele, pedig tudtam, hogy a vonal végén nincs már senki.

Komolyan, most még ő van felháborodva. Hát megáll az eszem.

- Nem, nem, nem, nem, nem vagyok ideges- próbáltam magam nyugtatni. Hiába

A konyhába mentem és bevágtam 4 szelet pizzát. Tényleg nem kéne ennyit ennem, de leszarom, majd holnap elmegyek egy kicsit futni. Egyébként is azt szeretik a pasik, ha van rajtunk mit fogni nem? Hát most lesz mit fogni az biztos.
Épphogy befejeztem az „elő-vacsorámat” mikor telefonom újra csörögni kezdett. Ha Rob az akkor biztos hogy elküldöm melegebb éghajlatra. Helyette azonban John volt.

- Szia – köszöntem neki
- Ciao. Remélem, ma ráérsz
- Igen, de miért?
- Képzeld nemrég találkoztam Robbal és megbeszéltük a dolgokat. Tudod egyszer meséltem, hogy rosszban voltunk. Idáig
- Igen, emlékszem, de még mindig nem tudom, mire akarsz kilyukadni
- Hát, arra hogy őt és Nicolet meghívtam vacsorára. Szeretném, ha te is eljönnél.

Robbal és Miss. plasztikkal kell töltenem az estémet?

- Szóval számíthatok a társaságodra?
- Igen – mondtam ki nagy nehezen, pedig legszívesebben nemet mondtam volna.




Ha kapok sok-sok kommentet akkor péntekre várható folytatás :D Puszi mindenkinek.
u.i Új zenéket raktam fel a zenedobozba :D