Hogy tetszett nektek az első történetem?

2010. augusztus 23., hétfő

15.fejezet

Sziasztok.
Először is bocsi, hogy péntek helyett ma hozom. Ne engem utáljatok, hanem anyumat akik kitalálta ezt a "vakációt" :D
Nos a fejezetről annyit, hogy újabb kis fal bomlik le Mandy és Rob között :D
Még mielőtt nekikezdenétek az olvasásnak, annyit el szeretnék mondani, hogy hőemelkedésem van, egész nap fájt a fejem..stb. Ezt nem azért mondom, hogy sajnáltassam magam, mert nem vagyok halálos beteg, csupán nézzétek el nekem ha valahol valami nem érthető :D De azért remélem mindezek ellenére tetszeni fog nektek a fejezet!







- Szóval számíthatok a társaságodra?
- Igen – mondtam ki nagy nehezen, pedig legszívesebben nemet mondtam volna.


Persze, hogy igent mondtam. Hogy nézett volna ki, ha én azt mondom, hogy „Bocsi édes, de nincs kedvem Robbal vacsorázni, mert valószínűleg egész este a véremet fogja szívni” nah jó ez eléggé vámpíros volt.

Otthon rendet raktam, elmosogattam a koszos edényeket, majd kiválasztottam a ruhámat, amit a vacsorán viselni fogok. Nem akartam túl kihívóan mutatkozni, de azt sem akartam, hogy Nicole mellett csak egy szürke kisegér legyek, ezért egy testre simuló kék árnyalatú ruhát pakoltam el.

Taxival elmentem Johnoz, aki azonban nem engedte, hogy a konyha közelébe menjek. Kicsit meg is sértődtem, hiszen én sem főzök rosszul, persze nem vagyok egy mesterszakács, de maradjunk annyiban, hogy ha többgyerekes anyuka lennék, nem halnának éhen. Így Isabellával játszottam a szobájában. Vagy ezer féle játékot pakolt ki elém, ám végül úgy döntött, hogy babázzunk. Leterített egy rózsaszín kendőt a szőnyegre és arra pakolta ki a hozzá valló kellékeket és hatalmas Barbie házat.
Hihetetlen, hogy miket ki nem találnak.
Egy óra, játék után, elkezdtünk készülődni az estére.
A konyhából érkező finom illatok, már jelezték, hogy nemsokára készen van a vacsora és ,hogy vendégeink is hamarosan megérkeznek.
Elmentem lezuhanyozni, utána pedig felraktam arcomra egy könnyű, visszafogott sminket. Már majdnem végeztem mikor észrevettem, hogy a kicsi Isabella az ajtóban figyel.

- Hát te? Nem kéne már öltöznöd?- guggoltam le hozzá
- Szeretném, ha segítenél, mert én is olyan szép akarok lenni, mint te
- Te már most is gyönyörű vagy- simítottam végig puha arcán.

Szobájába mentünk, majd a rengeteg ruhája közül, aminek kilencven százaléka rózsaszín volt, kiválasztottuk a megfelelő darabot. Illetve ő választotta ki, mert nekem túl habos babos volt, de mivel nem vagyok az anyukája, hogy megszabjam, hogy mit és mikor vegyen fel, ezért ráhagytam a döntést.

Miután mind a ketten elkészültünk, az ebédlőbe mentünk, ahol már meg volt terítve. Csak a vendégek hiányoztak.

- Nagyon gyors vagy – bújtam Johnhoz
- Tudom, te meg gyönyörű – bókolt nekem, mire azonnal elpirultam.
- És imádom mikor zavarban vagy – csókolt meg
- Ezt ne most – suttogtam két csók között
- Kár, hogy vendégeket hívtam
- Bizony, nagy kár- újra megcsókolt, de megzavart minket a kaputelefon hangos csöngetése. Ez pedig az jelenti, hogy vendégeink megérkeztek.
- Megyek, kinyitom, addig kihoznád a bort a konyhából?
- Persze.

Felkaptam a pultról két üveg bort, majd az ebédlőbe mentem. Leültem Isabella mellé, és úgy tettem, mint aki nagyon el van foglalva a kislány játékával. De közben a szívem már a torkomban dobogott és levegőt is nehezen kaptam. Hallottam, hogy közelednek, mire én még idegesebb lettem. Hirtelen ezernyi kérdés cikázott a fejemben. Legtöbbjük, Robbal kapcsolatban.
Vajon megemlíti a veszekedésünket? Vajon tényleg hazudott, vagy csak Milly akart nekem jót? Vagy elfelejti az egészet és normális „barátként” tekint rám? Vagy ami a legrosszabb, hogy teljesen levegőnek néz?
A kérdéseimen már nem volt időm elgondolkozni, mert mind a hárman megjelentek. Én még mindig az aprócska játékkal játszottam, ám Isabella, ahogy meglátta Robot rögtön a nyakába ugrott.

- Rob, bácsi. De jó hogy itt vagy.
- Milyen nagy lettél, csillagom. Olyan régen láttalak.
- Azért mert nem látogattál meg. Pedig ezt ígérted elviszel bábszínházba.
- Ne haragudj, csak tudod, rengeteg dolgom volt. De itt az ideje, hogy bepótoljuk az elvesztegetett időt.
- De jó, akkor ugye Mandy is eljöhet?
- Ha ő is akarja!

Éreztem, hogy minden szempár rám szegeződik, de én továbbra is csak Isa játékát raktam össze.

- Szívem-szólt hozzám John, mire végül kénytelen voltam felnézni.
- Bocsánat, csak Isabellával játszottunk és kicsit belemerültem
- Vettem észre- szólt Rob, de én elengedtem a fülem mellett.
- Örülök, hogy újra látlak Mandy- vicsorgott rám Nicole, majd szorosan átölelt. Még egy cuppanós puszit is kaptam az arcomra. Remek, most biztos tiszta rúzsos vagyok, a sok púderről már nem is beszélve.
- Én úgyszintén – válaszoltam udvariasságból, bár valójában a hátam közepére kívántam.
- Mi lenne, ha koccintanánk? Csak hogy megalapozzuk a hangulatot?- kérdezte John. Természetesen mindenki elfogatta az ajánlatot. A fiúk valami töményet töltöttek, de én mivel tudtam, hogy nem bírom a piát, csak egy gyenge csokilikőrrel koccintottam.

Rob és John egy húzásra eltüntették az elkoholt, de én és Nicole csak egy kortyot ittunk,majd Mindenki elfoglalta a kijelölt helyét az asztalnál. Az asztalfőnél John ült, másik oldalán pedig Nicole és természetesen én. Isa mindenképpen Rob mellett szeretett volna ülni, ezért közé és plasztikbaba közé fészkelte be magát.

- Hozom a vacsorát.
- Mandy majd én, te csak ülj le
- John egész délután te főztél a kiszolgálást, hagyd rám.
- Én majd segítek Mandynek- szólalt meg Rob. Mindjárt nem tűnt annyira jó ötletnek a kiszolgálás.

Magamra kényszeríttettem egy erőltetett mosolyt majd a konyhába mentem. Hallottam, hogy becsukja az ajtót.

- Azt hiszed ennyivel, megúszod?- kérdezte Rob, de én követtem a taktikámat, és nem feleltem
- Nem jön be ez a fajta viselkedés és tudom, hogy te is kíváncsi vagy rám.
- Persze
- Nocsak még sem vitte el a cica a nyelved?

Leraktam a kezemben lévő levest, majd megfordultam

- Mit akarsz? Nem volt még elég? Hagyj békén. Ott van neked Nicole. Ha nem elégít, ki keress mást.
- Látom már féltékeny is vagy- jött közelebb, mire én automatikusan hátra léptem egyet, csak hogy hamar akadályba ütköztem.
- Tudom, hogy Milly hazudik. Nem tudom miért, illetve csak sejtem hogy miért. De én akkor sem szeretném, ha kétségek között élnél- mondta, majd előkapta telefonját és az általam írt üzenetet, megmutatta.

Szemeim kétszeresére kerekedtek, mikor láttam, hogy a feladó valóban én vagyok. Hihetetlen. De Milly miért hazudott? És Rob délután miért nem volt képes ezt megmutatni?

- Szerintem csak átversz
- Te is pontosan tudod, hogy drága barátnőd hazudott neked. Azt hiszem, most másképp állnak a dolgok- közelebb jött, ágyékát pedig szorosan nekem nyomta, mire egy kisebb nyögés hagyta el a számat. De neki ennyi nem volt elég. Egyik kezével fenekembe markolt, míg szája finoman súrolta az enyémet. Teljesen elvesztem.
- Hol marad a vacsora?- kiabált John, hangjára pedig azonnal kijózanodtam.
- Megyek- szóltam vissza, Robot pedig ellöktem magamtól.
- Nem lehet.
- De miért? Hisz te is akarod!
- Mert nekem ott van John neked, pedig Nicole
- Ez nem jelent semmit.
- De nekem igen- válaszoltam, majd felkaptam a levest

- Itt is vagyok
- Mi tartott ennyi ideig?
- Egy kicsit megmelegítettem – hazudtam

Mindenki jóízűen ette a levest, a fiúknak pedig be nem állt a szájuk. Folyamatosan nevettek, mesélték egymásnak a jobbnál jobb régi történeteket, amin még én is jókat kacagtam. Nem is értem, hogy miért voltak rosszban. Soha nem kérdeztem sem Johntól sem Robtól hogy mind vesztek össze, csak annyit tudok hogy nő van a dologban. De azt hiszem jobb az ilyen ügyekbe nem beleavatkozni.

A második fogás előtt Nicole segített nekem összeszedni a koszos tányérokat illetve behozni a többi ételt. Sejtettem, hogy nem szívességből teszi. Mikor becsukta az ajtót, rögtön nekem esett.

- Idefigyelj, nem fogom hagyni, hogy Robot elvedd tőlem.
- Ezt nem te fogod eldönteni.
- De, igen is én fogom eldönteni, és ne merészelj velem újat húzni
- Miért mi lesz? Nekem jössz a mű melleiddel? Csak vigyázz ne hogy visszapattanj.
- Nagyon vicces vagy, de el fogom érni, hogy Rob ne pitizzen utánad.
- Tudod, nekem csak egyet kell pislognom és Rob máris a lábaim előtt, hever. És tudod mi a titok? Az, hogy én veled ellentétben nem feküdtem le vele rögtön. Most téged dug, de csak azért mert nincs más és mert engem még nem szerzett meg. De abban a pillanatban, ahogy megadom neki azt, amit akar, téged… kidob a „kukába”

Mire végigmondtam, már tiszta piros volt a feje és néha meg is remegett.

- 10 évig karatéztam így nem jó ötlet, ha nekem jössz – mondtam, majd hátrafordultam a húsos tálért. Ekkor viszont éreztem, hogy valami meleg és ragacsos dolog végigfolyik a nyakamon, a hátamon és még ki tudja hol.
.
- Jajj ne haragudj véletlenül volt – nevetett vékony hangján.
- Mindjárt nem fogsz nevetni, aranyom- gondoltam magamban. Megfogtam a másik szószt és egyenesen a ruhájára öntöttem, de jutott pár csepp az arcára is.
- Te normális vagy? Ez egy eredeti Gucci darab.
- Nyugi, kicsit kényezteted Robot ma este és vesz neked egy újat
- Hülye kúrva
- Ezt te mondod? Hány férfival kellett lefeküdnöd, mire összejött a melledre a pénz?
- Nekem legalább van.
- Jah, nagyobb, mint a fejed. A szádról meg nem is beszélve. Csodálom, hogy tudsz enni ettől a sok szilikontól.
- Mi a ….mit csináltatok ti ketten itt?- jöttek be a fiúk.
- Szerinted? Kicsit elbeszélgettem plasztikkal.
- Kúrva anyád az

Nah itt telt be a pohár. Az én anyámat senki ne vegye a nevére, főleg nem ő és ilyen hangnemben.
Nem akartam visszafogni magam ezért egy hatalmas pofont kevertem le neki, amitől a földre esett. Én mindent beleadtam.

- Jézusom Mandy, magadnál vagy?- rohant mellé Rob.
- Az én anyámról ne merészeljen így beszélni- kiabáltam
- Miért? Ő is biztos akkora ribanc, mint te
- Az anyám meghalt- mondtam alig hallhatóan, majd az emeleti fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót. Egyedül akartam lenni.

Nem érdekelt hogy milyen mocskos vagyok, hogy hajamról még mindig csöpög a szósz, lekuporodtam, az egyik sarokba és felzokogtam.





Nagyon, nagyon szépen köszönöm azoknak akik írtak a 14. fejezethez :) Pusz

8 (L) vélemény (L):

Rose írta...

Szia! Uh Nicole pff...Mandy helyében én is ugyanezt tettem volna! Nagyon idegesítő!Örülök, h Rob megmutatta az SMSt! Nagyon várom a folytatást puszi Rose

Szilvi írta...

Húúú ez nagyon jó volt! Milly akkor még mindig robot szereti:) Plasztik barbinak meg kitépném az összes haját! Most John rájön,hogy Mandy igazából nem vele akar lenni,csak még magának se meri bevallani? Mi másért kaptak volna össze a lányok? Csak Rob miatt! Én már nagyon várom,hogy kibéküljenek:)
Várom a folytatást! Siess vele,ha lehet:)))

Wyyy írta...

Szia!
ÚÚÚÚÚ...kapott rendesen!
Nicole mia francot képzel magáról...?! Hülye Qwa.....(már bocsánat)...Ajjjj..ez így nem jó....minek kellett ez a vacsora?!
De Isával olyan aranyósak voltak(=
Nagyon jó lett
Siess a kövivel

puszillak♥

Wyyy(=

Névtelen írta...

Ma találtam meg az oldalt ...és nagyon tetszik! :)
Huh szegény Mandy... :( Főleg arra vagyok kíváncsi,hogy a drága barátnője, miért hazudott neki...:S
puszik Bogyoka

Sz. Eszter írta...

Nem semmi... Nicole megérdemelte amit kapott bár én egyet Millynek is behúznék:) Kíváncsi vagyok kit választ hisz Rob és John és és föld. John mellett valószínűleg nyugosabb lenne az élete de hát ha nincs meg az a bizonyos kémia akkor nincs mit tenni... Imádom a kislányt is:) De, hogy ebből mi lesz na arra tippem sincs:)
pusza:
Kesha

kitty írta...

Szia
nagyon jó
lécci siess mert egyre kiváncsibb vgayok
lécci lécci lécci lécci
kérlek
puszy
kitty

L. írta...

Húha ez nagyon jó feji lett :)
Imádom a csajbunyót bár ez inkább szószozás volt xd Nicole végre megkapta ami járt neki ..Remélem most hogy tisztázódott hogy Milly kavart, Mandy észhez tér és egymásra találnak Robcival .

Várom a kövit
Millió csók.

Névtelen írta...

Már a képnél sejtettem,itt kemény menet lesz a lányok között...De Nicole nagyon kihúzta gyufát..megérdemelte amit kapott..mondjuk mandyből is csöpögött a féltékenység...ha nem érdekelné rob,leszarta volna a plasztik fejét..
Rob a kis csábító...ha ezt így folytatják,hamarosan john és rob is egymásnak esnek...
nem lennék meglepve,ha a múltban rob szedte volna el john nőjét..pláne a kellan eset után
csao dona