12. fejezet.

Sziasztok drágáim :) Itt az új. Megtudhatjátok hogy a többiek miért is neheztelnek Robra:)
De ezzel együtt tovább bonyolítom a szálakat:D Ugye örültök :D




- Amúgy jó a gipszed- szólalt meg Ashley mikor már majdnem a szobájához értünk
- Köszi, jövő héten elvileg leveszik.
- Nah és hogy szerezted ezt a harci sérülést?
- Nekem jött egy villanyoszlop!
- Ez a csúnya villanyoszlop… vagy talán a csúnya féltékenység!
- Ha tudod, hogy mi történt akkor miért kérdezed?
- Kíváncsi voltam, hogy mit mondasz. A többiek jót nevettek rajtad
- Nagyon vicces.
- Szerintem is. Figyelj Rob, ideje lenne, hogy te is túllépj ezen a hülye beképzelt korszakodon.
- Elvagyok így is
- Jah persze, tök jó lehet minden nap egyedül lenni, senkivel sem beszélni, jó tudom biztos vannak lányok akik tesznek róla, hogy „boldog” legyél, de nem lenne jobb egy állandó barátnő?- kérdezte, én meg csak hallgattam

Akármennyire is utálom mikor Ashley olyan dolgokba, üti az orrát ami egyáltalán nem rá tarozik, még is igazat kell neki adnom.
Nincs senkim . A szüleim messze élnek és a gyerekkori barátaimnak is megvan a saját életük így én teljes magányban élem az életemet.

- Nos megjöttünk – álltunk meg az ajtó előtt
- Ki fognak nyírni
- Csak Kellan és Kristen nem tudja hogy jössz, a többieknek szóltam és ők is jó ötletnek tartják.
- Mindegy, ha már itt vagyok akkor menjünk.

- Erős vagyok, férfi vagyok, erős vagyok, férfi vagyok – ismételgettem magamban, bár sokra nem megyek vele. Még szerencse hogy jártam az egyik filmem miatt Kung fu edzésre így talán Kellan nem azonnal öl meg. Mondjuk totálisan mindegy, hogy két perccel később végez velem.


Benyitottunk a szobába mire mindenki azonnal felénk néztek. Jakson, Peter, Taylor, Nikki kedvesen rám mosolyogtak, de Kellan és Kristen szinten ölni tudtak volna szemeikkel.

- Még is hogy képzeled, hogy ide jössz?- ordítozott Kellan, mire a többiek azonnal elé ugrottak.
- Nah mi van, már ti is az ő pártját fogjátok!
- Nem, nem fogjuk az ő pártját, de nem vagytok már tinédzserek, akiknek így kéne ezt az ügyet elintézni. Rég volt már jó lenne, ha túllépnél rajta!- védett meg Peter. Hát igen, nem hiába ő a mi vámpír apánk.
- Ez a szarházi megdugta a csajomat miközben Kristennel járt, ne hogy már én legyek a hibás.
- Elég legyen- szólt közbe Kristen.
- Már te is?- kérdezte Kellan, aki idegességében a falhoz csapta a poharát.
- Fejezed be Kellan. Elegem van már ebből. Oké Rob egy bunkó paraszt volt de már lassan egy fél éve történt.
- Akkor is megdugta a csajomat.
- Nyugodj meg Kellan, nem csak nekem tette szét a lábát- mondtam, mire Kellan azonnal nekem jött.
Próbáltam védekezni, de ő leterített a földre és hatalmas csapásokkal kezdte ütlegelni arcomat.
Éreztem, hogy végtagjaim kezdenek zsibbadni, a vér szagától pedig majdnem felfordult a gyomrom.

- Fejezd be - ordította valaki. Már kezdtem elveszíteni az eszméletemet mikor végre sikerült leszedni rólam Kellant. Kezeimet a fejemhez kaptam és éreztem, hogy véresek lesznek
- Valaki hívja az orvost- ne csak azt ne
- Nem kell, jól vagyok - mondtam nekik kissé rekedtes hangon.
- Rob, ne játszd itt a hőst

Próbáltam ellenkezni, de mintha itt sem lettem volna. Nem figyeltek rám. Kristen hívta az orvost, a többiek pedig hoztak nekem jeget, amit a vérző sebemhez nyomtak.
Rettenetesen fájt.

Pár perc múlva megérkezett az orvos, aki megállapította, hogy nem olyan mélyek a sebek hogy össze kellene varrni őket. Lefertőtlenítette, majd kaptam rá egy hatalmas kötést.

A bulinak érthető okok miatt hamar vége lett. Bocsánatot is kértem Ashleytől, amiért így elcsesztem a hangulatot, de ő csak egy vállrándítással elintézte a dolgot.
Visszabotorkáltam a szobámba, majd egy gyors zuhanyzás után befeküdtem az ágyamba.


Másnap


Másnap eléggé érdekesen telt el. Az ügynököm mikor meglátott majdnem szívrohamot kapott mivel az arcom igen csak meg volt duzzadva. Miután valahogy kimagyaráztam magam, elküldött egy sminkeshez, hogy legalább egy kicsit javítson az állapotomon.

Olyan tíz körül aztán elkezdődtek az interjúk. Persze, hogy mindenki a serüléseimmel és szerelmi életemmel volt elfoglalva. Nagyon dühös voltam, hiszen tudtam, hogy elsősorban nem a sikeres színészt látják bennem, hanem egy celebet aki szinte minden nap az újságok címlapjain szerepel. Oké mondjuk, mostanában adtam is rá okot, de előtte sem szerepeltem kevesebbet.

Este aztán megint összejött a banda én pedig végre megbeszéltem a dolgokat Kellannal. Elmondta, hogy kapcsolata már így is romokban hevert és csak idő kérdése volt hogy mikor szakítanak.
Persze ez engem nem ment fel a hibáim alól, hiszen itt nem csak ő kapcsolatukról volt szó.
Hiszen ha Kristennel nem is voltunk felhőtlenül boldogok, de mindig ott voltunk egymásnak. És ez az érzés most nagyon hiányzik.

Hamar eltelt ez a három nap. Azért nem volt annyira szörnyű, mint gondoltam. A rajongók szerencsére nem sikítottak annyira, mint vártam és az újságírók is kezdtek leszállni a magánéletemről. Bár minden csak idő kérdése. Mindent összevetve, tényleg jól éreztem magam.

Egyik nap mikor beszéltem a szüleimmel úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet, így nem New Yorkba hanem Londonba utazom.
Ott is három napot töltöttem el. Szerettem volna többet is velük lenni, de kötelezettségeim miatt nem tehettem meg.

Amint visszaértem New Yorkba levetettem a gipszemet. A forgatás jövő héten kezdődik, így még volt három szabadnapom. Ami azért még sem volt annyira szabad nap, hiszen tárgyalásokra kellett mennem.
Próbáltam hívni Mandyt de nem vette fel egyszer sem, sőt még kaptam tőle egy üzenetet is, hogy ne keressem, mivel már van valakije. Remek. Van egy tippem is, hogy ki az a valaki!
Dühös voltam Mandyre hiszen ő volt az, aki azzal hitegetett, hogy hívhatom, ami az én szótáramban azt jelenti, hogy van még nála esélyem. Hát úgy látszik ez nála fordítva működik.
Egyik nap, mikor megbeszélésre mentem még láttam is őket együtt látszólag nagyon boldogok voltak. Kedvem lett volna odamenni és mind a kettőt elküldeni melegebb éghajlatra, de Steph még időben elráncigált onnan.

Este aztán jó pár sör és egy rövid ital után, felhívtam kedvenc barbiemat, hogy jöjjön át hozzám egy kicsit szórakozni. Nicole aztán tett róla, hogy minden bánatomat elfelejtsem.

Rutin szerint éltem. Forgatás, piálás és hát szex. Nem érdekelt senki és semmi. Én jól éreztem magam és ez a lényeg.

Mandy szemszöge

Elérkezett a buli napja. Nagyon ideges és feszült vagyok, mivel ma találkozol Robbal. Tudom nem kéne, hogy érdekeljen, de nem tudok ez ellen mit tenni. Milly is folyton azzal nyaggat, hogy felejtsem már el őt, de ha egyszer nem megy?

Este nyolckor természetesen Johnnal az oldalamon megérkeztünk a fogadásra. Nagyon frusztrált voltam, még John is próbált nyugtatgatni, de ő nyílván nem tudta hogy izgalmamnak mi a valódi oka.

- Hozok valamit inni
- Ne, inkább majd én, te beszélgess a vendégekkel én őket, úgy sem ismerem
- Biztos?
- Biztos.

Kikértem az italokat, természetesen magamnak csak üdítőt, ekkor tőlem kb öt méterrel észrevettem Robot. Nagyon jól nézett ki. Mindig is imádtam mikor egy pasi öltönyt visel.
Az olyan szexi.
Elindultam felé, miközben azon gondolkoztam, hogy mit kéne neki mondanom. Csesszem le amiért nem volt képes egyszer sem felemelni a telefont, vagy kérdezzem meg milyen volt Londonban?
Nem, az nem lenne jó ötlet, mivel akkor azonnal lebuknék, hogy utána leskelődtem az interneten.
Már majdnem odaértem hozzá, mikor megfordult és átkarolt egy szőke agyonplasztikázott cicababát, ajkait pedig szorosan az övére nyomta.




Nicole!


Nah hogy tetszett? Várom a véleményeket. Folytatásról hamar lehet szó, ha mondjuk kapok pár kommentet. Negatív véleményeket is várom!
Köszönöm Zazi,Puszmó,Szélkisasszony,Lilla,Rose,SummerSzany és Zsuzsi hogy írtatok :D