37.fejezet

Sziasztok:) Meghoztam a frisst.
Jó szórakozást.
Köszönöm a kommenteket.
Csak úgy halkan megjegyzem majdnem öt oldalas rész lett:)

Mandy szemszöge

Mire Los Angelesbe értem, már csak arra volt energiám, hogy gyorsan írjak egy üzenetet Robnak, hogy épségben, és biztonságba hazaértem, majd gyors zuhanyzást követően bebújtam a pihe-puha ágyikómba.Másnap a munka kicsit nehézkesebben ment, mert olyan fáradt voltam, mintha valakit kalapáccsal vertek volna fejbe. Minden bajom volt. Fájt a fejem, álmos, és nyűgös is voltam.A csajok próbáltak felvidítani, ami többnyire abból állt, hogy kikérdeztek a Brazíliában történtekről. Természetesen a részleteket nem osztottam meg velük. 

A műszak végén beugrottam a kórházba, hogy megnézzem egyik kedvenc munkatársam kislányát. Tündéri volt. Ahogy az apró kezeivel megszorította az ujjamat, még az én szememből is könnyeket csalt elő, pedig még anyuka sem vagyok. Mindig is imádtam a gyerekeket, főleg az ilyen kis apróságokat, ezért könnyen beleéltem magam az anyaszerepbe. Jamie persze rögtön elkezdett azzal ugratni, hogy majd szól Robnak az „ügy” érdekében, amit én egyáltalán nem találtam viccesnek. Az biztos, hogy én nem szeretnék gyereket. Nah jó, ez így nem teljesen igaz, hiszen majd egyszer valamikor biztosan szeretnék egy kisbabát, de annak nem most jött el az ideje. Épphogy csak kibékültünk Robbal, nem hiányzik nekünk most egy ilyen apróság. Arról nem is beszélve, hogy Rob abszolút nem akar családot alapítani.

Szerencsére Rob két nap múlva már az államokban volt. A forgatást ugyan letudta, de az ezzel járó háttérmunkát, és a sajtó figyelmét nem tudta elkerülni. Először New Yorkba kellett utaznia valamilyen tévés szereplés kedvéért. Én is megnéztem a műsort, amivel sikerült egy kisebb sokkot előidéznie nálam, mikor megláttam, hogy hosszú kócos haját egy rövid, „katonás” stílusra váltotta fel. Pár perc alatt el is felejtettem a régit, és egész műsor alatt az új tincseit figyeltem. Őrjítően szexi volt. Még az sem terelte el figyelmemet, mikor  a riporter megkérdezte tőle, hogy van e valami közte és Kristen között, hiszen pontosan tudtam választ. Nincs. Már ismerem Krist egy ideje, és ha akarna valamit Robtól, akkor biztos nem bíztatott volna arra, hogy utazzak el Brazíliába.

Másnap Rob Los Angelesbe repült, természetesen hozzám. Legszívesebben az egész napot  a lakásban, jobban mondva az ágyban töltöttünk volna, de dolgoznom kellett. Robnak ez nem nagyon tetszett, de pár kiengesztelő csók után „elengedett”.

A munka most még lassabban telt el, hiszen az a tény, hogy a világ legszexisebb pasija a lakásomba van, igencsak elterelte gondolataimat.

-         Mi a baj Mandy? Ma olyan nyúzott vagy- kérdezte Nicole.

-         Csak szeretnék már hazamenni - nyűgösködtem tovább.

-         És szabad megkérdeznem, hogy miért? Vagy esetleg titok?

-         Nem titok. Várnak rám- mondtam el egyszerűen miközben a poharakat törölgettem.

-         Az vár rád akire gondolok? Az őrjítően szexi vámpírfiú ?- nézett rám csillogó szemekkel.

-         Hát ki tudja- kacsintottam rá, majd kiszolgáltam a vendégeimet. Mikor visszaértem. Nicole még mindig tátott szájjal bámult maga elé.

-         Tudod, hogy most mennyire utállak?- kérdezte.

-         Tudom.

-         Olyan szerencsés vagy Mandy- válaszul csak halványan elmosolyodtam, hiszen én is pontosan így éreztem.

Este hét óra körül lehetett. mikor végre hazaértem. Most az én szám maradt tátva. az állam pedig a padlót súrolta. mikor megláttam, az ebédlő közepén hatalmas gyertyákkal feldíszített asztalt. arról nem is beszélve, hogy Rob öltönyben, gitárral a kezében állt előttem.

-         Rob ez gyönyörű- szólaltam meg. mikor végre megtaláltam a hangomat.

-         Tényleg tetszik?

-         Hát, hogy ne tetszene? Ez gyönyörű. Hogy csináltad mind ezt?

-         Kaptam egy kis segítséget- húzta mosolyra a száját- De most nem ez a fontos. Mandy szeretnék neked valamit mondani. illetve énekelni. Ülj csak le ide - vezetett az asztalhoz. Fogalmam sem volt, hogy mire készül, de szívem már most olyan erővel dobogott, hogy szerintem még a szomszéd házban is hallották.

Rob leült a velem szembe lévő székre majd, gitárjával játszani kezdett. Egy párszor már hallottam énekelni, de hangja minden egyes alkalommal úgy elvarázsolt, mintha akkor hallottam volna életemben először. Teljesen elbűvölt. A fellegekben jártam, miközben azon gondolkodtam, hogy reggel miért nem húztam fel valami csinosabb ruhát.

A számnak véget ért, és én már készültem hozzá odabújni, megköszönni ezt a csodálatos dalt, mikor zsebéből előhúzott egy fekete dobozt. Levegőt is elfelejtettem venni,  és abban is biztos vagyok, hogy a szívem is kihagyott pár ütemet. Kinyitotta a varázsdobozt, amiben az a medál, amit még nagyon régen New Yorkban kaptam tőle.

- Már Brazíliába oda akartam adni, de valamiért elfelejtettem.  Tudod ebben a pár hónapban még külön voltunk, sok mindent átgondoltam. Rájöttem, hogy nélküled nem tudok élni. Tisztában vagyok vele, hogy sok ostobaságot elkövettem, hogy kibírhatatlan vagyok, hogy a féltékenységemtől néha már a falra mászol, de én ezzel együtt mégis arra kérlek, hogy fogadd el ezt a medál,t és ha kedved tartja viseld örökre, mert én az örökkévalóságig tervezek veled együtt lenni.

Vallomása ismét könnyeket csalt a szemembe, bár bevallom őszintén azt hittem a kezemét kéri meg.

-         Tudod Rob, én is nagyon sokat őrlődtem az elmúlt hónapokban, volt pillanat, mikor azt hittem, ezt a kapcsolatot már nem lehet helyrehozni, de akárhányszor  ez eszembe jutott, mindig összeszorult a szívem, hiszen szeretlek. És ahogy te mondtad, bármennyire is néha kibírhatatlan vagy, veled akarok lenni. Melletted akarom leélni az életemet - mondtam,  majd egy csókot nyomtam ajkaira.

Rob elmosolyodott, majd felkelt a székről és félresimítva a hajamat, helyére akasztotta a medált. Borzongás futott végig testemen, mikor egy csókolt lehelt nyakamtól kezdve egészen arcomig. Végigcsókolta homlokomat, szemeimet, orcámat, majd legvégül egy forró csókot nyomott ajkaimra. Egyszerre volt gyengéd és vad, amitől teljesen az őrületbe kergetett. A szoba felé kezdtem húzni, de Rob nem hagyta magát.

-         Először együnk valamit jó?

-         Nem vagyok éhes- nyögtem, mikor egy kis levegőhöz jutottam.

-         Szívem, miért nem hagyod, hogy végre egyszer én irányítsak?

-         Mert őrjítően felizgattál, és már alig várom, hogy elmerüljél bennem- tudtam, hogy ezzel megnyertem a csatát.

Rob a karjaiba kapott, majd berúgva a hálószobám ajtaját, az ágyra fektetett. Kihámozott a ruhámból, majd kezdetét vette életem egyik legszebb éjszakája.

Másnap én ébredtem először,  így ötletem támadt egy kis rántottát csinálni. Magamra kaptam Rob egyik ingjét, és halkan kilopóztam szobából. Az ebédlőbe érve, hamar lelkiismeret furdalásom támad, mikor megláttam a földön heverő rózsaszirmokat. Biztos sokat dolgozhatott vele, én pedig elrontottam a meglepetését. Kiengesztelésül nekiálltam tojásrántottát csinálni. Vagy nyolc tojást felvertem, miközben az olajon megpirítottam a bacon szeleteket. Már az illatától hatalmas étvágyam támadt, ezért kicsit belecsipegettem a félkész ételbe, ami viszont jól leégette nyelvemet. Kellett nekem ennyire belesnek lennem- szidtam le saját magam, miközben nyelvemet egy pohár hideg vízbe mártottam. Biztos hülyén nézhetek kim

Mikor már késznek láttam a rántottát, egy tányérra raktam, mellé pedig kenyeret tettem.

A hatalmas tányérral a kezemben indultam vissza hálószobába, ahol szerelmem éppen ébredezett. Gyorsan leraktam az éjjeliszekrényre az ételt, majd az ágyra ugrottam.

- Úr Isten földrengés van- ugratott Rob, mire felkaptam egyik párnámat, és a fejéhez vágtam.

- Kapd be Pattinson,

- Meg ne sértődj drágám,

- Szóval szerinted egy tehén vagyok?

- Jajj kicsim, nem így gondoltam. Tökéletes alakod van. Formás és…

- És dagadt? Ezt akartad mondani?- kérdeztem miközben próbáltam sírást imitálni.

- Dehogyis. Ne legyél ilyen. Tudod, hogy csak vicceltem.

- Bevetted!- nevettem a képébe mikor felé fordultam –  Úgy látszik jó színésznő vagyok,

- Te kis boszorka- rántott magára – Ezért most már tényleg büntetést érdemelsz.

- Én büntetést? Kérlek ne bánts- néztem rá bociszemekkel. Persze tisztában voltam vele, hogy nem fog bántani.

- Neked nem lehet ellenállni- csókolt meg.

- Csináltam reggelit. Eszünk?

- Együnk

-         Mandy kérdezhetek valamit?

-         Most is azt tetted- viccelődtem újra vele, mikor bekaptam egy falatot,

-         De most komolyan,

-         Rob nem harapok. Kérdezd már meg.

-         Oké, bár inkább mondanivaló mint kérdés

-         Jesszus, kezdesz megijeszteni- kortyoltam egyet a narancsléből. Rob megvárta még leteszem, és csak azután kezdett beszélni.  

-         Mivel egy ideig nem kell forgatnom, arra gondoltam mi lenne ha Londonba mennék. Mielőtt nekiállnál tiltakozni, beszéltem a főnököddel, akit sikerült meggyőznöm, hogy engedjen el. Figyelj Mandy, én szeretném ha megismernéd, hogy hol és hogyan éltem, a szüleimet a barátaimat, mindent, hiszen te is az életem része vagy már, és valamikor úgy is eljönne ennek az ideje. Nah mit mondasz?

Még jó, hogy az előbb Rob megvárta még iszok abból a narancsléből, mert biztos félrenyeltem volna. Nagyon meglepett kérdése hiszen mindenre számítottam, csak erre nem. Viszont örülök neki, mivel soha nem jártam még Londonba, és már rég elszerettem volna oda menni.

-         Ugyan nem örülök neki, hogy a hátam mögött szervezkedtél, de szívesen elmegyek veled. Soha nem jártam még Londonban, és jó lenne megismerni.

-         Komolyan?

-         Komolyan.

A kezdeti sokk után még egy következett, hiszen Rob azt kifelejtette mondókájából, hogy az utazás mára szól. Kicsit össze is vesztünk ezen, de azért hamar kibékültünk. Apát felhívtam, hogy tudja hol leszek, ha esetleg a lakásomnál keresne.

Közös „zuhanyzás” után nekiálltunk pakolni. Jobban mondva én. Rob szerintem öt perc alatt összepakolt, ami viszont nekem több órámba telt. A csinosabb, bulizós ruháktól egészen az otthoni rongyos ruhákig mindent elpakoltam. Fő a biztonság.

Az idő olyan gyorsan elrepült, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy a London felé tartó járatón ülök. Míg Rob kedvenc könyvét olvasta, addig én a rémképeimmel foglalkoztam. Mi van ha nem fognak kedvelni? Lehet, hogy a képeket is látták, nah akkor jobb, ha be sem teszem a lábam abba a házba

Ehhez hasonló gondolatok tömkelege jutott eszembe. Próbáltam magam nyugtatni, de a pánik még jobban eluralkodott rajtam mikor stewardessek megkértek minket, hogy csatoljuk be biztonsági öveinket, ugyanis leszálláshoz készülődünk.

A földet érés után elmentünk a csomagjainkért, majd a taxihoz igyekeztünk. Sajnos  nem volt szerencsénk, mert a rajongók útközben letámadták Robot. A biztonságiak gyorsan a segítségünkre siettek, akik a tini lányokat közelünkből eltávolítva eljutattak minket a kocsiig.

Majdnem negyed óra kocsikázás után egy gyönyörű, de tipikus londoni családi ház előtt álltunk meg. A gyomrom újra görcsbe rándult, de Rob biztató mosolya, és erős kézszorítása minden kételyemet eloszlatta.

Amint a kerítésen belül voltunk, egy fehér kis szőrpamacs ugrált felénk. Rob boldogan elengedte el csomagjainkat és kutyát kezdte dögönyözni, aki azonnal hanyatt vágódott simogatásától. Még a kutya is?- jutott eszembe ez a furcsa gondolat.

Pár pillanat múlva a bejárati ajtón egy szőke, középkorú nő sétált ki rajta. Gondolom Rob anyukája.

-         Hát megjöttetek. Úgy örülök, hogy itthon vagy- ölelte át egy szem fiát.

-         Nem is mutatod be a barátnődet?

-         De anya, csak olyan erősen szorítottál magadhoz, hogy képtelen voltam megmozdulni-adott egy puszit homlokára, majd Rob mellém állt, és szorosan magához húzva bemutatott engem.

-         Nos anya, ő itt Mandy Moore a barátnőm, Mandy ő itt pedig az anyukám, ha eddig nem vetted volna észre.

-         Ez a fiú olyan dilis. Clare Pattinson vagyok örülök, hogy megismerhetlek- ölelt át engem is, ami kicsit meglepett ugyan de örültem neki. Rájöttem, hogy fölösleges volt annyit idegeskednem a találkozástól.

-         Mandy Moore vagyok én is örvendek.

-         Nyugodtan tegezz engem, nem vagyok én olyan öreg.

-         Rendben.

-         Nah gyertek gyerekek, menjünk be inkább- invitált be minket a házba Clare

A ház belülről még jobban elkápráztatott. Talán azért mert egy igazi boldog család házát tükrözte. A falakon családi fotók lógtak, miközben az egész lakást a konyhából áradó finom illatok töltötték be.

- Gyere megmutatom a szobámat- húzott magával Rob. Boldogan kapaszkodtam belé és alig vártam, hogy felérjünk, hiszen végre én is betekintést nyerhetek birodalmába.

Egy kis csigalépcső vezetett az út a szobájáig, ahol Rob egy pillanatra megállt, majd benyitott. Mondhatnám azt is, hogy az fogadott, amit vártam. De ez így nem teljesen igaz. A falakon filmplakátok, és híres együttesek képei lógtak, miközben a polcokon néhány modell ,és családi képet véltem felfedezni. Azt tudtam, hogy egy ideig hivatásos modell volt , de azt nem gondoltam volna, hogy közszemlére is teszi.

A szoba közepén egy hatalmas franciaágy foglalt helyet, amire gondosan, mint a legnevesebb szállodákban, törölköző volt terítve.

- Nah mit gondolsz? Nagyon szörnyű?

- Dehogyis. Nem pont olyan amilyennek elképzeltem, de ez nem jelent rosszat- fordultam felé

- És mire számítottál?

- Hát amolyan tipikus fiús szobára, ahol büdös zoknitól alig lehet levegőt kapni- cukkoltam az „idegeit”

- Már megint gúnyolódsz? Ezért már tényleg meg kell, hogy büntesselek- rántott magával az ágyra. Szívesen elengedtem volna magam, de az a tény, hogy az anyukája a konyhában van igen csak lelombozta a kedvemet.

- Rob ezt nem kéne.

- Ne mondd ezt. Már a repülőn is majdnem meghaltam, hogy nem érhettem hozzád- hallgattatott el csókjával, de én nem álltam kötélnek.

- Rob ránk fognak nyitni. Kérlek…- toltam el magamtól, mire ő is észbe kapott. Nagy sóhajok közepette lemászott rólam.

- Lemegyek a cuccokért. Mindjárt jövök - mondta unottan.

- Most megsértődtél?

- Nem, csak muszáj kicsit távol lennem tőled, mert túlságosan kívánlak.

- Oké- nem tudtam mást mondani, hiszen én is rettenetesen kívántam, de a józan eszem más diktált.

Miközben Rob a cuccokkal bajlódott, addig én közelebbről is megnéztem azokat a családi képeket. Rengeteg fotót találtam, ahol többnyire a barátaival (leginkább bulizás közben) csodálom, hogy az anyukája csőrét nem piszkálja, hogy a drága fia néha illuminált állapotban pózolt a kamerának- bár tény és való, eléggé vicces volt. Már majdnem a másik polchoz sétáltam, mikor valamin megakadt a szemem. Az egyik könyvből egy kép ágaskodott ki, ami nagyon kíváncsivá tett. Tudtam, hogy nem szabadna mások cuccaiban turkálnom, mégis kivettem.