34/A

Igen, amint látjátok a 34. fejezet két részből fog állni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy rettentően kíváncsi mit gondoltok a szituációról, a másik pedig, hogy egy kicsit ösztökéljelek titeket:D Gonosz vagyok :D De úgy néz ki, hogy a héten (hétfőn és kedden) letudom a dogáimat jövő héten pedig szüüüüüüüüünnnnnneeeettttt ami azt jelenti, hogy több fejezetet tudok hozni:)

Köszönöm, hogy ilyen lelkesen kommenteltek:)  Kedvenc komim: Tetszett!!!M :D    

Aki pedig nem szeret rövid fejezeteket hozni helyett olvasni, javaslom várja meg a kövit és úgy olvassa el :)

Pusz

Mandy már harmadik napja volt velem a napfényes Brazíliában. Sajnos nekem ma már forgatnom kell, de talán korán fogunk végezni.

Mikor felkeltünk (még mindig külön aludtunk) a lakosztály erkélyén megreggeliztünk. Ez a pillanat igazán meghitt volt, de a levegőben még mindig érezni lehetett azt az alapfeszültséget, amit veszekedésünk okozott.

Pontban nyolc órakor indultam a forgatásra, hozzáteszem nehéz szívvel. Tegnap este próbáltam a rendezőtől még egy szabadnapot kérni, de sajnos nem kaptam, mondván, hogy már így is késésben vagyunk.

Mikor odaértünk a Brazil rajongók már a kordonok előtt sorakoztak. Ezen nagyon meglepődtem, hiszen mikor tegnap Mandyvel a városban sétálgattunk egy rajongó sem közelített meg minket, most meg vagy százan vannak.

Hogy ne tűnjek annyira bunkónak, leengedtem az ablakomat és integettem nekik egy sort.

-         Majd mikor végeztél, kéne nekik egy-két aláírást is adni- szólalt meg mellettem Steph.

-         Minek? Nem elég az, hogy láthatnak?

-         Tudod, milyen balhé volt abból is, hogy Magyarországon nem adtál egy aláírást sem, és jobb lenne, ha több ilyen nem fordulna elő.

-         Majd meglátom- zártam le a témát.

Nincs semmi bajom a rajongóimmal, de egy hosszú nap után, inkább arra vágyom, hogy visszamehessek a szállodába, nem pedig rájuk, főleg most, hogy Mandy „vár” engem.

A délelőtt hamar eltelt. Az évek alatt már annyira kiismertük egymást Kristennel, hogy a munka majdnem mindig gördülékenyen zajlott. Most, hogy így belegondolok, nagyon furcsa, hogy hamarosan vége ennek a hisztériának. Bármennyire is néha frusztráló volt az-az örökös felhajtás, de az életemmé részévé vált, aminek nagyon sokat köszönhetek.

Délután már kissé nehezen haladtunk, mert a fotósok, ki tudja honnan és hogyan, bejutottak a forgatási területre, így elcsípve néhány meghitt pillanatot. Nagyon ideges lettem, mivel szerettem volna minél hamarabb végezni, de így, hogy ezek az idióták bejöttek, nem sok esélyem van nyolcnál előbb visszaérni a szállodába. Remek.

Fel akartam hívni Mandy-t, de állandóan foglaltat jelzett. Fogalmam sem volt, kivel beszélhet ennyi ideg, de kezdett egyre jobban frusztrálni. Mi van, ha egy férfival beszél? Amivel még nem lenne semmi bajom, de mi van, ha az a pasi meg akarja szerezni Mandy-t? Nem, nem. Rob csak a féltékenység beszél belőled, Mandy nem ilyen. Bár ha jobban belegondolok, egy ideig én is a szeretője voltam…

A forgatás hátralévő részében, folyamatosan e kattogott az agyam, és őrültebbnél-őrültebb ötletek jutottak eszembe. Ha visszaérek, az biztos, hogy kilesem a telefonjából, kivel beszélt annyit.

Mikor végre valahára végeztünk, még Steph kérésének is eleget kellett tennem. Adtam pár aláírást, mosolyogtam szépeket, néha beletúrtam a hajamba. Azt hiszem, elégedettek lehetnek.

Gyorsan visszaszálltam kocsiba, ahol már idegességen nem ismert határokat. Hol a kezemet tördeltem, hol a lábammal játszottam, hol pedig az ablakot kopogtattam. Kristen meg is kérdezte, hogy miért vagyok ideges, de inkább nem mondta el neki, mert tudtam, hogy kiröhögne, vagy lebeszélne a tervemről.

Mikor visszaértünk Mandy már megint beszélt valakivel. Csábosan nevetett a telefonba, de a pasas nevét még véletlenül sem ejtette ki.

-         Szia Rob. Bocsi, hogy ilyen sokáig beszéltem, de fontos volt- ölelt meg, amitől tegnap még biztos a mennyegekbe éreztem volna magam, de most csak egy álcának véltem viselkedését.

-         Nah és, hogy ment a forgatás?

-         Nagyon jól… csak sok volt a rajongó és kicsit idegesítőek voltak- huppantam le a kanapéra egy sörrel a kezemben.

-         Értem. Figyelj, gyors elmegyek zuhanyozni, utána, ha gondolod, nézhetnénk valami filmet.

-         Remek ötlet- főleg, hogy így meg tudom nézni a telefonjában, hogy kivel beszélt annyit.

-         Okkor sietek- fordult sarkon.

Még szerencse, hogy csak egy fürdőszoba van a lakosztályban, így feltűnésmentesen tudtam a szobájába osonni.

Az éjjeliszekrényen nem találtam, így tovább kutakodtam. Kiborítottam táskáját, átkutattam bőröndjét, még a paplant is felemeltem, de nem volt sehol az-az átkozott telefon.

-         Hol a faszomba lehet? – káromkodtam el magam, majd az ágy alá lestem, hátha odaesett valahogyan.

-         Rob, te mi a fészkes fenét csinálsz?- szólalt meg mögöttem Mandy. Baszki… Ebből most hogy magyarázom ki magam?